Napsugár, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

MIRE KEZETEKBE KERÜL A NAPSU­GÁR FRISS SZÁMA, ÚJ ESZTENDŐT ÍRUNK, 1971-ET. S csak az ostorpattogtatás, kerítések döngetése, kovácsüllők zengése emlékeztet a búcsúzkodásra, amellyel az óév felé visszainte­gettünk, s az újat fogadtuk örvendezve. A fiúk bizonyára sok helyen telemelték a vedret vízzel, s úgy toppantak be reggel ősi szokás sze­rint boldog újévet köszönteni a szomszédhoz, barátaikhoz. Telivederrel, teleszívvel, tele biza­kodással. Mert minden újesztendő a reménykedés újabb kis csúcsa, melyről elvégzett munkánkra tekintünk vissza, s a jövőbe nézünk. S ha számadást végez az ország, van mire­ büszkének lennie. Az újságok tele vannak az áldozatos munka híradásaival. És a gyárak, üze­mek egymásután jelentik, hogy minden nehézség, minden elemi csapás ellenére teljesítették vállalt köte­lezettségüket. BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET! Ez a kívánság jelképesen fejezi ki a nép békés építő szándékát. És azt a vágyát, hogy az új esz­­tendőben is megújuló erővel kíván részt venni a reájuk váró feladatok teljesítésében.Mert az 1971-es év jelentősége még az elmúlt időknél is sok szem­pontból jelentősebb. MÁJUS 8-ÁN ÜNNEPEL­JÜK A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT MEG­ALAKULÁSÁNAK ÖTVENEDIK ÉVFORDU­LÓJÁT . Arra a forradalmi élcsapatra emlékezünk, amely fél évszázados harcban tűzön-vízen átvezette a népet, amely kiragadta őt a háborús pusztulás sötét hullámaiból, megdöntötte a kapitalizmust, és az ország gazdasági életének gyökeres átala­kítását tűzte ki célul: azt a pártot ünnepeljük, melyet még a földrengés sem tudott elpusztítani a legnehezebb években. Dolgozzunk hát példaadóan ebben az esztendő­ben. A követelmények nőnek, az élet ipari és tudományos fejlődése egyre felkészültebb szakem­bereket követel. Ami a tegnap elég volt, holnap már kevés lesz. Számotokra tehát az a legméltóbb feladat, hogy igyekvő és elmélyült tanulással készüljetek fel a nagy ünnepre és az egész eszten­dőre. Ehhez kíván erőt, egészséget, szorgalmat és jó tanulást a NAPSUGÁR. 50 ÉV HARC -A NÉPPEL A NÉPÉRT MAJTÉNYI érik: Ki kopog? Mi kopog? Én vagyok! Itt vagyok! Havat­ nem sokat hozok, inkább hozok hóvirágot, s telt kalászok várnak rátok. Vidám tavasz, ÚJESZTENDŐ forró nyár, langyos őszi napsugár, s közben a zengő iskolacsengő, s egy kis hóval, ropogóval jön egy másik Új esztendő. 2

Next