Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-09-15 / 74. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 74. szám. Vásárnál», szeptember 10. 1ТМПМ 1гвшиид1я w |цкжми—агзгааии Megjelenik ez a lap heten-4 kint kétszer csötörtölyén és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Ghyczy Kálmán nyilatkozata. Ghyczy Kálmán nagy fontosságú nyilatkozatát pártjaink mostani állásáról és egy lehető fusióról a keddről kelt pesti lapok közlik. Lapunk teréhez képest nem közölhetjük az egészet, de közöljük egyes részeit legalább, mert e nyilatkozat minden esetre igen nagy jelentőségű eredménye a fusió-kisérleteknek. A következő kivonatból is meggyőződhetnek olvasóink e nyilatkozat horderejéről : A választó vonalat az országgyűlési pártok között a vélemény különbség képezi az 1867. észt. kiegyezés becse, és értéke felett. Többen t. barátaim közültudják, hogy én régóta nem osztom azon átalános rászólását az 1867. észt. kiegyezésnek, mely oly sok oldalról hangsulyoztatik, de alárendeltem nézeteimet barátaim véleményének több más fontos okok között főképen azért, mert az akkori körülmények között azon nem alaptalan véleményben voltam, hogy elfoglalt pártállásunkban sikeresen fogunk közreműködhetni az említett kiegyezés azon hibáinak kijavítására, melyeket én is létezőknek tartok , a reformkérdésekben pedig a Deákpártnak legalább egy részével egyetértve, épen kedvező eredményeket vívhatunk ki. E reményem nem valósult, sőt ellenkezőleg, az események folyama azon meggyőződést érlelte meg bennem, hogy a mostani országgyűlési pártállás mellett, nem csak a kiegyezés létező hiányai nem javíthatók s a reformkérdések helyesen meg nem oldhatók, hanem e helyett a közjog terén inkább újabb megszorításoknak nézhetünk elébe, a reformtéren pedig mindinkább a reactió ösvényére fogunk tereltetni. Én nem vélem azt, hogy a kiegyezés megszűnte szükségképen maga után vonandja hazánk akár jólétének , akár fennállásának megszűnését ; mert tudom képzelni magamnak, tudom reményleni az európai események oly csoportosulását, melyben a kiegyezésnek megszűnése mellett hazánknak úgy jóléte, mint függetlensége sokkal magasabb fokra emeltethetnék ; de kénytelen vagyok azt is bevallani, hogy a sokszor említett kiegyezés rögtön, s egészbeni megsemmisítésének esetében, hazánk, nézetem szerint, hasonlítana a hajóhoz, mely egy nem egészen biztos, de némi biztosságot mégis nyújtó révpartból iránytű nélkül kiindulva a sík tengerre, bejuthat kedvező körülmények közt más biztosabb révpartba, de igen könnyen s valószínűleg el is merülhet a tenger hullámai között. Az lévén a Deákpárt legjobbjainak is meggyőződése az 1867. észt. kiegyezésről: igen természetes, hogy ezen párt megtesz mindent, ami tehetségében van, ezen kiegyezésnek fentartására, s mivel e végre mindenek felett a pártnak az országgyűlésen többségben léte szükséges , erejének teljes megfeszítésével törekszik arra, hogy ezen többséget magának megszerezze, biztosítsa. Szövetkezik e végre, tekintet nélkül egyébkénti politikai színezetükre, mindazon elemekkel, melyek a kiegyezés feltételeinek pártolására hajlandók ; szövetkezik minden reactionárius párttöredékkel, igyekszik a kormány hivatalnokai s más, érdekeiknél fogva a kormánytól többé, vagy kevésbé függésben lévő polgári osztályok férfiai közül minél több oly szavazatot szerezni magának, melyekre feltétlenül számíthat; nem utasíthatja vissza azokat sem, kik a kormánynyal kötött, vagy más üzletekben, és vállalatokban oly módon vannak érdekelve, mely nem szolgál mindig az ország pénzügyének előnyére.. De ezen szövetkezés nem ingyen történik, annak nagy ára van, melyet a Deákpárt a reform kérdéseiben fizet meg, melyekben nem egyszer, sőt igen gyakran a visszalépés, a reactio terére kénytelen magát sodortatni, vagy legalább nem haladhat szabadelvű, democratiai irányban csupán azért, hogy azokat, kik a főkérdésben szövetségesei, ne idegenítse el magától. És mi mindezeken, jelen pártállásunkban, nem segíthetünk , mert a többség uralkodik mindig, az övé a kormány, a hatalom, jövőre is folyvást azon törvényes, s ha kell, törvénytelen eszközökkel is fogja védeni állását, melyeket eddig alkalmazott, s az ural вчжгвагаамждсяв kodó párt jobb érzésű emberei saját maguk előtt védelmet és megnyugtatást találandónak mindezekért abban, hogy az ország jólétének, fennállásának megmentése teszi mindezen jós rész eszközöknek használatát szükségessé. Ha nem téves a rajz, melyet jelen állapotainkról festeni megkísérlettem, a fennálló országgyűlési pártállás csakugyan sok tekintetben káros a hazára nézve; javításáról, más pártállásról kell tehát gondoskodni, s ezt mondani könnyű, de nehéz eszközölni. Erős meggyőződésem szerint állandó és biztos pártalakulás csak közösen elfogadott elvek alapján történhetik, s csak úgy eszközölhető, ha egyszersmind kilátást nyújt az alakulandó pártnak többségre jutásához, mely nélkül minden pártalakulás különben is sikertelen lenne. Mi kisebbségben vagyunk, ha többséget akarunk az új pártalakulás által alkotni, lehetségessé kell tennünk, hogy más pártok tagjai velünk csatlakozhassanak s ez csak oly compromissum által érhető el, amelyhez becsülettel hozzájárulhat úgy az egyik, mint a másik fél, és ez sem az egyik sem a másik részről némi elváldozat nélkül nem történhetik meg. Álláspontját a következőkben foglalja össze : Kívánom, hogy a létező törvények törvényhozás útján leendő megváltozásukig megtartassanak. A külügyi politika közösségét elismerem. Kívánom, hogy a német császárság példája, jelesül a bajor hadsereg mintája szerint magyar hadsereg állíttassák fel, az a hazában szállásoljon, s a közös fejedelem főhadparancsnoksága és az osztr. hadsereggel egyenlő szervezet mellett, a magyar honvédelmi miniszter alá, költségvetésére nézve pedig a magyar országgyűlés alá rendeltessék. A külügyi politika közösségénél fogva a közös külügyi minisztérium fentartása ellen nem szólhatok fel. A közös pénzügyminisztériumot, közös pénztári kezelését átváltoztatandónak vélem. A közös főhadparancsnokság teendőinek elintézésére nézve válaszszon az ország a fejedelmi teljhatalom, vagy a közös felelős hadügyminiszter között. A magyar hadsereg költségvetésének az országgyűlés ellenőrzése alá állítása után a delegációnak eképen igen szűkre szorítandó jelen hatáskörében fentartását az országra nézve veszélyesnek nem tartom. Önálló bankrendszernek hazánkbani létesítését halaszthatatlannak , államadósságunkat az osztráktól, amint pénzügyileg lehetséges lesz, elkülönözendőnek vélem. A vám- és kereskedelmi szerződés megújításának alkalmával érdekeinknek megfelelőleg javíttatni , de mind a két fél érdekeinek viszonyos méltánylásával fentartatni kívánom. Határozottan és nyíltan kimondatni óhajtom valamely ünnepélyes módon az egész világ színe előtt, ami eddig csak implicite, homályba burkolva, és csupán elvileg van kimondva,, hogy t. i. felséges fejedelmünk uralkodása alatt két állam áll, mely mindamellett, hogy egymástól elválaszthatatlan, egymástól mégis tökéletesen független és egymás irányában csupán közös, vagy kölcsönös védelemre van kötelezve, óhajtom, hogy mondassák ki, miként már Ferdinánd király ő felsége is 1836. esztendőben az országgyűléshez intézett leiratában kimondotta, hogy az osztrák czim Magyaroszágra nem vonatkozik. Kivánom, hogy ez elv szolgáljon akár ő felsége többi országaival akár a külfölddel folytatandó minden tárgyalásokban ; az osztrák birodalmi kanczellári czim soha vissza ne állíttassák ; és minden külügyi érintkezésekben felséges urunk követeinek és kereskedelmi consulainak meghatalmazványaiban, s a külügyekre vonatkozó minden jegyzékekben és kiadványokban Magyarországnak a létező szövetség mellett is fenálló állami függetlensége kielégítőleg jeleztessék. Ha mindezek e képen létesíthetők, hazánk jólétét és függetlenségét azok által, amik még közösre fennmaradnak, veszélyezettnek nem tartom, s utódaink, ha törekvéseiket kedvező körülmények között ezeknél többre kívánják kiterjeszteni, azokban a mi megállapodásaink által épen úgy nem lesznek meggátolva, mint nekünk is jogunk van az elődeink, vagy saját magunk által alkotott törvényeket törvényes uton megváltoztatni. Az ember hite az ő mennyországa; nem bírok vérmes reményekkel, de lehetetlennek mégsem tartom , hogy azok, miket ez alkalommal elmondottam, előbb-utóbb, az országgyűlés folyama alatt, vagy azután mégis szolgáltathatnak alkalmat az országos pártoknak a hazára nézve kívánatos kiegyezésre; s ha e Internben is csalatkozom, mi történik? én, miként mondani szokták, a mai napon lejártam magamat; súlyos esemény ez úgy a magán-, mint a nyilvános életben, de megadással viselendem el azt is, tiszta öntudatában azom meggyőződésemnek, hogy a haza iránt kötelességemet teljesítettem. I. Pesti levél. Egy Pesten szept. 10 én kelt magánlevélből a következőket közöljük: Az országgyűlés működéséből, jobban mondva a pártok egyes tagjainak magatartásából, erősen hiszem, hogy a fusio ma holnap létre jön. Nézetem szerint Ghyczy nagy beszédét akár Deák írta volna meg, épen úgy hangzik. Az országgyűlésen nagy előzékenység a pártok között. Deák az ülések folyama alatt többször átsétál a balközéphez és Ghyczy viszont. Csak a közelebbi ülésen heveskedett a szélsőbal , mit Ghyczy a jobboldalnak is teljes megelégedésével hallgatott el. A fővárosnak egészen más színt adott a mai nap, Ghyczy beszéde megjelenésével. Minden utczasarkon, kávéházakban az ma a beszéd tárgya. A baloldal furcsa egy helyzetben van : igazán azt se tudja báe vagy bá. Bepillantottam a „Hon“ emberei közé, de mindenik olyan tartózkodó, visszavonult, Jobb szerette volna mindenik — bizonyosan — egyebet olvasni bármit a mai „Hon“-ból és „Ellenőr“-ből, mint ama beszédet. Treforttal nagy az elégedettség. Örömmel és tisztelettel említi mindenki, pártkülömbség nélkül, nevét. Van is ostromlója ezer meg ezer. A kolozsvári egyetem tanárságra concurrálókat Pauler a legszebb ígéretekkel hazabocsátotta mind. Most meg újból kezdenek előállani, elvesztvén az ígéret hatását. О г s z á g g y i l é s. A képviselőház ülése szeptember 10. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gr., Pauler Tivadar, Szlávy József, Trefort Ágoston. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván , észrevétel nélkül hitelesíttetik. Napirenden van a ház elnökének, alelnökeinek, jegyzőinek és a háznagy választása. Korelnök jelentést tesz az új kérvényekről és az utólagosan beadott választási jegyzőkönyvekről, aztán felszóllítja a házat, hogy a ház elnökére adassanak be a szavazati jegyek, melyek beadatván, azokat a korelnök nyilvánosan összeszámlálja. Az eredmény a következő : beadatott összesen 303 szavazat. Ezekből "kapott Bittó István 209, Várady Gábor 84 ; tíz szavazat eloszlott. Ennélfogva Bittó István átalános többséggel a ház elnökévé választatott. A ház a szavazás eredményét éljenzéssel fogadja. Az első alelnökre beadatott összesen 300 szavazati jegy ; ezek közül kapott Perczel Béla 207, Simonyi Lajos 84, tehát Perczel Béla választatott, meg első alelnöknek. (Éljenzés.) A második alelnökre történt szavazás eredménye a következő : Beadatott 282 szavazat ; ezek közül Bánó József kapott 202 szavazatot, Tisza László 74. E szerint tehát Bánó József választatott meg másod - alelnöknek. (1ljenzés.) A jegyzőkre és a háznagyra egyszerre adatván be a szavazati jegyek. A ház jegyzőivé megválasztottak: Széll Kálmán, Mihályi Péter, Tombor Iván, Wächter Frigyes, Szeniczey Ödön és Kiss Miklós. (Éljenzés.)