Napi Magyarország, 1998. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-07 / 261. szám
1998. november 7., szombat * TIT-székház önerőből Saját bevételeiből fedezte új székházának felépítését a TIT Körösök Vidéke Egyesülete. A tízmillió forintos beruházással létrehozott, 270 négyzetméter alapterületű, egy nagyteremnek és öt kisebb előadónak helyet adó épületet a héten avatták fel Békéscsabán - jelentette az MTI. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat viharsarki egyesülete - amelynek több mint háromszáz, szinte valamennyi értelmiségi pályát képviselő tagja van - a lakosság számára fizetségért végzett szolgáltatásokból tudta fedezni a székházépítést. A szervezet nyereséges gazdálkodása azt is bizonyítja, -----------------fiAtt hogy a tudományos ismeretterjesztésre, ha a korábbiakhoz képest módosult formában is, változatlanul szükség van - hangzott el a megnyitón. A viharsarki TIT tagjai fordítanak, tolmácsolást vállalnak, nyelvtanfolyamokat vezetnek, a munkaügy és a nagyüzemek közreműködésével átképző s egyéb szakmai tanfolyamok munkájában vesznek részt. Az új épület szerteágazó tevékenységhez, tehát elsősorban a felnőttoktatáshoz nyújt a korábbiaknál kezdvezőbb körülményeket. A székházavatásra a tudomány napja alkalmából került svsoor a békési megyeszékhelyen. flibina --- |H/u VILAGVEVŐ A megtalált remény Gyermekkorom színterein, alföldi, dunántúli, Balaton melletti kisvárosokban, falvakban ismert személyek voltak a füvesasszonyok. Számtalan kis vászonzacskóban hordták magukkal az erdőn-mezőn gyűjtött, hozzáértéssel szárított, megtört, megőrölt növényeket, gyökereket, termést, virágot, s csak ők tudták, mit még. Nagyanyáim, nagynénéim bíztak bennük, s vásároltak tőlük. Magam is kaptam néha ezt-azt, s fára mászások, focizások vagy biciklizések nyomán összeszedett plezárjaimra is volt gyógyfű, por, kenőcs, nem a patikából (ilyen a harmadik faluban volt legközelebb), hanem a fövesasszonyok készleteiből. Egyik (vallásos) nagyanyám szerint a Jóisten rendelte úgy, hogy fűben-fában orvosság legyen. Másik (a templom padját nemigen koptató) meg azt mondta: a természet patikájánál nincs jobb. Ugyanarról beszéltek, de nekem mindegy volt, miért, hogyan, csak jöjjön rendbe a tenyérnyi horzsolás a combomon. A füvesasszonyok és a nemzedékeken át öröklődő ismeretük, a gyógyító erejű növények hasznával élő és kissé titokzatosnak is tűnő tudományuk jutott eszembe, amikor a csütörtök esti Hangos recept - Egészségmegőrző magazin adását hallgattam a Kossuth adón. Olyasmiről volt ugyanis szó, amit - ha nem is azon a szinten, amelyen korszerűen fölszerelt laboratóriumaikban dolgozó, pompás képzettségű tudósok állnak - az egyszerű, tán még írni-olvasni sem tudó füvesasszonyok évszázados tapasztalataik révén tudtak. Nevezetesen arról, hogy bizonyos természetes anyagok (adott esetben egy úgynevezett kultúrnövény) alkalmasak az emberiség egyik fő ellensége, a rák elleni küzdelemre. A megfogalmazás nem véletlen, ez igenis küzdelem, szó szerint életrehalálra. Ebben a harcban a legkisebb eredményt is nagyon nagyra kell becsülnünk. Ezért jelentős, mások szerint meg egyenesen szenzációs, amit dr. Hídvégi Máté biokémikus és Lapis Károly akadémikus a műsorban taglalt, hogy tudniillik ez a készítmény magát a rákot ugyan meg nem szünteti, de leggonoszabb tevékenységét, az áttételek kialakulását gátolni képes. A magyar felfedezés tehát egy kis reményt talált a rákbetegség gyógyítására, a rákbetegek gyógyulására. A bűnelkövető (a rák) és a bűnüldözők (orvosok, biokémikusok) szüntelen háborújában most a bűnüldözők nyertek meg egy fontos ütközetet. Takács mmmmmmmmmmm Kultúra Szokolay Balázs zongoraművész ötéves kora óta játszik, 1987 óta a Zeneakadémia tanára. A múlt évben egy délkoreai egyetemen oktatott, hamarosan azonban végleg hazajön, s holnapután egy rádióadással egybekötött koncerttel tér vissza a hazai zenei életbe. - Ön Máthé Klári, Kadosa Pál, Kocsis Zoltán, Kurtág György, Rados Ferenc tanítványaként kezdte pályáját, Münchenben, Weimarban, Párizsban, Moszkvában is tanult. 14 nemzetközi díjat nyert, 12 CD- felvételt készített. Mindez arra vall, hogy elismert művész. Az utóbbi időben mégis keveset hallhattunk önről... - Ez egy olyan időszak volt, amelyben rengeteg repertoárt tanultam, és nagyon sokat tanítottam, ráadásul az utóbbi egy évet Koreában. Ez talán felmentést ad az eltűnésre. Ázsiában egyébként kicsit más tanítani, mint itthon. A gyerekek úgy tizennégy éves korukig hallatlan kreativitásról tesznek tanúságot, utána azonban valahogy uniformizálttá válnak, nem ugranak ki az igazi tehetségek. Itthon ez egészen másképp van. Ezért is nagy öröm hazajönni a tanítványaimhoz. Nálunk valahogy minden évben fölbukkan egy-két rendkívüli tehetség, aki sokszor ugyanilyen váratlanul el is tűnik. Kénytelenek ugyanis külföldön érvényesülni. - Ha jól tudom, még néhány hétre visszatér Koreába, s most csak egy koncert kedvéért jött haza. - Hétfőn a rádió márványtermében lesz egy szólóestem, amit a Bartók rádió este hatkor élőben közvetít. A műsort édesapám Vérnász című operájából egy zongoraszvittel kezdem, kései Liszt-műveket játszom, majd Ravelltől A Víz játékát. A szünet után Debussydarabokat, végül Gershwin Rhapsody in Blue című művét szólaltatom meg. Ez tulajdonképpen Gershwin saját verziója, bár ebbe is beleírtam kicsit a partitúra alapján... Idén amúgy is Gershwin-év van. — Milyen lehetőség nyílik itthon a koncertezésre? Mik a közeljövő tervei? Önnek például van menedzsere? - Mindenkinek szüksége van egy jó menedzserre, ezt a gondot azonban még meg kell oldanom, mert az életemnek e részét pillanatnyilag magam szervezem, és ez nem könnyű. Annál inkább is, mert szeretnék többet koncertezni, minél jobb zenekarokkal játszani. Nagyon szeretek ugyan tanítani, de terveim szerint később csak olyan tanítványokat fogok tanítani, akiknél úgy érzem, tudok nekik valami pluszt nyújtani, akikkel egy hullámhosszon vagyok. - Kicsit visszatérve a múltba, mi volt eddigi pályájának legnehezebb feladata? - A legnehezebb volt Kocsis Zoltán tanítványának lenni, mert akkor úgy éreztem vagy hat éven keresztül, hogy a tizedét sem tudom nyújtani annak, ami bennem van. Szerencsére, amióta végeztem, ez már nem gond. Ahányszor játszottam neki azóta, ezt már nem érzem. - Mit játszik a legszívesebben? - Nehéz kérdés, de Brahms, Mozart, Bach és Beethoven feltétlenül örök kedvenceim maradnak. Ha egy darabot kellene mondanom, akkor Brahms B-dúr zongoraversenyét említeném. Azért tanultam meg zongorázni, hogy ezt a művet egyszer méltóképpen megszólaltathassam. És még nem nyúltam hozzá... - Még soha nem adta elő? - Még csak nézegetem. Majd ha elég érettnek érzem magam, hozzáfogok. Ez a nagy életcélom. - Ez azt jelenti, hogy utána abbahagyja a zongorázást? - Nem egészen, de ez a mű a zenében olyan, mint hegyben a Himalája. Nagyon kevesen játszották el igazán jól, s remélem, hogy egyszer, kellő alázattal hozzányúlva, méltón játszhatom el. H. Mars. Szokolay Balázs újra itthon koncertezikj . Mindenkinek kell egy jó menedzser? Szokolay Balázs Fotó: Somoskövi Béla yVKM^ Iskolanézőben ^ /T A Waldorf-pedagógia Rudolf Steiner első iskoláját 1919-ben alapította. Úgy gondolta: „A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek.” Magyarországon sajnos csak azok a gyerekek láthatják mindezt, akiknek a szülei ki tudják fizetni a havi hatezer forintos tandíjat, mely az étkezést még nem is tartalmazza. 1989-ben nyílt az első magyarországi Waldorf-óvoda, majd létrejött a Török Sándor Waldorfpedagógiai Alapítvány. 1989 szeptemberében nyitotta meg kapuit Pesthidegkúton a Waldorfiskola. Harminckét gyerekkel indult az első osztály. Jelenleg 11 évfolyam működik, majd a 13. év végén következik az érettségi. Az utolsó évben rendszerezik az addig tanultakat. Nem ritka, hogy az első osztályban megismert tanár tanítja a gyerekeket a nyolcadik osztályig. Hetedik osztálytól, ha erre igény van, kaphat a tanuló „hagyományos” bizonyítványt is, addig az értékelés csak írásos jellemzésből áll, melyet egy vers kísér. Egy vers, melyet a tanár ír minden évben a diákjáról neki. A pesthidegkúti iskola a legjobbat próbálja kihozni a fiatalokból. Központi helyre sorolja a művészeteket. Nincs olyan tantárgy, melynek ne lenne legalább egy kis művészi aspektusa. Még a matematikát is lehet egy fokig a művészeten keresztül átadni. Összekapcsolva rajzolással, mozgással. A matematikai műveleteket először a gyermekek környezetéből vett tárgyakkal szemléltetik, hiszen a gyermek magától is így tanulja meg számolni az őt körülvevő dolgokat. Akkor válik ez valódi képességgé, ha már nincs szüksége az ujjaira a számoláshoz. Az oktatás a mindennapos jelenségek alapos vizsgálata, a természet, a világ és az emberiség közötti szoros kapcsolat felfedezése. Ehhez nincs szükség méregdrága tankönyvekre. A Waldorf-iskolában a diákok saját kezűleg készítik el pontos megfigyelésekkel, csodás rajzokkal, diagramokkal megtöltött munkafüzeteiket. Az írás a rajzból alakul ki. Először a levegőbe rajzoltatnak a gyerekekkel nagyobb formákat, azután következik a papír. Itt a színeknek is nagy hasznát veszik. Mindig elegendő időt hagynak az olvasás, az írás elsajátítására. Idegen nyelvet már első osztálytól oktatnak. Ugyanazt a képességét próbálják előhívni a gyermeknek, mellyel az anyanyelve megtanulásakor rendelkezett: utánzás és elsajátítás, a kérdéses nyelv élőbeszéd általi megismerése. A tananyag fő oktatási periódusa az epocha, amikor a gyerekek három héten át a nap első két órájában ugyanazon a témán dolgoznak. Ezt egy táblára rajzolt kép is szemlélteti mindvégig. Ezután szakórák következnek, és hetenként ismétlődnek: kézimunka, kézművesség, festés, testnevelés, euritmia, zene, idegen nyelvek. Felsőben a tanulás analitikussá válik, a természettudományos gondolkodásmód veszi kezdetét. Az euritmia „tantárgy” speciális waldorfi tananyag. Olyan mozgásművészet, mellyel a tanulók tanulmányozzák, átélik és gyakorolják az emberben lévő teremtő erőket. Ezek az erők a zenében és a beszédben hallható formában jelennek meg. Az euritmia láthatóvá teszi őket mint emberi és emberek közötti mozgást. Az embert háromféle kvalitás hatja át: a gondolkodás, az érzelem és az akarat. A művészetek tökéletesen alkalmasak arra, hogy e hármat összehangolják. A waldorfi iskola nem világnézeti iskola. Tiszteletben tartja a szülők és a diákok vallásos meggyőződését, valamint az eltérő nemzeti kultúrák sajátosságait. Emellett a Waldorf-iskola keresztény szemléletű. A Waldorf-pedagógia egy olyan jellegzetesség, mely egyedülálló a magyar pedagógiai rendszerek között. A tanulás célja nem maga a tényanyag elsajátítása, hanem a gyermek fejlődése; a tényanyag csak eszköz a cél eléréséhez. A pesthidegkúti iskola egy olyan életszemléletet tükröz, melyben minden tett, minden tárgy a tanulás kialakulását segíti. Csak természetes anyagokat használnak. A nevelés három területre irányul: a kéz, a szív és a fej együttes művelésére. Hogy melyik kap nagyobb hangsúlyt, az az életkori sajátosságoktól, egyéni képességektől függ. És hogy kik lehetnek Waldorfpedagógiai tanárok? Akik rendelkeznek pedagógusi képzettséget igazoló diplomával, tanítási gyakorlattal, az angol vagy német nyelv középfokú ismeretével, valamint olyan életkörülményekkel, melyek lehetővé teszik az időigényes, intenzív munkát. 1. Legény Zsuzsanna Éva • válapom." A művészet eltető ereje Irodalmi díj 1956 költő mártírjáról A Klauzál tér 9. szám alatti ház falán 1991. november 5-e óta emléktábla jelzi, hogy 1956. november 7-én Gérecz Attila költő a környéken esett el a forradalomért. Bajtársa, a Los Angelesben élő szabadságharcos Zsótér András tanúbizonysága szerint elhagyta a Continental Szálló első emeletét, hogy Molotov-koktéllal kifüstöljön az utcából két orosz tankot. Golyószóró-sorozat oltotta ki fiatal életét. Gérecz Attiláról cellatársa, Kárpáti Kamil beszélt; ő 1992-ben a fiatal költők számára egy Gérecz Attiláról elnevezett alapítványt hívott és - Néha már az ilyesfajta emlékidéző beszélgetések is nehezemre esnek - tűnődik szomorúan Kárpáti Kamil. - Mindannyian felelősök vagyunk. Mi, írástudók azért, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc iránt egyre közönyösebbek a fiatalok. - Mi lehet ennek a magyarázata? - A már-már közhelyszerű és nem is igazságos válaszról csak egy mondatot. Nem hiszem, hogy a különböző 1956-os szervezetek torzsalkodásai perdöntőek volnának. Én onnan közelíteném meg inkább a kérdést, hogy sem az egykori recski, márianosztrai foglyok, sem az 1956-os, még élő bajtársak, sem az írótársadalom nem ébredt rá arra az alapigazságra, mi élteti százötven éve a dicső 1848-as forradalom és szabadságharc emlékét. Nem más, mint az irodalom. A művészet a forradalom legbecsesebb foglalata és őrzője. Megteremti azt az áttételt, amely makulátlanul tartja, s ezért tartom fontosnak Gérecz Attila emlékének ápolását. Ez a fiatalember 1949-ben még a magyar öttusa-válogatott reményteljes tagja volt. Ám ugyanezen év decemberében letartóztatták államellenes összeesküvésért. A vácb börtönben ismertük meg. A börtön kis füves térségén ültünk össze enyhültebb napokon, hogy fejben és írásban szerkesszük a Füveskert-antológiákat. Ott volt Tóth Bálint, Szatmári György, Tollas Tibor, Béri Géza, s üdvösként Gérecz Attila, aki gyönyörű verseivel hamarosan a társaság egyenrangú tagja lett. Az 1956-os forradalom mentett ki bennünket. Attila hétévi börtön után hét napig harcolt hazája szabadságáért szovjetek és pufajkások ellen. Magyarország függetlenségéért halt hősi halált. Ki más lehetne tisztább példaképünk, mint Gérecz Attila? Ám a tankönyvekben alig esik szó az ötvenes évek börtönköltészetéről, 1956 irodalmi lenyomatairól. Pedig hány és hány nagy magyar költőt, írót ihletett meg a forradalom! - Ön a Gérecz Attila-alapítvánnyal, s a díjjal is megtette, amit lehetett. Sajnos nem eleget. Ki tud arról, hogy halála előtt két tankot is „kilőtt”? S ki tud arról még ma is, hogy költő volt? Attila attól függetlenül is, hogy szabadságharcos - jelentékeny költő volt. Ám azoktól, akik eddig agyonhallgatták, aligha várhatjuk el, hogy emlékezzenek reá. Úgy gondolom, a Magyar Írószövetséggel közösen létrehozott Gérecz Attila-alapítvány a mostoha sorsra ítélt költészet megmentésének egyik szerény eszköze lehet. 1982 óta immár nyolc, harmincévesnél fiatalabb alkotó nyerte el; zömmel költők, egy novellista és egy kritikus. Terveim szerint ezentúl az összes irodalmi műfaj képviselője részesül díjazásban. Jó volna, ha nem kellene megszabnunk a díjak számát, s válogathatnánk az évi termés legjavából. A Gérecz Attila-díjasok, akik kitüntetés utáni magatartásukkal és alkotómunkájukkal is méltók erre, részesüljenek Gérecz Attila-ösztöndíjban. S végül: pályáztatnánk fiatal irodalomtudósokat Gérecz Attila életművének és 1956 irodalmi vetümének föltárására. Kutassy Máté C£—