Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1880-04-22 / 33. szám

! A győri eset alkalmából. A győri rémes eset hőséről, a nyomorult Takács Jánosról beszélni fognak világszerte. A rémregényekben sem akad ennél szenzácziós f fejezet. Ez pedig igaz, megtörtént. Egy akasztott ember túlélte az akasztást. A halálbüntetés eltörlésének barátai sem hagyják szó nélkül, és a győri esetet mint elrettentő példát fogják emlegetni. Hugó Viktor a halálbüntetés eltörléséről írván, nem ilyen szörnyű esetre hivatkozik, mely Jersey szigetén történt. Ott csak viaskodott a kivégzendő a hóhérral, de azután meghalt, Takács János nem viaskodott. A hóhér elvégezte művét, a törvényszéki bírák alájegyezték a végrehajtásról a jegyzőkönyvet, az orvos konstatálta a halál bekövetkezését, a peczérok levették a meredt testet, de a bonczoló asztalon feléledt. Nemcsak kiszenvedte a rámért ítéletet, hanem ki is állotta. Nem sok ilyen eset történt még, Takácsnak már napok előtt meg kellett volna halni. A véletlen különös összejátszása vette pártfogása alá e gonosztevőt, mióta halálos ítéletét az uralkodó is megerősítette. E hóban már leérkezett a legfelsőbb elhatározás, hogy az igazságszolgáltatás útját semmi sem zárja el. Az országban azonban csak egyetlen hóhér lévén, a budapesti, ez épen a székelyföldön időzött, ahol (Zalánban) szintén elég érdekes bűnpör eldöntésére tartották kéz alatt. A hóhér Győrre sietett, hol Takács János kivégzésére megtörtént minden előkészület, s végre is az akasztást kitűzhették hétfőre, de a mester akkorra sem érkezett, s így elmaradt szerdára. Az elítélttel kedden reggel tudatták, hogy meg fog halni. Múlt hóban jutott jogérvényes erőre a győri törvényszék ítélete. Dr. Taufer védőügyvéd a hóhér utazását felhasználva, távirati uton kért kihallgatást ő felségétől, de azt a választ kapta, hogy kérelmét írásban adja elő s ezt Tauber meg is tette. De sikertelenül. A kivégzések még a hatvanas években is úgy történtek, hogy a felakasztott naplementéig függött a bitófán. Alig tíz éve, hogy a kivégzés nem nyilvánosan történik, és mihelyt az orvos konstatálja a halál bekövetkezését, a testet leveszik s az orvosok felbonczolják, hogy tanulmányozzák. Mióta a kivégzések szigorúbb felügyelet alatt történnek, alig van hasonló eset a győrihez. Feltámadott kivégzettekről beszélnek ugyan, de bajos bebizonyítani. Egy különös esetet azonban, mely állítólag Somogyban történt sokszor felhoznak Bírói körökben, mint komplikált bűnügyet ; ez a történet olyan emberről szól, akit kétszer akasztottak. A negyvenes években ugyanis Somogyban egy futóbetyáron hajtották végre a halálos ítéletet, s aztán ott hagyták függni. Nem őrizte senki, s egy szekéren arra menő földmives megsajnálta, levágta, rátette a szekerére és elhajtott vele. Nagy rémültére az akasztott egyszer csak magához tér s megértve a történteket, elkezd hálálkodni. A szabaditó a legközelebbi korcsmánál megáll vele, áldomást isznak és dőzsölnek. De a betyárt az akasztófa sem téritette meg s mikor látta, hogy szabaditója milyen állapotba jutott, szépen elhajtott annak szekerével. — A károsult ember elment a szolgabiróhoz s elmondta baját A szolgabiró a becsületes embernek azt ajánlotta, hogy jobb lesz ha hallgat, s nem dönti magát bajba egy gazemberért. De nem volt nyugta — beszéli tovább a krónika — neki indult fölkeresni a betyárt. Mégis találta a Bakonyban, fortélyosan hatalmába ejtette, aztán fölakasztotta. Most már a betyárt nem szabadította meg senki. Az eset azonban nem maradt örök titok s a somogyi ember bíró elé került. A birák véleménye szerteszét ágazott, hogy mit tegyenek az emberrel. Mi a bűne, hogy az akasztottat levéve, megakadályozta a törvény által szabott büntetést, vagy hogy ölt. A septemvirális tábla fölmentette a vádlottat, azt mondván, hogy csak a halálos ítéletnek félbeszakasztott menetét tette ismét folyamatba. Ez pedig nem bűn. Ez a történet meglehetősen magán viseli a prókátori fogós kérdések jellegét. De Takács esetéhez nem is igen van hasonló legfeljebb Amerikában, ahol minden rendkívüli megtörténhetik. Íme azonban egy rendkívüli eset, mely a tudomány diadalával van összekötve, melyről 1868- ban olyan sokat írtak a lapok s annyit czáfolgatták Brazíliában történt, Minas-Geraes tartományban. A nap is fel van jegyezve : i966. áprili 8-án. Vilarica börtönéből két elitélt, Aveiro és Cannes vitetett vesztőhelyre és lefejezték őket. Lorenzo, Carmo phisikai tanár és jeles sebész Rio-Janeiróból, engedélyt kapott, hogy a holttestekkel kísérletet tegyen, nevezetesen, hogy tanulmányozza a sokszor vitatott kérdést, hogy vájjon a fej életereje tovább tart-e a kivégzésnél, s ha vájjon az élettelen testre a fej visszahelyeztetvén, ez érintkezés által a testen keresztül vezetett vilanyfolyam hatása alatt az izmok érintkezése, vagyis mozgása az egyes tagokban ismét helyreállítható . A fejezés előbb Carinesen, azután Aveiron hajtatott végre s mindkettő feje egy kosárba tétetett. Lorenzoy első gondja volt az egyik hullánál mind a törzsön, mind a fejen elállítani a vérzést, amit egy tanítványával hajtott végre. A tejet a legnagyobb pontossággal visszaillesztette s a villamos érintés alyakszirtre és mellre vezettetvén, a lélegzés kezdett visszatérni, s a sebből erős vér- 33. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle az, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadó hivatal: StEHNSTEIN JA Ah közönyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek Vérmentesen intézendik. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Csütörtök, április 22. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati A „Hiromnszifei líáziípvegyíst;*1 firkascalas lap, X. évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer: csütörtökön és Yas&ra&p. 1 ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . . frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. Anglia. A választások eredménye Angliában tökéletesen átváltoztatta a közvéleményt, mig a Beaconsfield-kabinet dicsősége idejében ellenségesen állott szemközt Gladstoneval csaknem az egész Nagy- Brittania, most Gladstone dicsőíti a közvélemény s mindenfelől nagy pressziót iparkodnak gyakorolni a győzelmes pártvezérre, hogy ő vegye át a kabinet vezetését, úgy hogy Gladstone kormányelnöksége ma már csaknem bizonyos. A külföldi, különösen az osztrák-magyar és német diplomatai karban, mint Londonból jelentik, emiatt nagy izgatottság uralkodik, mert úgy vannak meggyőződve, hogy a Girulstone-kabinet egyértelmű lenne a berlini szerződés által megállapított, viszonyok elölről kezdésével. Mi ezt az aggodalmat egyelőre túlzottnak tartjuk s annak is csak alig adhatunk hitelt, amit Károlyi gróf osztrák magyar nagykövetről ismételten jelentenek, hogy a gróf elhagyja londoni állomását, ha Gladstone belép a kabinetbe. Sem Granville, sem Gladstone nem nyilatkoznak arról, hogy mit szándékoznak cselekedni. A „N. fr. Presse“ londoni levelezője, ki a két vezért ki akarta vallatni, felsőit mind a kettővel. Granville azt írta neki — úgymond — hogy fenn kívánja tartani Anglia és Ausztria közt a barátságot, de a leendő kabinet politikája felől megtagadott minden nyilatkozást. Gladstonetól meg egyenesen azt kérdezte a levelező, hogy a mostani állapotot Bosznia és Herczegovinában állandónak tartja-e s beleegyeznék-e Bulgária és Kelet-Aumélia egyesítésébe. „Ámde — mondja a levelező —e felől nem kaptam felvilágosítást, de más, Gladstonehoz közel álló részről azt hallottam, hogy Gladstone terve a Balkán félsziget összes nemzetiségeinek Ausztria kizárásával egy államszövetségbe való egyesítését czélozza.“ Ebbe, ha úgy volna is, beleszólása lenne még az angol parliament s az európai hatalmaknak is. Hogy mennyire átváltozott, az angol közvélemény, mutatják azok a meglehetősen zajos és erőszakos tüntetések, melyekről a londoni lapok hírt hoznak. Így Berrow-in-Furnessben a múlt hétfőn este Beaconsfield kormányelnököt nyilvánosan meg akarták égetni — persze csak „in effgie“ ; a kormányelnököt ábrázoló képet azonban az ellenpárt nagy verekedés után kiragadta a tüntetők kezéből. Azután mintegy 10—12 ezer ember sereglett öszsze a Ramsdem Squareen, a két politikai klub helyiségei előtt — s a két párt kölcsönösen beverte egymás klubjának az ablakait. A rendőrség a zavargók ellen intézett számos rohammal csak órák múltával volt képes a rendet helyreállítani. A Northwichben a konzervatív választókat az ellenpártiak záptojással, liszttel, papirosba csavart kék és fehér porral dobálták meg, közben közben egy kis kedélyes verekedésre is kerekedve, a kődobálás sem maradt el és többen súlyosan megsebesültek. A rendőrség kénytelen volt fölolvastatni a zendülési törvényt s elzárni az utczákat; a konzervatív jelöltet liszttel, piszokkal kenték össze, este beverték a konzervatív klub ablakait s csak a rendőrség egy másik szakaszának kivonulása után sikerült a rendet helyreállítani. Annyira ingerültek most az angolok minden ellen, ami az eddigi kabinet alatt történt, hogy inkább saját érdekeik ellen fordulnak, csakhogy az ellenfelet szidhassák. Vámbéry úr, ki jelenleg Oroszország ázsiai viselt dolgairól tart felolvasásokat Londonban, a minap polemizálni volt kénytelen egy liberális párti hallgatójával, ki Oroszország kis-ázsiai misszióját és eljárását az indiai angol uralom rovására dicsőítette. Vámbéry erre azt jegyezte meg, hogy sohasem hitte volna, hogy angol közönség előtt Angolországot angolok ellen lesz kénytelen védelmezni. A hivatalos lap a következő legfelsőbb kéziratokat közli : I. Kedves Péchy ! A midőn Önt saját kérelme folytán közmunka- és közlekedésügyi magyar miniszteri állástól ezennel kegyelemben felmentem, egyszersmind ezen minőségében, különösen a vasúti kérdések megoldása körül tanúsított sikeres és kitűnő tevékenységének elismeréséül. Önnek a Valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozom. Kelt Pécsben, 1880. évi április bő 14 én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. II. Kedves gróf Szapáry ! Magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán önt a közmunka- és közlekedésügyi magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével ezennel megbizom. Kelt Bécsben, 1880. évi április hó 14-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A képviselőt április 17 iki ülésén, melyen már Péchy Tamás uj elnök elnökölt, elkezdték a vallás- és közoktatásgyi budget részletes tárgyalását. Az osztrák képviselőhöz autonomista pártjának végrehajtó bizottsága értekezletet tartott. Az értekezletben az urak házának néhány jobbpárti, tagja is résztvett Mint a „Pester Lloyd“ értesül, az értekezlet elhatározta, hogy a jobbpárt erélyesen támogatni fogja a kormányt az ülésszak végéig és törekedni fog, hogy elfogadja a ház a költségvetést, a szerb vasúti conventióról, a hadmentességi adóról és a védtörvény novellájáról szóló javaslatokat, de a kormány nem követel elégtételt a rendelkezési alap megtagadásáért és néhány engedményt ad a jobbpártnak. Hohenwart gróf minap hosszasan értekezett e kérdés fölött Taaffe kormányelnökkel. Határozottan állítják, hogy a kormány elfogadja a jobbpárt ajánlatait. A „Nemere“ tározója: Szállj szememre . . . Szállj szememre, lepj meg álom ! Lágy öledbe vágyva vágyom ; Csókjaiddal zárd le ajkam S úgy bocsásd le lepled halkan. Szállj szememre, lepj meg engem, Karjaidba' hagyj pihennem ! S egy édes-bús dalba’ szólva Légy te lelkem altatója. Szállj szememre, lepj meg álom ! Lágy öledbe vágyva vágyom ; S hogyha talán ringatásod Soká tartó, örök lenne : Hozd el őt is árnyalakban, Lujza képet hozd el abban, Hogy ez örök álmodásban ott is, mindig csak őt lássam. Iléiti József.