Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-05-16 / 39. szám

­­ sága. Fél óra múlva ő maga is kész volt, csak véres szemein látszott még meg az átvirrasztott éjszaka. A legénység felett szemlét tartott s azután jelentette az őrnagynak, hogy az indulásra minden készen áll. „Előre tehát — mondá ez, miközben mély sóhaj lebbent el ajkiról, — én elkísérlek Nasporeig.“ Mivel a hőség még tűrhető volt, Vilma egy ideig lovagolt. Azon pillanatban, midőn a kis csapat kiindult, egy utá­latos külsejű öreg­ember az ist szélére lépett és kinyújta karját, mintha el akarta volna átkozni őket. „Mit akar ezen ember?“ sinálta rá Thompson, s lovag ostorát ütésre emelte. Az öreg mozdulatlan ma­radt és merev tekintetét a hadnagyra szegezte, mialatt meztelen karjait vízirányos állásban feléje tartá ki­nyújtva. „Ne üsse meg Thompson! — mondá az őrnagy — ez fakir ! “ „Mily utálatos majom!“ viszonzá Thompson, ki nevetve tért vissza: „A calcuttai sebészek szép ösz­­szeg pénzt fizetnének ilyen élő csontvázért.“ A­mint a caraván eltűnt a látkör szélén, a fakir egy hosszantartó éles füttyöt hallatott. Ugyanazon pil­lanatban az öregtől két lépésnyire egy tetőtől talpig meztelen hindu emelkedett ki a földből. Az öreg — ki senki egyéb mint Mookerjee volt — a bennszülöttnek gyorsan utasítást adott, mire az majd­nem azon irány­ban, melyben­ a sippyik távoztak, elsietett. Mookerjee csakhamar követte, de valamivel lassabban. Nasporeban az őrnagy, Thompson és még más két tiszt elbúcsúztak Vilma kisasszonytól. Sir Mac-Slane még egyszer szívére kötötte Fitzmoornak egyetlen le­ányát. „Legyen ön nyugodt — felelé a kapitány — még egy csepp vér kereng ereimben, addig Mis Mac-Slanét nem éri veszély.“ „Én is úgy hiszem“, mondá az őrnagy, — ezzel átölelte még egyszer leányát és parancsot adott az út folytatására. (Folytatása következik.) vesz a „KronStädter“ más lapokból minden szi­dalmat. Ők igen lelkesen ragaszkodnak Ma­gyarország államiságához arra , hogy a von Bausznern programmja mellett megférhessenek. Hogy mit akar hát a „Kronstädter“, ha mindkét pártunk ellen ingerel? arra kellő vilá­got vet, hogy épen most alkalomszerűnek ta­lálta a 49 ben árulás miatt a magyarok által kivégzett Róth szász pap életrajzát nagy ma­gasztalások közt közölni. Nem kell a külföldi lapokba küldözgetett gyalázatos czikkeikhez fordulni, elég számba venni hazai lapjaikat annak kiderítésére, hogy ők a magyar állam és magyar nemzetiség iránt minő érzülettel viseltetnek. Mindenesetre baj, de veszedelmes csak ak­kor lenne, ha még tovább is csalódásokban rin­gatnák magunkat. Örvendetes ezzel szemben, hogy a romá­nok kezdik fölismerni helyzetüket, miszerint ők valóban a magyar faj mellett haladásra vannak utalva, s hogy kormányunk ezen közeledést kellőleg tudja méltányolni. E tekintetben azonban csak a kezdet kez­detén vagyunk, s hogy sikerüljön az egyetér­tés, államférfiul tapintatra és kitartásra van szükség. Ő FELSÉGE e hó 10-ikén tér­t vissza Budára — ama vidékekről, hol a nyomor és pusztulás képei állot­tak atyai szemei előtt. A hol megjelent minden szava, minden tette fényesen tanúskodott ama részvétről, me­lyet a sors által lesújtottak iránt érez. A királyt min­denütt a merre útja vezette — fényes ünnepélyek, dia­dalívek fogadták és kézzelfogható bizonyítványát adták annak, hogy a magyar birodalom népei minden politi­kai agitatiók daczára, rendíthetlen hűséggel és lojális ragaszkodással viseltetnek az uralkodó és felséges háza iránt. Az üdvözletek sorát adni, terjedelmes lenne, azért csak néhány nevezetesbb választ emelhetünk ki. A zombori küldöttség üdvözlő szavára következőleg válaszolt ő felsége: Hódolatuk s ha ragaszkodásuk nyilvánítása újabb adalékul szolgál abbeli reményemnek, hogy önök bizal­mam és várakozásomnak mindenkor teljes készséggel fognak megfelelni. Újvidék tisztelgő küldöttségének szavaira ekkér válaszolt : Megelégedéssel fogadom Újvidék város küldöttsé­gének hódolatát. Az ország szélén helyezve, önök fontos — 154 — feladata kettőzött buzgalommal ápolni a hűség s valódi hazafiasság érzelmeit, hogy mindinkább szilárd legyen azon elválaszthatlan kötelék, mely önöket századokon át a hazához csatolta. Elvárom Újvidék lakosságától, hogy vallás és nemzetiségi különbség nélkül e feladatot mindenkor híven fogja teljesíteni s e meggyőződésben szívesen elküldöm neki üdvözletemet s változatlan jóa­karatom biztosítását. Biharmegye üdvözletére igy szólt : És most kifejezett hűségüket és ragaszkodásukat a törvény tisztelete és atyai szándéklataim buzgó elő­mozdítása által leginkább tanúsíthatják ; ezt várom önöktől és azért hódolatukat örömmel fogadom.“ Hasonlóképpen válaszolt a király Zaránd megye üdvözleteire. A görög-keleti clerus tisztelgésére adott feleletében a király kiemelte, hogy a clerus a testvéri egyetértésnek vallás és nemzetiségi különbség nélküli fentartása által használni fog a hazának, és kinyeri a legfelsőbb meg­elégedést. Ez utazás oly esemény, melynek következményei az egész országra fognak kiterjedni. Az Alföld gazda­sági viszonyainak rendezése, átalakítása ez úttal van feltételezve. Hosszú idő kell arra, de a kezdet meg van téve : az alapkő, melyet a koronás király a Ferencz csa­torna zsilipjénél lerakott,­­a nagy átalakulási mű­ alap­kövének tekinthető. Az árvíz által sújtott megyékből átrándult ő fel­sége azon vidékre, hol a polgári szabadság élveze­tébe és a polgári kötelességek teljesítésébe oly ne­hezen találják bele magukat. Mint a magyar állam ko­ronás feje magas méltóságának egész felségében jelent meg itt a király. Népeit bizalomra, békére s a törvény tiszteletére intette mindenütt. Visszatérve Budára — a felsége a következő leg­felsőbb kéziratot méltoztatott a m. kir. miniszterelnök­höz intézni : Kedves gróf Lónyay! Ma tértem vissza a magyar alföldről, hová népeim jólétére irányzott fejedelmi gond­jaim vezettek. Fájdalommal tölt el atyai szivem, midőn a rendes években gazdag termést adó vidéken a vizek által oko­zott nagy károkat szemléltem. Megnyugvásomra szolgált, hogy az elöntött terület­­ egy része időközben ismét művelés alá vehető lett. Biz­ton remény­em, hogy a kormányom által részint már elrendelt, részint tervezett és legközelebb foganatba ve­endő intézkedések s a társulati munkásság fokozása az elemi csapások által okozott bajokat lehetőleg enyhíteni fogják; s hasonló csapásoknak a jövőben elhárítása iránt, kormányom előmunkálatai és előterjesztései alap­ján intézkedni fog a törvényhozás. A bajok között, a­melyeket fájdalommal láttam, örömmel töltött el, egész utam alatt szemlélhetni leg­drágább kincsemet, népeim szeretetét. Hű népem az őszinte ragaszkodás és osztatlan szeretet lelkes és fé­nyes nyilatkozataival környezett mindenütt. Visszatérve a fővárosba, fejedelmi hivatásom ked­ves kötelességét sietek teljesíteni, midőn ezért teljes el­ismerésemet és őszinte köszönetemet nyilvánítom. Nem egyes városhoz vagy helységhez, hanem az általam át­utazott vidék összes népességéhez intézem e nyilatko­zatot, miután ugyanazon érzelem őszinte kifejezésével találkoztam egyaránt mindenütt. Ezelőtt néhány évvel ünnepélyes alkalomkor mon­dom: „Boldog fejedelme csak boldog nemzetnek lehet.“ Hogy ezt elérjem, ezentúl is arra lesznek Irányozva atyai szándékaim és fejedelmi gondjaim. Hiszem, hogy a mindenható áldásával fogja kísérni e törekvéseimet, s bizton remélem, hogy hű népeimnek a trón és haza iránti hit ragaszkodása és őszinte szere­­tete mellett, kedvelt Magyarországom és a monarchia szép és biztos jövőnek nézhet elébe. Megbízom önt, hogy erről az utazásom alkalmával érintett vidék összes népességét — ismételt szives üd­vözletemmel — azonnal tudósítsa. Kelt Budán, 1872. évi május hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF, s k. A szerb regen­snek egy állítólag a belgrádi osz­trák-magyar főconsulhoz intézett s a Voncsma-féle okmá­nyokra vonatkozó levelét közli a bécsi „Vaterl.“ E levél így hangzik : „Főconsul úr ! Nagy meglepetésemre neve­met hivatalos okmányokban találtam, melyek a horvát­­ választási mozgalmakra vonatkoznak, s rövid idővel ez­előtt nyilvánosságra hozattak. E meglepetés annál kel­lemetlenebb volt reám nézve, mert az okmányok egyi­két, a negyediket az osztrák-magyar kormány hivata­­talos lapja hitelesnek jelentette ki. Azon okmány ez, melyben azt állítják, hogy én a horvát nemzeti agita­­tió vezéreinek politikai czélokra 27,000 irtot adtam át. K­rass 6 , 1872. máj. 13. Speculatió és kislelkűség. Az egyéni cselekvési szabadságot, az iparűzés ál­talános jogosultságát megszorító, a szabad ipar, s a je­len társadalmi törekvésekkel merőben ellenkező, a kö­zépkor feudális felfogásai s viszonyaira alapított cedalis rendszernek, az országos törvény által eltörlése folytán, s az egyes céhek, mint kiváltságos ipartestületek felosz­­lattattak, s azoknak az országos ipartörvény rendelete szerint — a leglényegesebb s legnagyobb horderejű nemzetgazdasági elv — az assotiatio alapján, vagy ipar­társulattá kell átalakulniok, s e minőségben a testületi vagyont, a társulat czélja, érdekei, előmozdítása tekin­tetéből megtartani, avagy ha azzá lenni a testületi tagok absolut többsége kivonata folytán vonakodnak, a testületi vagyonnak az illetékes törvényhatóság rendel­kezése alá bocsátására köteleztetnek. Az országos ipartörvény 83. §. kényszerítő erejé­nek Brassó város kereskedelmi, czehális rendszerre ala­pított testülete is engedve, közelebb közgyűlésre jött egybe, a testületi vagyon hova fordításáról tanácsko­zandó. A testület szász és többségben levő tagjai — mi­után az ipartörvény által előszabott társulattá alakulni, a tagok általános kivonata folytán lenni nem akar, azon indítványt terjesztek­­elő, mikép a testületi vagyon a brassói nyugdíj­egyletnek adassék át. Ez indítvánnyal ellenkezésben a testület magyar és román tagjai hatá­rozottan hangsúlyozák, hogy testületök vagyona, az ele­gendő alap nélküli, a brassói kereskedelmi viszonyok­nak meg nem felelő kereskedelmi oskolának adassék át, s az, — ez és a meglévő alapból a viszonyoknak meg­felelően, — czélszerű­en ruháztassék be. A szász circumspectusság logicai egymásutánja a közérdekkel szemben — ez esetben sem tagadta meg magát. A szászok ilynemű tendentiája az általános köz­érdekkel szemben, ismerve sajátlagos, speciális irányú jellemét — sok esetben meg sem lepett, s azt az előz­mények után természetszerűnek declaráltuk, de hogy a szász circumspectusság annyira mehessen, hogy a közér­dekben saját s­peciális érdekét is megölni képes legyen, ezt a speculatív érzelmű szász nemzetről sem tettük fel. A circumspectus rész azon indokból indítványozta a nyugdíj­egyletnek átadást, (reméljük, hogy e nyilat­kozattal az atyafiak lelke mélyében kutattunk) hogy a testületi vagyonból — miután a nyugdíj­egylet többsé­gét szászok teszik, ezután is mindnyájan és kizárólag részesülhetnek ; míg ha egy, a brassói forgalmi viszo­nyoknak megfelelő — mint a kereskedelmi oskola állitta­­tik­ fel, akkor „bald kommen die Szekler“ kiknek az oskolám tömörülése által, a circumspectusok részesedési joga nagymértékben, s talán egyszer — mindenkorra veszélyeztetni fog. Határtalan kislelküség, fel nem ismerni a közér­dek nyilvánuoásában a speciális érdeket, mert ha a Brassóban jelenleg fennálló, az oskolai vagyon elégte­lensége miatt képzett tanerők hiányában szenvedő ke­reskedelmi oskola, kellőleg, czélszerű­en ruháztatik be, s képzett tan­erőkkel láttatik el, és így a viszonyoknak megfelelő minta oskolává növi ki magát — ebből köz­vetlen Brassó város is határtalan előnyöket, huzand — miután képzett szakférfiúi mellett kereskedelmi viszonyai is kedvezőleg fognak irányulni. Köszönet a józanabb, a közérdeket helyesen érté­kelni s becsülni tudó magyar és román testületi tagok ellenkező indítványának, a szász testületi tagok specula­­tiója és kislelkű­sége hajótörést szenvedett, s a testület a szavazatok egyenlősége mellett azon eredményre ju­tott, hogy a testület kebeléből, mindenik nemzetiségből 2—2 tag küldendő ki, hogy ezek, mint bizottmány a testületi vagyon hova fordítását illetőleg — tervezetet nyújtsanak be. Bizton reméljük, hogy a tervezet elkészítésére ki­küldött tagok, a tervezet elkészítésénél a közérdeket, s Brassó város kereskedelmi érdekét tartják főkép sze­meik előtt, s ilyen köz és helyi érdekű kérdés felett annyival inkább nem fognak kislelkűleg és elhamar­kodva határozni, hogy az általok beterjesztendő terve­zet minőségéről Brassónak, mint a magyar állam egyik lényeges kereskedelmi pontjának — kereskedése jövője egy mivelt szakképzett kereskedelmi osztály teremtése, mely nem csak üzér legyen, hanem egyszersmind em­ber és hazafi, ki a szakmáján kívül eső dolgokat is Teljesen fölöslegesnek tartom, hogy ily vádat megczá­­foljak, de egyúttal remény­em, hogy ön főconsul úr, a magyarországi miniszterelnök részéről oly súlyos vád tárgyában, a­mely egy barátságos kormány ellenében hangoztatik, kielégítő nyilatkozatot fog kieszközölni. Fo­gadja stb. Belgrád, ápr. 24. (máj. 4) Ristics.“

Next