Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-16 / 39. szám
Brassó, 1878. Első évi folyam 311. szám. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . ... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 1 kr. (1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és R.miner nyomdájában. Programm. A melynek alapján a brassói románok, magyarok és németek (nem szászok) az 1871-ike év Április hava 22-én testvéresíltek. II. A brassói románok, magyarok és németek kötelezik magukat együttesen jövőre minden helyi ügyeket a nemzeti egyenjogúság alapján megoldani. II. A mi hazánk és a közös haza nemzetei közös érdekeit illeti, a testvéresülésnél a vézetett kiindulási pontul, hogy mindenik kölcsönösen oda törekedjék, hogy a haza nemzetiségei között fennálló egyenetlenségek egyenlíttessenek ki, mivel együttesen azon meggyőződés által vezettettünk, hogy hazánk jövője csak akkor leend biztos és boldog, ha a terhek és jogok azok lakói között nemzetiségi különbség nélkül egyenlően osztatnak fel. III. Ezen program kivitele érdekében a felnevezett testvéresült nemzetiségek mindenike egy bizottmányt alkotott, és ezen programainak azok által történt elfogadtatása után, a választott elnökök és jegyzők által aláíratott. Elnökök : Leményi m. p. Kenyeres Adolf m. p. Ferentheil Vilmos m. p. Jegyzők : Puscariu József m. p. Vizy Ferencz m. p. Simiginovits Adolf m. p. Magyar képviselőház. F. hó 10-én napirenden volt a közp. bizottság jelentéstétele az első foly. törvényszékek és járásbíróságok székhelyeit és számát meghatározó tv.-javaslat tárgyában. Hodossy közp. bizottsági előadó mutatá be a 25-ös bizottság álltal beterjesztett törvényjavaslatot. A jelentés következőleg szól : „A közp. bizottság a 25-ös bizottság által bemutatott tv.-javaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, tartalmát azonban lényegesen megváltoztatta. Ugyanis, a bíróságok számának és székhelyeinek megállapításánál, mérvadó adatok hiányában, a 25-ös bizottság sem készített el a tárgyban egy, az igazságszolgáltatás elveire fektetett és ilyenekkel indokolt tervezetet, hanem, ideiglenes kísérletképen, bizonyos általa kijelölt székhelyeken 115 tv.-széket és 407 járásbíróságot indítványoz a törvényhozás által megállapíttatni. Eltekintve azonban attól, miszerint a kormány nyilatkozata szerint a bíróságoknak a 25-ös bizottság által indítványozott száma a kincstár túlterheltetését idézné elő, mely túlterheltetés, miután az indítványozott bíróságok száma nem bizonyított szükség, indokolható nem volna : a közp. bizottság nem véli ajánlhatni, hogy egy kellő adatokra nem alapítható problematikus kísérlet tv. - hozási ténynyé emeltessék. Ezen szempontból kiindulva a közp. bizottság megfelelőbbnek tartja, hogy a tisztelt képviselőház a bíróságok székhelyeinek provizórius megállapításába maga ne bocsátkozzék, hanem utasítsa erre a kormány nyilatkozata szerint a kincstár túlterheltetése nélkül megállapítható számkorlátok között a ministériumot azon meghagyással, miszerint a megállapítandó székhelyeket beczikkelyezés végett haladéktalanul jelentse be és hogy — miként ezt a 25-ös bizottság is indítványozta — az első folyamadású királyi bíróságok tettleges működésének megkezdésétől számítandó 2 év lefolytával minden egyes törvényszék és járásbltóság ügyforgalmáról pontos statisztikai adatokat terjeszszen a törvényhozás elé, hogy azok alapján akkor mind a bíróságok számát, mind azok kerületeit és beosztását, mind pedig a bírói létszámot a törvényhozás véglegesen megállapíthassa. Ezen irányban módosítva mutatja be a közp. bizottság 1/. alatt a 25-ös bizottság által beterjesztett tv.-javaslatnak új szövegezését. Megfelelőbbnek találta a közp. bizottság ezen intézkedést a minisztériumnak adandó azon felhatalmazásnál is, melyet Simonyi Ernő képviselő úr több társával együtt az első folyamodású bíróságok rendezéséről szóló tv.-javaslat 15. §-ára vonatkozó módosítványként indítványozott, s mely nem csak azért el nem fogadható, mivel azon tényleges körülmény, hogy valamely székhelyen eddig volt tv.-szék, még nem döntő bizonyíték arra nézve, miszerint ezen székhelyen tv.-szék föntartását az igazságszolgáltatás igényei szükségessé teszik, hanem főleg azért sem, mivel a bíróságoknak akár csak részben az egyes községek költségén való fentartása nem egyeztethető meg azon, a törvényben megállapított elvvel, mely szerint az igazságszolgáltatás nem egyes törvényhatóságoknak, és nem egyes községeknek, hanem az államnak ügye. Ez utóbbi oknál fogva mellőzendőnek tartja a közp. bizottság azon módosítványt is, melyet Hajdú Ignácz képv.nl az első folyamodású bíróságok rendezéséről szóló törvény 19. és 20. §§-sai közzé ik-tatandó uj §. alakjában indítványozott s mely az igazságügyminisztert felhatalmaztatok indítványozza, hogy egyes községeket oly joggal ruházzon fel, melyet a törvény az államhatalomnak tartott fen.“ Miután ezen törvényjavaslat mind a kilencz osztályban elfogadtatott, nincs kétség, hogy elfogadja a ház is. A fogarasi fiscalis uradalom és a „szász nemz. vagyon.“ (KNG.) Midőn az erdélyi részekben is felállittatott a határőrség, néhány szász falu az oláh határőrezred kerületébe vétetett be, ez okon, s több szász nagyoknak azon időben az udvarnál bírt kitűnő befolyásánál fogva — „Mária Therézia“ királyné, az előbb gróf Bethlenek által bírt fogarasi uradalmat, melyhez 31 falu tartozott, 99 évre a szász nemzet közönségének inscribálta 80.000 ezüst forint erejéig. A szép uradalmat 1765 június 1-én vette birtokába a szász nemzet s vette is a hasznot belőle több évig. Azonban „II. József“ rendelete folytán s 1783. május 1-én haszonbérbe adatott a natió által, 1787-ben pedig az uradalmat kivették a szász natió kezéből, s csak is az 1790. márcz. 26-iki udvari rendelet értelmében kapta azt vissza. Eszerint, nem számítva az 1787. April 26-tól 1790. márcz. 26-ig lefolyt 3 évet , a szász nemzet közönsége bírta és használta a fogarasi uradalmat 1765. július 1-től 1787. April 26-ig, 21 évig és 10 hónapig, — 1790. márcz. 26-tól 1871. márcz. 26-ig 81 évig, vagyis összesen 102 évig és 10 hónapig’. Ezekből a számokból kitűnik, hogy az inscriptio 99 éve rég lejárt, s igy nem mond újságot a „Lieb. Blatt.“, midőn a fogarasi uradalomnak az állam által eszközlendő kiváltását még ez évben megtörténendőnek jelzi, a minthogy e végre az előleges lépések már 1865-ben megkezdettek, s voltaképen egyrészt csak az alkotmányos átalakulás nehézségeinek tulajdonítható az, hogy ez uradalom még mindig nem került vissza az állam kezére. Nem akarjuk azt vizsgálni, elemezni, hány millió hasznot húzott az említett uradalomból a szász natió és mire fordították azt bureaucratai vagy más nagy emberei , hanem a három évi túlbirtoklás végén mégsem találjuk indokoltnak az ifjú szász lap azon lamentatióját, hogy a nemzeti pénztár jövedelme apad, mert az állam által fizetendő kárpótlási, zálogösszeg kevesebb kamatjövedéket adand, mint az eddig kapott haszonbér ; ez, úgymond „nem örvendetes“ hír, mert a nemzeti pénztárnak a legközelebbi években „újabb“ kiadásai lesznek, melyeket egyetemi határozatok rendszeresítettek. Ilyeneküt említi fel a „Lieb. Blatt.“ a felállítandó felsőbb földmivelési tanoda, a brassói és beszterczei gazdasági iskolák és az ipartanodák számára kitűzött évi dotatiókat, amely kiadásokat szerinte még akkor is meg kellene tenni, ha mindjárt a tőkének egy része is lenne e czélra igénybe veendő. Hogy a szász atyafiak a fogarasi uradalom kiváltásával nem nyernek, nem nyerhetnek „kétszeresen“, az nagyon helyes ; de vájjon és igy helyeselhető lesz-e azon mód, amint a nemzeti vagyon jövedelmeit újabban felhasználni készülnek ? A „Lieb. Blatt.“ azon kijelentése, hogy „a nemzet vagyonának czélja a Királyföld népességének cultur-érdekeit előmozdítani,“ ugyan megnyugtató , hanem sok függ mindig a szép terv kivitelétől. — Például, senki sem tagadhatja, hogy a királyföldön is szükséges a gazdászat és ipar terén reformokat léptetni életbe, hogy így a föld is okszerűebben műveltessék s a hazai termények értéke is növekedjék ; az is elvitázhatlan igazság, hogy e reformok csak a tudományos rendszerek és tapasztalatok tanulmányozása és alkalmazása által eszközölhetők, mi végre az illető szaktanodák felállítása a legelső szükséges lépés, ezekre meg pénz kell és ismét pénz. Hanem e műveletnél meg kell ám emlékezni arról, mint a „Lieb. Blatt.“ is oly bölcsen mondja, hogy az „a pénz a nép vagyona ;“ úgy kell tehát azt felhasználni, hogy a nép javára fordíttassék. Nézetünk szerint a Királyföldön csak úgy fogják ez üdvös elvet követni, — majd ha az egyetem megállapodásait helybenhagyta lesz a felelős kormány — ha ama gazdászati és ipartanodák valóban a nép számára állíttatnak, azaz , ha a Királyföldön lakó román és magyar ifjak nemcsak híréből ismerendik e szakintézeteket, hanem javadalmaikban is részesülnek. Csak így lehet és lesz emelve a Királyföld népességének cultur-érdeke, amire t. i. az úgynevezett „nemzeti vagyon“ munkatlanul fordítandó. Különben átkos viszályok kutforrásává válhatna az, miből anyagi és szellemi javukra „valamennyien“ bőven meríthetnek, daczára annak, hogy a fogarasi uradalom kiváltatik. Mindenekelőtt ne kezdjenek szász atyánkfiai olyan reformhoz, mely a szászvárosi és brassói magyar és román iskoláktól akarná megvonni a segélypénzt, az ilyen retrograd reform sok keserűséget teremhetne. Óvakodjanak tőle. Szabad tér, szabad verseny, ez legyen jelszavuk, az erősnek nincs tőle mit tartania. Kék Közi. Pest, május 7. 1871. r. A bíróságok szervezése lévén jelenleg azon tárgy, mely mindenkit leginkább érdekel, sietek önt tudósitni, hogy a Deák-párt erre nézve ma ismét conferentiát tartott, s a 25-ös bizottság munkálatát végkép mellőzvén, a minisztériumnak 102 kir. törvényszék és, 360 járásbíróság felállítására adandó átalános meghatalmazásban állapodott meg. A bírák fizetéseinek ajánlatba hozott osztályozását ellenben elvetette, s a 25-ös bizottság munkálatában megállított fizetések fogadtattak el. Holnap ezen megállapodás módositvány alakjában formulázva az osztályülésben a 25-ös bizottsághoz be fog adatni. ViI . k. Sepsi-Szeib György, 1871. május 8-án. A „Nemere idei egyik számában Szemerjáról egy csikkecske jelent meg, melyben — mennyire nehézkes irányából megértenem sikerült, — ha a Sepsi-Szt.-Gyürgyán állítandó honvédemlékre begyült pénzek mikénti kezelése felett aggódik s mintegy felsóhajt : vagyon ezen hazafias eszme is a Gábor Áron tervezett emlékével egy sorsra jut-e ! ?