Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)
1874-06-10 / 46. szám
ban, a kereskedelemben, a művészet és tudományban. Kimutathatnám, ha ugyan önök is ép oly jól nem tudnák, mint én magam hogy épen ez átkos, e rothasztó uralom húsz éve alatt, hála a forgalom kifejlődésének a közoktatás, fájdalom, még mindig lassú haladásának, a világosság terjedésének, hála végül az időnek, mely a történelmet árulja, épen ez idő alatt támadt, bizonyos tekintetben egy új Francziaország. Mines kétség, hogy a császárság azon politikai szüksége, hogy vakítson és foglalkozást teremtsen a munkás tömegnek, roppant pazarlás és azon végromlás árán ugyan, melynek ma látjuk következményeit, — kétségtelen mondom, hogy a császárság egyszersmind uj munkásokat, uj felgazdagodott, vállalkozó szellemű, tevékeny középosztályt teremtett s minden ujan támadt vagyon egy-egy uj polgárt állított elő. Ebből aztán egy uj társadalmi réteg képződött. Igen, réteg és nem osztály ; ez rész kifejezés, én ezt nem szeretem. E réteg mindenütt látható, a társadalom minden fokozatában. Ez az, mely vagyonra, hírnévre szakképzetségre jutván növeli az ország gazdagságát segélyfonásait, értelmiségét és életerejét. Ez uj réteg alkotja a demokrátiát s ennek áll jogában megválasztani saját számára a legjobb kormányt, azaz azon krományformát, mely leginkább megfelel természetének, irányzatának és érdekeinek. Emlékeznek önök az első kiáltásra, melyet hallatott a republikánus Francziaország, midőn az örvény fenekén érezte magát, hová őt Bonaparte és barátai merítették. — Iskolákat! iskolákat! ez volt a dicső lelkiállás; világosságot! És mit tettek, hogy felvilágosítsák Francziaországot? Fájdalom, azt szerették volta hogy bár ne tanult volna semmit ; a tudatlan nép igen engedelmes. Ez istentelen tervet kijátszotta azonban ama nevelés, melyben mozgó őrségeink a közelmúlt háború alatt, a porosz ágyuk és a dzsidás lándzsa előtt részesültek (kitörő lelkesedés.) Teljesen elég, ha visszavezetjük Francziaország emlékezetét eme borzasztó múltra, elég, ha rámutatunk Francziaország megcsonkított és vérző részére, mondván: íme itt vannak a megszállók lábnyomai. Elhagytak ugyan bennünket, de résen állanak s azon törik fej őket, hogyan térhessenek vissza és szakaszthassanak el tőlünk egy néhány megyét. És ki vezette ez embereket hazánk földére? Nemde a császárság? Léptek-e be valaha ezek diadalmasan ez országba másképp , mint a Bonaparték sarkában? (Hosszas helyeslés.) Jelenleg mindenfelé halljuk, hogy ismét a népre kívánnak hivatkozni. Ez ismét aféle saphisma nyelvé- teszeti visszaélés, egy újabb csalás, hazugság. Különben ily hóbortosságot csak aféle ajkakról hallhatunk. — És ugyan mi a népre hivatkozás ez emberek előtt? A nép souverainitás eme védelmezői ugyanazon individuumok melyek az utczáinkon megfojtott 40,000 franczia holtteste fölött helyezkedtek be a hatalomba. És ők beszélnek a népre hivatkozásról, ők, kik nem birtak uralkodni máskép, mint a becsületes és szabad értelmiség hallgatagsága és elnyomása mellett! Hivatkozás a népre más ,így de hiszen, oly departementban beszélek, melyet III-ik Napóleon állítólagos auxerrei beszéde után négy évre Németország katonailag megszállott. Mindez a népre hivatkozásból indult ki, amint azt a császárság gyakorolta, és én csodálkozom, hogyan hangoztathatják ma az illetők e szót. 1870-ben szintén hivatkozás történt a nemzetre; ma nem mondják ki a plebiscitum szót, elfödik, elburkolják, elleplezik a népre hivatkozás szó alá (Élénk helyeslés.) De a népre hivatkozás nem mint plebiscitum, és emez 1870-ki plebiscitumnak hiszem szájokban van önöknek is az ize. A valódi hivatkozást a népre, épen mi vagyunk azok, akik akarjuk ; e hivatkozásnak azonban olyannak kell tenni, aminőnek gyakorlása felvilágosult, szabad emberekhez egyedül méltó; midőn a polgártársak összegyűlvén, egymást kikérdezik, vitatkoznak, kereéket tesznek és definiálják a mandátumot, amelyet adni akarnak s hivatkoznak megbízottaik lelkiismeretére, kik e meghatalmazást az utólagos szentesítés felelősége mellett elfogadják, mint a megbízott, mind a megbízottak egymás között valóságos politikai szerződésre lépnek. Íme ez az igazi népre hivatkozás: a meghatalmazók souverainek maradnak s a meghatalmazottak hít végrehajtói a souverain nemzet kollektiv akaratának. (Éljenzés.) E feltételek nélkül a népre való hivatkozás, hazugság, plebiscitum, a melyben „igen“-t vagy „nem“-et kell mondani. S önök még mindnyájan élénken fognak emlékezni az 1870-ki plebiscitumra, mely carta biancát adott a császárságnak úgy, hogy ez aztán Francziaországot Németország lábai elé sodorta, (bensatio.) Íme ez az eredménye a plebiscitumnak, a népre való hivatkozásnak, amint azt a császárság értette. — És mi ünnepélyesen kijelentjük Francziaország színe előtt, hogy csak egyetlen mód van hogy Francziaország nemzeti souverainitása mindig jelenlevő, mindig állandó s túlnyomó legyen ; körvonalaztassék szigorúan a képviselői mandátum s bizassék az becsületes honpolgárokra. Az ily mandátumok összeségéből fog aztán kimagaslani a franczia nemzet többségének akarata. (Helyes! Hoszszas bravúk.) És ekkor, aki meg nem hajlanék Francziaország akaratának hasonló nyilvánulása előtt, egyenesen pártütő lenne Azon szemfényvesztők azonban kik önöknek a népre való hivatkozásról beszélnek, egyedül ama czért tartják szem előtt, hogy felhatalmazást csikarván ki, azt uruk rendelkezése alá bocsássák. A népre való hivatkozás szerintük egyértelmű a nemzet méltóságának csökkentésével, elkobzásával; a népre hivatkozás a nép lemondásának adtusa. Uraim, fentmagon kimondom egész Európa előtt, mely Lali bennünket, hogy a franczia lelkiismeret tiltakozik a plebiscitum emer istentelen csalása ellen, melyet ma a népre hivatkozás neve alá akarnak rejteni. (Igen! igen! Úgy van! Szűnni nem akaró tapsoltatom meg, hanem helytelenül még az is mondatik, hogy egy esetben a szólás is megtagadtatok volna nekem. Az értesítő ezen állítása már csak azon körülménynél fogva is, miszerint ugyanazon gyűlésben néhányszor beszéltem szakértők előtt valótlannak bizonyul be. Ha váljon a „Tageblatt“ értesítője a szólásszabadságnak teljes megtiltását helyesnek találja, vagy talán ez állításaival más e dologban részes urakkal pusztán boszantásomat czélozzák, nem akarom eldönteni. Mindamellett felkérem a tekts. szerkesztő urat a téves kiigazítását becses lapjába felvenni, melyet ma a „Siebenbürgisch-deutsches Tageblatt“ szerkesztőségéhez beküldtem. Tisztelt szerkesztő ur (siebenb.-deutsches Tappblatt) 1852. máj. 27-én kelt cs. nyiltparancs 20. §. értelmében, mely az 1871. máj. 14. 1498. számú igazságügyminiszteri rendelettel érvényben hagyatott, kérem e tényre vonatkozó kiigazítását, brassói értesítőjének számára. Az mondatik : „Trausch József földbirtokos, annyira untatja a helytelen megjegyzésekre nem hangolt gyülekezetét, hogy elhallgatni kénytelen.“ Továbbá: „miután“ Trausch József földbirtokos újból szólani akart, a szólás megtagadtatott neki.“ stb. Mindkét esetek egyikében sem az elnök, sem a gyűlés nem tagadta meg a szóllást. Első beszédem alkalmával mint feljegyzett szónok megnevezvén magam, hangos tetszéssel fogadott a gyűlés, mint ezt tisztelt értesítője említé, s én zavartalan csendben beszéltem. Nem is a gyűlés által, hanem csak S. K. ügyvéd úr felszólalása folytán a dologhoz szóltani lettem felszóllítva, S. K. indítványozta azonnal, hogy az elnök a dologhoz szállásra hívjon fel, s ezt az elnök meg is tévé. Mire mondom: ily eljárás mellett nincs tovább semmi mondanivalóm, s nem beszéltem tovább. A második ön brassói értesítője által, említett esetben mint fenebb említem, az elnöktől csupán személyes ügyben kértem szót, s azt bevégezvén, önkényt következett, hogy tovább nem beszéltem , a szó tehát nem vonatott el tőlem. A málnási „Bugyogó-fürdő. Erdély hústartalmú és legváltozatosabb vegyületű Sy^Sy f ürdői közül hirben és gyógyhatásban egy sem emelkedett annyira, mint a málnási „Bugyogó“ rövid idő alatt. A közelmúltban oly sok gyógyíthatlannak ítélt bel- és külföldi beteg nyert itt üdülést és életet, hogy ma már hírneves orvosok utalnak a csodaerejű vizek gyógyerejére. És épen ezen hatásnak köszönhető, hogy pár év óta meglepő sebességgel emelkedik. Noha a hírneves előpataki és tusnádi fürdőktől alig 2 órányi távolságban fekszik, mégis Málnásnak többen előnyt tulajdonítanak. Gyógyhatásánál fogva és az idényt tekintve e két fürdő minden előnyeit magában egyesíti. Fekszik Háromszéken Sepsi-Szent-Györgytől Tusnádra menő országút közelében, Málnáson felül egy negyed óra távolságban, az Olt folyam jobb partján egy regényes völgyület erdő, rétek,- berkek, és az Olt által körül övezet szép terében, szelektől hegyek által fedetten. Ezen már magában fekvésénél fogva is annyi kellemmel kínálkozó, légénél fogva pedig a gyengébb alkattal biró emberre nézve is kedves fürdőhely ivó és fürdő ásványos vizekben a természet által gazdagon áldatott meg, mely áldásnak az emberiség számára tágasabb körben mint eddig teendő jótékony felhasználása, a jelenkornak tartatott fenn. A tükör-fürdök között kiemelendő • 1-ször Az itteni vidéken ismeretes régi Bugyogó, mely a jelen évben egészen átalakíttatván, nemcsak hog’ régi hatásában szilárdabbodni látszik, hanem vizbőségben is lényegesen nyert s vetkező kabinjei emeltettek. 2- szor A 26 vetkező szobával biró újabb tükör fürdő. * 3- szor. A 10 vetkező szobát tartalmazó jelenévben felállított tükörfürdő, a bugyogóhoz hason természetű. Ivóvize: a jó étvágyat gerjesztő főkuti savanyuvíz, és egy másik kissé kesernyés izi könnyen oldozó forrásvíz. Az ivóvíz és vasasfürdő 13 f. meleg. Alkatrészei: kénsavas szikéreg, „ keseréseg, „ timereg, szénsavas mész, „ vasélecs, szikhalyag, féligkötött és szabad szénsav. A két más fürdő majd azon alkatrészekből áll vas kivételével nagyon sok szabad szénsav és kénkömény lég nagy zubogással forr. Ezen vegyvizsgálati eredmény áttekintéséből azonnal látható mikép e víznek kiváló gyógy hatása van s az újabb források elemzése után még meglepőbb eredmény várható E gyógyhatás tapasztalható: a csúz minden bántalmainál, mint idült Rheume köszvény.) A női ivarszer leggyakoribb bántalmainál. Lobok után vissza maradt bántalmaknál. Hideglelés folytán elgyengült egyéneknél. Gerincz, agg bántalmaknál tán létre jött gyengeségeknél . Mindkét nemű tehetetlenségnél! ? Idült szembajoknál, és gyomor bántalmazásoknál. » Gondoskodva van, hogy egy orvostudor Sepsi. Szent Györgyről hetenkint legalább kétszer a fürdőt meglátogassa és a vendégeket tanácsával éltesse. A vendégek befogadására máris 100 bebútorozott szoba készen áll, s gondoskodva van egy jó vendéglős beállítása által ízletes és jó ételek és mindennemű italokról jutányos árban, úgy egy újságos ebédlő szoba felállitása által kényelmes közös ebédlőről is. Nem fog továbbá hiányozni egy az igényeknek megfelelő zene is. — Általában a mi a vendégek kérnyelmére mulatattására étel italra megkivántatik arról lehetőleg gondoskodva lesz. E gyógyfürdőnek ily irányban lett emelése a minő szolgálatot lesz a szenvedő emberiségnek, oly mérvben fokozza a társaság buzgalmát, melyről dicsérettel legyen megemlítve az is, hogy a jelenkori speculatios világban kivételt képez, mert a társaság czélja nem nyereség. Azért e fürdő, mint legolcsóbb mulató hely is bátran ajánlható — szegény, gazdag, beteg és egészségesnek egyaránt. — 182 — Trausch Józsefnek az erdélyrészi német lapok szerkesztőihez intézett következő nyilatkozata jelent meg: Folyó 1874. máj. 26. a „Siebenbürgisch-deutsches Tageblatt“ 123-ik számában, nemcsak május 26-án a választók gyűlésében tartott beszédem miatt támad Trausch József, brassói földbirtokos. Külföld. A hohenzollerni herczeg spanyol trónjelöltsége, melyet közvetve már Berlinből is megcáfoltak és a szász király lemondása esetében a spanyol koronáért még nem volt elég, most ismét a luxemburgi kérdést is fölmelegetik, mint tanúbizonyságot Poroszország háborító szándéka ellen. Újra beszélik, hogy a Luxemburg semlegességét biztosító 1867-ks európai szerződést Bismark meg akarja semmisíteni, s Luxemburg nagyherczegséget a birodalomhoz csatolni. Hozzá teszik, hogy Sándor czár Londonban létekor tapogatózott az angol államférfiaknál a terv iránt de mindenütt hideg elutasító fogadtatásra talált vele- S Russel lord tudvalevő interpellátiója s Derby minisz-