Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)
1992-03-04 / 96. szám
1992. március 4. Naplózó Interjú Kiró Gligorov macedón elnökkel A Balkán Európa felé tart Az Európai Közösség külügyminiszterei a minap Lisszabonban nem ismerték el Macedónia függetlenségét és szuverenitását. Ezzel a problémával és a balkáni helyzettel foglalkozik a Kiró Gligorov macedón elnökkel készített Interjúnk, amelyben elkerülhetetlenül felvetődik az érzékeny viszony Szkopje és Athén között. • Elnök úr, hogyan értékeli az EK lisszaboni miniszteri értekezletének a határozatait, amelyek a többi között Macedónia nemzetközi elismeréséről is szólnak? - Sajnos, a lisszaboni miniszteri értekezlet újra elodázta a Macedón Köztársaság nemzetközi elismerését, ez pedig elsősorban a közösség egyik tagállamának, Görögországnak köszönhető, amely óriási és számunkra érthetetlen nyomást gyakorol a tagállamokra, hogy ne hozzanak pozitív döntést. Ez a halasztgatás egyébként szöges ellentétben áll a közösség illetékes döntőbizottságának a határozatával is, mert e bizottság megítélése szerint Macedónia minden feltételnek eleget tesz, ami a nemzetközi elismeréshez szükséges. Az igazság és a jog tehát a mi oldalunkon van, de sajnos ezúttal is beigazolódott, hogy az igazság és a jog nem mindig egyeztethetők össze a politikával. Macedónia elismerésének folyamata azonban már megkezdődött, hiszen köztársaságunkat már elismerte Bulgária, Törökország, Szlovénia és Horvátország is, ez tehát már visszafordíthatatlan. Tekintettel az EK illetékes bizottságának pozitív véleményére és az EK miniszteri értekezlet ezzel ellentétes döntésére, ez már nemcsak politikai, hanem mindinkább erkölcsi kérdéssé válik. Annak ellenére, hogy a lisszaboni döntés nagy csalódást jelentett számomra. Európa azért, remélem, hű marad a demokratikus eljárás jogi elveihez, és figyelembe fogja venni az igazságosság szempontját is, értem ez alatt elsősorban a népek önrendelkezésre való jogának a tiszteletben tartását. • Hosszú távon milyen kapcsolatokat szándékoznak kiépíteni Görögországgal, tekintettel arra, hogy Athén a köztársaság nevének megváltoztatásához köti az elismerést, mert attól tart, hogy a macedón név használata területi igényeket jelent vele szemben? - Macedóniának csak egy választása van: baráti és nyílt együttműködés minden szomszéddal, így Görögországgal is. A közös európai ház megépítésének időszakában kivétel nélkül mindnyájan erre vagyunk utalva. Mi egy olyan Balkánért szállunk síkra, ahol a formális határokon át szabadon mozoghatnak az emberek, az áruk és az eszmék. Célunk a történelmi előítéletektől, feszültségektől és az egyes nemzetek létezésének kétségbevonásától mentes Balkán. Mi végérvényesen a béke és együttműködés mellett döntöttünk. Éppen ezért a görög álláspontot károsaknak és irracionálisaknak ítéljük meg. Hogy bebizonyítsuk jó szándékunkat és jóhiszeműségünket, a gyakorlattól eltérően, mi a Macedón Köztársaság alkotmányába is beírtuk, nincsenek területi igényeink szomszédainkkal szemben, és nem fogunk beavatkozni belügyeikbe sem. Sajnos a szomszédos Görögország azt állítja, hogy országunk neve az, ami magában foglalja a területi igényeket. Ez természetesen téves értelmezés. Mi szlávok vagyunk, és még a VI. században érkeztünk e területekre. Ez a tény azt is igazolja, hogy nem vagyunk a régi (antik) macedónok leszármazottjai. A macedón nevet századok óta viseljük, és ez a földrajzi terület nevéből ered, amelynek egyik részét mi is lakjuk, így tudnak megkülönböztetni minket a szomszédos szláv népektől, a szerbektől meg a bolgároktól. Országunk neve Macedón Köztársaság, és az is csak egy darabja annak a területnek, amelynek részei Görögországhoz és Bulgáriához is tartoznak. Meggyőződésünk, hogy a mostani balkáni és európai folyamatok elősegítik, hogy mindez mielőbb a balkáni történelemkönyvekbe kerüljön. A Macedón Köztársaság tehát ezért felkínálta a dialógust és az együttműködést Görögországnak. A kicsiny és békés Macedónia, szerény gazdasági erejével, saját hadsereg nélkül, valóban nincs abban a helyzetben, hogy veszélyeztesse a tőle ötszörre nagyobb Görögországot. • Lehetségesnek tartja-e, hogy a volt Jugoszlávia tagköztársaságai között ismét létrejönnek laza vagy estleg a konföderációkra jellemző kapcsolatok? - A horvátországi háború kezdete előtt Alija Izetbegovic, Bosznia-Hercegovina elnökségének elnöke meg én kidolgoztunk egy tervjavaslatot szuverén államok létrehozásáról. Ha akkor azt az egy évvel ezelőtt benyújtott javaslatot elfogadták volna, hiszem, hogy nem lett volna háború. Ma azonban, mindazok után, ami történt, a realitások amellett szólnak, hogy ez már nemcsak hogy nem lehetséges, hanem elfogadhatatlan is. Már megkezdődött a volt jugoszláv tagköztársaságok elismerésének a folyamata. Azok, mint független államok, a jövőben minden bizonnyal együtt fognak működni, elsősorban gazdasági téren. Egyszerűen nincs is más választásuk. • Újabban még a macedón sajtóban is találkoztunk olyan nézetekkel, melyek szerint a már kivonulóban levő jugoszláv hadsereg esetleg vissza is térhetne, hogy ha a köztársaság kapcsolatai Szerbiával rosszabbra fordulnának, védelmet nyújtson a Macedóniában élő szerb kisebbségnek. Ezt ön hogyan kommentálja? - A JH végérvényesen elhagyja Macedónia területét, és már e hét végén a macedón vezetés ebben az ügyben Szkopjéban tárgyal Adzic tábornokkal. Ez a folyamat törvényes keretek között zajlik, incidensek nélkül, és a Macedón Köztársaság alkotmányának, valamint a hadsereggel lebonyolított politikai megegyezésnek a szellemében. Macedóniában sohasem zárták körül a laktanyákat, itt tehát ebből eredő nézeteltérések nem történtek. Nem voltak atrocitások a tisztekkel és családtagjaikkal szemben sem. Mi nem alakítottunk félkatonai egységeket vagy szabadcsapatokat, ezért nem is kerülhetett sor a hadsereggel való összetűzésekre. Mi ma is, amikor a hadsereg távozik tőlünk, minden tisztnek, aki Macedóniában kíván maradni, nemzetiségi hovatartozásától függetlenül, szavatoljuk a polgári és emberi jogokat. Macedóniában egyébként nincs semmi problémánk a szerb kisebbséggel, még kevésbé lehet e kérdés okozója egy esetleges Szerbiával való ellentét kibontakozására, ami miatt a hadsereg a visszatérésre kényszerülne. Macedóniában mintegy 44 000 szerb él, többségük a hadsereg tisztjei és családtagjaik. Ebből az is következtethető, hogy szétszórtan élnek a köztársaság területén. Ők a Macedón Köztársaság egyenrangú polgárai, akiknek biztosítva vannak alkotmányos és polgári jogaik. • Ön hogyan látja a balkáni együttműködés távlatait, tekintettel azokra az integrációs folyamatokra, melyek az EK maastrichti, valamint az EBEÉ párizsi értekezlete után kaptak újabb lendületet? - Részben már elmondtam, a macedón út csakis az európai út lehet. Meggyőződésem, hogy ez egyben az egyetlen járható út az irányban, hogy a „balkáni lőporos hordó" valóban „európai régió"-vá váljon. Ez azt is jelenti, hogy itt végérvényesen meg kell válni az „etnikailag tiszta országok" létrehozásának politikájától, és fel kell hagyni minden irracionalizmussal, területi követeléssel, valamint egyes nemzetek létének tagadásával. Éppen ezért Európának mielőbb be kellene fejeznie a volt jugoszláv köztársaságok függetlensége elismerésének folyamatát, és talán még gyorsabban azok bevonását az Európai Közösségbe. A határok nélküli Európában, amelyben az emberek, az áruk és az eszmék szabad áramlása lesz a valóság, talajukat vesztik majd a balkáni politika régi elemei. Kovács László (Új Magyarország) 11