Napló, 1990 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1990-06-27 / 8. szám

1990. június 27. HolNapló Jugoszláviának azt kívánom, amit magunknak is jónak tartok Kérdés: Miniszterelnök úr, a látványos választási győzelem után most az MDF viseli a kormányzás felelősségét és terhét. Melyek a kormányprogramból eredő főfeladatok és prioritások? Válasz: A prioritások közé tartozik a külpolitikai helyzetünk tisztázása, a külpolitikai céljainknak a meg­valósítása. Elsősorban nyilvánvalóan a Varsói Szerződésből való eltávozásunknak az előkészítése, ter­mészetesen tárgyalások útján, nem pedig egyoldalú proklamációval.Ugyanígy az európai egységszerveze­tekkel, az Európai Közös Piaccal, az EFTÁ-val való kétoldalú megállapodásoknak a megkötése, amelyek­kel előkészítjük Magyarországnak az integrációját, egy hosszabb távon pedig az egyesült Európát, ami nekünk alapvető és fő célunk. Ugyanakkor, itthon meg kell szilárdítani az állam­hatalmat, a magyar kormányzatot, az államigazgatást, elő kell készíteni a helyhatósági választásokat, és sorol­ni lehetne még a feladatokat, amelyek sok téren jelent­keznek. Ugyanakkor, a művelődés ügyét is rendeznünk kell, az igazságügy problémáit. Szándékosan mondtam ezeket a tárcákat, és nem beszéltem még az aggasztó gazdasági kérdésekről. Ez előtt azonban meg kell jegyeznem, hogy nálunk nem egyszerű kormányválto­zásról van szó, hanem arról, hogy több mint négy évtized után, egy szovjet gazdasághoz kötött és egy közép-kelet-európai térségben kialakított, a termelé­kenységet és hatékonyságot figyelmen kívül hagyó gaz­dasági modellből kell egy modern piacgazdaságot te­remteni. Ahogy a politikai demokráciának megvannak az intézményei, a parlament, úgy egy működőképes piacgazdaságnak is megvannak az intézményei. Az a problémánk, hogy nekünk egyszerre kell egy akut válságban kormányozni és egy akut válságot megolda­ni, ugyanakkor egy krónikus, sok évtizedes betegséget kell gyógyítanunk. " Kérdés: Mennyiben segít a kormánynak a plurális parlament? Mennyiben járul hozzá, hogy ezek az iga­zán jelentős feladatok megoldást nyerjenek? Válasz: Nem csak a demokratikus kormányzást kell újra bevezetni, hiszen mi egy olyan parlamenttel állunk szemben és élünk együtt, amely szintén most teszi meg a kezdeti lépéseket, mert a képviselők, néhány kivételtől eltekintve, nem voltak soha, és főleg a kormánypárt oldalán nem voltak képviselők az el­múlt néhány évtizedben. A képviselők most egyszerre hiába váltak kormánypártivá, a lelke mélyén mindenki ellenzéki. Kérdés: Ha megengedi, visszahangodnánk a kül­politikához. Tekintettel a rohamosan változó és meg­változott európai körülményekre, valószínűleg a ma­gyar külpolitikai stratégiának is változnia kell, legalább részleteiben. Bennünket, jugoszlávokat különösen az érdekel, miben és változik-e egyáltalán a magyar kül­politika az új európai közös ház, az európai integráci­ók és regionális együttműködés irányában? Válasz: A külpolitikánkban fennáll a folytonosság jellege is, nem csak a változásoké. A változások okozói inkább a körülmények és a mi elhatározott szándéka­ink. Ami történik, az vonatkozik arra, hogy mi az egyesült Európával, az egységes Európával kívánjuk szorosra zárni a kapcsolatainkat, és ebben nem csak európai szervezetekre kívánunk támaszkodni, jó vi­szonyt akarunk a tengerentúllal is. Tehát az európai egységet nem állítjuk szembe az atlanti gondolattal sem. Továbbá, azt kell még megemlíteni, nagyon nagy szerepet szánunk a regionális együttműködésnek. Ezért szívesen vesszük azt a kezdeményezést, ami úgy isme­retes, mint Adria-Duna-program, aminek keretében Olaszország, Jugoszlávia, Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia is együttműködik. Ennek van bizonyos realitása, miután ezek az országok egymással végered­ményben egy térséget, egy gazdasági, szellemi közössé­g....................... .., különösen tehát azoknak a térségeknek az együttműködése szem­pontjából, amelyek Jugoszlávián belül is közelebb es­nek ehhez a területhez, vagy művelődési téren szintén jobban kapcsolódnak például az olasz vagy egyáltalán a Részletek a dr. Antall József miniszterelnökkel készített interjúból nyugati kereszténységben megfogalmazott kultúrkör­höz. Kérdés: Bizonyos, hogy minden ország külpolitiká­­jában fontos stratégiai célkitűzés a szomszédokkal való kapcsolatok ápolása. Ön hogyan vélekedik a jugoszláv-magyar kapcsola­tok alakulásáról és távlatairól? Válasz: Én azt hiszem, hogy Jugoszlávia és Ma­gyarország között létérdek, hogy együttműködés ala­kuljon ki, és állandóan javuljon a két ország kapcsola­ta. E kapcsolatokat terhelheti a múlt is, akár a múlt századbeli vagy az első, illetve a második világháború eseményei. Sokféle politikai tehertétel lehet, akár az ötvenes évek is, amelyekben aztán igazán ártatlan volt a magyarság, hogy a sztálinizmus időszakában meg­­romlottak a kapcsolatok Jugoszláviával, természetesen vannak olyan kérdések 1956-ra vonatkozóan is, ame­lyekben lehet sérelmeket találni. A történelem tanulsá­gának annak kell lenni, hogy Jugoszlávia függetlensé­get szerető népei és az ugyancsak függetlenséget és szabadságot szerető magyarságnak mindig egymásra kell találnia. Hiszem, hogy az a bizonyos örök barátsá­gi szerződés, amelyet annak idején megkötöttek és amelynek megszegése Teleki Pál­­akkori miniszterel­nök) öngyilkosságához vezetett, örök szimbólum arra, hogy e két népnek meg kell találnia az együttműkö­dést. Ennek egyik alapvető feltétele mindenkor, hogy Jugoszlávia területén a magyar kisebbség egyenjogúsá­got és szabadságot érezzen, és hogy Magyarország is­­ztosítani tudja ugyanúgy a délszláv nemzetiségeknek a területén az emberi és a kisebbségi jogokat. Itt, ebben a térségben, a történelem tanulságai szerint is, könnyen nagyhatalmak játékszerévé válhatnak a kisebb országok, és ez ezért mindig tragédiához vezetett, ha a két ország népei nem­ keresték egymással a megegye­zést és a közeledést. Úgy gondolom, hogy ezt kell most is tennünk, de egymással mindig őszintén és nyíltan beszélve bármilyen problémáról. Kérdés? Ha megengedi, feltennék egy olyan kér­dést, amit csak egy jószomszédi ország kormányfőjének tehet fel az ember. Ön személy szerint és a magyar vezetés, hogyan látja, értékeli a mostani jugoszláviai folyamatokat?. Válasz: Én erről nagyon nehezen nyilatkozom, mert úgy gondolom, hogy magánembereknek lehet magánvéleményük, de miniszterelnökként nagyon ne­héz véleményt mondani egy másik ország belügyeiről, és ezt nem is tartom szerencsésnek. Úgy gondolom azonban, hogy Jugoszláviában a nemzeti, nemzetiségi vagy kisebbségi kérdés az egyik alapvető probléma, amelyet egyenjogúsággal és egy olyan szövetségi rend­szerben lehet megoldani, amely biztosítja az alapvető emberi, közösségi és kisebbségi jogokat. Megítélésem szerint Jugoszláviának is egyértelműen a többpártrend­szeren alapuló parlamenti demokráciává kell válni, és , ugyancsak a magángazdaság dominanciáján alapuló piacgazdaságra kell egyértelműen áttérnie. Mivel poli­tikai felfogásom, a politikai irányzat, amelyhez tarto­zom, az ezt jelenti, és Jugoszláviában sem láthatok más politikai és gazdasági modellt alkalmasnak, mint azt, amit itthon magunknak jónak tartok. . Kovács László "Fontos, hogy Vajdaságban létrejött a magyar­ság önszerveződése, hogy megjelent az első füg­getlen magyar nyelvű lap." Jeszenszky Géza, magyar külügyminiszter Részletek Ágoston András ismertetőjéből a magyar külügyminiszter látogatása alkalmából (...) Jelenleg a megvalósulásához közeleg a VMDK létrehozatalára irányuló kezdeményezés. Újvi­déken a múlt vasárnap már a hetedik helyi, illetve körzeti szervezet jött létre, s ha az elkövetkező időszakban még Bácskában és Bánátban is megala­kul egy-két helyi szervezet, elmondhatjuk, a vajdasági magyarság létrehozta első olyan politikai szervezetét, amely az érdekvédelmét hivatott ellátni, s amelyben nem kívülről odahelyezett vezetőségek tevékenyked­nek. Ezek a vezetőségek törvényes keretek között működnek, de politikai felelősséggel csakis önma­guknak és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Kö­zösségének tartoznak. Tapasztaljuk már, hogy nagy lehetőségek nyitnak számunkra, de azt is, hogy a vajdasági magyarok iránt nagy a felelősségünk és sok a kötelezettségünk.(...) (...) Elsősorban az oktatás területén vállalunk feladatokat. VMDK-feladat, hogy segítségben része­süljenek azok a szülők, akik anyanyelvi oktatásban kívánják részesíttetni gyermekeiket. Helyi szervezete­ink megtalálják a módját, hogy az érdekelt szülők szervezetten léphessenek fel. Az anyanyelvű oktatás kérdéseit a VMDK állandó feladatként tartja számon. Véleményt mondtunk a Nyelvhasználati tör­vényről és megküldtük követeléseinket a Szerb, Kép­viselőház elnökének. Nem várjuk, hogy megjelenjen az új szerb alkotmány tervezete, már most, a kezde­ményezés kapcsán kifejtettük véleményünket, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó elemként legyenek benne az alkotmányban, s legyenek részesei a nép­szuverenitásnak. A klasszikus kisebbségi jogokon kí­vül javasoljuk, hogy a szerbiai alkotmány tegye le­hetővé a személyi elven alapuló kisebbségi önkor­mányzatok létrehozatalát. Végül rámutatunk a kis nemzetiségek és az albánság közötti objektív különb­ségekre és javasoljuk, hogy az alkotmány részesítse külön védelemben a kisebbségi státus összes jegyei­vel rendelkező nemzeti kisebbségeket. A sajtóban zajló vitából, de még inkább napi poli­tikai tevékenységünk során tapasztaljuk, hogy nem tévedtünk, amikor kezdeményeztük a közvetlenül a felszabadulás utáni napokban a vajdasági magyarsá­got ért atrocitások tudományos feltárását. Nem se­beket akarunk felszaggatni, még kevésbé célunk olcsó politikai előnyökre szert tenni, tudni és tudatni szeretnénk a történelmi igazságot. Hogy megnyu-

Next