Nemere, 1879 (9. évfolyam, 1-104. szám)

1879-05-04 / 36. szám

Én és a királyné nagyon megvagyunk hatva az őszinte szeretet és hit ragaszkodás ezen önzés­­telen nyilvánulása által. Egyesek és egyletek, tes­tületek, községek és hatóságok, minden ország képviselői részéről, a lakosság minden nemű réte­geikből, az őszinte öröm megható bizonyítékai s a legszivélyesebb üdvkivánatok lettek Élénkbe tárva. Büszke vagyok és boldog egyszersmind, ezen birodalom népeit saját nagy családomul tekinthetni, melynek e napokban Minket környező szereteté­­ben hatását látjuk a mennyei áldásnak mely 25 év előtt egybekelésünk alkalmával frigyünkre az ol­tárnál eshettünk, s melyet a Mindenható kegyelmé­től eddigi családi boldogságunk és szeretett gyer­mekeink javára, valamint a haza üdvére tovább is remélünk. A zajos ünnepélyek elmúltak, de ezen napok hálás emléke soha sem fog szivünkben elhalni. Sze­mélyesen és élő szóval a milliók csak keveseinek köszönhettünk, hirdesse tehát ön még mindenütt és mindenkinek legbensőbb és legszivélyesebb kö­­szönetünk. Kelt Bécsben, 1879. évi április hó 27-én. Ferenc József, s. k. 1 bolgár fejedelem választásról érkező hirek mind arra mutattak, hogy végre is Battenberg herceg fog a bolgár trónra kerülni. Ezt megerősíti a „Pol. Corr.“ berlini levelezője is. „Battenberg hg megválasztását — úgymond — itt meglehetősen bizonyosnak tartják Battenberg­ hg Oroszország je­löltje, s hogy a trónt elfogadja, valószínű. A her­ceg, ki mint német testőrhadnagy Potsdamban van, bejárta Bulgáriát és ismeri a népet, nem lesz tehát ott idegen. A német udvari körökben Battenberg­ig kedvelt egyén, de azon tapasztalatok után, melyeket a román trónon ülő német fejedelemmel szereztek, Berlinben nem számítanak arra, hogy Battenberg megválasztása a német befolyást nö­velje, a­mire különben nem is törekesznek.“ Az országházból Spizza bekebelezésének kérdése nem támasz­­tott a képviselőházban nagyobb vitát, mint a­minőt a kebelezendő terület megérd­emelt.Simonyi Ernő ugyan megkísértette, hogy a kis kérdésnél az eu­rópai nemzetközti jogot feje tetejére állítsa , ta­gadván a kongresszusok azon jogát hogy idegen fejedelem területéről rendelkezzenek, s elfelejtvén hogy ez a jog a szintén képviselt török fejedelem­nek beleegyezésén alapult , és hogy az a kongres­szus sokkal több földet adott vissza a töröknek mint a menyit netán tőlle elvett és pedig viszaa­­dott oly földet melyet az a háború jogán — egy Simonyi Ernő által is valószinüleg elismert jogcí­men­­— elveszített. Az egyesült ellenzéktől Szilágyi Dezső úr utasitotta vissza a törvényjavaslatot, mint fölös­legest , ismert szarvas okoskodásával bebizonyít­ván, hogy vagy ez a javaslat felesleges, vagy a berlini szerződés becikkelyezésének nincs értelme. A dolog pedig úgy áll, hogy a berlini szerződés becikkelyezésének is van értelme, meg ez a javas­lat sem fölösleges.­­Egyik az azon törvényhozási intézkedéseknek melyek a berlini szerződés végre­hajtására — annak becikkelyezése után is, sőt épen annak alapján — szükségesek.Mert a berlini szer­ződés átadhatta e területet monarchiánknak, és mi elfogadhattuk azt a szerződést becikkelyezése által de hogy ama területnek minő államjogi helyzete legyem monarchiánkban, azt nem a berlini szerző­dés mondja meg, ha mindjárt ott véletlenül és igen helytelenül meg is van említve Dalmácia , ha­nem szükséges, hogy eziránt külön törvényes in­tézkedés történjék. A törvényjavaslat azután elfogadtatván, a magyar nyelv népiskolai oktatásáról szóló javaslat vétetett tárgyalás alá. Baross Gábor úr mint elő­adó rövid, de tapintatos, a tárgy fontosságához és méltóságához illő beszéddel ajánlotta azt elfogadásra Sem ő a gyanúsítást, sem a ház ötnegyedóráig tartó beszédet, melyet erre Zay Adolf úr elkövetett, meg nem érdemelték. E fiatal szász képviselő ma nem szorítkozott a képviselőház fizikai türelmének kimerítésére , erős próbára tette erkölcsi türelmét is, i­r.parlamentáris gyanúsításokkal támadván meg a törvényjavaslat támogatóit.‘Méltót s kifejezései­nek nyersesége által annál súlyosabb rendreutasí­tást kapott érték a ház elnökétől. Zay urat parlamentáris életünk egy régi álta­lános becsült alakja váltotta fel a szerb Sztojko­­vics Péter, meleg, hazafias szavakkal üdvözölvén a javaslatot, s még inkább fellépésének ténye, mint­sem szavai által bizonyítván az ellene emelt vá­dak alaptalanságát. Utána Polyt úr a szokottnál több mérséklettel szólt a javaslathoz, ő képzett és szellemes ember a­ki érdekesen mozog circulus viziózusában, mely­ből kár, hogy nem vezet ki itt semmi irányban. Ma is állított fel egy tudós, de félszeg megkülön­böztetést arra nézve, hogy mi a „nemzet“ fogalom nyugaton és mi keleten ? Menjen el a képviselő úr Oroszországba, ha még nem volt ott, és kér­dezze meg, hogy ott koncedálnak-e Polyt urnak „nemzeteket“ a „nemzet“ helyett az államban , és tanítják-e az orosz nyelvet az iskolában ? — Be­szélt aztán Polyt ur a belgiumi flamandokról, de elfelejtett beszélni a szerbiai oláhokról, kik ott a lakosságnak mintegy harmadát képezik, s a kinek Romániából. — Saját levelezőnktől. — Projest, 1879. ápril 28. Kedves barátom ! Egy jól rendezett és remekül sikerült magasz­tos ünnepély leírására fogom fel gyenge tollamat. Lehet, későn jövök, s avatottabb toll megelőzött már ; mentsen ki azonban az a körülmény, hogy kötelességeim Bukarestről Pitestre szólítottak s csak tegnap este tértem haza íróasztalom mellé. Örökre szivembe vésődött azon boldog per­cek, boldog órák emléke, melyeket ápril 24-én , felségeik ezüstmenyegzője napján Bukarestban át­élvezni szerencsém volt. A­ki nem akarja megérteni azt, hogy miként szereti a magyar hazáját, mint szereti alkotmányos királyát s királynéját, jöjjön ki a külföldre s ta­pasztalni fogja, hogy a magyar külföldön is magyar s szive minden dobbanása hazájáé s alkotmányos királyáé. Nem akarom részletezni, hogy a két magyar egyház az ev­­ref, és a rom kath. versenyeztek abban, hogy minél fényesebben ünnepeljék meg a magyar nemzetre és a magyar királyi házra nézve egyiránt boldog napot, csak a bukaresti „magyar­­társulat“ által rendezett ünnepélyre hívom fel rö­viden a „Nemere,, t. olvasói figyelmét. Miután a „Bukaresti Híradó“ derék szerkesz­tője Vándori Lajos által írott és remekül kiállí­tott hódolati feliratot ugyancsak Vándori az oszt. nagy­követnek egy jól sikerült lelkes beszéd kísé­retében a „magyar társulat“ több tagból álló kül­döttsége élén átnyújtotta, este 7 órakor enquette gyűltek össze, mondhatni csaknem kivétel nélkül a bukuresti magyarok az osztr. consulatus s a bu­kuresti hírlapirodalom képviselői. A banquettet a bukuresti vagy 24 tagból ál­ló katonai zenekar nyitotta meg, a pohár köszön­tők sorát Vándori, hatalmas beszédben éltetvén felséges királyunkat s Erzsébet királynénkat, mely után hosszú sora következett a ponárköszöntőknek Stadler és. kir consul a magyarokért Hübsch az összes katonai zenekarok főigazgatója az osztr. nagy monarchiáért tartottak tüzes és lelkes toasz­tokat Beszéltek még a „Timpul“ szerkesztője, a bukaresti magyar társulat elnöke, a ref. egyház főgondnoka, pénztárnoka, s többen szakadatlan sor­ban s jól átgondolt beszédben egész éjféli 12 óráig, midőn a fiatalság táncra kerekedett. Azok szivébe kik ez ünnepélyen részt vehet­tek, örök betűkkel lesz bevésve annak emléke. Vándori Lajos kinek az ünnepély rendezésé­ből az oroszlán rész jutott s a „bukaresti magyar társulat fényesen megmutatták úgy most mint a szegedi csapás alkalmával a külföld előtt is azt, hogy miként képes a magyar szeretni hazáját. Együtt érez vele fájdalomban és örömben szereti szívvel, tettel, buzgalommal és lelkesedéssel. Éljenek ! Láng Károly.­ ­ 144 iskoláiban a szerb nyelv, nem kötelezett tárgy, ha­nem egyszerűen hivatalos tannyelv. Erre nézve meg is kapta a választ P­­­­­y­­­ur a miniszterel­nök úrtól. A bolgár fejedelem választás. Tirnova ápril 29. Fejedelem választó gyűlés ma nyittatik meg. Első sorban a választási módozatot fogja megállapítani. Javaslat létetett az iránt, hogy a fejedelem választás zárt ülésben ejtessék meg, mely javaslatkiállítással bir a sikerre. Battenberg herceg jelöltsége legkedvezőbben áll. Kelet Ruméliából érkezett hírek nem nagyon kedvező fogadtatást jósolnak Alekó basának. Állí­tólag agitációk folynak a törökök bevonulásának erőszakkal leendő megakadályozása és Aleko basa elkergetése iránt. Tirnova ápr. 29. Dondukov Korzakov herceg az új nemzet­gyűlést nagy tetszéssel fogadott be­széddel nyitotta meg, melyben közölte a cár azon kívánságát, hogy orosz alattvalót ne válaszszanak fejedelemnek és az exarchát ajánlotta elnöknek. A török biztos kivételével valamennyi biztos aláírta a jegyzőkönyvet és azután Dondukovval együtt visszavonult. A gyűlés az exarchát választotta meg elnöknek megalakította a tisztviselői kart és ezután zárt ülésben azt határozta, hogy Battenberg herceget választja meg fejedelemnek. Tirnova, ápr. 29 Battenberg, herceg I. Sán­dor néven közfelkiálltással megválasztat­t Bul­gária fejedelmének* T A N Ü G Y Tekintetes szerkesztő ur ! A „háromszékmegyei tanitó-testület“ kezd­ő köre 1879. ápril 26 án Márkosfalván tartott ván­ i­dorgyülése folyamáról legyen szabad a tits szer­­­kesztő ur engedelméből egy pár sorban megem­­­lékeznem becses lapja hasábjain. A gyűlés 10 órakor vette kezdetét. Elnök Er­­­délyi Károly felsőnépisk. igazgató a jelenlevők lelkes éljenzésétől kísért meleg szavakban nyitotta meg vándorgyűlésünket. A kitűzött tárgysorozat szerint Forró Ignác tartott nagyszámú hallgatóság jelenlétében, gya­korlati tanítást a helybeli községi iskola III. osz­s­tályának a földrajzból, mely a jelenlevők által tel­­­jesen sikerültnek nyilváníttatott. Ezután Székely János olvasta fel jól átgon­dolt és ügyes összeállítással szerkesztett emlékbe­szédét Földes Józsefről körünk elhunyt tagjáról s a kézdi-vásárhelyi felsőnépiskola derék szaktanító­járól, mely emlékkönyvbe irattatni és a boldogult szüleinek egész terjedelmében megküldetni hatá­roztatott. Ezt követte a k.-vásárhelyi tanítókból alakult zenede föllépése, mely egy sikerült darab eljátszá­sával üdítette föl és szórakoztatta a hallgatóságot mire Gyöngyösi István szavalata jött, ki előadta Petőfy Sándornak „Álmodtam szépet, gyönyörűt,“­ című költeményét. Fájdalom, hogy e becses lap kimértsége miatt nem írhatom le a hatást, mely a minden tekintetben sikerültnek mondható szavalat által a közönség nagy részére kellemes volt. A zenede ismételt szereplése után Barabás Mór olvasta föl „Mikép tekintsék a szülők a mai nevelés oktatást, s azt mikép támogassák.“ Igen tanuságos és köztetszéssel fogadott érte­kezése, bírálat végett kiadatott Benkő Józsefi tagtársnak. A tárgysort Nagy Károly köri pénztárnok, ügyes jelentése zárta be. Jelentéséből nagyon sok hátralék tűnt ki, kéri a tagokat pénzbeli kötele­zettségeik lerovására , mi is a gyűlés egy pár perc­­­re való felfüggesztésével azonnal megtörtént. Felemlítem még a helybeli iskolák megtekin­n­tésére kiküldött bizottság jelentését. A jelentésből, az iskolaépületek úgy a célnak meg nem felelő volta, mint kellőleg be nem rendezett és fel nem it szerelt állapota tűnt ki. Záradékul ez mondatott róla: a jelenben is­­­kolai célra használt épületekről a mellett, hogy iskol­­ának épen nem valók, elmondható különösen a­ fiú iskoláról, hogy egy önérzetes, övéit szerető, becsülő gazda még barmait sem kötné bele. Hogy kiknek és kinek mulasztása miatt ké­sik a tervbe vett új iskolaház épitése, azt fesze­getni gyűlésünk nem akarja, de a szívhez van egy­­ pár szava. Kőből lehet az a szív, mely el nem­ szorul, midőn egy oly penészes, büzhödt levegőjű i­ tanterembe belépve, lát egymás hátára zsúfolt hal­vány, sárga, beteges kinézésű gyermeksérget, kik fi­nek jelentékeny része e mellett még bizonyosam: testi félszegségben is szenvedhet a rész tantere­m­­ és hiányos berendezés miatt. Bizony kemény kő i­­ből lehet az a szív, a h­u­m­a­n­i­t­á­s és, a cél­ia­szerű felszerelésekben filléreskedni nem szabad , mivel az emberiség érdeke magasabb érdek, mintn, a rész tantermek és a rosszul szerkesztett iskola­, bútoroknál meggazdálkodható pár forint. Végül Baló László az Eötvös-alap célját és eddigi működésének sikerét előadva, meleg szavak­­­ban hívta fel a tagokat saját érdekükben annak­ pártolására. Megelégedéssel fogadtatott, s többen­ ígéretet tettek a jótékony célú alapra való be­le­lépésre. Az indítványok sorából érdekesnek tartom fel­­említeni azon indítványt, mely felhívja a közi gyüllö­lést: h­assék á tkts. tanfelügyelő úrhoz, mint a­­ közgyűlés elnökéhez, hogy a központi választ­mányt hívja össze, s ez által nyisson utat a köz­gyűlés megtartására. Ez indítvány egy pár jelen­­tékenyebb hozzá­szólás után elfogadtatott és elle­nők megbizatott, hogy azt a tkzs. tanfelügyelő m­e­rül rövid idő alatt tudassa. Ezután a jövő gyűlés helye és ideje tüzesí­tik ki. Befejezésül a 2.­vásárhelyi tanító dalárda eg­y­ egészen sikerült indulót énekelt, melynek elhang­o­zása után elnök meleg szavakban mondott köszössé­netet, úgy a márkosfalvi intelligentia jelen volt érté­deklődőinek, mint a tagtársaknak a gazdag profi, gramm letárgyalásán végig húzódott élénk érdeké­lődéseikért Volt közebéd, melyen magyar emberek szóls­­kása szerint csak úgy toaszíroztunk. Az elvégzett munka sikere kedvre gyújtott és megnyugtat ! A gyűlés napján este a 2.­vásárhelyi tanító,ai által­ az Eötvös-alap javára tánccal egybekötött hang­­­­verseny rendeztetett. A hangverseny minden te­kintetben jól sikerült : már kezdete előtt jóval­­ terem zsúfolásig megtelt válogatott közönséggel ъ.( A szereplések közül kiemelendő Székely János ér­dekes és tanúságos felolvasása e „diphteritis“-ről a Baló és Gyöngyösi által énekelt „kettős dal,Mi mely összhangzó dallamossága által viharos tap jó sokra ragadta a jelenvoltakat. A hangverseny 3 frtot jövedelmezett. Vajha ezutáni gyűléseink is ily érdekesek eredményükben annyira tanúságosak lennének min volt a márkosfalvi ! ! Közli Jelen volt. .!

Next