Napló, 1991 (2. évfolyam, 35-87. szám)
1991-07-17 / 63. szám
10 KülNapló Cvijeto Job diplomata és publicista a jugoszláv válságról Nincs békés szecesszió Cvijeto Job a jugoszláv diplomácia egyik ma már nyugalmazott legismertebb személyisége. Több évtizedes karrierje során végigjárta a diplomácia rögös útjának minden lépcsőjét, buktatóját. Volt osztályvezető, nagykövet, külügyminiszteri tanácsos, nyugdíjba vonulása előtt pedig a külügyminisztérium kollégiumának „hivatásos ellenzéke", akinek az volt a feladata, hogy minden határozatot, döntést a külföld szigorú és nem éppen barátságos bíráló szemével vizsgáljon meg és támadjon minden érvvel. A beavatottak tudni vélik, hogy Loncar külügyi titkár csak akkor képviselt valamilyen külügyminisztériumi álláspontot, véleményt vagy stratégiai javaslatot az ország vezetősége vagy a külföld előtt, ha az Cvijeto Job, a „hivatásos bíráló” támadását is kiállta. Job úr ma a Vreme hetilap kommentátora és a Stratégiai Tanulmányok Intézetének főmunkatársa a Kelet-Nyugat-viszony kérdéseiben. Napló: Job úr, a tapasztaltabb külpolitikai újságírók még jól emlékeznek az ön kedvenc mondására, hogy a diplomáciában meg a nemzetközi értekezleteken a legfontosabb, hogy az ember ne aludjon el a kulcsfontosságú pillanatokban. Ebből kiindulna, feltételezem, hogy most is figyelemmel kíséri, főleg a jugoszláviai és a vele kapcsolatos történéseket. Minek minősíti ön a külföld segítőkészségét az itteni válság megoldásában? Beavatkozásnak vagy jószolgálati ajánlatnak? Cvijeto Job: A tízegynéhány évvel ezelőtti, egy el nem kötelezett csúcson elhangzott mondásomat most megfordítanám. Azt javasolnám, főleg a köztársasági vezetőknek, aludjanak most már el, mert túlzott éberségük, aktivitásuk pokollá tette ezt az országot. Ezért az EGK, az USA és a Szovjetunió és más külföldi tényező bárminemű beavatkozása csakis Jugoszlávia érdekeit szolgálja. Ha az őrült köztársasági vezetők a gyilkolás és a testvérháború szélére sodortak bennünket, akkor amellett vagyok, mentsen ki bennünket a külföldi közvetlen beavatkozás is, ha már a belső tényezők erre képtelenek. Napló: Egyes vélemények szerint az a nemzetközi értekezletsorozat, amely Jugoszlávia jövőjéről fog dönteni, már meg is kezdődött a brioni találkozóval, amelyen a négypontos békefeltételeket és a három hónapra terjedő moratóriumra vonatkozó döntést meghozták Ezzel állítólag Jugoszlávia számára nem maradt más hátra, mint hogy elfogadja vagy elvesse a „külföldi" békét? Cvijeto Job: Jugoszlávia része egy modern világnak, a nemzetközi közösségnek, tagja az ENSZ-nek és aláírója az EBEÉ helsinki és párizsi záróokmányának. Nálunk mégis olyan egyoldalú döntéseket hoznak (Szlovénia), amely ellentétben áll ezekkel a dokumentumokkal, mert az nem jelent a gyakorlatban mást, mint az európai országhatárok egyoldalú és önkényes megváltoztatását. Európának és nem csak Európának megvan minden joga arra, hogy ilyen esetekben nemzetközi értekezlet összehívásával vagy más úton, például az EBEÉ által elfogadott mechanizmus útján beavatkozzon, és megőrizze az ókontinens békéjét. Jugoszlávia nincs egyedül a nemzetközi színtéren és a nagy, alaptalan büszkesége ellenére sem tehet azt, amit akar, még önmagával sem. Sajnos, ma azt tudom mondana, hogy mi Európa szégyene lettünk azzal, ami nálunk történik 1991 derekán. Napló: A minap az Európa Parlament és a genfi EBEÉ kisebbségi problematikával foglalkozó szakértői ülésezésén is külön tárgyaltak és nyilatkozatot hoztak Jugoszláviáról. Az amerikai-szovjet csúcstalálkozón és a legfejlettebbek londoni találkozóján is Jugoszlávia lesz az egyik fő melléktéma. A német fellépések Jugoszláviával kapcsolatban az utóbbi időben egy bizonyos Pax Germana érvényesítésére, vagy pedig egy Jugoszlávia belügyeibe való határozott német beavatkozásra utalnak, az ország jövőbeni helyzetével, esetleg határaival kapcsolatban. Egyes kommentátorok egy újabb „Drang nach Osten" politikát emlegetnek. Cvijeto Job: Kérdése módfelett aktuális. Én ugyanis néhány perccel beszélgetésünk előtt találkoztam Németország belgrádi nagykövetével. Először is azt kell mondanom, hogy nálunk most a gyakran alaptalan támadások, rágalmazások és gyanúsítgatások, de ugyanakkor, ellentámadások idejét éljük. Mivel a MH vereséget szenvedett Szlovéniában, az országot belülről egymás után érik a komoly vereségek, és mivel küszöbünkön a polgárháború, most gyorsan külföldi bűnbakot kell találnunk. Tapasztalom nap mint nap, hogy komoly emberek a „struktúrákból" is össze-vissza fecsegnek. Ma is azt hallottam, hogy Németország Ausztriával együtt, Szlovéniával és Horvátországgal szövetkezve és ez utóbbiak támogatásával, ki akar jutni az Adriára. Az a Németország, amelynek a partját mossa a Balti és az Északi tenger, és amely 1992-1993-ban minden nyugat-európai kikötőt oly módon használhat, mintha a sajátja lenne. Netán Németország feladná pozícióit a nyugat-európai, amerikai vagy a japán piacon, ahol mint a legerősebb exportőrnek, domináns szerepe van, hogy „betörjön" a "jól jövedelmező" jugoszláv, bolgár vagy román piacra? Engedje meg, hogy szerény kétségeket támasszak Németország esetleges ilyen irányú szándékai iránt. A német nagykövet egyébként határozottan állította, országa az egységes vagy legalábbis jól összehangolt KGK-külpolitikát képviseli, és annak megvalósítását tekinti fő feladatának. Amikor Jugoszláviában, pontosabban Szlovéniában, a hadsereg és a szlovén fegyveresek között fellángoltak a harcok, a német közvélemény nyomást gyakorolt a kormányra, hogy a fegyveres erő újabb alkalmazása esetén támogassa Szlovénia és Horvátország függetlenségi szándékát. A hivatalos német külpolitika, akárcsak az EGK külpolitikája, a jugoszláv válság békés, demokratikus úton történő megoldását sürgeti. Én a magam részéről csak azt kérdeztem a nagykövettől, tudatában van-e a bonni kormány és a nyugati szövetségesek, hogy Jugoszláviában nem jöhet létre békés, demokratikus megoldás oly módon, hogy bármely köztársaság békés, demokratikus úton kiváljon a szövetségből. Még akkor sem, ha Szlovénia a többi tagköztársaság beleegyezésével kiválna. Horvátországban az egekig nőne a nyomás, amely ugyancsak az azonnali kiválást sürgetné, az pedig Krajina, Bosznia, Sandzak, Kosovo miatt atombomba robbanásához hasonló láncreakciót váltana ki az országban és hatalmas méretű vérfürdőhöz vezetne. Napló: Ön tehát nem hisz a békés rendezésben, a békés kiválási lehetőségekben? Cvijeto Job: Egy cseppet sem. Ez nem reális nálunk. Hát már most is látni! Világos, hogy mi történik ma Horvátországban és mi volt (lesz?) Szlovéniában. Szó sem lehet békés szecesszióról. Napló: Az Ön véleménye szerint, akkor hogyan és mire kellene ezt a háromhónapos moratóriumot kihasználni? Cvijeto Job: Szerintem az országban még létező józanul gondolkodó és bölcs erőknek Európával, az USA-val, a Szovjetunióval és a nemzetközi közösség más tényezőivel együtt arra kellene törekedniük, hogy az országban a köztársaságok szuverenitásának, önállóságának növelésével megmaradjon az ország egésze, illetve megmaradjanak a (lazán) összefűző szálak. Megmaradjon Jugoszlávia mint nemzetközi jogi szubjektum. Nem valószínű, hogy Szlovéniának és Horvátországnak, vagy bármely más köztársaságnak lehetővé kell és lehet tenni, hogy maradéktalanul, most és azonnal, teljes mértékben megvalósítsa minden igényét és követelését, új státusát és nemzetközi pozícióját. Bizonyos reális várakozási időt kellene erre meghatározni. Mondjuk, tíz vagy húsz évet! Várjanak! Mások is vártak sok ideig, amint azt a történelem is jegyzi. Ez idő alatt pedig, talán a szlovének, a horvátok meg a többiek is végleg rájönnének, lényegében nem is felel meg nekik olyan nagyon az, ha teljesen, végérvényesen és visszafordíthatatlanul a szétválás mellett döntenek. Kovács László 1991. július 17.