Nefelejts, 1866. január-december (8. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-10 / 23. szám

Istil Medy­ás éstenik. Kecskemét, május 28. 1866. Vakmerő kéz tör lantodra S hallgatást parancsol neked; Ne ügyelj rá . . . szállj bokorba, Fülmisém! és zöngj éneket. Rég hallgatom én dalodat, S panaszra nincs reád okom . . Csak pengesd, pengesd lantodat, Előre édes dalnokom! Az ifjú hős csatát ha veszt, Mi talán nem is veszteség, Nem csügged, megáll egyenest, Ha fáj is a kis vereség. Beköti a vágásokat, Kösd be te is, nemes rokon! . . Csak pengesd, pengesd lantodat, Előre édes dalnokom! Szent volt az ügy, melyért te rég Felesküvel zászlód alá; Lelked, hogy mit teend, elébb Megfontolá, meggondolá. Jól megforgattad kardodat, Te benned bizni van jogom . . . Csak pengesd, pengesd lantodat, Előre édes dalnokom! Ügyünk nemes, ügyünk közös, Jer egyesülj híven velem; A pályatér bár oly rögös, Annál dicsőbb a győzelem. Jer fűzd karomba karodat, Segélj s én pártodat fogom . . . Csak pengesd, pengesd lantodat, Előre édes dalnokom! Együtt vivunk szellemcsatát, Kezünkben lant lesz fegyverünk; Egy hon tapsolja meg dalát, 8 ellentvelő csatát nyerünk ! . . . Harczold meg nemes harczodat, S pihenni fogsz babérokon . . . Csak pengesd, pengesd lantodat, Előre édes dalnokom! Losonczy László. A­isifilm. — Történeti beszély. — Irta: Julián Ede. (Folytatás.) — Azruela! — kezdé el az ifjú határozott hangon, ajánlatodat elfogadom . . . Halál és vész Halil fejére! . . . Mielőtt az éj másodszor fölütné homályos sátorát, hatal­mamban van az aljas vérszopó! E karokból fogja ő venni azt a halált, melyet ő ezelőtt már oly sokaknak nyújtott... S akkor, Azruela! enyém vagy . . . Nemde előbb mondod, hogy a pasát gyűlölöd? . . . Ne félj, meg foglak tőle sza­badítani ... S akkor ugy­e bár enyém vagy? . . . A hölgy nem tudott szólni, ajkai reszkettek. Tarján oda hajolt hozzá, s Azruela zavartan rejte el keblén piruló arczvonásait. Az ifjú mindent megértett. Karjai közt tarta a csábító szépségű lányt, kinek szemeiben a paradicsom minden gyönyörét vélte megpillantani. Végre kiszabadítá magát Azruela az ifjú ölelő karjai közöl, mialatt suttogva mondá: — Vigyázz! itt minden mozdulat veszélyes! . . . Lá­tod ezt a rejtekajtót a falon? . . . Ezen szokott belépni Jussuf, a szerecsen, ki ide vezetett . . . Ha tehát ezen aj­tót nyílni hallod, úgy tégy, mintha aludnál ! mert ébren­léted gyanús volna előtte . . . Holnap majd Jussuf ki fog bocsátani e házból ... A következő éjen gyűjtsd össze fegyvereseidet, s jöjj el ismét! ... A sötétben lopódzzatok az épület közelébe, s várjátok meg, míg a szerecsen kilép. Ha ez megtörtént, rögtön szúrjátok le, vegyétek el tőle a 23

Next