Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-10-23 / 85. szám
85. szám. Sepsi-Szentgyörgy, Szombat, 1875. október 23. Ötödik évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Ferincz, Jakots Árokféle hkv, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatal: Pollák Mór könyvnyomdája, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Hirdetéseket elfogad Braun Ede hirdetési ügynöksége Budapesten •IS2lt;i! - cj;i / í'HÍI Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap: Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer szerdán és szombaton Előfizetési feltételek: helyben házhozhordva vagy vidékre postán küldve Egész év ... 6 ft. — kr .két év .... 3 ft. — kr.. Negyed év . . 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért ti kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. A honvédség. Budapest, október hó 15-kén. A pénzügyi bizottság a honvédelmi miniszteri budget tárgyalása alkalmával — a honvédségre nézve is elmondta nézeteit. E nézetek azonban oly semmit mondók, oly iránytalanok és czéltalanok, hogy abból a honvédelmi miniszer bizony egy cseppet sem okulhatott. A pénzügyi bizottság azon tagjai, kik a honvédség költségeire nézve nyilatkoztak — vagy nincsenek tisztában magukkal, vagy pedig nincs politikai bátorságuk kimondani nyíltan és határozottan véleményüket. Tapogatózás és egyoldalúság egyaránt ríttak ki a tisztelt bizottsági tagok nyilatkozataiból. Még leginkábbb fölismerhető volt Sennyey nyilatkozatából, hogy mit gondol ő a honvédségről és mit tartana leghelyesebbnek. De a jobboldali ellenzék e nyilatkozata sem tért el eddigi ismeretes homályos és általános beszédeitől. Ő sem mondta ki határozottan, hogy egyátalán honvédségi intézményt a közös hadsereg mellett fölöslegesnek és luxusszerűnek tartja. Pedig ez az ő meggyőződése és minden nyilatkozata, mely e kérdésben nyilvánosság elé kerül ily értelemben magyarázható. Sennyey azt mondta, hogy a nemzet ereje két hadseregi apparátust nemelt meg. Azt is mondta, hogy a közös hadsereget kell nemzetiesebbé tenni és az iránt kell a nemzetnek bizalmat éreznie. És Sennyeynek e véleményét sokan osztják a hazában. A terhes anyagi viszonyok nyomasztó, súlya sokakat lehangolttá tett a honvédség iránt és tagadhatlan, hogy ma már a nemzetben a lelkesedés a honvédség intézménye iránt nagy részben lohadt. Sennyey a honvédséget különben még a külforma intézményének is nevezte s annak hadászati szempontból való gyakorlati hasznában úgy látszik, nem igen bízik. Ebben Sennyey lehet igaztalan, lehet, hogy téved. De ismét sok azoknak száma az országban, kik szintén e véleményt táplálják magukban. Igaz pedig az, hogy maga a király a honvédség tanúsított sikerét a harczászati gyakorlatokban nem egy alkalommal fényesen elismerte, sőt igaz az is, hogy oly eredmény, mint amilyent a honvédség oly rövid begyakorlási idő alatt tanúsít, nagy képességre mutat, de mindemellett is elviselhetlen bizony a 32 V. millió mellett, amelyet a közös hadseregre költünk a 6 millió, melyet még a honvédségre kell költenünk. Vagyis iszonyú túlfeszítése a nemzet fizetőképességének a 380 millió forint évenkénti kiadás a hadseregre. És ezen másként nem lehet segíteni, mint a redukcióval, mert ma már világosan áll mindenki előtt, hogy addig, míg a hadseregre évenként 3871 milliót költünk , állami pénzügyeinket nem rendezhetjük, a deficitből meg nem szabadulhatunk. Mindenki előtt czél tehát, hogy a hadügyre fordított költségeket kell apasztani, de e czélt kétféleképen lehet elérni — anélkül, hogy a hadierő szervezetében csonkulás és gyöngeség be ne következzék. Az egyik út az, hogy a honvédség intézményét kell megszüntetni és azt kívánja Sennyey, a másik pedig az volna, hogy a közös hadsereg kiadásait apasztani, oly költségek megszüntetésével, melyek egyáltalán a hadi erő gyengülését nem idézik elő. Mi ez utóbbi nézetet szeretnék érvényesülve látni és szerettük volna, ha már az idei delegáczió tárgyalásai alkalmával e nézet érvényesült volna. Nekünk igenis kell a honvédség, mert Magyarországnak kell, hogy legyen egy rendelkezése alatt álló hadi ereje, mely magyar szellem, magyar érzelem, magyar typus által legyen áthatva. A közös hadseregben pedig mindebből semmit sem ismerünk föl. Addig, mig a közös hadsereg osztrák hadsereg marad, mig benne nemzeti érdeket, nemzeti kinyomatot nem ismerünk föl — addig a honvédséget még áldozatok árán is fenn fogjuk tartani ! Szláv és Román lapszemle. A zágrábi „Národne Novine“ a herczegovinai zendülésről következő távirati tudósításokat tartalmazza: Uj Gradiska, oct. 15. Kobas és Szvinyár között az Uj-Kapella irányában folyó hó 11-én heves összeütközés volt a törökök s felkelők között, mely négy óráig tartott s a törökök visszavonulásával végződött. Zára, oct. 16. A Szocsics nevű főnök vezetése allatt álló 2000 felkelőből álló sereg Alsó-Herczegovinába indul, hogy a felkelőket bátorságra és kitartásra intse, miután Herczegovinának felső részében a törököktől nincs mit tartani. Az osztrák-magyar területen fekvő vámházat megtámadó törökök a szomszédos ausztriai falvak lakosai által szétverettek. A bőbányai „Svornost“ ,,Maticzának gazdálkodása“ czimű cikkében így nyilatkozik: „Közeledik már az óra, a midőn a „Maticzát“ is az elhunyt pánszláv gymnasiumokhoz eltemetjük. Nincsen már senki aki azt hinné, hogy az még életre képes volna. Igaz, ez utolsó ítélet fölötte nincsen kimondva, és addig persze nem is lehet formalitert eltemetni, de rövid idő alatt majd siréneket hallani fogjuk : „requiescated pace“. — A tótoknál — kivéve egynéhány pánszlávot — még nem volt olyig temetés, mint a Maticzá“-é lesz. A „Maticza“ eltemetésével a valódi tótok legmelegebb óhaja végbe megy , mert azok a „Maticzára“ mindig úgy néztek, mint egy intézményre, mely a tót nevét gyalázza. A „szlovenska Maticza“ tűzhelye volt minden hazaellenes eszméje egy gyűlhelye bukott Bachféle hivatalnoknak, hurbanistának és más egyéneknek, akiknek sem foglalkozása, sem vagyona nem volt. A pánszlávok azt hirdették, hogy a „Maticzát“ a tót nemzet lelkesedése életbe léptette, de ez hazugság. Schmerling a magyarok ellensége alapot vet Maticzának, hogy ezáltal a magyaroknak kárt tegyen, és erre Moyses püspököt választotta. Egyre állitván, hogy a papságra és tanítókra vagy pressió gyakoroltatott, miszerint látszatra legyen, hogy ami történik, csakis a nép lelkesültségének tulajdonítható — azzal fejezi be, hogy az úgynevezett tót hazafiak a „Maticza“ vagyonával rosszul gazdálkodtak. A prágai „Prokok“ három egymás utáni számában, nevezetesen a 288. sz. (oct. 17.) kicsiszolni törekszik azt, amit Oroszország ellen irt. Ő most sem helyesli az orosz kormány eljárását a keleti ügyre vonatkozólag, de ezen hiba, vagy vétek is, nem bántható az orosz nemzetre, mely a többi szlávokkal rokonszenvez. A brassói numentus Latina 62. és utolsó száma „Végszó“ felirattal elmondja, hogy a jelen idő fekete sziklaként nehézkedik a kedélyekre, minden nemesebb vállalkozásban eddig nem ismert közöny észlelhető. Ennek kutforrását hosszas tévedés és titkos sorvadásban véli felfedezni, pedig e lap ép e bajnak orvoslása s a magasabb politika iránti érdeklődés szellemének felkeltése czéljából indult meg. Miután az „Or. Lat.“ látja, hogy sem szellemileg, sem anyagilag nem támogattatik, — jelen számmal megszűnt létezni. E megszűnés fő indoka mégis abban rejlik, hogy a nemzet egy tekintélyes férfia, Baritiu György az ugyancsak brassói „Gazeta Tr.“-ban azzal gyanúsította , hogy a bukaresti vörös párttól subventiót húz — Erdély fellázítása czéljából. Az „Albina“ 66. számában állítja, hogy e lap leginkább azért keletkezett, hogy a román nemzeti jogokat a magyar képzelt történelmi joggal kiegyeztesse. De látja, hogy mindenkitől elhagyatott — nem tehet jobbat, minthogy a nemzeti zászlót szépen öszszegombolyítja és jól elteszi, remélve, hogy az — talán más kezek által, vagy más alakban, de mindenesetre — nagyobb sikerrel fog kibontatni. Mindemellett a társadalom s közélet kórságai orvoslatának szempontjából — még egyszer előfizetést hirdet, hogy háromszéki tanítóink az érdeklődés és haladni törekvés buzgóságával, mily szép számmal gyűltek össze. Ami még eddig nem történt, e közgyűlésen száztíz néptanító vett részt. Kellemes bizonyítéka a népnevelés haladásának! Féltitkor elnök Vajna Sándor egy alkalmi szép beszéddel nyitotta meg a gyűlést, mely után rendes tárgysorozatra tértünk át. Kezdődtek a fiókegyletek titkárainak évi jelentései. Ezek közül különös kiemelést érdemel a Demeter Samu elnöksége alatt álló „Orbai-járáskör“ s a sepsiszentgyörgyi „Eötvös-egylet“. Amint a felolvasott jelentésekből látható volt,sok és fontos tárgyak lettek az említett egyletekben megvitatva. Könczey Sándor értekezésének Málik József általi megbírálása elmaradt, miután értekező a bírálatra nem adta át munkáját. Bartha Béni reformjavaslatot olvasott fel az elemi népiskolák és tanmódszerének reformjáról, s végül határozati javaslatot nyújtott be e tárgyban s indítványozta, hogy mondja ki a gyűlés, miszerint az elemi iskolákat az iparszakoktatással kívánja megtoldatni, különös tekintettel a helyi viszonyokra és az egyes vidékeken szükséges életmódra. Felette sajnáljuk, hogy e szép és háromszéki kulturális viszonyainkat oly talpraesetten ismertető értekezésnek a jegyzőkönyvi elismerés és „éljeneken“ kívül semmi praktikus eredménye nem lett. Ajánljuk e kérdés megvitatását legalább a fiókegyleteknek. Következett Demeter Samu másodelnök előadása a pécsi tantestületnek a tanfelügyelőség újjászervezése tárgyában. Előadó e feliratot általában pártolja, de nem látta szükségét annak, hogy tanítótestületünk feliratot szerkesszen. Miután azonban egyes pontjai annyira fontosak voltak az előadásnak, hogy a közgyűlés osztatlan, élénk elismerését méltán kiérdemelték: előadó felkéretett, miszerint elmondott indokait foglalja írásba s ez felirat alakjában az elnökség utján küldessék fel a „háromszéki tanitó-testület“ nevében a nm. vall. és közokt. miniszterhez. Az ezt követő közös ebédhely szűke miatt három helyen tartatott meg. Az itt tartott toasztok közül megemlítjük a Vajna Sándorét Trefort őrungára, a Demeter Samuét, Antalfi Károly volt tanfelügyelőre, a Bibó Lajosét Málik Józsefre. Délután Szabó Károly mintatanítást tartott tapintatos módszerrel a földrajz bevezetéséből. A jegyző választások s az e felett tartott eszmecserék d. u. 1/76-ig folytak. Jánó Lajos és Nagy Károly lettek megválasztva. Este hangverseny volt A kovásznai közönségből e hangversenyen 6 (mondhat) ember vett részt. Azért azonban vidékiek s a tanítók szép száma kárpótolta az elmaradottakat. A sepsi-szentgyörgyi dalárda egyesülve a zágoniakkal kellemes estélybe részesített bennünket. Benedek Dénes és Kiss Ödön szavalatait a közönség tetszéssel fogadta. Benedek Dénes, kit egyik tanítótársunk „Háromszék fülemeléjének“ nevezett, magándalával viharos tapsokat és éljeneket aratott. A hangverseny, mint tudjuk, a 80 kros belépti díj mellett 30 frtot jövedelmezett az előleges költségek lerovása után. A második napon 9 órakor kezdődőleg Málik József felső-népisk. igazg. tartotta meg előadását az iskolai takarékpénztárakról. E valóban emelkedett lélekkel és nagy gonddal készített előadást a gyűlés a legnagyobb elismeréssel fogadta és határozattá emelte előadónak azon javaslatát, hogy az iskolai takarékpénztárakat Háromszéken csak az iskolai kézimunka behozatalával lehet életbe léptetni. Az indokolást pedig oly fontosnak tartotta az ülés, hogy azt egész terjedelemmel jegyzőkönyvre vétetni határozta. Ezután Barths Béni ajánlatára a tanítótestület elfogadta az „Eötvös alapotot és meghatározta, hogy a hetenként fizetendő 2 kr az egyes járáskörök gyűlései alkalmával lesz kifizetendő az illető járásköri pénztárnokhoz, kik aztán az évi tanító-testületi közgyűlésen beszámolnak, amikor a pénzösszeg felküldetik a központi pénzkezelő bizottságnak. Ezen tárgy után Zajzon Farkas felső-népisk. tanitó a népkönyvtárakról tartá meg előadását. Ezen előadást a közgyűlés úgy fogadta, amint valóban érdemelte, t. i. a legnagyobb elismeréssel. Ez ■előadásból kitűnik, hogy az az életből van merítve s igy az életre üdvösen ható, s mint ilyent melegen ajánlja a gyűlés minden tanítónak ahoz való alkalmazkodás végett. Továbbá Bibó József barátosi tanitó a növénytan tanításáról, különösen a pázsit-félékről tartott értekezést a mikor számos pázsit-féle növényt mutatott be, melyért a gyűlés elismerést szavaz. Ezután következett a jövői tanitó-testületi gyűlés helyiségének kijelölése. Erre egyhangúlag Kézdi-Vásárhely füzetetett ki. Az indítványok közül kettő volt, mely megemlékezést érdemel. Egyik Málik József által következő’ A háromszéki tanitó-testület közgyűlése. Tisztelt szerkesztő úr! Mikor a háromszéki tanító testületnek f. hó 20 —21-ik napjain Kovásznán tartott közgyűléséről írok, teszem azt az olvasó közönség iránti kötelességből, mert amint alább látható lesz, nehezen hiszem, hogy ezen közgyűlés tudósítása illetékes helyén a „Székely Tanügyiben megjelennék. Okt. 20-kan reggeli 9 órakor zsúfolásig telt meg a kovásznai nagy vendéglő terme. Jól esett látnunk.