Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)
1863-03-22 / 51. szám
Beteg-ágyon. Oh mi szép ott künn az élet, Oh minő szép az ég boltja, Mely derült, mintha egy kisded Csecsemő homloka volna Oh mi szép ott künn az élet! Virágok közt járni kelni, 's Távozáskor. (Freywaldau, 1859. jun 7.) Ne vádolj lányka édesengemet: Oh hidd el, én is szenvedek veled, De szenvedésem még nagyobb. Neked kárpótlást nyújt a szép jelen, Az én napom kárhozat, gyötrelem — Csak az tart fenn, hogy a ted vagyok. Tiéd vagyok, — te nem lehetsz enyém, — Felejts el, — soha nem feledlek én, S képed előtt térdelve múlok el. Te mint délignyiló, keresd a tájt, Hol újra megleled a napsugárt .• Hamvadjon el magában e kebel! ZILAHY KÁROLY: Hol a lélek elmerülve Fájdalmit is elfelejti. S nekem itt a betegágyon Borult lelkem, borult arczom, S a merre száll, tövist talál Minden vágyam, gondolatom. Székely népdalok. .. .Nem fáj, hogy nem szeretsz, Tudom már azt régen , Mit is szeretnél te Ily szegény legényen. De mikor kértelek Hogy hagyjuk el egymást, Miért öleltél meg, Mondtad, nem szeretsz mást? A fonóban voltunk, Haza kisértelek , Ugye megcsókoltál ? Pedig nem kértelek. Most még megsem ismersz, Ne hidd úgy el magad, 51 EREDICS FERENC: Költemények.