Napi Magyarország, 1999. június (3. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-21 / 142. szám
8 MAGYARORSZÁG REZISZ .................... Elnöki út Londonba II. Erzsébet királynő meghívására négynapos hivatalos látogatásra holnap az Egyesült Királyságba utazik Göncz Árpád köztársasági elnök és felesége. Az államfő kíséretében lesz Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, Martonyi János külügyminiszter, Járai Zsigmond pénzügyminiszter, Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője, Herman János, a külügyi tárca közigazgatási államtitkára, valamint Urbán Lajos altábornagy, a vezérkari főnök első helyettese. Magyarországnak és személy szerint a köztársasági elnöknek is nagy elismerés, hogy sor kerül erre a látogatásra - mondta az MTI-nek Faragó András elnöki szóvivő. Kiszabadult egy túsz Csaknem három hónapig tartó fogság után szombaton kiszabadult elrablói karmai közül az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség egyetlen csecsenföldi tudósítója. Szaid Iszajevet ismeretlen fegyveresek március 29-én rabolták el Csecsenföld fővárosában, Groznijban. Kiszabadulásának körülményei ismeretlenek, az ITAR-TASZSZ közlése szerint egyetlen dolog bizonyos: semmiféle követelést nem teljesítettek, és nem fizettek váltságdíjat a 38 éves újságíróért. Büntetett a maffia A maffia halálbrigádjai Nápolyban felperzseltek egy cigánytábort, mert egy roma férfi vezette BMW elgázolt két lányt, akik közül az egyik a helyi maffiavezér unokahúga. A pogrom után a romák elmenekültek Nápolyból. A Camorra-vezér felbérelt emberei előbb szétverték, majd Molotov-koktélokkal felgyújtották a sátrakat és a lakókocsikat, amelyekben a volt Jugoszláviából bevándorolt cigányok laktak. A mintegy 50 fős támadó banda megakadályozta a hatóságokat a tűzoltásban. A helyi rendőrfőkapitány szerint „csak a lakosság spontán haragja tört felszínre a kéregetésből és lopásból élő cigányok ellen”. Emberi jogi szervezetek és maffiaszakértők szerint azonban ilyen jól szervezett cigányellenes pogrom csakis a helyi maffiavezér parancsára, vagy legalábbis jóváhagyásával történhetett meg a dél-olasz nagyvárosban, amelynek minden zugát az alvilág ellenőrzi. Külpolitika Kölnben befejeződött a G8 államok csúcskonferenciája Mentőöv a legszegényebbeknek Az orosz küladósság átütemezésének lehetőségét is tartalmazza a hét vezető ipari állam és az Oroszország kölni csúcstalálkozójáról tegnap kiadott záróközlemény. A konferencián arról is döntés született, hogy elengedik a legszegényebb államok adósságának 45 százalékát. A dokumentum sürgeti a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, valamint a Moszkva által nemrég kötött megállapodások mielőbbi megvalósítását. Ennek függvényében a résztvevők „arra bátorítják a Párizsi Klubot (a hitelező kormányok csoportját), hogy tegyen puhatolózó lépéseket egy Oroszországgal kötendő átütemezési megállapodás kidolgozása érdekében”. A makrogazdasági stabilitást és fenntartható növekedést célzó orosz erőfeszítések bátorítására az aláírók átfogó megoldást szorgalmaznak a Szovjetuniótól örökölt orosz adóssághányadra, amint Moszkva megteremtette a becsvágyó gazdasági program megvalósításához szükséges feltételeket. A közlemény a továbbiakban nemzetközi együttműködést és fokozott erőfeszítéseket sürget a munkanélküliség leküzdése, és munkahelyek teremtése érdekében. Az aláírók ezt kettős stratégiával kívánják előmozdítani. Egyrészt szerkezeti reformok útján, amelyek javítják az egyes nemzetgazdaságok alkalmazkodó- és versenyképességét, segítve a huzamosabb ideje állás nélkül levő személyeket a munkaerőpiacra jutásban, másrészt stabilitást és növekedést párosító gazdaságpolitikával, az egyes államok monetáris és költségvetési politikájának egyensúlyban tartásával. A G8 tagjai prioritásaik közé sorolják a leszerelést és a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozását. Mély aggodalmuknak adnak hangot a közelmúltban lezajlott rakétakísérletek és -eladások, elsősorban Észak-Korea ez irányú lépései kapcsán, hozzátéve: megvizsgálják, milyen egyéni és kollektív lépéseket tehetnek e probléma orvoslása érdekében - jelentette az MTI. A regionális kérdésekről kiadott különközleményben a G8 nagy fontosságot tulajdonít a Koszovóból elűzöttek hazatérésének, a tartomány minden lakosa (beleértve a szerb kisebbség tagját is) biztonságának. Milosevics nevének említése nélkül a G8 tagjai kinyilvánítják együttműködési készségüket a volt Jugoszlávia ügyeit vizsgáló Nemzetközi Bírósággal, és megerősítik: készek júliusban nemzetközi adományozókonferenciát összehívni a Koszovó igényelte humanitárius segélyek megszervezése céljából. Ezt követhetné ősszel egy átfogó segélykonferencia a Európai Bizottság és a Világbank elnöklete alatt. A házigazda német kancellár tegnap délben elhangzott zárónyilatkozatában egyértelműen sikeresnek minősítette a háromnapos csúcstalálkozót. Gerhard Schröder kiemelte azt a felhívást, amely a magánszféra bevonását célozza a nemzetközi gazdasági és pénzügyi problémák megoldásába. Szavai szerint a kölni adósságkezdeményezés (a legszegényebb államok külföldi adósságai jelentős részének elengedése) azért is logikus, mert egyrészt „halott” hitelek, kölcsönök leírását jelenti, másrészt ezáltal a legszegényebb országok segítséget kaptak ahhoz, hogy kereskedni tudjanak a fejlettebb államokkal, bekapcsolódjanak a nemzetközi kereskedelem áramlatába. A G8-CSÚCS vendégei a híres kölni dóm előtt - Oroszországot a felvétel idején még Sztyepasin kormányfő képviselte (a bal szélen). Jelcin elnök tegnap látogatott el egy napra a német városba Fotó: MTI - Külföldi Képszerkesztőség Oroszország büszke meghátrálása Oroszország egy hétig izgalomban és feszültségben tartotta a nemzetközi közösségnek a koszovói válságrendezésben érdekelt tekintélyes hányadát - de főképpen is a NATO-t -, miután a pristinai „huszárcsínyt” követően a lehető legtovább igyekezett védeni azon érdekeit, amelyekről bizonyára a Kremlben is tudták, hogy védhetetlenek. Legalábbis a mai, sok tekintetben egypólusúvá vált világban. Ennek ellenére kész gyógyírként hathatott a megtépázott orosz nagyhatalmi tekintélyre, hogy gyakorlatilag 168 óráig sikerült egy kicsiny, ámde elszánt orosz desszantos alakulatnak homokszemet juttatnia a hatalmas és többé-kevésbé olajozottan működő NATO-gépezet fogaskerekei közé, a borúlátóbb jóslatok szerint előrevetítve akár egy kiszámíthatatlan fordulatokkal teli újabb hidegháborús szembenállás rémképét is. Oroszország-szerte már-már úgy tűnhetett, hogy valójában nem is az észak-atlanti szervezet légiereje kényszerítette ki a jugoszláv fegyveres erők koszovói kivonását, és diktálja a rendezést, hanem a Kreml. Ez persze korántsem meglepő, hiszen a választások évadjához közeledő Oroszországban egyetlen erő - s különösképpen a hatalom - sem engedheti meg manapság, hogy a polgárok gyengének lássák. S ebben az összefüggésben még akkor is teljességgel logikus egy erős és nemzetközileg befolyásos Oroszország-kép kialakítása belföldön, ha eközben az is nyilvánvaló, hogy a választópolgárok zömét manapság a koszovói békefolyamat alakulásától sokkalta jobban izgatják azon „húsba és zsebbe vágó” kérdések, hogy lesznek-e, és ha igen, milyen megszorító intézkedések a gazdasági válságból való kilábalás érdekében. Ez persze a politikai elitet is érdekli, és az elnöki, valamint kormányzati körökben bizonyára azt is tisztán látják: van egy határa annak, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, meddig lehet fricskázni azt a Nyugatot, amelynek hathatós segítsége nélkül bizony csak sokkal haloványabb esélye lehet a reformok továbbvitelének. Amelyek nélkül könnyen fabatkát sem érhetnek az eddigi stabilizációs erőfeszítések. Nem véletlen, hogy a koszovói csapatelhelyezési tárgyalások meddő szakaszában egyes NATO-politikusok olykor-olykor kendőzetlenül is kimondták azt, amit hivatalosan persze soha senki nem fog beismerni, nevezetesen, hogy adott esetben újabb „tecnhikai akadályok” merülhetnek fel a várva várt IMF-hitelek folyósítása körül. Azaz, ha Moszkva továbbra is köti az ebet a karóhoz, és például ragaszkodik az önálló irányítású szektorhoz. (Az is látni kell persze, hogy a legfőbb akadály az orosz fővárosban található, hiszen az állami duma a jelek szerint nehezen szánja el magát arra, hogy a választások előtt a hitelekhez szükséges népszerűtlen intézkedésekhez adja a nevét.) Nos, amint most már tudjuk, a maratoni helsinki tárgyalásokon megtört végre a jég - illetve Moszkvában is felismerték saját mozgásterük határait -, és megszületett a koszovói orosz békefenntartók tevékenységét szabályozó megállapodás. Egyértelmű, hogy érvényesültek az erőviszonyok, és az orosz fél engedett sokkal többet, a lényeget - az önálló szektor kérdését - tekintve mindenképpen. Igaz, a NATO úriember módjára viselkedett, és hagyott olyan kiskapukat, amelyek segítségével a Kreml hazai földön továbbra is az orosz érdekek elszánt és eredményes védelmezőjeként jelenhet meg. Ráadásul Jelcin elnök azzal az ígérettel a tarsolyában utazhatott haza kölni villámlátogatásáról, hogy elképzelhető lesz a orosz adósságtörlesztés átütemezése. Feltéve persze, hogy a közeljövőben nem lesznek újabb, potenciális veszélyeket rejtő fordulatok az orosz Balkán-politikában, vagy akárhol máshol. Daróczi László A pápa Kasmír békéjéért kétnapos látogatást tett a hét végén Dakkában Atal Behari Vadzspaji indiai miniszterelnök, hogy a bangladesi vezetéssel a kasmíri válságról és a kétoldalú kapcsolatokról tárgyaljon. Még Bangladesbe utazása előtt Újdelhiben a kormányfő kijelentette: a kasmíri kérdés India és Pakisztán ügye, így azt a két országnak kell megoldania, nincs szükség nemzetközi közvetítésre. Banglades a jelentések szerint felajánlotta közvetítését a szemben álló feleknek. India azt állítja, hogy a Kasmírba behatoló fegyveresek valójában pakisztáni katonákból és külföldi zsoldosokból álló csapatok. Iszlámábád viszont azt hangoztatja, hogy helyi szabadságharcosokról van szó, akiket erkölcsileg ugyan támogat, de katonai segítséget nem nyújt nekik. Clinton amerikai elnök a minap Pakisztánt kérte fokozottabb önmérsékletre. Amint arra az MTI emlékeztet, a diplomáciai erőfeszítésekkel párhuzamosan folytatódik a heves tüzérségi párbaj Kasmír kargili körzetében. II. János Pál pápa a „békefolyamat megszilárdulását” kívánta Európában, amely „még magán viseli a közelmúlt jugoszláviai konfliktusának vérző sebeit”. Kérte a híveket, imádkozzanak azért is, hogy „újra elinduljon, a párbeszéd útján India és Pakisztán, ahol súlyos csorbát szenvedett a béke”. A katolikus egyházfő felszólította a két viszálykodó ázsiai országot, hogy vessenek véget „az erőszakkal és halállal járó harcoknak”. 1999. június 21., hétfő Berlinbe költöznek Balázs Péter magyar nagykövet nyilatkozata Folytatás az 1. oldalról - Helycserére kerül majd sor. Eddig Bonnban működött nagykövetség és Berlinben hivatal, augusztus 15-től kezdve ez fordítva lesz, Wolfart János követ vezeti majd a bonni hivatalt. A német honvédelmi, mezőgazdasági, oktatás- és tudományos kutatásügyi minisztérium Bonnban marad, tehát a mi illetékes diplomatáink is itt dolgoznak tovább. Mellettük változatlanul a konzuli osztály, amely a vízumok kezelésén túl tanácsadói szerepet is betölt például örökösödési és állampolgársági ügyekben - hangoztatja lapunknak adott nyilatkozatában Balázs Péter nagykövet. - Milyen méretű a költözködés szervezési oldala? - Meglehetősen nagy feladat. Egyszerre kell költöztetni a hivatalt meg a munkatársakat, családostól. Mindez menet közben történik, egy olyan évben, amikor nagyon sok feladat összpontosul éppen Németországra, hiszen az év első felében Németország az Európai Unió soros elnöke, ezenkívül a schengeni együttműködés elnökségét is ellátta, és irányította a G7, illetve G8-as csoportok konferenciáját. E lehetőségeket kitűnően kihasználta a diplomáciai kezdeményezésre, és Bonnnak kulcsszerepe volt abban, hogy Koszovóban létrejöttek a béke feltételei. Németország dolgozta ki a stabilitási paktum tervezetét is. Ez intenzív időszakot jelentett a magyar diplomácia számára is. Eközben még a költözéssel foglalkozni, csomagolni, terveket készíteni, Berlinben lakásokat meg irodát keresni, azokat beindítani és beüzemelni nem volt könnyű feladat. Persze kívülről nézve mindez nem tűnik bonyolultnak, hiszen mindössze ötven munkavállalót érint a költözködés. - Milyen épület ad otthont Berlinben a nagykövetségnek? - Két lépcsőben fogunk átköltözni. Először egy ideiglenes irodába, amely Berlinnek talán a legszebb építészeti terén van, a Gendarmenmarkton, ahol megfelelő elhelyezést kap a magyar nagykövetség. Ez egy nagyon szép, új állapotban lévő irodaház, amelyben más irodákkal leszünk együtt. Igen előnyös, hogy az ottani konzuli osztály a földszinten kap helyet, a felsőbb emeleteken pedig a politikai osztály és a nagykövet. Valamivel szűkebben leszünk ugyan, mint Bonnban, de feladatainkat ilyen körülmények között is el tudjuk végezni. A tervek és reményeink szerint - és ez a második lépcsőfok - 2001 tavaszára készül el az új nagykövetség épülete, amely a hajdani NDK-beli telken áll, és ma már végérvényesen a Magyar Köztársaság tulajdonát képezi. Előzőleg ugyanis jogilag tisztázatlan volt a helyzet, mert Magyarország csak használta a telket. Ott épül egy szép sarokház, és oda fog véglegesen átköltözni a nagykövetség. Bízom benne, hogy ennek az épületnek a kivitelezése és méretei megfelelnek majd a magyar-német kapcsolatok színvonalának, és az elkövetkező ötven-száz évben méltó otthont tudnak nyújtani a diplomáciai képviseletnek. - Milyen anyagi megterheléseket kell számításba venni? - Konkrét összeget azért nem tudok mondani, mert olyan konstrukcióban építkezik Magyaroszág Berlinben, hogy a beruházó cég a dupla telek másik felén felhúzott épületet használhatja, bérbe adhatja, és ebből finanszírozza meg a saját befektetését. Ez az üzlet mindkét fél számára előnyös. A magyar államnak azért jó, mert nullszaldóval jövünk ki az üzletből, tehát nagyszabású építkezés valósul meg teljes berendezéssel anélkül, hogy ez Magyarországnak egyetlen fillérjébe kerülne. - Változatlan marad a németországi diplomáciai hálózat? - A főkonzulátusaink Münchenben és Stuttgartban változatlanul működnek, a drezdait - takarékossági okokból - a külügyminisztérium bezárja, tekintettel arra, hogy a berlini nagykövetség földrajzilag közel esik, és onnan fogjuk a továbbiakban a kapcsolatot tartani Thüringiával és Szászországgal. Az eddigi öt diplomáciai képviselet helyett a jövőben tehát csak négy lesz. Frankfurtban marad a kereskedelmi és idegenforgalmi képviselet, és van Magyarországnak még hat tiszteletbeli konzulja is. Tucatnyi városban vagyunk jelen tehát, ezenkívül rengeteget utazunk. A „bonni” és „berlini” köztársaság között tapasztalható olyan különbség, amely behatóan befolyásolhatja a magyar diplomáciát? - Az elmúlt hetek és hónapok során tapasztalhattuk, hogy Németország bátran vállal kezdeményező szerepet a világpolitikában, súlyának és felelősségének megfelelően viselkedik. Ehhez rendelkezésére áll egy kitűnő diplomáciai apparátus. Csak elismeréssel tudok szólni a német kollégákról, akik valóban nehéz feladatokat nagyon gyorsan és igen hatékonyan oldanak meg. Ugyanakkor személy szerint további intenzív kapcsolatépítéssel számolok a magyar-német kapcsolatokban. Ennek természetesen érzelmi háttere is van, a németek rendszeresen utalnak a határnyitás jelentőségére, ami valóban fontos állomás volt. Szeptemberben Budapesten Orbán Viktor miniszterelnök és Gerhard Schröder kancellár - a tervek szerint - együtt fognak megemlékezni az 1989-es eseményről. Berlin pedig szellemileg is közelebb kerül Magyarországhoz, hiszen itt volt egy természetes kapcsolat a két ország között, amely a század elején és még az első világháború után is igen jól működött - ezt az intenzív baráti, gazdasági, politikai, kulturális kapcsolatot sikerül majd valószínűleg ismét helyreállítani. - Bonn nyugalma után nem tart a világváros Berlin forgatagától? - Nagyon örülök a berlini átköltözésnek. Egyedülálló kihívásnak tartom, ha egy diplomata menetközben esélyt kap arra, hogy ugyanazon országon belül új körülmények között folytassa munkáját. Ez csodálatos dolog. Bonn praktikus főváros volt. Kis területen koncentrálta a német törvényhozást és kormányzatot, könnyű volt mindenkit elérni. Kicsit Washingtonra vagy Hágára emlékeztetett, mint adminisztratív főváros. Berlinben viszont pezsgő gazdasági környezet, nagyon élénk kulturális élet és - nem mellékesen - még évekig tovább folyó építkezések tömege vár ránk. Amikor Johannes Raut megválasztották köztársasági elnöknek, tettem egy kört a Reichstag épületének kupolájában, és megszámoltam, hány toronydarut látok fentről. Százharmincig jutottam szabad szemmel. Ez az adat már mutatja, hogy milyen méretű munka folyik. - Mi lesz a bonni nagyköveti rezidencia sorsa? -A rezidenciát mindig csak béreltük, és a bérleti szerződést július elsejével lezárjuk. A berlini rezidenciáról még csak tárgyalunk, és reményünk van arra, hogy egy mértéktartó, de azért Magyarországhoz méltó villát tudunk vásárolni Berlin délnyugati részén, Dahlem kerületben. Joschka Fischer szülei a magyarországi német kisebbséghez tartoztak - „rokoni kapcsolatról” ugyan túlzás lenne beszélni, de elképzelhető, hogy a Zöldek külügyminisztere megkülönböztetett szimpátiával kezeli a magyar-német kapcsolatok ügyeit? -A diplomáciában az országok érdekei a meghatározóak, de az emberi kapcsolatok mindig fontosak, hiszen elősegítik a munkát. Joschka Fischer családi gyökerei Budakeszire nyúlnak vissza, és jelentős, hogy ezt szívesen vállalja annak ellenére, hogy ő a szülei 1946-ban történt kitelepítése után született az NSZK-ban. Közvetlen, személyes kapcsolata ugyan nincs, de a családon keresztül a budakeszi gyökereket fontosnak tekinti. Januári, rövid magyarországi látogatása során ezt jószívvel vállalta, és ismételten hivatkozik is erre. Azt hiszem, igen pozitívan gondol Magyarországra, ebben jelentős szerepet játszik, hogy saját szemével győződhetett meg a német kisebbség előnyös helyzetéről. Stefan Lázár