Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-10-14 / 81. szám

jától az ünnepély színhelyéig sorfalat képeztek. A ref. algymnasium ifjúsága — tanári kara testületileg jelent meg. A székház nagytermében összegyűlt hivatalos testületek: Háromszék törvényhatóságának tisztvise­lői, a s.­szt.-györgyi kir. törvényszék és városi tanács tagjai, gróf Kálnoky Dénes ő méltósága beteg lévén, a szék alispánja által vezettetve, az ünnepély szinhe­lyére következő renddel vonultak le: A szék zászlóját a menet élén vitte Ereszte­­vényi László 1848-beli honvédhadnagy, kit Király Jó­zsef volt százados és Gyárfás János főhadnagy kö­vettek. Szabadságharczunk három hősét 9 fehérbe öltö­zött leány követte virágfüzérek, koszorúkkal kezekben. Festői képet alkotott a 9 fiatal nőből álló cso­­portulat. Tizenkét bimbó a kifejlődés, a rendeltetésszerű kialakuláshoz közel. Hány fiatal egyén keblében ébredt fel azon titkos érzelem, melynek kifejlődésére elég pár ártatlan szem melege, elég az ártatlanság egy meleg és a szív kér­gét olvasztó tekintete. Köszönet nektek, kik az ártatlanság üde hamvá­val az arczon, az érzelmek egész hevével a szívben eljöttetek a hallhatatlan hősök emlékének a tiszta és valódi érzelem, az ártatlanság adóját megadni; forró köszönet nektek, hogy eljöttetek a leleplezési ünnepélyt szebbé, kedvesebbé és vonzóbbá tenni. A bájos leánykoszorú tagjai voltak: Kovács Szabina, Gyárfás Etelka, Balogh Irma, Fehér Laura Boér Ida, Kósa Amália, Dombrádi Róza, Sándor Berta Jancsik Eliz kisasszonyok. A leánykoszorut követték az ünnepélyre megje­lent vendégek, küldöttek s a hivatalos testületek. A leánykoszoru az idő esős lévén, egy állvány alatt foglalt helyet, szabadság­harczunk 3 hőse pedig a szobor talapzatánál állott — közből Bresztevényi László a szék zászlójával kezében. A néphymnus eléneklése s az erre tett három taracklövés után kezdetét vette a tulajdonképi ün­nepély. Molnár Mihály kath. esperes a dicső hősökről egy rövid imában emlékezett meg, azután a szent­ség elővétele s a szózat két versszaka eléneklése és taracklövések mellett, a szobok lelepleztetett, ünne­pélyesen beszenteltetett. A leleplezéskor a koszoru-leányok koszorúikat a szobor talapzatára rakták le, ezután néphymnus játszatott a zenekar által el. A porosz-gránit köböl, obelisk alakban Gerendái ál­tal készített szobor a kiváncsi közönség előtt állott, büs­zkén, mintha tudatával bírna annak, hogy a világ legdicsőbb hősei emlékét képviseli. A carrarai márványból készült két oroszlán nemzeti életünk legdicsőségesebb korszaka két mozzanatát — a reaktio hatalmával büszkén daczoló nemzet győzelmeit s szabadságharczunk szomorú végét találóan ábrá­zolja. Az emlékszobron következő aranyos feliratok vannak: s Háromszékről elvérzett honvédek emléke. Ők a szabadság­áért küzdve esének. Él örök emlékük, míg él a magyar, él a szabadság. A népjog és önálló haza vértanúinak emelé ezen szobort emlékül a hálás utókor. A leleplezés után Kis Mihály árkosi unitárius esperes tartott tudományosan kifejtett beszédet és mondott imát— a dalárda pedig a szózat két versszakát éneklé el. Ezután Göde Károly szent-györgyi ref. lelkész tartott egy valóban szép, eszmedús egyházi beszédet, melyet alább egész kiterjedésben közlünk. E beszéd után taracklövések történtek s a zenekar a nép hym­­nust játszódta el. Popovits g. n. e. lelkész magyar nyelven egy jóakarat és hazafias kifejezésekkel teljes imát mondott. Legvégre Nagy Sándor hídvégi lelkész a 48-beli tüzér hadnagy és Gábor Áron segéde tartott csinos emlékbeszédet 48-beli honvédek nevében. Ezzel véget ért a szobor leleplezési ünnepély. Délután 2 órakor a városi vendéglőben díszebéd tartatott, melyen alkalmunk volt számos igen sikerült toasztot hallhatni. A szék alispánja ő felsége a király, felséges neje és a magas uralkodó házért ürített poharat, mely toasz­tot szűnni nem akaró lelkes éljenek követtek. Vajna Tamás kir. törvényszéki elnök a honvédség mostani főparancsnoka József főherczegért, mely ő fenségének Brassóba sürgönyileg tudtul is adatott, Vida Dániel árvaszéki elnök a szoborra adakozókért, Révai Lajos ilyefalvi ref. lelkész a régi és mostani honvédekért, Künte József ügyvéd a hazáért, id. Antos Ferencz az egyetértésért , Künle József másodszor gr. Kálnoky Dénes Háromszék főispánjáért, Göde Károly lelkész székely nemzetért, Künle József harmadszor Jókai Mórért azon hozzátétellel, hogy Jókainak sürgönyileg tudtul adassák, Vajna Károly kir. járásbiró gr. Kálnoky Pálra, ki a szobor érdekében oly sokat tett, Révai gr. Andrási külügyér és Mikó Imrére, Gyárfás Imre, Deák Ferenczért a magyar nemzet Wash­ingtonáért azon kifejezéssel, hogy nagy hazánkfia erről sürgö­nyileg tudósittassék, Székely Gergely a szónokokért ürítettek lelkes szavak mellett poharat. Részt vettek a leleplezési ünnepélyen Lázár Mi­hály városi főispán, Tuzson János honvéd alezredes, Bagoly József és Pap Mihály k.­vásárhelyi honvéd főhadnagyok. A közös hadsereg részéről Kulitzka Ernő és Durai Lajos hadhagyók, ezeken kívül a vi­dék jobb családai, befolyásosabb egyénei­ Este a városház nagy termében a honvéd-szo­­bor javára bál tartatott, nagy és oly elegáns közönség résztvéte mellett, mely közönség bármely nagyobb város bálestélyének is díszére válna. Rég, igen rég nem láttunk oly ékes női koszorút, minőt e bál alkal­mával láthatni szerencsések voltunk. Az esős idő daczára a leleplezésre összejött kö­zönség nagy szálkából e bál látogatottságára lehetett következtetni. Már estvéli 8 órakor nagy számú uj­j közönség volt a városház nagy termében összegyűlve, karzat pedig 8 órakor tömve volt annyira, hogy köz­­biztonsági s másfelől a mulató közönség érdekében rendező bizottság a karzat-jegyek kiosztását be­is Az 1848/9-iki szabadságharczban Háromszéken és kellett, hogy szüntesse. 1868. farsangja óta ily népes és úri közönség nem volt a bál teremben. Egy órai szünettel világos­ viradtig tartott a fesztelen mulat­ság. Ott láttuk Pest megyéből ez ünnepélyre lejött volt honvéd alezredes Autós János hazánkfiát Abony­­ból, kit székünk a haza körül szerzett érdemeiért büszkén nevezhet fiának. A szék és város nagyobb része jelen volt ez estélyen, köztük a minden közér­dekért áldozó főispán Lázár Mihály ur kedves nejé­vel, ki József cs. kir. főherczeg ő fensége kíséretéből az útról tért be, hogy itt is hazafi kötelességének eleget tegyen, mert a vagyon és magas állással kö­telességek is járnak. Ily szép koszorú még nem dí­szítette a táncttermet. Mindegyik nő megannyi bálki­­rálynő volt. Ha kiemelni akarnánk is egyeseket a bál kiválóbb alakjaiból, nem tehetnők ezt a­ nyilvános élettel szemben, nehogy a női önbecsérzetet megsérts­sük, mit a nőnem iránti gyöngéd érzetünk sem enged meg, másrészről nem emelhetünk egyeseket azért sem ki, nehogy, elbájoltatva lévén, és azokról ítéljünk kedvezően, kik azt talán másoknál kevésbé érdemel­nék meg. Mi úgy hisszük teljesen eleget teszünk úgy ma­guknak, mint a bál nőtagjainak, ha kijelentjük, hogy szebb, ékesebb női koszorút, melynek minden v egyes tagja méltó volt a bálkirályné névre, nem­sokat láttunk. A bál fesztelen és annyira kedves folyama volt, hogy alig hisszük, egyhamar kimenne a résztvevők emlékéből. Sok ily fényesen sikerült kedélyes társas élvezetet óhajtunk városunknak mint e bálunk volt. A jó kedv, a jó hangulat reggelig megmaradt a há­lózó közönségnél s e bál kedves volt a nő­nemre nézve, mert mindnyáj­oknak mondjában állott a táncz iránti hajlamukat kielégíteni. Köszönetet kell mondanunk végre a bál rende­zőknek, kik minden lehetőt elkövettek, hogy e bál fé­nyes és sikerült legyen. A bál bevétele 300 frton felül volt — kiadás 100 frtnyi. A felülfizetések és a bál jövedelmérőli jelentés közelebb fog e lap hasábjain közzététetni. Göde Károly s.-szt.-györgyi ref. lelkésznek a három­­széki honvéd emlék­szobor leleplezése ünnepélye­kor mondott beszéde. Tisztelt közönség! Kedves honfitársaim! Egy ritka és szép nemzeti ünnepély az, mely bennünket e helyen összegyűjtött, egy oly lélekemelő tény végrehajtása, mellyel e szék rég tartozott önma­gának, rég tartozott az 1848/49-ki önvédelmi harcz­­ban elhullt fiai nemes szellemének. Végre eljött azon kedvező pillanat, melyben abbeli forró óhajának ele­get tehet, hogy emlékeket megtisztelje s benne önma­gát. Nehéz volna honfitársaim­­ mindazon érzéseknek kifejezést adni, melyek e perezben sziveinket­­dobog­tatják, annyi megtört remény, keserű csalódás, anyi v A­gxil,­ Nem vagytok halva ti hősök ! (Az aradi vértanuk 25 éves emlékére irta: Jókai Mór.) Mily csendes az éj! — Mély köd borul el; Gyászfátyol a földön az égből; Most hull le a harmat, a könny — a síron Fájó lelkek bolygótüze ég föl, A füle mile szól: — a költő szava az; A csillagok őrtüze fénylik; — Mondhatlan szókat a szellő Suttog, — s lehat az, le a mélyig: „Nem vagytok halva ti hősök !“ Ködfátyol, a mely mélán beborít: Nemzet fájdalma, ki szőtte. — A pázsit, a mely sírotok benővé Néphála örök üde zöldje, — A dal: hős tettetek viszhangja, — S mely ég örök égen, a csillag: Emlékezet az, — ne felejtsei kin A füvek kék csillagi, nyílnak . . . „Nem vagytok halva ti hősök !” Bár hosszú az éj ! Sir álma ki­tart Egy századnak negyedéig. — A nap — s igaz ügy — nem hal meg örökké Felkés az, s újra kifénylik ! Hajnal derül át a menyek ivén ; S mig sápad csillagi fénye, Láng bíbor arany ömöl át az égen; Egy jobb kor büszke reménye: „Nem vagytok halva­ni hősök ! lm sírotokon megnőtt a bokor; De nem tövises koszorúnak a sarja, Mit vissza ad a sir. A büszke babér az 1 Mely homlokotok betakarja. Por lett a bosszú, hamuvá a keserv A borostyán kelt ki e porból, S csak honszerelem istenszava szól Az égő csipkebokorból! . . . „Nem vagytok halva ti hősök!“ Halljátok a riadót? Paripák Pátkaitól rendül a róna, — A dob pörög „Éljen a hon!“ vegyül át Az ágyudöreibe, a vad riadóba, . . . Uj, ifjú világ támadt körülünk: — Láng lelketek oltva szivébe — Szent véretek­et örökölve dicsön Két ifjú Hunnia népe .... .... „Nem vagytok halva ti hősök !“ Még gyermekek ők, — játék csak a harcz, S már játszva is ők koszorúkat aratnak, — — Hisz győznie kell a honfiseregnek, Emlékszentek­ rónáin Aradnak Nem verve , de meghódítva az „ellen“ Kardját lebocsátva köszönti A porba bukott s fölemelt lobogót: — Úgy fogunk győzni, miként ti! — »Nem vagytok halva, ti hősök !“ Majd ha beköszönt a sötét zivatar —­ És áthangzik a szó : „előre ! halálba !“ Ott lesztek, a vértanuk árnyai mind . A szent lobogókra kiszállva ! Hős szellemetek lesz ott a vezér, Mely győzni tanít, vagy halni hazánkért, S boldog lesz a hon, úgy teljesülend A mit magas égtől imánk kért, — „És éltek örökre, ti hősök!“ “ 322 —­ A háromszéki honvéd-szobor leleplezése alkalmára. S.-Szt.-Györgyön, 1874. okt. 11-én. Motto: «Immár felvonva áll a szent lepel , . Minden szivet hol érzelem lep­el.* Itt áll előttünk a hősök emléke, . Kiket rideg keblébe zárt a föld, Honunk egén már szétterült a béke, S jobblét jövője rajta szárnyat ölt, Nyugosznak ők, kik híven harczolának Épségiért ősünk szabad honának. A kard pihen, nem int a harcz mezőre Maros, s az Olt nem lát ma vérdagályt. „Egység“ „szabadság lett a nemzet őre, Melyet korunk szavában feltalált. „Haladni“ kell ... no rajta hát, előre! Hajnal mosolyg a kora ébredőre. Lejárt a harcz, a tudomány világa, Gyurta reá égő szövétnekét. • ♦ •

Next