Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1882-05-04 / 36. szám

joga szólani, nem szólhatott. A honvédelmi minisz­ter törvényjavaslatot nyújtott be a közös hadse­reg nevelő intézeteiben százhúsz magyar ifjú ré­szére szervezendő alapítványi hely felállításáról. A ház ezután megszavazta a képviselőház ápril havi költségvetését. Az ülés végén Lánczy Gyula interpellált az igazságügyminiszternek a királyi ügyészekhez intézett rendelete tárgyában, a köz­­igazgatási tisztviselők ellen hivatali minőségben elkövetett bűntény vagy vétség iránti feljelenté­sek esetében követendő vizsgálati eljárásról.­­ Az interpelláczió az igazságügyminiszternek ki­adatott. A főrendiház is tartott ápril 29-én rövid ülést, melyen tudomásul vétettek a miniszterelnök által beküldött szentesített törvények és a szünidők alatt érkezett kérvények és egyéb iratok. Ezután Haynald Lajos bibornok-érsek bemutatta a pénz­ügyi bizottság jelentését a hozzá intézett s letár­gyalt javaslatokról, valamint Szögyény Marich László a jogügyi bizottság jelentését a hozzá uta­sított s már letárgyalt javaslatokról. Mindkét jelen­tés a csütörtöki ülés napirendjére tűzetett ki tár­gyalás végett. A Szlávy leköszönése folytán megüresedett közös pénzügyminiszteri állás betöltésére vonat­kozólag sokféle hír kering. Első­sorban Kár­lay Bénit, a külügyi hivatal osztályfőnökét emlegetik, kit azonban, mint a keleti ügyek legalaposabb is­merőjét, gr. Kálnoky külügyminiszter nem nélkü­lözhet s a „P. Lt.“ értesülése szerint maga Kállay sem mutat hajlamot Szlávy miniszter örökségének átvételére. Emlegetik gr. Zichy Józsefet, a Bittó­­kabinet volt kereskedelmi miniszterét, O­r­c­z­y Béla bárót, ő Felsége személye melletti minisztert, Tisza Lajos szegedi királyi biztost, gr. Szapáry Géza fiumei kormányzót, Tóth Vilmos közös szám­vevőségi elnököt s másokat is. Mindezen hírek azonban alighanem puszta kombinácziók s eddig­­elé — egy bécsi távirat szerint— legvalószínűbb­nek azt tartják, hogy Orczy bárót nevezik ki Szlá­vy helyére.­ ­ Külföld. Montenegrói tisztek utaznak Bulgáriában, hogy a herczegovinai felkelők számára önkényte­­seket toborozzanak. A tisztek a „Frdbl.“ híre sze­rint rendes egyenruhájukban járnak és toborzási irodáikat a bolgár hatóságok engedélyével állítják fel. De daczára annak, hogy ю rubel zsebpénzt és 40 rubel havi díjat ígérnek a résztvevőknek , csak a muszkabarát­ párt, a tisztek és néhány ka­landor támogatja őket . Várnában, Sumlában és Balgrádban csak kevés egyént sikerült megnyer­niük, mivel a bolgárok e tekintetben igen üdvös tapasztalatokat szereztek a szerb-török háború alatt s nem szívesen égetik meg az ujjaikat idegen érdekekért.­­ Mindamellett nem volna felesleges, hogy a montenegrói és bolgár kormánynak ezen ügygyel szembeni tanúsított magatartásáról köze­lebbi felvilágosításokat kívánjon külügyi kormá­nyunk is. Az izlan­di viszonyok változása tekintetében nagy jelentőségű hír érkezik Londonból. Gladstone kormányelnök ugyanis Parnellel, kit e napokban eresztettek ki fogságából, tárgyalásokat indított, s a hír szerint ezek alapján remény van arra, hogy Izlanddal mielőbb kibékülés létesülhet. A kormány a landliga bizonyos követeléseinek haj­landó eleget tenni és pedig a bérhátralékok s a megveendő bérbirtokok kibérelhetésének meg­könnyítése tekintetében, s ezért a parnellisták az erőszakra izgatást abbahagynák s az agrárius vét­ségek megszűnését helyezik kilátásba. Tekintve azonban, hogy az állapotok Izlandban még na­gyon bonyolultak, kérdéses, hogy várjon Parnell­­nek lesz-e elég befolyása a fénnekre, hogy békés útra térjenek. Fran­cziaországbitti a kormány ellen a Gam­­bettisták részéről megindított harc­ban maga Gré­vy köztársasági elnök is részt fog venni, a­mi kétségtelen jele, hogy megunta elleneinek folyto­nos vádaskodását. Erre mutat legalább a párisi „National“ jelentése, hogy Grévy megígérte Mar­seille városnak, hogy ott látogatást teend s ez al­kalommal beszédet tartana, melyben a köztársa­sági kormányzat előnyeit fogja kifejteni. Az em­lített lap hozzáteszi, hogy a köztársaság elnöke némi idő óta élénkebb érdeklődést tanúsít politi­kai ügyek iránt és a minisztérium tanácskozásai­kon is sűrűbben vesz részt. A Gamletteisták működése különben ezt né­­miképen igazolja is. Gallifet tábornok, Gambetta barátja, legutóbb egy ebéd alkalmával megtámadta a kormányt s szemére vetette, hogy nem tudja megóvni Francziaország tekintélyét a külfölddel szemben. Azt is beszélte akkor a tábornok, hogy a német nagykövet oly szerződés kötésére akarja bírni Freydinet kormányelnököt, a­mely kötelezi Németországot a franczia terület biztosítására,­­ Francziaországot pedig hadseregének csökkentésére­­ és arra, hogy más nagy hatalommal nem léphet­­ szövetségre. Giliset arra a kérdésre, hogy miképen tudta meg ezt, azt felelte, hogy Gambettától, a­kinek okvetlenül ismét kormányelnökké kell lennie, különben elveszti Francziaország egész tekintélyét. Háromszékmegye közigazgatási bizottsága gyűléséből, Sepsi Szentgyör­gy, 1882. május 2. A háromszékmegyei közigazgatási bizottság rendes havi ülését ma tartotta meg. A bizottság előtt felolvasott jelentésekből közöljük az, aláb­biakat. Az alispán jelentése mindenekelőtt a lapunk­ból is kellően ismeretes Cseh E­mil-féle szomorú ügygyel foglalkozott, megemlítvén, hogy a firtán­­czok, kik Cseh Emilt életveszélyesen bántalmaz­ták, már be vannak fogva, de bűntényük felett ítélet még nem mondatott. Igeit helyesen említi meg az alispán úr, hogy úgy a kézdi­vásárhelyi járásbiró, mint a polgármester mulasztást követ­tek el, midőn a területükön megtörtént esemény­ről kellő időben jelentést nem tettek a törvény­­hatósághoz. A hivatalos jelentés csakis a főispán úr s az alispáni hivatal felszólítására érkezett be nagy későn. A lefolyt hónapban 10 tüzeset jelentetett be, melyek közül nagyobb mérvű volt az oltszemi.­­ Az 1883 ik évi követválasztásra jogosultak össze­írására, illetőleg kiigazítására nézve az előmun­kálatok feletti tanácskozásra a központi választ­mány május 3-ára összehivatott. Dr. Antal M­i­h­á­l­y, megyei főorvos jelen­tése az általános egészségi állapotokra vonatko­zik, melyek csaknem teljesen kielégítőknek mond­hatók. A himlő néhány községben uralkodott na­gyobb mértékben, így például Hilib, Páva, Réty, Kovászna, Nyén, Bodzaforduló, Barátos, Páké, Zágon, Hidvég, Nagyajta községekben voltak na­gyobb himlőzési esetek, melyekre nézve az orvos­­rendőri intézkedések megtétettek. A l'erencz Jó­zsef kórházban összesen 48 beteg ápoltatott p m. hónapban. E kórházban két műtét fordult elő, u. m. egy diónagyságu ráknak kiemelése az orr por­ozos részéről és egy alsóajak ráknak eltávolítása. Az állategészségügyben jelentékenyebb zavar nem fordult elő. Kovács Gábor mérnök azon jelentését, hogy a megye területén sem az állami, sem a me­gyei utakon semmi oly nevezetesebb mozzanat nem történt, mely különös említést érdemelne a bizottság tudomásul vette. Komáromy Ando­r, kir. tanfelügyelő je­lentésében a dálnoki községi iskolának államivá történt átalakításáról tett előterjesztést. A lapunk­ban már említett 2O°/­ os levonásoknak enged­é­lyezését is bejelentette, mely intézkedést a bizott­ság is örömmel üdvözölte. Továbbá mind a köz­­igazgatási bizottság, mind a tanfelügyelőség fel hi­vattak a bélyegtörvénynek alkalmazását iskolai számadásokon is szigorúan ellenőrizni.­­ Végre jelentést tett, miszerint a kovásznás állami iskola himlő­járvány miatt szünetel. Gencs­y István, adófelügyelő jelentése sze­rint múlt április hónapban egyenes adókban be­jött 10.120 frt 92 kr; a múlt év hasonló időszaká­ban bejött 8.778 frt 66 kr; e szerint az eredmény kedvezőbb 1342 frt 26 krral. Múlt hónapban had­­mentes díjban bejött 1996 frt 74 kr. Adófizetés iránti időhátralékot április hónapban nem engedé­lyezett az adófelügyelő. Séra Tamás, megyei árvaszéki elnök jelen­téséből kiemeljük a következő adatokat. Múlt hó végén árvalétszám maradt 8830; gondnokság alatt volt 204; az ügyforgalmat illetőleg márczius hó­napról átjött 690 drb ; ebből elláttatott 426 darab. A háromszék megyei összesített gyámpénztárnak márczius végén pénzkészlete volt 7316 frt; ehhez ápril­isban bevézetett 8636 frt 20 kr; összesen bevétel volt 15.952 frt 51 kr; kiadatott árváknak és kikölcsönzőknek 13.298 frt, készpénz van 2654 frt 21 kr A kir. ügyészség és p­o­sta i­g­az­ga­tó­ség; jelentései után az egyes ellátott ügyek közül megemlítjük a következőket: Elczner Sándor, egerpataki tanító ellen a gyermekekkel való goromba bánásmódja és tár­sadalmi magaviselete miatt fegyelmi kereset indí­tatott meg, melyet a tanító azzal kíván megelőzni, hogy tanítói állomásáról leendő lemondását az is­kolaszéknek benyújtotta. A közig. bizottság azon­ban a fegyelmi vizsgálatott ellene fentartja s an­nak keresztülvitelét elrendelte. A bereczki polgármesterhez több ízben intézett felszólítást a megyei alispán a többek kö­zött azon ügyben, hogy dr. Cseh Károly járvány­orvosi illetékét utalványoza ki. A polgármester azonban e felhívásnak nem tévén egészen eleget, a megyei közigazgatási bizottság ellene a fegyel­mi eljárást elrendelte s ennek keresztül vitelével a törvény idevonatkozó szavai szerint, az alispán bizatott meg. A dálnoki községi iskolának államivá történt átalakítása tárgyában a végleges intézke­dések megtétettek, tanító­k és gondnokok kinevez­tettek. A gondnokok el is fogadták a kinevezést alcsernátoni Domokos János, ismert tekintélyes birtokos kivételével. Jellemző mindenesetre azon indokolás, melylyel a kinevezést visszautasította. Azt mondja ugyanis, hogy a személy és va­­gyonbiztosság veszélyeztetve van Dálnok­­ban s ily körülmények közt nem kíván tagja lenni a gondnokságnak. Csakugyan, ha az ottani köze­lebbi zavaros eseményekre gondolunk, alapos in­doknak tűnik fel a Domokos úré, mert hát vele is igen könnyen megtörténhetnek, hogy az ő nevé­ben is pl. váltót vagy kötelezvényt állítnának ki Dálnokban és épen arról a napról datálnák, a­­mi­kor ott véletlenül megfordulna. Az ilyen furfan­gos vagyonellenes merénylet nem áll példa nél­kül Dálnokban. Bod­i Ián a községi iskola helyébe állami iskola felállítását hozta javaslatba a tanfelügyelő előterjesztését a bizottság indokaival együtt elfo­­­gadta és felterjeszteni határozta. A gyámhatósági jóváhagyástól függő és illetékkiszabási hivatalokhoz bejelentendő jog ügyletnemek meghatározása iránt ц pénzügymi­niszteriumhoz felterjesztés létetett. A holland nép köréből, Beube István felolvasása.­­ (Folytatás i­s vége.) jellemezve és ismerve e népet, a fenteb­biek után a következnék, hogy az a legtökélete­sebb,­­ következőleg nincsenek hibái, hátrányai, nincs semmi, mit neki felróni lehessen, igen, de melyik ember vagy nép lehet tökéletes e tokion ? Még a hollandus sem! Neki is vannak, kétségkí­vül, egyes rész szokásai, mint a sok jó pénz kö­zött akad egy-egy rész is. Épen azért az itt-ott előforduló hibáért még korántsem érdemes az el­ítélésre, mint az egy két rész pénzdarab miatt nem hányjuk el a jókat. Ilyen, beszámítás alá eshető rész sajátság a nálunk is római katholikus atyánk­fiai között divatozó búcsú­napokon történni szo­kott egy s más kihágás , mely alkalommal , főleg az alsóbb néposztálynak kínálkozó alkalom adatik az ivásra, dorbézolásra stb. Ennek pedig az az oka, hogy a hollandus nagyon is nem sze­reti a vizet. A viz ez ország földjén egy legyő­zött ellenség, mely máig sem szűnt meg fondor­­kodni. Tudva van, hogy a hollandiak bele mertek nyúlni a tenger hatalmába, háborút üzentek neki, elfoglaltak tőle nagy területet és századok mun­kájával a pos­ányos területeken népes városokat, virágzó falvakat, gyönyörű kerteket s egész füldi paradicsomot alkottak, örökös győzelmi jelül. E hosszú harczban aztán a hollandi nép úgy meg­utálta a vizet, hogy italnak sem igen fogadja el a vizet. Nagyon issza a b­eát, kávét s a „sterken­­drank“-ot. Tény az, hogy Hollandia világrészünk legnagyobb pálinkafogyasztója, úgy hogy Muszka­országban sem fogy el több „vutki“, mint ott sze­szes ital. Igaz, hogy az éghajlat és időjárásnak is része van e bajban, hanem a zord természet va­lamivel kevesebb adaggal is ellensúlyozható volna. — Vásár- és ünnepnapokon a városok utczáit lár­ma, zsivaj tölti el. Faluról bejött emberek — kar­öltve a „hasonérzelmű“ városiakkal — nőikkel, gyermekeikkel összefogózva, rikkantó dalokat éne­kelve járnak föl s alá. E jó kedv forrása a sze­szes üveg. Rendőr­ nem gátolja ez utczai dorbé­zolást, mert a holland szabad és független nép, vagy helyesebben szólva, megveti a kényszerural­mat. Persze, igyekeznek a mértéktelen ivás terje­dését meggátolni, nem ugyan a nők, mint Ameri­kában, mert a holland nő versenyt iszik a férfival s gyakran — mint némely székely asszony — töb­bet is iszik a férfinál , hanem igyekeznek ez ellen gátat vetni oktatásokkal, felvilágosító beszédekkel s hatósági rendszabályokkal. — Ilyen s ehhez ha­sonló kisebb jelentőségű rész szokások, igaz, sokat levonnak a nép magas értékéből; de ezek az érin­tett előnyök megött messze hátra maradnak, s oly­­nemü vétkekért, bűnökért elitélt foglyokat, mint a minőkkel hazai börtöneink tele vannak , itt hasz­talan keresnénk. De nehogy a m. t. k. b. figyelmével visszaéljek, be is rekesztem igénytelen felolvasásom keretét, mellőzvén a hollandoknak sok-sok más sajátságos, de rendkívüli magas értelemről, haladásról, jólét­ről és kényelemről tanúskodó szokásaikat is intéz­ményeiket, mint pl. a gyermekek és cselédek szá­mára külön-külön berendezett isteni tiszteleteiket s vallás-erkölcsi oktatásaikat, építkezéseiket s oly­­nemű lakásaikat, hogy egy házat, még ha emele­tes is, egy család s illetőleg egy családhoz tartozó rokonok szeretnek lakni, hová csak csengetés után juthatsz be, mert még nappal is zárva vannak , míg belől a zárás ház­ ajtók és szekrények isme­retlenek, megjegyezvén még, hogy faluhelyeken is külön közös barom­istálók és kocsi­szinek van­nak, nem tartván otthon senki egy állatot sem kivévén a kutyát, mivel a „kutyafogatakat“ a kes­­keny és aczél­keménységű téglákból mindenütt kirakott s fákkal kétfelől beültetett közutakon ha­szonnal és czélszerűen használják a praktikus hollan­dusok, kik fenti tulajdonságaikon kívül takaréko­sok, de nem fösvények; a szegények és szenvedő felebarátaik iránt, bármely nemzetből legyenek is azok, a bőkezűségig adakozók; mások iránt őszin­ték, magukban komolyak, csend- és békeszeretők; felette dolgosak s munkáikban találékonyak, igy sikerülvén nekik csakis, hogy az országukat min­den perezben elnyeléssel fenyegető vizek, legkö­zelebb a tenger beömlése ellen épített vízművei­ket, a hatalmas gátakat és óriás töltéseket fenn­tarthatják, csatornáikat tisztíthatják s a folyók és tenger süppedékes helyeit paradicsom-kertekke­l virágzó városokká alakíthatják, így aztán nem csodálható, ha semmiféle nehézségtől nem riadnak vissza, sőt azok bátorságukat lángra gyulasztják. — 142 —

Next