Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-16 / 39. szám
sága. Fél óra múlva ő maga is kész volt, csak véres szemein látszott még meg az átvirrasztott éjszaka. A legénység felett szemlét tartott s azután jelentette az őrnagynak, hogy az indulásra minden készen áll. „Előre tehát — mondá ez, miközben mély sóhaj lebbent el ajkiról, — én elkísérlek Nasporeig.“ Mivel a hőség még tűrhető volt, Vilma egy ideig lovagolt. Azon pillanatban, midőn a kis csapat kiindult, egy utálatos külsejű öregember az ist szélére lépett és kinyújta karját, mintha el akarta volna átkozni őket. „Mit akar ezen ember?“ sinálta rá Thompson, s lovag ostorát ütésre emelte. Az öreg mozdulatlan maradt és merev tekintetét a hadnagyra szegezte, mialatt meztelen karjait vízirányos állásban feléje tartá kinyújtva. „Ne üsse meg Thompson! — mondá az őrnagy — ez fakir ! “ „Mily utálatos majom!“ viszonzá Thompson, ki nevetve tért vissza: „A calcuttai sebészek szép öszszeg pénzt fizetnének ilyen élő csontvázért.“ Amint a caraván eltűnt a látkör szélén, a fakir egy hosszantartó éles füttyöt hallatott. Ugyanazon pillanatban az öregtől két lépésnyire egy tetőtől talpig meztelen hindu emelkedett ki a földből. Az öreg — ki senki egyéb mint Mookerjee volt — a bennszülöttnek gyorsan utasítást adott, mire az majdnem azon irányban, melyben a sippyik távoztak, elsietett. Mookerjee csakhamar követte, de valamivel lassabban. Nasporeban az őrnagy, Thompson és még más két tiszt elbúcsúztak Vilma kisasszonytól. Sir Mac-Slane még egyszer szívére kötötte Fitzmoornak egyetlen leányát. „Legyen ön nyugodt — felelé a kapitány — még egy csepp vér kereng ereimben, addig Mis Mac-Slanét nem éri veszély.“ „Én is úgy hiszem“, mondá az őrnagy, — ezzel átölelte még egyszer leányát és parancsot adott az út folytatására. (Folytatása következik.) vesz a „KronStädter“ más lapokból minden szidalmat. Ők igen lelkesen ragaszkodnak Magyarország államiságához arra , hogy a von Bausznern programmja mellett megférhessenek. Hogy mit akar hát a „Kronstädter“, ha mindkét pártunk ellen ingerel? arra kellő világot vet, hogy épen most alkalomszerűnek találta a 49 ben árulás miatt a magyarok által kivégzett Róth szász pap életrajzát nagy magasztalások közt közölni. Nem kell a külföldi lapokba küldözgetett gyalázatos czikkeikhez fordulni, elég számba venni hazai lapjaikat annak kiderítésére, hogy ők a magyar állam és magyar nemzetiség iránt minő érzülettel viseltetnek. Mindenesetre baj, de veszedelmes csak akkor lenne, ha még tovább is csalódásokban ringatnák magunkat. Örvendetes ezzel szemben, hogy a románok kezdik fölismerni helyzetüket, miszerint ők valóban a magyar faj mellett haladásra vannak utalva, s hogy kormányunk ezen közeledést kellőleg tudja méltányolni. E tekintetben azonban csak a kezdet kezdetén vagyunk, s hogy sikerüljön az egyetértés, államférfiul tapintatra és kitartásra van szükség. Ő FELSÉGE e hó 10-ikén tért vissza Budára — ama vidékekről, hol a nyomor és pusztulás képei állottak atyai szemei előtt. A hol megjelent minden szava, minden tette fényesen tanúskodott ama részvétről, melyet a sors által lesújtottak iránt érez. A királyt mindenütt a merre útja vezette — fényes ünnepélyek, diadalívek fogadták és kézzelfogható bizonyítványát adták annak, hogy a magyar birodalom népei minden politikai agitatiók daczára, rendíthetlen hűséggel és lojális ragaszkodással viseltetnek az uralkodó és felséges háza iránt. Az üdvözletek sorát adni, terjedelmes lenne, azért csak néhány nevezetesbb választ emelhetünk ki. A zombori küldöttség üdvözlő szavára következőleg válaszolt ő felsége: Hódolatuk s ha ragaszkodásuk nyilvánítása újabb adalékul szolgál abbeli reményemnek, hogy önök bizalmam és várakozásomnak mindenkor teljes készséggel fognak megfelelni. Újvidék tisztelgő küldöttségének szavaira ekkér válaszolt : Megelégedéssel fogadom Újvidék város küldöttségének hódolatát. Az ország szélén helyezve, önök fontos — 154 — feladata kettőzött buzgalommal ápolni a hűség s valódi hazafiasság érzelmeit, hogy mindinkább szilárd legyen azon elválaszthatlan kötelék, mely önöket századokon át a hazához csatolta. Elvárom Újvidék lakosságától, hogy vallás és nemzetiségi különbség nélkül e feladatot mindenkor híven fogja teljesíteni s e meggyőződésben szívesen elküldöm neki üdvözletemet s változatlan jóakaratom biztosítását. Biharmegye üdvözletére igy szólt : És most kifejezett hűségüket és ragaszkodásukat a törvény tisztelete és atyai szándéklataim buzgó előmozdítása által leginkább tanúsíthatják ; ezt várom önöktől és azért hódolatukat örömmel fogadom.“ Hasonlóképpen válaszolt a király Zaránd megye üdvözleteire. A görög-keleti clerus tisztelgésére adott feleletében a király kiemelte, hogy a clerus a testvéri egyetértésnek vallás és nemzetiségi különbség nélküli fentartása által használni fog a hazának, és kinyeri a legfelsőbb megelégedést. Ez utazás oly esemény, melynek következményei az egész országra fognak kiterjedni. Az Alföld gazdasági viszonyainak rendezése, átalakítása ez úttal van feltételezve. Hosszú idő kell arra, de a kezdet meg van téve : az alapkő, melyet a koronás király a Ferencz csatorna zsilipjénél lerakott,a nagy átalakulási mű alapkövének tekinthető. Az árvíz által sújtott megyékből átrándult ő felsége azon vidékre, hol a polgári szabadság élvezetébe és a polgári kötelességek teljesítésébe oly nehezen találják bele magukat. Mint a magyar állam koronás feje magas méltóságának egész felségében jelent meg itt a király. Népeit bizalomra, békére s a törvény tiszteletére intette mindenütt. Visszatérve Budára — a felsége a következő legfelsőbb kéziratot méltoztatott a m. kir. miniszterelnökhöz intézni : Kedves gróf Lónyay! Ma tértem vissza a magyar alföldről, hová népeim jólétére irányzott fejedelmi gondjaim vezettek. Fájdalommal tölt el atyai szivem, midőn a rendes években gazdag termést adó vidéken a vizek által okozott nagy károkat szemléltem. Megnyugvásomra szolgált, hogy az elöntött terület egy része időközben ismét művelés alá vehető lett. Bizton reményem, hogy a kormányom által részint már elrendelt, részint tervezett és legközelebb foganatba veendő intézkedések s a társulati munkásság fokozása az elemi csapások által okozott bajokat lehetőleg enyhíteni fogják; s hasonló csapásoknak a jövőben elhárítása iránt, kormányom előmunkálatai és előterjesztései alapján intézkedni fog a törvényhozás. A bajok között, amelyeket fájdalommal láttam, örömmel töltött el, egész utam alatt szemlélhetni legdrágább kincsemet, népeim szeretetét. Hű népem az őszinte ragaszkodás és osztatlan szeretet lelkes és fényes nyilatkozataival környezett mindenütt. Visszatérve a fővárosba, fejedelmi hivatásom kedves kötelességét sietek teljesíteni, midőn ezért teljes elismerésemet és őszinte köszönetemet nyilvánítom. Nem egyes városhoz vagy helységhez, hanem az általam átutazott vidék összes népességéhez intézem e nyilatkozatot, miután ugyanazon érzelem őszinte kifejezésével találkoztam egyaránt mindenütt. Ezelőtt néhány évvel ünnepélyes alkalomkor mondom: „Boldog fejedelme csak boldog nemzetnek lehet.“ Hogy ezt elérjem, ezentúl is arra lesznek Irányozva atyai szándékaim és fejedelmi gondjaim. Hiszem, hogy a mindenható áldásával fogja kísérni e törekvéseimet, s bizton remélem, hogy hű népeimnek a trón és haza iránti hit ragaszkodása és őszinte szeretete mellett, kedvelt Magyarországom és a monarchia szép és biztos jövőnek nézhet elébe. Megbízom önt, hogy erről az utazásom alkalmával érintett vidék összes népességét — ismételt szives üdvözletemmel — azonnal tudósítsa. Kelt Budán, 1872. évi május hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF, s k. A szerb regensnek egy állítólag a belgrádi osztrák-magyar főconsulhoz intézett s a Voncsma-féle okmányokra vonatkozó levelét közli a bécsi „Vaterl.“ E levél így hangzik : „Főconsul úr ! Nagy meglepetésemre nevemet hivatalos okmányokban találtam, melyek a horvát választási mozgalmakra vonatkoznak, s rövid idővel ezelőtt nyilvánosságra hozattak. E meglepetés annál kellemetlenebb volt reám nézve, mert az okmányok egyikét, a negyediket az osztrák-magyar kormány hivatatalos lapja hitelesnek jelentette ki. Azon okmány ez, melyben azt állítják, hogy én a horvát nemzeti agitatió vezéreinek politikai czélokra 27,000 irtot adtam át. Krass 6 , 1872. máj. 13. Speculatió és kislelkűség. Az egyéni cselekvési szabadságot, az iparűzés általános jogosultságát megszorító, a szabad ipar, s a jelen társadalmi törekvésekkel merőben ellenkező, a középkor feudális felfogásai s viszonyaira alapított cedalis rendszernek, az országos törvény által eltörlése folytán, s az egyes céhek, mint kiváltságos ipartestületek feloszlattattak, s azoknak az országos ipartörvény rendelete szerint — a leglényegesebb s legnagyobb horderejű nemzetgazdasági elv — az assotiatio alapján, vagy ipartársulattá kell átalakulniok, s e minőségben a testületi vagyont, a társulat czélja, érdekei, előmozdítása tekintetéből megtartani, avagy ha azzá lenni a testületi tagok absolut többsége kivonata folytán vonakodnak, a testületi vagyonnak az illetékes törvényhatóság rendelkezése alá bocsátására köteleztetnek. Az országos ipartörvény 83. §. kényszerítő erejének Brassó város kereskedelmi, czehális rendszerre alapított testülete is engedve, közelebb közgyűlésre jött egybe, a testületi vagyon hova fordításáról tanácskozandó. A testület szász és többségben levő tagjai — miután az ipartörvény által előszabott társulattá alakulni, a tagok általános kivonata folytán lenni nem akar, azon indítványt terjesztekelő, mikép a testületi vagyon a brassói nyugdíjegyletnek adassék át. Ez indítvánnyal ellenkezésben a testület magyar és román tagjai határozottan hangsúlyozák, hogy testületök vagyona, az elegendő alap nélküli, a brassói kereskedelmi viszonyoknak meg nem felelő kereskedelmi oskolának adassék át, s az, — ez és a meglévő alapból a viszonyoknak megfelelően, — czélszerűen ruháztassék be. A szász circumspectusság logicai egymásutánja a közérdekkel szemben — ez esetben sem tagadta meg magát. A szászok ilynemű tendentiája az általános közérdekkel szemben, ismerve sajátlagos, speciális irányú jellemét — sok esetben meg sem lepett, s azt az előzmények után természetszerűnek declaráltuk, de hogy a szász circumspectusság annyira mehessen, hogy a közérdekben saját speciális érdekét is megölni képes legyen, ezt a speculatív érzelmű szász nemzetről sem tettük fel. A circumspectus rész azon indokból indítványozta a nyugdíjegyletnek átadást, (reméljük, hogy e nyilatkozattal az atyafiak lelke mélyében kutattunk) hogy a testületi vagyonból — miután a nyugdíjegylet többségét szászok teszik, ezután is mindnyájan és kizárólag részesülhetnek ; míg ha egy, a brassói forgalmi viszonyoknak megfelelő — mint a kereskedelmi oskola állittatik fel, akkor „bald kommen die Szekler“ kiknek az oskolám tömörülése által, a circumspectusok részesedési joga nagymértékben, s talán egyszer — mindenkorra veszélyeztetni fog. Határtalan kislelküség, fel nem ismerni a közérdek nyilvánuoásában a speciális érdeket, mert ha a Brassóban jelenleg fennálló, az oskolai vagyon elégtelensége miatt képzett tanerők hiányában szenvedő kereskedelmi oskola, kellőleg, czélszerűen ruháztatik be, s képzett tanerőkkel láttatik el, és így a viszonyoknak megfelelő minta oskolává növi ki magát — ebből közvetlen Brassó város is határtalan előnyöket, huzand — miután képzett szakférfiúi mellett kereskedelmi viszonyai is kedvezőleg fognak irányulni. Köszönet a józanabb, a közérdeket helyesen értékelni s becsülni tudó magyar és román testületi tagok ellenkező indítványának, a szász testületi tagok speculatiója és kislelkűsége hajótörést szenvedett, s a testület a szavazatok egyenlősége mellett azon eredményre jutott, hogy a testület kebeléből, mindenik nemzetiségből 2—2 tag küldendő ki, hogy ezek, mint bizottmány a testületi vagyon hova fordítását illetőleg — tervezetet nyújtsanak be. Bizton reméljük, hogy a tervezet elkészítésére kiküldött tagok, a tervezet elkészítésénél a közérdeket, s Brassó város kereskedelmi érdekét tartják főkép szemeik előtt, s ilyen köz és helyi érdekű kérdés felett annyival inkább nem fognak kislelkűleg és elhamarkodva határozni, hogy az általok beterjesztendő tervezet minőségéről Brassónak, mint a magyar állam egyik lényeges kereskedelmi pontjának — kereskedése jövője egy mivelt szakképzett kereskedelmi osztály teremtése, mely nem csak üzér legyen, hanem egyszersmind ember és hazafi, ki a szakmáján kívül eső dolgokat is Teljesen fölöslegesnek tartom, hogy ily vádat megczáfoljak, de egyúttal reményem, hogy ön főconsul úr, a magyarországi miniszterelnök részéről oly súlyos vád tárgyában, amely egy barátságos kormány ellenében hangoztatik, kielégítő nyilatkozatot fog kieszközölni. Fogadja stb. Belgrád, ápr. 24. (máj. 4) Ristics.“