Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-21 / 25. szám

KillLÍill YACT®!.... (Szeptember 5. 1862) ezelében vagyok, Ő nem is gondolja, Odagondol most is A messze távolba, Szemében tán köny ül, Lelkét tán­ba nyomja. Elmehetnék hozzá, Megvigasztalhatnám, Lecsüggesztett fejét Keblemre vonhatnám, Könytől ázott arczát Csókkal áraszthatnám. Tűnődöm, tűnődöm, Menjek-e ? vagy még ne ? Az öröm órája Még ma teljen-e le ? Vagy holnap tudjam meg Most is értem ég-e? Istenem, a kétség Visszatart utamban! Nyolcz hete hogy még csak Hirét sem hallhattam, Hátha már elfeledt, S e közöny onnan van. Szeret ? vagy nem szeret ? Újra kell kérdeznem, Oh hogy a női szív Mindig oly érthetlen! A napot, a holdat ismerjük, de ezt nem. Igen, én maradok, Ez lesz büntetése . .. Ha tudná, hogy azt is Én állom ki érte ! Épen engem talál Minden szenvedése. DAIMADY GYŐZŐ. 25

Next