Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)

1992-03-04 / 96. szám

1992. március 4. Naplózó Interjú Kiró Gligorov macedón elnökkel A Balkán Európa felé tart Az Európai Közösség külügymi­niszterei a minap Lisszabonban nem ismerték el Macedónia függetlensé­gét és szuverenitását. Ezzel a problé­mával és a balkáni helyzettel foglal­kozik a Kiró Gligorov macedón el­­nökkel készített Interjúnk, amelyben elkerülhetetlenül felvetődik az érzé­keny viszony Szkopje és Athén kö­zött. • Elnök úr, hogyan értékeli az EK lisszaboni miniszteri értekezletének a határozatait, amelyek a többi között Macedónia nemzetközi elismeréséről is szólnak? - Sajnos, a lisszaboni miniszteri értekezlet újra elodázta a Macedón Köztársaság nem­zetközi elismerését, ez pedig elsősorban a közösség egyik tagállamának, Görögország­nak köszönhető, amely óriási és számunkra érthetetlen nyomást gyakorol a tagállamokra, hogy ne hozzanak pozitív döntést. Ez a ha­­lasztgatás egyébként szöges ellentétben áll a közösség illetékes döntőbizottságának a hatá­rozatával is, mert e bizottság megítélése sze­rint Macedónia minden feltételnek eleget tesz, ami a nemzetközi elismeréshez szüksé­ges. Az igazság és a jog tehát a mi oldalun­kon van, de sajnos ezúttal is beigazolódott, hogy az igazság és a jog nem mindig egyez­tethetők össze a politikával. Macedónia elis­merésének folyamata azonban már meg­kezdődött, hiszen köztársaságunkat már elis­merte Bulgária, Törökország, Szlovénia és Horvátország is, ez tehát már visszafordítha­tatlan. Tekintettel az EK illetékes bizottságá­nak pozitív véleményére és az EK miniszteri értekezlet ezzel ellentétes döntésére, ez már nemcsak politikai, hanem mindinkább erköl­csi kérdéssé válik. Annak ellenére, hogy a lisszaboni döntés nagy csalódást jelentett számomra. Európa azért, remélem, hű ma­rad a demokratikus eljárás jogi elveihez, és figyelembe fogja venni az igazságosság szem­pontját is, értem ez alatt elsősorban a népek önrendelkezésre való jogának a tiszteletben tartását. • Hosszú távon milyen kapcsolatokat szándékoznak kiépíteni Görögország­gal, tekintettel arra, hogy Athén a köz­társaság nevének megváltoztatásához köti az elismerést, mert attól tart, hogy a macedón név használata területi igé­nyeket jelent vele szemben? - Macedóniának csak egy választása van: baráti és nyílt együttműködés minden szom­széddal, így Görögországgal is. A közös euró­pai ház megépítésének időszakában kivétel nélkül mindnyájan erre vagyunk utalva. Mi egy olyan Balkánért szállunk síkra, ahol a formális határokon át szabadon mozoghat­nak az emberek, az áruk és az eszmék. Célunk a történelmi előítéletektől, feszültsé­gektől és az egyes nemzetek létezésének kétségbevonásától mentes Balkán. Mi végér­vényesen a béke és együttműködés mellett döntöttünk. Éppen ezért a görög álláspontot károsaknak és irracionálisaknak ítéljük meg. Hogy bebizonyítsuk jó szándékunkat és jóhi­szeműségünket, a gyakorlattól eltérően, mi a Macedón Köztársaság alkotmányába is beír­tuk, nincsenek területi igényeink szomszéda­inkkal szemben, és nem fogunk beavatkozni belügyeikbe sem. Sajnos a szomszédos Gö­rögország azt állítja, hogy országunk neve az, ami magában foglalja a területi igényeket. Ez természetesen téves értelmezés. Mi szlávok vagyunk, és még a VI. században érkeztünk e területekre. Ez a tény azt is igazolja, hogy nem vagyunk a régi (antik) macedónok le­származottjai. A macedón nevet századok óta viseljük, és ez a földrajzi terület nevéből ered, amelynek egyik részét mi is lakjuk, így tud­nak megkülönböztetni minket a szomszédos szláv népektől, a szerbektől meg a bolgárok­tól. Országunk neve Macedón Köztársaság, és az is csak egy­ darabja annak a területnek, amelynek részei Görögországhoz és Bulgáriá­hoz is tartoznak. Meggyőződésünk, hogy a mostani balkáni és európai folyamatok előse­gítik, hogy mindez mielőbb a balkáni történe­lemkönyvekbe kerüljön. A Macedón Köztársa­ság tehát ezért felkínálta a dialógust és az együttműködést Görögországnak. A kicsiny és békés Macedónia, szerény gazdasági ere­jével, saját hadsereg nélkül, valóban nincs abban a helyzetben, hogy veszélyeztesse a tőle ötszörre nagyobb Görögországot. • Lehetségesnek tartja-e, hogy a volt Jugoszlávia tagköztársaságai között is­mét létrejönnek laza vagy estleg a kon­föderációkra jellemző kapcsolatok? - A horvátországi háború kezdete előtt Alija Izetbegovic, Bosznia-Hercegovina elnök­ségének elnöke meg én kidolgoztunk egy tervjavaslatot szuverén államok létrehozásá­ról. Ha akkor azt az egy évvel ezelőtt benyúj­tott javaslatot elfogadták volna, hiszem, hogy nem lett volna háború. Ma azonban, mind­azok után, ami történt, a realitások amellett szólnak, hogy ez már nemcsak hogy nem lehetséges, hanem elfogadhatatlan is. Már megkezdődött a volt jugoszláv tagköztársasá­gok elismerésének a folyamata. Azok, mint független államok, a jövőben minden bi­zonnyal együtt fognak működni, elsősorban gazdasági téren. Egyszerűen nincs is más választásuk. • Újabban még a macedón sajtóban is találkoztunk olyan nézetekkel, me­lyek szerint a már kivonulóban levő jugoszláv hadsereg esetleg vissza is tér­hetne, hogy ha a köztársaság kapcsola­tai Szerbiával rosszabbra fordulnának, védelmet nyújtson a Macedóniában élő szerb kisebbségnek. Ezt ön hogyan kommentálja? - A J­H végérvényesen elhagyja Macedó­nia területét, és már e hét végén a macedón vezetés ebben az ügyben Szkopjéban tárgyal Adzic tábornokkal. Ez a folyamat törvényes keretek között zajlik, incidensek nélkül, és a Macedón Köztársaság alkotmányának, vala­mint a hadsereggel lebonyolított politikai megegyezésnek a szellemében. Macedóniá­ban sohasem zárták körül a laktanyákat, itt tehát ebből eredő nézeteltérések nem történ­tek. Nem voltak atrocitások a tisztekkel és családtagjaikkal szemben sem. Mi nem alakí­tottunk félkatonai egységeket vagy szabad­­csapatokat, ezért nem is kerülhetett sor a hadsereggel való összetűzésekre. Mi ma is, amikor a hadsereg távozik tőlünk, minden tisztnek, aki Macedóniában kíván maradni, nemzetiségi hovatartozásától függetlenül, sza­vatoljuk a polgári és emberi jogokat. Mace­dóniában egyébként nincs semmi problé­mánk a szerb kisebbséggel, még kevésbé lehet e kérdés okozója egy esetleges Szerbiá­val való ellentét kibontakozására, ami miatt a hadsereg a visszatérésre kényszerülne. Mace­dóniában mintegy 44 000 szerb él, többsé­gük a hadsereg tisztjei és családtagjaik. Ebből az is következtethető, hogy szétszórtan élnek a köztársaság területén. Ők a Macedón Köztársaság egyenrangú polgárai, akiknek biztosítva vannak alkotmányos és polgári jo­gaik. • Ön hogyan látja a balkáni együtt­működés távlatait, tekintettel azokra az integrációs folyamatokra, melyek az EK maastrichti, valamint az EBEÉ párizsi értekezlete után kaptak újabb lendüle­tet? - Részben már elmondtam, a macedón út csakis az európai út lehet. Meggyőződésem, hogy ez egyben az egyetlen járható út az irányban, hogy a „balkáni lőporos hordó" valóban „európai régió"-vá váljon. Ez azt is jelenti, hogy itt végérvényesen meg kell válni az „etnikailag tiszta országok" létrehozásának politikájától, és fel kell hagyni minden irracio­nalizmussal, területi követeléssel, valamint egyes nemzetek létének tagadásával. Éppen ezért Európának mielőbb be kellene fejeznie a volt jugoszláv köztársaságok függetlensége elismerésének folyamatát, és talán még gyor­sabban azok bevonását az Európai Közösség­be. A határok nélküli Európában, amelyben az emberek, az áruk és az eszmék szabad áramlása lesz a valóság, talajukat vesztik majd a balkáni politika régi elemei. Kovács László (Új Magyarország) 11

Next