Napsugár, 1997 (41. évfolyam, 477-486. szám)

1997-05-01 / 481. szám

Petőfi édesanyja, Hrúz Mária PETŐFI SÁNDOR épp úgy szerette édesanyját, mint mi, csak ő szebben tudott erről vallani. "Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom. De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tőlünk őt az ég." JÖVENDÖLÉS "Mondád, anyám, hogy álmainkat Évente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet. Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim nevének, s átröpültem A levegőt, a végtelent." "Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja érted isten, Álmodnak boldog titka ez."­­És nőtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjúkor, S a dal malasztos enyh a szívnek, Midőn hullámzó vére forr. SZÜLŐIMHEZ Hej, édes szüleimek, Gazdagodjam meg csak! Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. Minden teljesülni fog, Amit csak kívánnak; Megelőzöm vágyait Édesapám s anyámnak. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer - Az isten áldja meg! De méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szívének mindenik virága Éltéből egy-egy drága nap. Ott fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülő bús ajka Kínjának hangján rebege: "Halál, ne vidd el őt karomból, ne vidd korán el a fiút; Soká ígérte őt éltetni Az ég... vagy álmunk is hazud?..." "Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő­ fiadnak, Anyám, soká, örökkön él." Szép kocsit csináltatok Édesanyám számára; Nem kell, hogy a templomot Gyalogosan járja. Lesz arany szegélyzetű Imádságos könyve, Krisztus urunk képe lesz Szépen metszve benne. Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürült, Én írogatni kezdtem, Ő meg nyugodni dűlt. De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle­­­hát az írást abban hagyom. És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek; De nekem e kérdések Olyan jól estenek, Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatom: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám! EGY ESTEM OTTHON 3

Next