Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-06-10 / 47. szám

47. szám.­­ Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1888. sVasárnap, junius 10. NEMERE. 'оИЩш, ЫпшШщи pépirodalm­i, 'цщегф%щщгЫ és фщ(шШ )гаНlaß. ХШ. évfolam). Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények és nyiltte­­rek dija előre fizetendő Politikai szemle. Ghyczy pénzügyi politikáját, mely a deficzi­­tét adófelemelésekkel akarta elenyésztetni, Ti­szánál jobban senki el nem ítélte. Még a fú­ziót megelőző napokban is kijelentette, hogy a magyar nemzet elérte már azon határt, me­lyen túl az adó emelése a törzs­vagyont tá­­madná meg. De a fúzióval a többi között ezen annyiszor hangoztatott elv is szegre került. A Tisza-Széll kormány föladta az önálló ban­kot és vámügyet s ezzel kisiklott kezéből azon eszköz, mely mellett remélhető volt pénzügye­ink rendbehozatala, s igy Széll Kálmán pénz­ügyi politikája is csak az volt, a mi elődjéé : az adók emeltettek s az adótörvények szigo­rúbbakká tétettek. De legalább az a remény kecsegtette az országot, hogy pár év múlva eltűnik a defic­it a költségvetésből s e remény­ben könnyebbnek tetszett a terhek viselése. De Széli tervez , Bécs végez. Bosznia ok­­kupálása alaposan megrontotta pénzügyeinket s nemhogy a kibontakozás felé haladt volna az ország, hanem még mélyebbre sülyedt. Hasztalan emelte Széll utóda, Szapáry az adó­kat : a deficzit nem apadt, sőt évről évre na­gyobbodott, még azon hazudozó rendszer mel­lett is, mely szerint a deficzitet kisebbnek val­lották, mint tényleg a mekkora. 1881-ben 20—24 millió deficzitről beszélt a pénzügy­­miniszter, s a zárszámadásnál megnőtt 48, sőt valójában 70 millióra. Most megint új adókat terveznek. Gróf Sza­páry Gyula pénzügyminiszter be akarja szavát váltani, melyet a jelen évi költségvetés tár­gyalása alkalmával adott, hogy 1884-ben el­enyészted a deficzitet költségvetésünkből, már­mint a rendes kiadásokból. Vakulj magyar ! Ha eddig azt hitted, hogy defic­it az, a­mennyivel többet költesz, mint a­mennyi a bevételed , úgy nagyon csalatkoz­tál. Az egyensúly rendes kiadásaink és bevéte­leink közt helyre lesz állítva már a jövő évben, — csak azt ne találd kérdezni, hogy a rend­­kívüli­­kiadások mennyire fognak rúgni? Igaz ugyan, hogy ezeket is csak fe­dezni kell valahonnan, s ezt mindenesetre a te zsebem fogja megérezni ; az is igaz, hogy az államháztartás egyensúlyát épp ezek a rend­kívüli kiadások szokták fenekestől felforgatni, de azért vigasztalódj jó magyarom, az egyen­súly a rendes budgetben helyre lesz állítva ! No de néha-néha szükség van a mézes mad­zagra is. Valamivel csak Szapárynak is kell kecsegtetni az országot, hogy megédesítse új adóterveinek keserűségét, mert e folytonos adó­emelésre — negyven millióra megy a jelenlegi kormány megalakulása óta — még a leghí­vebb mameluk szívnek is fel kell lázadnia ! Az oláh bujtogatások a középiskolai törvény ellen ennek szentesítése után sem szűn­tek meg. A brassói „Gazeta Transilvaniei“ egy elégikus hangon írt vezérczikkben tudatja ol­vasóival a nagy csapást, mely az oláhokat érte a törvény szentesítésével , de meg is vi­gasztalja őket azzal, hogy a törvény megsem­misítése ellen most is lehet törvényes úton harczolni. Kiváncsiak vagyunk, hogy milyen lehet ez a törvényes út, miután a törvényho­zásban nem érvényesítik az alkotmány által adott jogaikat. A lap szerkesztője a kormány megnyugtatása ellenére is veszélyeztetve látja az oláh nemzetiségét, mert újabb „üldözések­től tart. Míg az oláh lapok folytonosan ellenünk izgatnak, addig a tótok közt a békülé­­kenység szelleme terjed. A trencséni „Szvor­­noszt“ abból az alkalomból, hogy a hírhedt Hurban által az őt negyvennyolczadiki tettei­ért rablónak nevező Zmertych ellen indított sajtóperben a jobbára tótokból álló esküdtszék Zmertychet fölmentette s igy közvetve Hurbánt és negyvennyolczadiki tetteit elítélte, — öröm­mel konstatálja, hogy a hazafias eszme győze­delmeskedett a pánszlávizmus felett. Nem két ember, — mondja a tót lap — hanem két fogalom állott szemben egymással ; két foga­lom, mely úgy ellenkezik, mint a tűz és víz, mint a hazugság és igazság. A pánszlávizmus harczolt a hazafisággal s ez utóbbi diadalmas­kodott. A lap dicséri az esküdteket, kik hiva­tásukat jól fogták fel. Olaszországnak monarchiánkkal való szövetsége daczára is nagy az olasz nép ellen­szenve Ausztria ellen, mely minduntalan kitör. Vasárnap délután is a demokrata egyletek ál­tal Garibaldi emlékére Rómában rendezett tün­tetés Ausztria-ellenes fordulatot vett. Mintegy húsz demokrata egylet vett részt a tüntetés­ben zászlókkal, egyen, mely gyászfátyollal volt burkolva, Oberdank arany betűkkel irt neve volt. Az ötezerre menő tömeg az osztrák-magyar nagykövetség palotája előtt „Le Ausztriával!“ „Le a békével !“ szavakat kiáltozva tüntetett Ausztria ellen. A c­z­á­r sértetlenül átesett az annyira ret­tegett koronázáson, a nihilisták semmi élet­jelt nem adtak magukról, de mint a „Times“ értesül, nem mintha nem lettek volna rá ké­pesek, hanem azért, mert azt hiszik, hogy ez csak ártott volna ügyüknek. Czéljuk ugyanis nem az, hogy egy embert megöljenek, hanem hogy az egész orosz államot forradalomba ker­gessék. Ha a végrehajtó bizottság akarta volna — mondják a nihilisták — nagyon könnyen intézhettek volna merényletet, mert folyton a czár közelében voltak az ünnepélyek alatt. A terroristák mellett egy alkotmányos reform­pártnak is vannak hívei nem cse­kély számmal Oroszországban. Ezen eddig is­meretlen országos szövetség létezéséről az a­­ röpirat ad hírt, melyet a koronázás alkalmá­val igen nagy számban terjesztettek az orosz birodalomban. E szövetségnek sok ezer tagja van s czélja az, hogy Oroszország népének politikai szabadságát fejleszsze. Politikai sza­badság alatt a szövetség önkormányzatot ért, mely 1. az emberi és polgári személyiség ösz­­szes jogai elismerését feltételezi az állami együttlét minden tagja részére, 2. a társa­dalmi szolgálat terheinek kiegyenlítésén, az ön­magukat kormányzó csoportok belső önállósá­gán és kölcsönös tevékenységén nyugszik. A „Nemere" tárczája: -А- О a,rазг-1смпз^ь.0 felratai. Jókai Mórtól. 1. Élj­en a honnak a nép! szól üdvriadója Fürednek. Visszhangozza Tihany : éljen a néppel a hon ! 2. Hol hajdan remeték istent vezekelve imádták, Most öröm és vigság, hordja az égbe imánk. 3. Szent föld ez ! Múltúnk sok gyászát zengte e vissz­hang : Hadd visszhangozzák bérczei most Öröemünk !­­A­ t­ Cirk­ösi templom alapk­ö­vé­­nek­ letétele enyélzére — 1883. május 27. — Baczoni Borhára neje szellemének ajánlja Borcsa Mihály bácsfalusi lelkész. lten hozott nagy nap, Türkös örömanapja, Türkösi magyarok szellemi hajnala ! Mit ősök reméltek, élők óhajtottak S egektől csengtek hosszú idő alatt : íme e szent helyen magyar templom épül Szegény, de buzgó nép teljes erejébül . Templom, Isten háza, lelkek palotája, N­ol a szív Istenét keresi s meglátja. Nézd ez erős népet karjában, mint szívben, Hogyan küzd előre nemzetéhez híven ! Nem fogy, nem hanyatlik, fenntartja vaskarja, S hogy éljen s viruljon: Isten is akarja. Hadd legyen temploma saját kebelében, Mint hat testvérének van már réges régen. Hét templom hirdesse létét e nemzetnek, Hét templom nyerje meg az örök életnek ! Ne sirj Csernátfalu, négy község dajkája, Bocsásd Bácsfaluval lányodat szárnyára ! Hálával távozik Türkös megért népe, Szerető kebledből örökre kilépve. A közös virulást nem feledi soha, Mit híven ápol a több századok sora. Ne sirj anyaegyház, áldd meg gyermekedet : Szép jövőt hoz neki hit, remény, szeretet. Hová repülsz új raj, hol leszen oltárod, Honnan égbe szálljon buzgó imádságod ? Felzengjen éneked, lelkesüljön szived Mindenért, mi dicső s idő el nem temet? Mutasd meg, oh napnak ragyogó sugara, Hol legyen a szent hely századról századra ? Hol álljon a zászló, Jézus szent zászlója, Mely küzdő seregét maga köré vonja ? Oh magyar hazának féltett szemefénye ! Borulj e szent térre, Isten kedves népe; Szenteld meg e helyet örömkönyeiddel : íme, Isten háza itt emelkedik fel. Innen hangzik tova harangok hangjain : Szeressétek egymást, oh kedves fiaim ! A torony keresztje itt mutat az égre • Ember­i életednek nem lehet itt vége ! Itt ragyog a szószék, s papok hosszú sora A mennyei magot szívbe innen szórja. Itt áll a szent oltár, hol bánatos szivek Jézus lábainál vigasztalást nyernek. Honfiak, honlányok itt borulnak arczra: Nemzetünk Istene küldj áldást hazánkra ! Ide járnak alá mennyei szellemek, Innen népesítik a csillagos eget. Jer ide Hétfalu szerető sziveddel, Ezeréves összetartó hűségeddel ! Küzdelmid közösek, legyen örömed is, Öleljen össze ma e dicső ünnep is ! Egyesült erővel fogj a nagy munkához, Forró könyörgésed az égből erőt hoz. Szépen felhalmozva itt van a holt anyag, Ebből emelkednek magasra a falak. Le a föld mélyébe azt a szegletkövet Áldva ereszszed le buzgó gyülekezet! Idők fergetege, szivek hidegsége A letett alapot ne bántsa, ne sértse ! Legyen rendületlen, mint vára Sionnak, Erős szegletköve Isten országának ! Ragyogjon a kereszt maholnap messze fenn S hirdesse : e népet szereti az Isten ! Nagy Isten nyújts erőt e munkás népednek, Lássa valóságát édes reményének ! Orgona zengése, harangok szólása Ahitatos szivek éneke, fohásza : Oh ki ne örülne e paradicsomnak Szent lelkesedéssel felemelt templomnak ! Légy áldott mai nap, légy áldott buzgó nép, Forró óhajtásod halgassa meg az ég ! Az ég, a jó Isten, szeretet Istene, Ki talán hamarább, mint e ház kész lenne,

Next