Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1880-05-16 / 40. szám
40. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Vasárnap május 16. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki utcza, Matheovics féle ház, hová a lap szellemi részit illeti közlemények küldendői! • Kiadó hivatal: JOEHNSTEIH JAÁRK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászai lap. A..................... X. évfolyam Megjelenik ezen lap hetenként kétszer, csütörtökön és van proap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL. Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . 6 frt — kr. Fél évre . . .3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 16 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyiktor apra 15 kr. Budapest, 1880. május 11. Nem hiába és nem ok nélkül küzdöttünk oly határozottan, tántorithatlanul az egyesült ellenzéknek nevezett, mindenféle elemekből összehabarodott párt esetleges felszínre kerülése ellen. Ha e szerencsétlen fogantatása és részben szörny-, részben figura-kinövésekkel fejlődött keveréknek sikerült volna a jelenleg uralgó szabadelvű erős pártot vakmerő személyes támadásaival és a szélsőbaltól eltulajdonított jelszavaival az ország közvéleményében elnépszerütleniteni s kezéből a hatalmat kicsikarni, annak keservesen megadta volna árát az ország s a magyar nemzeti eszme, melynek felvirágoztatására és megerősítésére erős czéltudatos kormány kell, ha állami s nemzeti óhajtásaink óhajtott révébe akarunk jutni. Erős és rendületlen zárt sorú magyar párttól támogatott kormány kell nekünk. Egy gyönge s csak esetről esetre támadó s így könnyen szétmálló többséggel rendelkező kormány alatt menthetlenül elvesznének mindazon föltételek, melyek alatt nemzetiségünket erősíthetjük s a magyar államiság jövőjét biztosíthatjuk. — S pedig minden egyéb czélok közt ezeknek kell a legfőbb s legfentebbi czélnak lenni, melyet szem elől tévesztenünk sohasem szabad — s fokozott erővel kell megvalósitásukhoz törnünk, kivált most, a mikor óvakodásra s Önvédelemre int az Ausztriában kitört vehharcz s ennek nyomában elmaradhatlanul támadó nemzetiségi küzdelem példája. Midőn a csehek a reichsrathban az osztrák országgyűlésen megjelentek — minden gondolkodó előtt világos volt, hogy az nem történhetett meg a szláv-foederatív irányzatnak tett engedmények nélkül. Azonban a csehek tagadhatlanul nagy óvatosságot tanúsítottak. Valódi szláv ravaszsággal a cseh oroszlán először csak selyempatáit mutatta.— Az uralkodóhoz beadott cseh emlékirat nagyon szerénynek s szelídnek tűnt fel. Lassanként kezdték az álarczot levetni. Az osztrák közoktatásügyi minisztérium tényei, a szláv iskolák szaporítása után jött a bel- és igazságügyi minisztérium nyelvügyi rendelete, mely a szláv nyelveknek a német nyelvvel való egyenjogúságát mondotta ki, s ekkor már kétségtelen lett, hogy a reichsrathi többség a maga foederativ irányának bélyegét rákényszeretité a Taaffe-kormányra is. Evvel kitört a harcz a reichsrathban a szlávok és németek közt. S a dolog komolyabb, mint első látásra vélnek. A nyelvkérdés teljesen alkalmas arra, hogy előbb vagy utóbb nemzetiségi küzdelemmé fajuljon el. Az osztrák szlávok törekvése kétségtelenül azon czélt tűzte fel, hogy a tartományokban a német fensőbbséget megtörje, a német s szláv nyelvek közt a paritást helyre állítsa s a helyre állított paritás után a szláv hegemóniát állítsa a megbuktatott német hegemonia helyébe. Hosszadalmas bonyodalmakat fog e törekvés okozni, melyek kifejlődése ma még beláthatlan. Az osztrák alkotmányhű (német) párt, már most öszszeszedi teljes erejét, hogy a németek visszaszorítására irányzott szláv törekvés sikerülését meghiúsítsa. A német párt vezére Herbst egy fulminans interpellácziót intézett a kormányhoz a nyelvkényszerre vonatkozó rendelet tárgyában s ez interpelláczió majdnem a kormány vád alá helyezése jelentőségével bír : vádolja a kormányt, hogy ama rendelet egyenes megsértése az állam alaptörvényeinek. A német párt e ténye nemcsak a kormánynak, de a federalista többségnek is kiszívása . Herbst nemcsak hogy ellenzi a szláv fensőség kiterjesztésének megkísértését, de a német s szláv nyelvek közti egyenjogúságot sem akarja megengedni A németek élet-halál harcot akarnak kezdeni azon törekvésük diadalra juttatására, hogy Ausztriában német legyen a hivatalos nyelv, mint Magyarországban a magyar. Nem akarunk foglalkozni e törekvés jogosultságának mérlegelésével, valamint azon okokat sem akarjuk elősorolni, melyeket a több osztrák szláv tartományra, compact szláv többségekre mutatható föderalisták a maguk törekvésének igazolására felhozhatnak. Azokból világos, hogy a harcz elkeseredett lesz s nem ,valószínűtlen, hogy a szlávok fognak győzelemre jutni az egész vonalon. Mondanunk sem kell, hogy egy szláv lábra állított szláv többségű szláv kormánynyal bíró Ausztria mily visszahatást lesz képes gyakorolni Magyarországra is, hol a nemzetiségi harcz jelenleg alszik ugyan, de mint a bibliai leányzó, azért épen nem halt meg. Azért : principuis obsta. Erős magyar kormányt, erős magyar uralkodó pártot minden áron, hogy az a magyar nemzetiség minden érdeken felül álló érdekeit idejekorán biztosíthassa. S könyörtelen a harczunk az egyesült ellenzék ellen, mert ennek felszinre jutása épen azon tényezőket gyöngitné, melyek együtt nemzetiségünk erősödésének s végdiadalának kezességét képezik. N. Ő felsége elnök leerint több óra hosszat tartó minisztertanács volt f. hó 10 én a királyi várpalotában. A tanács tizenegyedfél órakor kezdődött és a kabinet valamennyi tagja részt vett benne. A minisztertanács a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslatok megállapításával és szentesítésével foglalkozott, a többi közt néhány vasúti törvényjavaslattal is. Sennyey Pál bárót Pozsonyban megválasztották képviselőnek. E tényről a következőket távírják Pozsonyból: Az első választókerületben végbement országgyűlési képviselő választásnál, a választóképes polgárok szokatlan nagy részvétele mellett nagy lelkesedés közt, egyhangúlag Sennyey Pál báró választatott meg országgyűlési képviselővé. — Sennyey báró táviró utján értesittetett a választás eredménye felöl és felkéretett, hogy választói körében jelenjék meg s a mandátumot vegye át. Az angol kormány, melynek külső politikája olyan rövid idő alatt annyi zűrzavart hozott Európára, otthon már igen érzékeny és sokat jelentő vereséget szenvedett. Gladstone Midlothianban és fia Herbert Leedsben megválasztották ugyan, de Harcourt belügyi államtitkár, ki kinevezése folytán új választásnak volt kénytelen magát alávetni, tegnapelőtt Oxfordban megveretett és elvesztette képviselői mandátumát. Összesen csak 2681 szavazatot kapott, míg konzervatív ellenfele, Hall serfőző 2736 szavazattal választatott a parlament tagjává. Harcourt ha hamarjában valahol mandátumot szerezni nem tud, az államtitkári állásról kénytelen lesz lemondani. Ez az első intés, melyet a liberálisok az angol választók részéről kaptak. Az orosz lapok — ma már benne vagyunk — nagy tapssal fogadták Európa intervenczióját a török-montenegrói kérdésben. Ma azonban már kezdenek kiábrándulni és kutatják, hogy ezen eljárásnak mi lesz a továbbja azon esetben, ha a porta a „non possumus“-a mellett megáll. Vegyes expedietóról szó sem lehet — mond a Golosz — egy hatalmat pedig fegyveres intervenczióval megbízni tiszta lehetetlenség. Oroszország és Anglia nem fognak beleegyezni, hogy Ausztria-Magyarország mozgósítsa hadcsapatait az albánok ellen. Orosz vagy olasz fegyveres akcziót Ausztria-Magyarország nem tűrne el Hajóhadi demonstráczióval pedig nem sokra mennének. Mindamellett a Golosz azon véleményben marad, hogy a gordiusi csomót majd ketté kell vágni. Csak azt nem tudja elgondolni, hogy hogyan és ki által vitessék végbe ezen operáczió és a megoldás gondját egész készséggel átengeni az európai diplomácziának. A „Vörös kereszt“ egylet közgyűlése május 1- én. Az akadémia palota előtt már 10 órakor az úri fogatok hosszú sora állt, az érkező vendégek alig bírtak negyed órai várakozás után is a palotába bejutni, 10 és fél órakor ,már az egész terem telve volt válogatott díszes közönséggel. A jobb oldali nagy ajtón át lehetett, a terem előrészébe vonulnia, mely mintegy a közgyűlés hivatalos helyiségévé volt alakítva. Az emelvényt gyönyörű virágos pirzsaszőnyeg takará. Közepén fél öl hoszszu, három láb széles asztal volt elhelyezve s egyszerű zöld posztóval volt bevonva. Az asztal előtt piros selyemmel bevont aranykeretü karosszék állt a királyné számára. Ettől jobbra ülőszékek a díszküldöttségnek, a minisztériumnak, a katonai és polgári notabilitásoknak, balra pedig az egylet hivatalnokainak asztala, melyben az évi jelentések, az alapszabályok, írószerek helyeztettek el. A fal mellett balról a gyorsírók és hírlapírók asztalai sorakoztak. A terem többi része a nézők számára volt berendezve. A királyné személye mellé a közgyűlés tartamára, országgyűlési képviselőkből a következő, fényes magyar ruhába öltözött diszkiséret alakult : Andrássy Mihály, Mikó Bálint, Desewffy Kálmán, Tischler Vincze, Hollósy Károly, Nagy Ferencz, Szuhányi Ödön, Péchy Jenő, Abonyi Emil, Nagy György, Kazi János, Rohonczy Gedeon. A díszruhába öltözött urak mindegyike ébenfa palczát viselt elefántcsont fogantyúval. Az összes fővárosi jótékony egyletek díszküldöttségek által voltak képviselve. Az országgyűlés, a főpapság, a minisztériumok, a főrendek, a főváros, akadémia, sok egylet és társulat részéről szintén küldöttségek jelentek meg. Jelen volt a kormány teljes számban, valamint fényesen öltözött hölgyek nagyszámmal. Alig volt 11 óra, minden belépett Fülöp Koburg herczeg,és neje Lujza herczegnő örémesárga ruhában, gazdag hímzetekkel, piros virágokkal. Erre bevonultak a „vörös kereszt egylet" vidéki fiókbizottságának küldöttségei. Fél tizenkettő előtt négy perccel jött meg az első udvari fogaton a jelentés, hogy a királyné, Rudolf trónörökös, József főherczeg és Klotild főherczegnő kíséretében azonnal meg fog jelenni. A teremben ünnepélyes csend uralkodott. Az összes jelenlevők felálltak s úgy várták a magas vendégeket. Az akadémia palotája előtt roppant néptömeg torlódott össze; a főbejárást, mely egészen az utcza kövezetéig szőnyegekkel volt borítva, a rendőrök farudakkal védelmezték. Húsz perczcel mult 11 óra, midőn az első udvari fogat az akadémia tornácza elé robogott. A két elnök, a jegyző, a miniszterelnök és a főpolgármester a belső díszkiséretet képező palotás urak által kisérve az akadémia palota főajtajánál várták a királyné megérkezését. 11 óra 23 perckor szállt ki a királyné. Nehéz fekete selyem ruhát viselt, apró hímzetekkel és fekete gyöngyszemekkel kirakva , fején fekete Rembrandt-kalap bíborpiros szalag diszszel, kezén sárga szarvasbőr keztyű. Rudolf trónörökös követte őt osztrák ezredesi egyenruhában. A második fogaton József főherczeg jött honvéd tábornagyi egyenruhában, nejével Klotild főherczegasszonynyal, aki világos kék ruhát viselt, vállain fekete csikoséreme lebbentyükkel s könnyű fehér tollas nyári kalappal. A közönség háromszoros riadó éljenzése kisérte a királynét és a főherczegeket. A rövid üdvözlés után a királyné az akadémia melléktermébe vonult, hol dr. Haynald bibornok érsek, gróf Andrássy Gyula, a miniszterek, Haymerle s mások által fogadtatott. Innen a középajtón, 11 óra 31 perczkor lépett az akadémia gyüléstermébe, lassan, mosolygva s a vendégek háromszor felhangzó éljenzést szives kézlegyintésekkel viszonozva, közeledett az elnöki emelvényhez, helyet foglalt a trónon s a közgyűlést a következő szavakkal nyitotta meg : „Szívélyesen üdvözlöm az emberbaráti és hazafias működés terén az országos segélyző nőegylet választmányát, a vidéki és fiókegyletek küldötteit. A közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom.“ Erre gróf Zichy Lívia felolvasta az üdvözlő beszédet mire a királyné igy válaszolt : „Az imént hallott lelkes szavak mélyen meghatottak. Zálogát látom azokban nemes és komoly elhatározásuknak felebarátaink szenvedéseinek lehető enyhésére, miért fogadják meleg köszönetemet. A véres kereszt jelképe alatt az egész mivelt