Napkelet, 1927. július-december (5. évfolyam, 6-13. szám)
1927-07-01 / 7. szám - Agyagfalvi Hegyi István: Magyar kobzos pengeti (Vers) - Mihály László: Vigasztaló (Vers)
MAGYAR KOBZOS PENGETI. Napnyugaton az árnyak nagyra nőnek, napnyugaton halálba hull a fény . . . Hű kobzosa a sugárzó erőnek, mindig keletre vágytam én. Napnyugaton Hazugság-erdő sarjad, napnyugaton Álnokság-dudva nő, rontást keltenek árnyában a varjak . .. az emberszívott csupa kőt Napkeleten a fényből száll a szépség, lótuszkehelyből a jóság fakad, az izmos pálma az örök reménység s égő hit minden pirkadat! Napnyugaton a két karom kitárom, napkelet felé sírva száll a dal, nem láthatlak meg, sugaras világom, napnyugat árnya eltakar! Agyagfalvi Hegyi István. VIGASZTALÓ. Céltáblája száz duhajnak, Sújtottja tengernyi bajnak, Szívedben szikrája dalnak, Szavadra senki sem hallgat, Szegény legény ! Évek jöttek, gonosz évek, Boldogságod, jaj, mivé lett. Beléd tépett minden álnok, Szétfoszlott már színes álmod, Szegény legény! Cifra öltöny, pompás kelme, Édes ara, de elkelne. Ősi földön de jobb volna, Mint cudarul bujdokolva, Szegény legény! Mégse csüggedj íródiák Lesz még jobb is ez a világ. Kupád borral tele , dalolj S a gyötrő gond marad alól. Szegény legény! Míg bánatod borral ölöd, Álmodj bohó legény, örök Dicsőségről, szabadságról, Csókos, édes boldogságról, Álmodj legény! Mihály László.