Napsugár, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
/. Шмл BOLDOG ÚJESZTENDŐT! Ezzel a köszöntéssel üdvözlik egymást, ezt írják, táviratozzák egymásnak a barátok, ismerősök, rokonok az új év első napjaiban. Jóelőre tudtam, hogy ezzel fogom üdvözölni az én hatodikos barátomat, Bakos Lacit is. Gondoltam, megkérdem, mit vár az újesztendőtől. Kíváncsi voltam, nagyot kell-e erőlködnie az 1963-as évnek, ha teljesíteni akarja a Laci szíve vágyát. Kacsintott egyet,és intett, menjek utána. Kihúzta asztalfiókját és rámutatott a rádióalkatrész-, banándugó- és dróthalmazra: — Azt várom, hogy „Bakos" gyártmányú rádión hallgassam a „Mars 1“ jelzéseit. Mivel a „Bakos" rádiókészítő üzem igazgatója, főmérnöke, technikusa, főkönyvelője, szakmunkása és segédmunkása egyesegyedül az én Laci barátom, tisztelettel bólintottam. — Merész kívánság, de megvalósítható. Az első feltétel már meg is van hozzá. A „Mars 1“ úton van s jelez is szorgalmasan. Bízzunk benne, hogy a második feltételt, a Laci gyártotta rádióvevő-készüléket is meghozza az új esztendő. Minthogy a Laci négyéves húgocskája is körülöttünk lábatlankodott, tőle is megkérdeztem: — Hát te, Marika, mit vársz az új esztendőtől? Elgondolkozott, majd felcsillant a szeme: — Beszélő hajasbabát!... — majd hozzátette: — Mert hajasbabám van, s beszélő babát is hozott a Télapó. De most olyant szeretnék, amelyik beszél is, meg hajas is! Ha már ott voltam Laciéknál, gondoltam, megkérdem édesapjukat is, mi jót kíván magának az újévtől? Mosolygott. — Nagyobb újításon dolgozom. Azt szeretném bejezni... Nem eresztette le a hangját, nem fejezte be a mondatot. Kérdőn néztem reá. — ... és 1963-ban telik le a tagjelöltségem. Szeretném, ha felvennének a pártba! Nagy dolog az újítás: az egész ország, valamennyiünk számára fontos tehát, hogy teljesüljön ez a kívánság. S a Laciék édesapja életében bizonyára igen nagy esemény lesz az is, amikor felveszik munkásosztályunk élcsapatába, a Román Munkáspártba! Hát az édesanyjuk? Bakos tanító néni, ahogy a házunkbeli gyermekek hívják, mert a Laciék édesanyja az utcánkban épült gyönyörű új iskolában tanít. — Erőt, egészséget várok a családom s az összes gyermekeim számára... — Igaz, sok gyermeke van Bakos tanító néninek, kisfián és kislányán kívül ott az egész harmadik osztály! — és még valamit kívánok: Békét! Békességet, hogy dolgozhassunk s a gyermekeink gondtalanul készülhessenek fel az életre!... Elégedetten búcsúztam el Bakoséktól. Csupa olyan dolgot kívántak, amit meghozhat az új esztendő, s ha végigkérdeztem volna hazánk valamennyi gyermekét és felnőttjét, nagyjából valószínűleg hasonlókat kívántak volna. Legfennebb a falvak dolgozói, a kollektivisták kívántak volna jó időt, elegendő esőt és napsütést fáradságos munkájukhoz. Vajon teljesül-e a vágyuk? A Lacié és a Marikáé könnyen teljesülhet. Édesapjuké bizonyára teljesül, mint ahogy édesanyjuk kívánságának is teljesülnie kell. Lacinak, ha elakad, bizonyára segít a fizikatanár elvtárs vagy a pionírinstruktor. Az édesapjuk újításáért járó prémiumból biztosan kikerül a beszélő hajasbabára való, a Román Munkáspárt új tagjai között pedig biztosan ott lesz a kiváló munkás. Az erő-egészség? Ott sem lesz hiba: a szocialista haza sokezer orvosa és gyógyszerésze, kitűnően ellátott gyógyszertára vigyáz valamennyiünk egészségére. Volt azonban a Laciék édesanyjának még egy kívánsága: a béke. Enélkül nincs, nem lehet gondtalan élet, zavartalan tanulás, játék, nyugodt építőmunka. Az óesztendőben, 1962-ben már bebizonyította a Szovjetunió, hogy a többi szocialista országgal, köztük a Román Népköztársasággal együtt meg tudja védeni a békét! Biztosak lehetünk benne, hogy a szocialista tábor legyőzhetetlen szövetsége továbbra is biztosítja majd ezt a legfontosabb feltételt ahhoz, hogy az új esztendő, az 1963-as év mindnyájunk számára boldog legyen! Cilin