Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1880-10-14 / 83. szám
1883. szám Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Csütörtök, október 14. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illeti közlemények küldendők Kiadó hivatal: PEFENSTEIN JÁÁRK Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászat! A*ítHáromszéki íráztípar-egílete” hivatatos lap. X. évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: catttfirtökön és van&rnap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyiktór sora 15 kr. könyvnyomdája hová a hirdetések es előfizetési pénzek bérmentesen intézendük. Előfizetési felhívás N E M E R E X-ik évfolyamának utolsó negyedére. Illő(i/.elemsi feltételek: Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket m megújítani, valilund az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. " Az előfizetés tegezésszerübben postautalvány mellett eszközölhette Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE- kiadó hivatala. Egész évre........................6 írt — ki h Háromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Fél évre............................3 frt — kr. Negyed évre........................1 frt 50 kr. Egy hóra................................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . 8 frt — kr. Kormányunk és az ellenzék. xvr. Kézdi-szék, 1880. október 16. Az ellenzék legfontosabb vesszőparipája: a Tisza-kormány demoralizáló működését világosan bizonyítja az, hogy ismételten és ismételten fedeztetnek fel közpénzek sikkasztása és másnemű viszszaélések. Most közelebbről épen az árvapénzek képezték a vesszőparipát. Hogy sikkasztások, valamint a földgömbén mindenütt, ahol idegen vagyont egyesek vagy társulatok kezelnek, úgy nálunk is történnek, fájdalom, hogy igaz. De hát várjon azért, mert nálunk az a „hatalomsóvár“, „hazaámló", ..korrumpáló“ Tisza áll a kormány élén, lehet-e tőle jogosan követelni, hogy nálunk az emberek csupa angyalokból álljanak? Na meg ez volna a mi ellenzékünkre a valódi egyptomi csapás. Amely perezben ez valósítható volna, azon perezben a mi ellenzékeink — egyen-egyen és összesen — ,halálnak halálával“ múlnának ki. Nem volna a világnak semmiféle deleje, amely még csak egyetlen izmukat is rángásba volna képes hozni: az élettelen hullába még csak mesterségesen sem lehet életet bele sántsírozni. Igenis, ha nálunk az emberek angyalok volnának, akkor az ellenzéknek ferdítései s rágalmai nemcsak hogy mindenütt siket fülekre találnának, de még épen az ellenzék elleni általános megvetést vonnák maguk után: az angyalok az igazság után vágynak. Sőt ugyanezt éri el az ellenzék még a mostani gyarló emberekkel is, amint ezek kezdenek józanon gondolkozz. — Ha egész choruslénegeket megreszkettető zajjal állíttatik, hogy egy fehér fal fekete: igen sokan lesznek, akik szemeiket kímélendő, nem néznek oda s el fogják azt hinni. De nagyon téved a chorus, ha azt hiszi, hogy ezen félrevezetetteket egész a végtelenségig megtarthatja tévedésükben. Egyszer vagy másszor csupa tévedés vagy szórakozásból is rápillanthatnak ama feketének hirdetett falra s akkor csak boszankodással fognak az őket félrevezetőkre, gondolni Megvetendik őket. És erre ellenzékünk el lehet készülve. Nekem úgy tetszik, hogy már azon idő sincs nagyon messze, midőn a nemzet a mostani fajtájú ellenzékeket kérlelhetetlenül összemorzsolja. A személyes politikából nem instálunk. Már pedig ellenzékeinknek az ámítás, rágalmazás és a személyes politika képezik teljes alapjukat. Minden visszaélést, bűnt, amely 25—30 év óta elkövettetett, a Tisza-kománynak tud be leyális ellenzékünk. Még megérjük, hogy az Emattenféle sikkasztásokért is Tiszát fogják sárral megdobálni. Meg is érdemli. Miért oly illegális, hogy hogy nem engedi az ellenzéket gazdálkodni tetszésük szerint ? Azon sikkasztások legnagyobb részét, amelyekért a mi lejális ellenzékünk oly kegyetlenül döngeti a jelenlegi kormányt, a korábbi kormányok alatt követték el. De mert a jelenlegi kormány erélyes azon tulajdonsága, hogy a visszaéléseket ott, ahol rálő, nem palástolja, azokat képes napfényre hozni, ellene kovácsolnak érvet belőle, úgy tüntetik fel, mintha az összes bűn súlya a kormányt terhelné. Ezen logika szerint ellenzékünk egészen másképen járna el, ha kormányra találna jutni. S arra törekednék, hogy egyetlen egy visszaélés sem botránkoztassa a nagyközönséget, mert hát különben ellenzékünkre — akkor, ha kormányra jutna — rá lehetne olvasni mindazt, amit most a kormány népszerűtlenítésére felhoz. Természetesen ezen Tisza által demoralizált, megrontott nemzedék, amelynek minden nem az ellenzékhez tartozó tagja legalább is egy-egy Belzebub, mely már több mint 1800 évvel ezelőtt is oly megromlott, volt, hogy még Jézus Krisztust is megfeszítette — mondom ezen megromlott nemzedék nem fog az ellenzék kormányra jutásával azonnal tiszta 13 próbás angyalokká átváltozni, hanem folytatni fogja megromlott életmódját, tehát sikkasztanak, csalnak és visszaéléseket fognak elkövetni. A kormánynak saját feddhetetlensége azonban azt követelendi, hogy azoknak nyilvánosságra hozása által ne botránkoztassa a nagyközönséget. Lesz tehát angyali élet. A köz- és magánpénztárak tolvaj- és nem-tolvajkulcsok segítségével akár minden nap kiüríttethetnek, de azért megbotránkozást nem szilnek. Rajta tehát tisztelt és tiszteletlen publikum (világos, hogy mai napság a tisztelt jelző csak az ellenzékre vonatkozik) add a kományrudat az ellenzék kezébe. A vívmány, mit nyerendősz, nagyszerű leend. Legutóbb Tisza ugyan kijelentte, hogy az ezen kormánynak oly nagy bűnéül felirt sikkasztások legnagyobb része az úgynevezett Tisza ntra előtt követtettek el és ezt jó volna a nemzetnek megfontolni; mindamellett, is én szeretném, hogy ■"■V la tálib viláffossáe, dérit tennék szét. Tegyen közzé a kormány minden eddig napfényre jött sikkasztást egy táblázatos kimutatásban, amely a sikkasztás idejét, minőségét stb. világosan feltünteti. Ez által nemcsak magának, de a nemzetnek is nagy szolgálatot fog tenni. A dulezignói viszonyokról is akartam ezúttal szólani, a térből azonban kifogytam. Tehát csak annyit jegyzek meg, hogy azon komédiára, amely amott az Adria partjain játszatik, oly világot még egyetlen miniszter sem vetett, mint Tisza, aki különben „Bécsnek föltétlen szolgája“. Az kétségtelen, hogy mindnyájunk nagy öröm A „Nemere“ tárczája. Alvajárók látása. Az alvajáró rendesen igen érzékeny szokott lenni s gyakran tapasztalták, hogy ha arcza, teste vagy végtagjai oly helyzetbe hozattak, mely valamely különös kedélyállapotnak szokott megfelelni a lelki működés is rögtön életre kel nála, így ha szájának széleit széthúzzuk, rögtön elkezd hangosan, nevetni s ezen érzelem rögtön komorsággá változik, ha szemöldökeit toljuk egymáshoz közel, vagy orrának bőrét lefelé huzzuk. Ez ily izgatottság mutatkozik mozdulataikban is — úgy, hogy a somnambulista tudvalevőleg a legveszélyesebb helyeken is egészen biztosan jár, mintha látna. A sok ismert elbeszélés közül néhányat itt is felsorolunk. Egy fiú alvajáró állapotában meredek sziklán csúszott fel s sasfészket rabolt ki, holott azt ébren aligha tette volna meg, mit bizonyít az is, hogy nem hitte el tettét, mígnem a tojásokat ágya alatt meg nem kapta. Dr. Abercrombie sorol fel eseteket, midőn a fiatal botanikus tudományos kirándulásra ment alva, egy csaknem butának tartott szolgáló csillagászatról beszélt, melyhez ébrenlétében természetesen mit sem értett; egy árva leány hegedült, latin igéket hajtogatott és francziául beszélt, amihez nappal mind nem értett. Más író beszéli, hogy egy alvajáró egy izlandi tengeri kikötőben igen veszélyes helyen mintegy két angol mértföldnyit járkált, beleugrott a vízbe -s közel másfél óráig úszott, mielőtt megmentették. Walter Scott beszél hasonló esetet. A Tajo folyóban levő angol hajó matrózai közül egyet a por- Augulok meggyilkoltak s csakhamar egyik matróz különben értelmes és becsületes izlandi ember fejébe vette, hogy a meggyilkolt szelleme őt minden éjjel kihúzza ágyából s megkínozza. A kapitány megfigyelte a dolgot s csakugyan észrevette, hogy az illető matróz izgatott arczcal, de szemmel láthatólag mint alvajáró a fedélzetre jött a gyertyával, ott vadul mozgott ide s tova, mig végre néhány csepp vizet öntött magára egy kannából s láthatólag megnyugodva visszatért ágyába. Másnap azt mondta a kapitánynak, hogy a gonosz szellem ismét roszul bánt vele, de a szentelt vízzel elkergette. A kapitány jónak látta nem tudatni vele, hogy az csak közönséges víz volt. Ha véletlenül megégette volna magát a gyertyával, Izlandban bizonynyal azt a hírt terjesztette volna el, hogy a gonosz szellem jelt hagyott rajta. Az ily sajátságos eseteket élénk világításba helyezi Fischer tanár érdekes elbeszélése gyer-mekkori tapasztalataiból. Egyik volt tanulótársa, akinek első tekintetre semmi idegbaja sem volt, egészsége is kitűnőnek látszott. Somnambulismus- ban szenvedett állandóan s baja rendesen éjjel 16 órakor állott be. Óriási teremben voltak éjjelenként, hol négy sorban jp ágy volt. A beteg ifjú izgatottan, rombolva s társait ütlegelve rohant végig a termen. „Gondolom“ — mondja a tanár — , „arra tisztán emlékszem, hogy mialatt futott, kezét mindig maga előtt tartotta s ujjai ki voltak nyújtva. Igen ügyes volt s az ágy alá is el tudott buvni hirtelen, úgy hogy társai soha sem tudták megfogni. Ida az ajtón kiment, a hosszú folyosón át ismét visszatért saját helyiségébe. Itt megpihent, néha könyvet vett fel s vagy némán, vagy hangosan olvasott és pedig — ha ugyan jól emlékszem — a betűket kinyújtott ujjaival mutogatta. Szemei nyitva s bezárva voltak felváltva , de midőn nyitva volt, sem láthatott, mivel szemgolyója görcsöjsen fölfelé fordult, egyedül csak a szem fehérjét mutatva. A közönséges nézet, hogy a somnambulisták ujjuk hegyével pótolják a látás hiányát, valamint azon tapasztalat, hogy a mi alvajárónk, midőn futott, kezeit s kiterjesztett ujjait előre nyújtotta, mintha azok látószervei lettek volna, úgyszintén olvasása (akkor legalább úgy hittük) az ujjhegy segítségével — azon gondolatra vezetett bennünket, kísértsük meg , mit csinálna akkor, ha kezeire keztyüt s lábaira harisnyát húzunk. Mellékesen mondva, már előbb észleltük, hogy éjjeli vándorlásában szeretett lapdázni s mindig oly pontosan játszott, mintha ébren lett volna. Kísérletünk alkalmával is a szokott időben, 16 óra tájban fölkelt s kiugrott ágyából , de, habár mi elkezdtük ingerelni, nem mozdult a helyről, megzavarodva látszott s úgy ingadozott s habozott, mintha részeg lenne. Végre észrevette bajának okát s izgatottan tépte le keztjüit és alig hogy ezektől megszabadult, — elkezdett futni s lapdázni, mint rendesen.“ Dulczigne. E kis tengerparti város felé fordul jelenleg egész Európa figyelme s igy nem lesz érdektelen nagyjából megismertetni. — Kikötője két öbölből áll : az ,,e gyik sekélyes vizű s legfeljebb is csak 200 tonnás hajók fordulhatnak meg benne. A másik azonban kellő mélységgel bir s a nagyobb szabású hajók menedéke. Ez öböl bejárata azonban szerencsétlenségre oly szűk, hogy az osztrák hajók egy idő óta egészen mellőzik s a San-Giovanni öbölben vetnek horgonyt. Ez volt Dulcigno felvirágozásának halálos csapása. Mert mig 1860- ban 190 hajó, ma már alig fordul meg benne 86, s ezek is csak a parti kereskedelemmel foglalkoznak.