Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 5. szám

alt zeneg a kis madár, Búsat — nem vigat, Vig danája kebléből­­’ de rég kihalt Danája bús kis madárnak Jaj de kár! Lessz-e valaha jó kedved Kis madár ? Oszd meg velem bánatod Úgy is egy a kín, Nem könyer senki a két Kebel bánatin. Párodért oly szörnyű ugy­ é Bánatod ? Párodért bánatod velem Oszthatod. Lejts ablakom fájára Rózsa virít­ott, Zengj egy danát szivemnek De szörnyű húsat, Rózsafáról egy virágot Szakíts le, Röpülj-röpülj kedvesemhez El vele. A Mi Mmw Mia. Mondd meg neki igazán Szűri nem feledi, S a kis rózsát emlékül Neki szenteli. Érte hullatott könyvim Öntik azt, Mint májusi harmatcseppek A tavaszt. Vagy ha kihűlt kebele S mint kő oly kemény, S kövön úgy állok én mint Elhalt érzemény, Jégkorán nyugalmat ád a Fájdalom, Mig siromig elkísér a Bánatom ! Isten hozzád nagy világ , Kínom világa, Benned halt ki reményem S éltem virága. Megcsalátok keblemet Hit é­s remény, Halj meg örökre szeretet S érzemény Gr. HALLER LTJSZA

Next