Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1880-05-23 / 42. szám
42. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadó hivatal: 13 EINSTEIN JAÁRK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Vasárnap, május 23. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. „Háromszéki háziipar-egylet" hivatalos kázlöap. X. évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL. Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postát küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyuttár sora 15 kr. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület főpásztorát, nagy méltóságú államfőgondnokait, a kerületi közgyűlés összes tagjait üdvözöljük! Midőn e lapok olvasóink kezéhez jutnak, a sepsi-szentgyörgyi ref. egyháznak, Sepsi-Szentdyötrgy városának, a sepsi egyházmegyének és a bikán belőli protestáns kommunitásnak ünnepe 1 e e 11 d . A protestáns alkotmányos szabadság, nemzeti és erkölcsvallásos műveltség apostolai városunk falai közt összeseregelve együtt leendőnek, hogy magasztos hivatásukhoz képest építsék az anyaszentegyház alkotmányát, az erkölcsvallásos és nemzeti közművelődés templomát. Isten áldása legyen a nemes törekvésen ! Teljes reményünk van, hogy az illető testületek, különösen városunk polgársága, hagyományos vendégszeretettel, önmagához és az erdélyi ev. ref. egyházkerület legfőbb törvényhozó és kormányzó testületének méltóságához illően fogadja a közművelődés apostolait. Teljes reményünk van, hogy korszakot alkotó áldásos emlékeket fog hagyni nálunk a kerületi közgyűlés. Ily reményekkel ismételten üdvözöljük kedves vendégeinket! A román nemzeti párt. SepsiSzentgyörgy, 1880. május 21. A brassói „Gazeta Transylvaniei“ időnként felújít egy-egy sivár ábrándot, elébe tart olvasóinak egy csalóka tükröt, hadd gyönyörködjenek olvasói a lejárt hagyományokban, melyek még egyfelől bizonyos álnemzeti patkóssal elégedetlenséget szítnak az állam iránt, másrészt veszélyes tanokat hirdetnek azok között, kik a nélkül sem hajlandók a magyar intézményekkel solidaritásba lépni. E hó 16-áról keltezett BC-ik száma a nevezett lapnak az emlékezetes 1848. május 15-iki nemzeti gyűlésre emlékezteti vissza a románokat s felhívja a „nemzeti párt“ megalakítása czéljából egységes működésre őket . Nem tudjuk ugyan a czikkből határozottan kivenni, hogy minő módozatokkal óhajtja kártyavárát felépíteni, csak annyit látunk belőle, hogy a hiú álmok után most is futkosnak ők s űzik azt a csalfa lidérczet, mely nem hagyja a román sajtót pihenni s viszi őket hínárból mocsárba tovább-tovább . Különben álljon itt mutatóul a czikk : „Ma ünnepeljük nemzeti új felébredésünk nagy napját. Csak azon terrorizmusnak, amely évek óta nyomja népünk érzelmét, köszönhetjük azt, hogy május 15-ik napja külső manifestátokkal nem ünnepeltetik sok helyen. Meg vagyunk azonban győződve, hogy nincsen jó érzelmű román ember, a ki bensejében ne örülne e nap emlékén, a midőn az erdélyi román nép nemzeti programmját megállapította. Elleneink a szabadság mezején tartott nagygyűlésnek munkáját szeretik szomorú emlékekkel összezavarni, amely emlékek előidézték az ugyanaz évi forradalmat. Ezen vélemény nemcsak hogy nem jogosult, de az azon gyűlésen uralkodott elvek és irányának tökéletes nem ismeréséről tesz tanúságot. A románok nem azért gyűltek össze a május 15-ére kitűzött gyűlésre, hogy hadat üzenjenek a benlakó nemzetnek, de azért, hogy az egyenlőség elvén testvéri jobbot nyújtsanak valamennyinek. Íme, ez a románok 1848-iki programmja; Íme az elv, a melyért ma is küzdünk és a mely eszme körül csoportosul minden román, a ki szereti nemzetiségét és hazáját. A románnak nincs aggressiv természete, — másnál jogát és vagyonát nem bántja, de amit követelt és a mit ma is és mindig fog követelni, az nem egyéb, mint hogy neki is igazságot szolgáltassanak és adassék meg neki, ami az övé s a melyre ő egyenjogosult a magyarral. Ki veheti e néptől rész néven azt, hogy miután százados rabszolgaságát nem törhette többé , a szabadság mezején összegyűlt és országvilág előtt kijelentette, hogy szabadságot és egyenlőséget követel ? Mi azt hisszük, hogy nemcsak a magyarok és rendszerük okai annak, hogy e nagy napot nem ünnepelhetjük a kellő módon, ennek mi is vagyunk okai, mert a mi kislelkűségünk szolgáltatott tápanyagot az ellenünk megindult terrorisatiknak. De most kérdezzük: hogy van az 1848-diki román nemzeti párt ? mit művelt e párt harminc esztendei küzdelmeink alatt ? Feleletül majd azt fogják mondani, hogy a nehéz idők következtében az nem gyarapodhatott és elszántsággal nem vehetett részt, a mi alkotmányos nemzetiségi küzdelmeinkben. De végre is mi nem maradhatunk többé így, hogy az eseményeknek játékául szolgáljunk. Itt az ideje annak, hogy minden román hazafi az egyenlőség zászlaja körül csoportosuljon s akkor Phönixként feltámad hamvaiból a román nemzeti párt. Az ügy igazságos és méltányos, szembe kell szállani érte bátorsággal és elszántsággal! Hogy ez ténynyé váljék, azt óhajtjuk mi legforróban május 16-ik napján.“ Eddig a „Gaz. Trans.“ A nem „aggressiv természetű“ románok küzdelme a népjog (!) harczában szomorú emlékű marad a történetíró előtt. Hagyjuk ezt a beteges ábrándot s ha 30 esztendő alatt a „román nemzeti párt“(!) nemzetiségének öntudatában csak ábrándok után futkosott, valahára józanodjék ki ebből a szerencsétlen mámorból. Is Bismack herczeg hadat üzent a czentrumnak, mert nem veheti már hasznát. Most tehát azt pengetik, hogy a májusi törvényeknek belátása szerint való kezelésére is csak azért kér felhatalmazást Bismarck herczeg, hogy mellőzhesse a czentrumot, ha esetleg békét köthet a pápával. Ez boszú, de csalogató is a nationallibarálisok füleiben. Másonként, aki a czentrum megbízásából utazott Rómába, Radziwil Eduard herczeg, sőt még más centrum-párti is követte. Ez urak megbízatása abból áll, hogy megkedveltessék a pápával politikájukat, esetleg pedig utasításokat kérjenek. A soczialisták Szászországban is kezdenek grassálni. Legalább erre vall az a hír, hogy a szász kormány ki akarja hirdetni a kis ostromállapotot Lipcsében és környékén. Kotpánia és Bulgária csakugyan megszakították egymással a diplomácziai összeköttetést. Sturdza a román ügyvivő már néhány napja elhagyta Szófiát. A szakadás oka Arab Tabia, melyről a bolgárok mostanában nem is akarnak beszélni s hallgatagon vallják a benti possidentes elvet. Mint Szófiából jelentik, Georgeiv, a bukaresti bolgár ügynök szintén visszatért már Szófiába. A francain kormány a gyülekezési jog tárgyában beadott törvényjavaslatával egy közelebbi ülésen vereséget szenvedett s a rendőri beavatkozásra vonatkozó szakasz, képére belügyminiszter ellenzése daczára a bizottsághoz visszautasítatott. Az azután tartott ülés azonban a kormánynak győzelmét eredményezte, bár csak részben, amennyiben az eredeti javaslatból a kormány csak azon intézkedést tartotta fenn, hogy a kormány a gyűlésekre biztosokat rendelhet, de elejtette a rendszabályt, hogy e biztos a gyűlést feloszlathatja. A vita folyamán az új igazságügyminiszter kifejtette, hogy a korábbi törvények megadják ugyan e maireknek a jogot a rendet fentartani, de számos maires van, kiknek nincs hatalmuk közbeléphetni. A kormány nem nézheti el, ha harczot hirdetnek a köztársaság ellen, ha meghúzzák a vészharangot, de nem akar kivételes törvényt, csak közös jogot alkotni. Fentartja tehát magának, hogy a biztosnak megadassék a jog, meg nem engedhető beszédeknél háromszor figyelmeztetni az illető szónokot. S ha az elnök ezek után is meg fogja engedni a beszédnek a megrótt hangon való folytatását, maga az elnök lesz felelősségre vonható. Cazot beszéde tetszést aratott s a bonapartisták és radikálisok hasztalan kísérlettek meghatását gyengíteni. Az ellenszónokokat türelmetlenül hallgatták A kormány a szavazásnál győzött, a mérsékelt köztársaságiak segélyével, az egyesült radikálisok és reakczionáriusok ellen. A kormány javaslata mellett szavazott 263, ellene 203 képviselő. Cs.epére belügyminiszter, ki az előbbi vereséget egészen magának tulajdoníthatja, beadta lemondását. Konstantinápolyból a „Times“ jól értesült levelezője azt jelenti, hogy egész északi Albánia fegyverben áll. Az albán mozgalomról egyébiránoiy ellentmondók a török és montenegrói forrású jelentések, hogy teljes lehetetlenség rajtuk eligazodni. Annyi bizonyos csak, hogy az albánok, ha gyűjtik is erejöket, nyugodtan viselik magukat és a helyzet teljesen veszélytelennek látszik, ha a hatalmak erőnek erejével föl nem idézik Montenegró kedvéért a zavart. Az orosz jegyzékről szóló hír a dementik daczára, makacsul tartja magát, de most már csak abban az alakban, hogy Oroszország e jegyzékben nem ajánl határozott rendszabályokat Montenegró érdekében, hanem egyszerűen csak azt kérdezi, hogy mit kelljen tenni az esetre, ha Törökország nem teljesíti kötelezettségeit. A „quid faciendum“ e kérdésével azonban maguk a többi hatalmak sincsenek még tisztában, az olasz kormánykörökben, melyek Olaszországnak mindenesetre szerepet szeretnének juttatni egy fontosságúvá fölfájható kérdésben, vegyes flotta-demonstrácziót akarnak javasolni a többi hatalmaknak az albán tengerparton, s már azt hiszik, hogy e tervtől Francziaország és Anglia sem idegenkednek. Angliában azonban be kell még várni a hatalmak válaszát Lord Granvile ismeretes körjegyzékére, mielőtt egy más oldalról jövő ajánlatot csak fontolóra is venne ; de másrészt a hír — hogy az olasz terv már eleve is mellőzött- nek legyen tekinthető — egy második angol jegyzékről is beszél, melylyel egy európai konferenczia összejövetelét hozzák kapcsolatba, noha a jegyzék állítólag csak a konstantinápolyi nagykövetek konferencziáját hozza javaslatba, a görög kérdés végleges elintézése végett; de ha a konferenczia már egyáltalában meglesz, épen nincs kizárva, hogy az első sorban is az albán-montenegrói kérdéssel foglalkozzék, amennyiben a hatalmak a berlini szerződés ama nem teljesített pontjai közé számítják ezt a kérdést is, amelyekre az első angol jegyzék vonatkozik. Kormányválság Francziaországban. A franczia belügyminiszter csakugyan megbukott. Párisból távírják, hogy a hivatalos lap 20-án közölte Constans államtitkár kinevezését belügyminiszterré s Fallières, Haute-Garonne megye képviselőjének kineveztetését államtitkárrá a belügyminisztériumban. E változást a népgyűlések megrendszabályozására vonatkozó törvényjavaslat okozta, csakhogy a kormány többi tagjai nem indentifikálták magukat a dologgal, holott a nemzetgyűlésben eléggé a javaslat védelmére keltek. Azonban a franczia kormány ez által még nincsen túl a helyzet nehézségén. E hó 23-án lesz a nagy kommune ünnepély , május 23-ika tudvalevőleg a kommune utolsó hős harczának emléknapja a versaillesi katonaság ellen. A kormány a tüntetést betiltotta, legalább máig még nem határozta magát másra, míg a kommunista tömeg, és nevezetesen a párisi szélsőbalpárt csak azért is el van határozva az ünnepély megtartására és a valódi republikánus lapok annyira izgatják ez irányban a népet, hogy valószínű, miszerint a kormány már csak azért se fogja erővel szétzavarni a népgyülekezést, nehogy a roppant számú tömeg és a katonaság között előre ki nem számítható eredményű összeütközés történjék. Ekként a Freydinet kormány helyzete nem épen kényelmes. És ennek mind az a természetes oka, mert a kormány (melynek sugalmazó lelke Gambetta), meglehetősen kezd kibontakozni az igazi szabadelvüség elveiből s lényeg helyett a szabadelvüség álszinével traktálja az országot.