Divat-Nefelejts, 1876. január-október (2. évfolyam, 1-44. szám)

1876-08-13 / 33. szám

262 minden tekintetben a gothika legértékesebb al­kotásai közé sorolhatók. E műremek barátai részére egy örvendetes hírt is közölhetek.­­ A közoktatási tárca nagy­­műveltségű vezetője az Erzsébetdóm sorsát is kezeibe vette, s miként már több nevezetes em­léknek, úgy ennek is stylszerű helyreállítását el­határozta. Míg a dóm biztosítva nem lesz a már-már fenyegető pusztulástól, Kassa püspöki széke üre­sen marad, a fátyol tovább is borítani fogja a szentélyben elhelyezett főpásztori széket, é­s a püspöki javadalmak e közkincs biztosítására fog­nak fordíttatni. Hogy e hírben van valami, abból is bi­zonyos, mert ugyan e napon jártak itt a mi­nister küldöttei: Steindl és Schulek tanárok, kik a székesegyház állapotát megvizsgálva, ter­vet készítendenek annak teljes restaurálása iránt. Van-e, ki ez elhatározásért hálával nem üdvözli közművelődésünk első őrét és képvise­lőjét? !... Kassáról a Hortobágy végtelen zónáira utaz­tunk, de emlékünkbe kitörülhetlenül bevéső­dött a két legszebb hazai templom képe. Bár látogatnák minél többen e helyeket. Ta­lán jobbak lennénk, s talán jobban megtanulnánk becsülni itthonunkat, melynek szent földén annyi az oltár ... s kevés az áldozó. .. K. L. Amerikai dráma. Amerikában történt, a rabszolgakereskedés idejében. Charlestonban a rabszolgavásár tartása­kor az eladásra kiállított szerecsen rabszolgák kö­zött egy 25—28 éves ifjú is volt, kinek értelmes, büszke, kihívó, dacos és vakmerőséget mutató arckifejezése különösen magára vonta figyel­memet. Az első kikiáltás után egy charlestoni kereskedő közeledett Zampóhoz — ez volt neve a fiatal szerecsennek — és így szól­ta meg: — Miért ad el téged a te urad ? A rabszolga fekete bőre alatt elhalványodott, de nem akarván semmit se eltitkolni, következő­­­leg felelt: — Elad, mert szerelmes voltam, mert több időt töltök éjjelenkint sírással és birs dalok ének­lésével, mint pihenéssel! Attól félt, hogy öngyil­kos leszek, a­mi pedig reá nézve nagy pénzbeli veszteség lett volna. A tömeg hangos nevetésben tört ki a szerel­mes fekete e szavaira, és könyörtelenül gúnyolni kezdé. De a kereskedő figyelmes vizsgálat alá vette. . — És miért nem adtak össze azzal, a­kit sze­rettél ? — kérdé. — Mert lehetetlen volt! — Miért volt lehetetlen ? A szerecsen elhalványodott e kérdésre és min­den tagjában remegni kezdett. — Az az én titkom, — mondá elfojtott hangon. — Teringettél! —, mondá a vevő, — ez az­tán nyugtalanító ... És szerelmes vagy-e még mindig? — Remény­em, hogy uralkodni fogok szive­men, mondá a szerecsen. — De még eddig nem sikerült ? — Még eddig nem, uram. — Mindegy, mondá a vevő, te értelmes és erő­teljes ifjú vagy, tetszel nekem ! A szívnek meg­tiltani nem lehet, hogy szeressen, — habár bizony kisebb-nagyobb mértékben esztelenség az egész ! Én nyolcszáz dollárt adok Zampáért! Többet ígérő nem jelentkezvén, Zampo a char­­estoni kereskedő tulajdona lett. Ez volt az előjátéka egy vérengző drámának, melynek végkifejlődését néhány hóval később hallottam egy ismerősömtől. Zampo egy fehér nőbe volt szerelmes és ez a nő, kit többhavi időközökben mindössze há­romszor, négyszer látott, amint előbbeni ura há­zánál látogatóban volt, a véletlen csodálatos já­tékából nem volt más, mint azon kereskedő­nek neje, ki miként láttuk, faggatta és meg i­­ vette.­­ Midőn Zampo szemben találta magát szerel­mének imádott tárgyával, az első perc heves ro­hamában elájult. Elviselhetetlen életet élt. Naponkint látnia kellett a nőt, kit reménytelenül szeret, na­ponkint el kellett fojtania szivének heves föl­indulását és dobogását, naponkint kellett érez­nie a kint, mit az égő vágy üt a szivén ! Elvi­selhetetlen élet! Könyörgött urának, hogy adja el őt , de a kereskedő semmi áron se akart megválni tőle, az értelmes és erőteljes szolgától. Zampo többször megkisérlette a szökést; mindannyiszor elfogták, száz nádpálcára ítélték és hogy az ítélet végre nem hajtatott, az úrnő közbevetésének és ese­­dezésének köszönhető. Egy alkalommal a kereskedő nejének név­ünnepét ülték. A Charlestonhoz közel fekvő gyönyörű nyárilak volt az ünnepély színhelye. Szó szerint három egész napig mulattak. A harmadik és negyedik nap közti éjjelen, a Charlestonba való visszatérés kitűzött idején, a ház úrnőjének segélykiáltásai törék meg az éj­szakának csendjét Mindenki szobájába sietett, hol a nő heves fölindulásban még folyvást segít­ségért kiáltozott. Férjének kérdezésére szaka­dozottan előadá, hogy egy férfi, úgy tetszik előtte, mintha fekete lett volna, hálószobájába hatolt. — Azonnal igazságot szolgáltatok — mondá a meggyalázott nőnek férje méltó boszanko­­dással. A vendégekből kikerült a haditanács, mely azonnal összeült és rövid tanácskozás után egy igénytelen szolgára, mulatra esett a gyanú, mi­vel őt látták a ház udvarán utoljára végig men­ni, midőn már mindenki szobájába vonult vissza. A mulat nem tagadta, hogy végig ment az udvaron, de azt is állíta, hogy csak fris le­vegőt akart szívni, mivel egy kissé roszul érez­te magát. Hogy kivegyék belőle az igazságot, határozatba ment, hogy meg kell korbácsoljatok és egy sötét üregbe zárni el; a víz és a kuko­ricatáplálék majd eszére téríti. Alig hirdették ki e határozatot az összes szolgák előtt, midőn kilépett a sorból Zampo, és ura elé állva igy szólt : — Uram, — ne büntessen ártatlant, itt csak egy bűnös van, és az én vagyok! — Nyomorult! — kiáltá a creol, — elevenen égettetlek meg ! — Adja az ég — mondá Zampo, hogy ezáltal Isten könyörületességét is kiérde­meljem ! Az olyan kísérletet, minőt Zampo elkövetett, s halállal kell büntetni, főképen olyan országban, a­hol a fekete tisztelete a fehér iránt a közrendnek­­ és a közbiztonságnak biztosítéka. Maga az úr és az úrnő se kegyelmezhetett volna meg Zampo­­nak, mert az annyi lett volna, mint a fegyelem teljes fölbomlása. Zampo semmit se remélhetett és nem is remélt semmit. Tizenkét óra engedtetett neki, hogy elké­szüljön a halálra. Végső percei példaszerűek voltak. A gyóntató papnak mindent bevallott, és ez méltónak találta arra, hogy föladja neki az utolsó szentséget. Éjjel háromszáz szerecsen és több kiváncsi jelenlétében befejeztetett e szomorú dráma. Zampot elővezették és egy fához kötötték. Nagy rakás rozsét és fahasábot hordtak körüle, úgy hogy egészen el lett fedve. A szerencsétlen ifjú arca nyugodt volt, sőt mondhatni boldogság és lelkesedés sugárzott le róla. Midőn a hóhér szerepét végző szolga meg­­gyújta a rozsét és a fát, midőn a lángok föl­­fölcsapni kezdtek, Zampo finom fehér fogaival ketté harapott egy kis gyöngyöt, melyet eddig szája üregében rejtegetett és a melyben rögtön ölő méreg volt. Abban a pillanatban megjegesedtek szemei, és a halál halványsága terült el fekete testén. A lángok élettelen testét hamvasztották el. Franciából : Feleki Józsefné. DI­V­AT-N­EFELEJTS. Mi újság ? |Udvari hírek.] Az olasz trónörökös pár hétfőn este Bécsbe érkezett. Kedden 11 órakor Ferenc József ő felsége szárnysegédeinek, Men­­del és Becknek látogatását fogadta. Aztán a Szent­ István rend nagy­ keresztjével díszítve, Mária ezredes kíséretében ő felségéhez a várpa­lotába kihallgatásra kocsizott. Ő felsége rövid idő múlva visszaadta a látogatást az olasz trón­örökösnek, ki egész kíséretével a fogadó elő­csarnokában várta ő felségét O felsége kezét nyújtva a trónörökösnek örömét fejezte ki, hogy őt és nejét Bécsben üdvözölheti. — V­i­l­m­o­s né­­­met császár nem fog menni Ischlbe. [Királyun­k mint életmentő.] Ő fel­sége , mint a linzi lap írja, múlt hó 29 én Ischlben sétálván, egy gyermek jajveszéklését hallotta. Fölpillantván azt vette észre, hogy egy sziklán egy körülbelül négyéves gyermek függ, alatta az örvény s a gyermeket a legnagyobb veszély fenyegeté. A király azonnal fölkúszott a sziklára, és mint ügyes zergevadász átugorván az ösvényt, megmentette a gyermeket. Ez egy sze­gény asszony gyermeke volt, de midőn a király elé térdre borult, a király őt figyelmeztette, hogy jobban vigyázzon gyermekére. [Udvari vadászat.] F. hó­l ki­kelettel írják Ischlből. Tegnap este 10 órakor érkezett meg Rudolf trónörökös Lipót herceg társaságá­ban Langbachból, hol a két napig tartott vadá­szaton mindketten részt vettek. A trónörökös ez alkalommal ejtette el a századik zergét, mi a vadászok részéről Üdvkiáltásokkal fogadtatott. Az állat fejét Ischlbe szálliták s ki fogják tömni, hogy a császári vadászpavillonok egyikében ki­függeszthessék. Lipót­hynek is kedvezett a sze­rencse, a tudósítás szerint öt darab vadat lőtt. [Sze­mély­i hí­r­ek.] Lipót bajor herceg és neje Gizella főhgnő Erzsébet és Augusta her­cegnőkkel vasárnap délután hagyták el Ischlt. Előbb Salzburgba s onnan 5 óra 4 perckor gyors­vonattal Münchenbe utaztak. — Zichy Jenő gróf rövid idő múlva az „orsz. képzőművészeti ta­nács'* elnökévé neveztetik ki, mely állomás Waldstein János gróf halála folytán üresedett meg. — Báró Edelsheim-Gyulai, ki szabadságát élvezve jelenleg Marienbadban van, s kinek sza­badságideje csak folyó hó 26-án végződnék, a király születésnapján tartandó ünnepélyre haza fog térni. [Egy lelkes barátja a magya­roknak.] A főváros hatósága egy díszesen illustrált olasz hymnust kapott ajándékba, me­lyet a velencei származású Cypriani ügyvéd kül­dött Colmontból. A hymnust ő irta s ő illustrál­­tatta. Mintegy 20 versszakban rólunk s hazánk­ról lelkes szavakban emlékezik meg az iró. [A Mar­g­it-hi­d] már március eleje óta át van adva a forgalomnak . Steindl építész a két hídfőhöz építendő két vámházacska terveit már azon időben benyújtotta a ministeriumhoz, mikor a megnyitás történt, hanem a nagym. m. kir. közmunka- és közlekedési ministerimtól még most se jött le a parancs, hogy a kő vámhá­zak építését megkezdjék. Valószínű tehát, hogy a szegény vámszedők a tél hideg napjaiban is az ideiglenes fabódékban fogják dideregve szedni a garast. [S k a t i n g-r i n k c s a r n o k.] Petényi Ottó egy angol vállalkozó nevében 1000 négyszög­öl méternyi tért akar a városligetben egy építendő skating-rink-csarnok számára vásárolni. A csar­nok egy helybeli lap szerint csupa vasból s üveg­ből készülend és az építés költségei 400,000 frankot tesznek ki. (Hogy kifizeti-e majd magát a csarnok nálunk, az más kérdés.) [Kerestetik 40.000 forint tulajdo­­n­o­n­o­s­a.] A budapesti királyi törvényszék a meggyilkolt Erny György örököseinek folya­modványára közhírré teszi, hogy az Erny György nevére szóló négy rendbeli, összesen negyven­ezer forintról szóló első hazai takarékpénztári könyvecskék jelenlegi tulajdonosa egy év lefor­gása alatt jelentse magát, s a könyvecskéket ne­­táni igényeivel együtt mutassa be, mert külön­ben az örökösök kérelmére a könyvecskék ér­vényteleneknek fognak nyilváníttatni. [Örülési es­etek.| Az I. kerület halász­város 89. sz. a. lakott Dengler Johanna 22 éves hajadon e napokban megőrült. Sokan enne­ k­ évfolyam.

Next