Napsugár, 2008 (52. évfolyam, 587-596. szám)
2008-01-01 / 587. szám
Hideg nincs, csak fázós ember. Ezt tartják Csíkban, és ezt üzeni az eszkimó kisgyerek is. Gyertek velünk játszani a világ tetejére, az Északi-sarkra, a világ második legnagyobb országa, de gyéren lakott, mert területének jelentős részét örök jég és hó borítja. Az északi sarkvidéktől kicsit délebbre terpeszkedik a tundra fagyott sivataga. Itt a rövidke nyár idején felenged a talaj felső rétege, csenevész növények nőnek, s a harapnivalóra rénszarvas meg pézsmatulok csordák érkeznek. A nyugati tájakat Sziklás-hegység uralja. Kanadában valahol mindig süt a nap. Az óceán zajos vizén bálnák játszanak. Fókát hoznak a partról, és labdáznak vele. Ilyenkor a fellegeknek sírniuk kellene? Kanadát beutazni tán esztendő sem elég. A sziklák közt meggyűl a hó, tornyokat rak a jég. A folyók sodra sűrű, vad, örvényekkel teli, a rönköt, amit elragad, fűszálként kergeti. Kanadában sok a sziget, kis tavak tükre villan. A fák nem mézet rejtenek sötétlő odvaikban. A medve szürke, óriás, nem méz után kutat. Éjfél után eléggé zord nála a hangulat. Kanadában mint a levél, annyi az idegen. Esik eső, vagy fű a szél, mindenki másmilyen. Álmomban egyszer én oda repültem vendégségbe. Majd lefagyott az orrom, de mondhatom, megérte! László Noémi: Kanada KAWába Ha Finnország az ezer tó, Kanada a millió tó országa. A jeges tavak, zabolátlan folyók, zord csúcsok és irdatlan fenyőerdők embert alig láttak. Bátorság, akaraterő és forró, rumos tea nélkül fehér ember itt nem vészeli át a telet. Hogy hívják a hegyről lecsúszó hótömeget?