Napsugár, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

L MAJTÉNYI ERIK: HÓEMBERNEK HÓBUNDÁJA Hóembernek hóbundája, hókesztyűje, hókucsmája, hó a teste, porhanyó, a feje egy hógolyó. Eszemadta hólegény, orra répa, szeme szén, seprű van a hóna alatt, mégsem sepri el a havat. Pedig havazott az éjjel, szinte a térdéig ér fel, s ha még havazik sokáig, fölér majd a derekáig. Akkor aztán seperhetne ha sétálni volna kedve, node nincsen — áll magában hóba süppedt hóbundában. Úgy áll, mintha vágyakozna egy hó-királykisasszonyra, aki hintán jönne érte, s elvinné az örök télbe. Várna rájuk hó-palota, el nem olvadnának soha, a tavasztól nem félnének, vígan didereghetnének. MILYEN LESZ A SZÁMTANIRKÁD? Akinek van rajzfüzete,, almát, körtét rajzol bele. ..1 dobozban piros festék, azzal festik a cseresznyét. Virágcserép ? Azt is fesd le! Persze azt is a füzetbe! A füzetbe, s nem a falra! A tankönyv sem való arra, hogy a szélét összefirkáld! S milyen lesz a számtanirkád, ha a számtanpélda mellett nyitlak s őzikék legelnek ? Vagy esetleg oroszlánok ? Azok rettentő falánkok, s bizony nem ismernek tréfát, fölfalják a szám­tanpéldát! LÁSZLÓFFY ALADÁR: VARÁGIÓ Csendes ma az iskola, alszik a vasárnap, Pistike és Palika szereti az ágyat, szereti a szundítást dum­a alatt télen, s nem hal mint a madarak a hidegben éhen: anyu hozza a tejet, párolog a csésze. Sajnos nemcsak jó gyereknek van ilyenben része, mert anyuja szereti akkor is ha rosszabb, s azt hiszi, a vakáció neki csöppet hosszabb. De majd jön a hétfő reggel, gyorsan ki az ágyból! S délre tessék tízest hozni bár az olvasásból. DEÁK FERENC r*jel MAJTÉNYI ERIK: 2 LÁSZLÓFFY ALADÁR: ÚJESZTENDŐ Piros reggel, fehér reggel, Újesztendő szekerekkel, tele utca, hangos tájék, csengettyűs a téli játék. Elindulunk virradóra, ropp­­ a csizma nyakig hóban, csikorog az árok partja, a legények járnak arra. Piros kalács, fehér belül, itt a szánka, aki felül, elviszem a nagyerdőig, éppen az újesztendőig!

Next