Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1990. 3. szám
Beültem egy kád forró vízbe, erre a fényes, fehér papírra gondoltam, a szokásosnál nagyobb betűkre, meg hogy mi (lesz) aktuális most (szeptemberben). Körülbelül kétezernégyszáznyolcvan „n", azaz ismeretlen betű. Ebből a szempontból, a nem-betű, a betű hiánya is betű. (Most ne menjünk bele a Lipcsei Szabály mára kissé nagyvonalúvá vált értelmezésébe.) Tehát, végül is, hogy ami nincs, az is van, úgymond, tipográfiai szempontból. Szeptemberben (most) nem leszek (vagyok) itt, el leszek (vagyok) utazva. Rómában leszek vagyok. [Kitérő: Anyám az utolsó őszön már nem akart eljutni Görögországba. A halálos ágyán - itt és most kérem, hogy legyen Isten, hogy ezt a két szót Nekem és Magának megbocsáthassa - rám hagyta az összes pénzét, hogy eljuthassak Párizsba, mert úgy emlékezett - jól! -, hogy valaha Párizsban vagyok akartam lenni. Már nem volt idő és mód szokásos és méltatlan ugyandehogyokra. Ezért azt mondtam, már nem Párizsba akarok menni, hanem Rómába vagy Lisszabonba. Mosolygott, nem kérdezett semmit, azt hiszem, akkor már mindent tudott.] Eljutni valahova, ez nem feltétlenül jobb, mint soha nem jutni el. A Hely, Ahol Még Nem Jártam. Ahol még minden megtörténhet az emberrel. A titokzatos és forró és nagyszabású dolgok. Kerekebb Hold és felhőbb felhők. Megérkezni, az annyi, mint a valóság Egyébé dermesztő-