Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-14 / 83. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, október 14. 83. szám, XIII. évfolyam. Megjelenik ezen lap hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve . Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön 1 Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: cBeamtem arcáig KÖNYVNYOMDÁJA, hováci hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. és ЩкщстЩгаЧ lap A hirdetmények és nyiltterek díja előre fizetendő. %------------------------------ Politikai szemle. A horvát vitának vége. A képviselőház nyolcvankét szótöbbséggel magáévá tette a horvát csőcselék felfogását, mely meghurczolta Magyarország czimerét az utcza sarában, s ugyanakkor, midőn kimondta, hogy a magyar feliratoknak ezentúl nem lesz helyük Horvátország területén, egyszersmind gyönyörű következetességgel helyeselte gr. Szapáry azon intézkedését is, hogy a nyáron kifüggesztette Zágrábban a magyar feliratos czímereket, ami tudvalevőleg alkalmi oka lett a zavargásoknak, valamint helyeselte Tisza alkotmányellenes politikáját is, ki egy teljesen Magyarország belügyét képező kérdésben jogtalan beavatkozást engedett meg a közös minisztereknek. De ugyan mi is lehetne a kormány intézkedéseiben olyan, amit a képviselőház mai többsége ne helyeselne ? Mit gondol az azzal, hogy Szapáry jogos intézkedései után a magyar feliratos czimerek levétele akkor, midőn a horvát feliratok megmaradnak, szégyenletes meghátrálás, mely sérti a nemzeti önérzetet és csorbát ejt a magyar állam tekintélyén ? Csak a kormány maradjon helyén : ez az egész politikája a többségnek. Ha az marad, amit neki Magyarország megsértett becsülete ? A hétfői ülésen legelőször Prónai Géza szólalt fel, indítványozva, hogy a távollevő horvát képviselők napi díjai ne utalványoztassanak. A ház azonban mellőzte ez indítványt Csernátony felszólalására, ki nem patriotikus dolognak jelentette ki Polónyi indítványát ; e vágásra Polónyi élesen vágott vissza azzal, hogy nem tanul hazafiságot Csernátonytól. — E kellemetlen inczidens után Orbán Balázs szólalt fel. Elismerését fejezte ki a pénzügyminiszterrel szemben, de élesen kikelt a miniszterelnök s ennek politikája ellen ; pártolta Helfy indítványát. Horváth Gyula elsőnek s az egész vita alatt egyedül szólalt fel a kormány védelmére. Nem nagy kedvvel végezte nehéz feladatát és nem nagy sikerrel ostromolta Szilágyi Dezsőnek és Helfynek tegnap kifejtett nézeteit. Pulszky Ágost azon a csapáson haladt, amelyet Szilágyi kijelölt ; hoszszasan és eleven érveléssel támadta a kormányt s védelmezte a mérsékelt ellenzék álláspontját. Nagy hatást tett Apponyi Albert gr., kinek beszéde a forma kerekded tökéletessége, a tartalom "tör Éés gazdagsága, az érvelés mesteri csoportosítása s az előadás diszkrét elegancziája által egyaránt kitűnt. A ház feszült figyelemmel hallgatta végig a remek beszédet. Úgy találja, hogy Horvátországgal szemben s úgy a magyar politika egész folyamában, mint a kormány jelenlegi eljárása minden szemrehányástól ment, és ezért azon ingerültség, mely Horvátországban Magyarország ellen nyilvánul, semminemű igazoltsággal nem bír. A kiegyezési törvény állítólagos megsértéséről a horvát képviselők részéről eddigelé egyetlen egy konkrét esetet sem hallott felhozni. A panasztott magyarosítási törekvések némely postai formulároknak kétnyelvű kiállítására redukálódnak. Ami pedig a pénzügyi adminisztráció elleni panaszokat illeti, ez nem speciális horvát gravamen. Ha ez szolgált ott a zendülés okául, úgy Magyarország minden megyéjének, sőt magának a fővárosnak is folytonos zendülésben kellene lennie. Szóló elismeri a kormány pénzügyi politikájának roszaságát, folytonosan küzd is ellene s azért ő jogosítva is lehet ilyen panaszra ; de nem jogosítottak a horvát képviselők, akik a súlyos terheket megszavazták, és azon kormányzatot, mely ellen panaszkodnak, folyton támogatták. Áttérve a határozati javaslatra, mely a kormány intézkedéseinek helyeslését indítványozza, kimutatja annak első és második része közti ellenmondást. Minden érv — mondá, a kormány felé fordulva — melylyel önök bizonyítani akarják azt, hogy a kettős feliratú czímereket fentartani nem lehet, hanem hogy nagyobb bajoknak elkerülése végett bele kell nyugodni azoknak eltávolításába, sújtó ítélet arra a kezdeményezésre, mely a magyar állam tekintélyének kompromissziójára vezetett. Ami az ezután történendő intézkedéseket illeti, azok a magyar állameszmét jobban kompromittálják, mintsem a történtek után is szükséges volna. Mert amidőn a határozati javaslat kimondja, hogy ahol eddig csupa horvát feliratú czimerek voltak, azok megmaradhatnak, ellenben ahol kettős feliratú czimerek vannak, azok felirat nélküli czimerekkel helyettesíttetnek : ez nem kompromisszum többé, hanem egyoldalú meghátrálás, tiszta kapituláció. Ha tisztességes békét, logális kiegyezést akartak, csak azt lehetett volna mondani : ne legyen egyik felfogásnak sem igaza, hanem folyamodjunk olyan rendszabályhoz, mely sem az egyik, sem a másik felfogással ellentétben nincs, és alkalmazzunk mindenütt felirat nélküli czímereket. Ezt helyeselte volna, de a kormány javaslatát el nem fogadja, mert amit a magyar nemzetre nézve kapitulácziónak tekint, az alá nevét nem írja. A nagyhatású beszéd után Pel Mihály szólt ismeretes nemzetiségi álláspontjáról, amire még a miniszterelnök tett egy rövid megjegyzést. Kedden Polónyi, utána Mezei Ernő szólalt fel. Mezei beható fejtegetéseinek élét a miniszterelnök ellen irányozta, alapos érveléssel támadta meg ennek eljárását, s nemes hévvel védelmezte a kiegyezési törvény feltétlen megváltoztatására vonatkozó nézeteit A harmadik szónok Irányi Dániel volt, aki helytelenítette ugyan a kormánynak a czimerkérdés körül a múltban követett eljárását, de nem tette magáévá sem a mérsékelt ellenzék, sem a szélsőbaloldal álláspontját, hanem a jövőben követendő eljárásra nézve hozzájárult a kormány határozati javaslatához. Beszédét párthívei néma csenddel, a kormánypárt ellenben élénk helyesléssel fogadta. Ezután Mocsár Lajos az ellenzék többször felhangzó zajos helyeslései közt fejtegette a miniszterelnök eddig hallott érveinek tarthatatlanságát s meggyőző érvekkel indokolta A „Nemere“ tárczája. Ősszel. Búsan reszketnek a falombok, Mindenütt hervadás, halál . Nyugalmat már a fájó szívre Az ember itt künn sem talál. Nem keresünk árnyékos ágat, Elveszté a nap fény a hevét ; Most a halál árnyékába’ járunk S az már magába’ oly setét. Úgy fáj ez a néma enyészet. Nincsen szava panaszra már; Tova szállott, mely eldalolná A gyászt, a bút , — a kis madár. Szelek szárnya megcsapja arczom, Én megrázkódom, reszketek ; Úgy mondanám : ne jöjjetek még, — El, messze, messze menjetek ! De elhal ajkam kérő hangja, Hadd hervadjon el a határ ; Hiszen az én кбЫет’ nem ősz, de A tél, zord tél takarja már. Reményeim zöldelő fáját Már nem díszíti semmise ; A sors szele elhordta lombját, S most készül a fát dönteni le. . . A boldog álmok, keblem édes Vidám dalos madarai Elszálltak messze, messze, — őket Nem tudtam visszatartani. Sivits tehát, te őszi zord szél ! Sírjába hadd szálljon a nyár . Legyen az eddig víg határ, mint Az én bús keblem, oly kopár ! Nemo. A czimbalom. Erről a bűbájos hangszerről akarok írni, mely nélkül a magyar zene olyan volna, mint virágcsokor rózsa nélkül, mint Lukullus vacsorája a jelenkorban franczia pezsgő nélkül : hiányoznék a zamatja, az íze, a koronája, a java. Hogy abban a darab fában, hogy azokban a rézhúrokban olyan szivhasitó érzelem van ! Hogy azok az ütőszerszámok olyan bűbájosan tudják azt abból kicsalni ! És hogy az minden ízében magyar ! Petőfinek költészetében benne zokog a czimbalom szava, az alföldi csárdának e skórivó lelke. A czimbalom őshazája Ázsia, s habár más nemzeteknél is találunk olyan hangszereket, melyek a czimbalomra emlékeztetnek, ez a hangszer azért mégis speciális magyar és tegyük hozzá : igazi nemzeti hangszer. Hiszen a czimbalom — mint hiteles adatok bizonyítják — Mátyás király idején már el volt terjedve hazánkban. És azt a sírva-vigadást, mely annyira jellemzi a magyar ember mulatását, a czimbalomból értjük meg. A czimbalom-szó akkor is sir, mikor ujjong benne a jókedv. S ez teszi olyannyira bűbájossá. És valóban csodálatos, hogy ez a nagyszerű hangszer, mely egy egész nemzet egyetlen mulatságából sem hiányozhatik, csak most kezd terjedni a külföldön s csak most vívja ki magának a polgárjogot a főúri szalonokban. Sokat, hogy ne mondjuk mindent köszönhet a czimbalom Sekunda V. J. udvari hangszerésznek, aki úgy látszik, egész feladatául tűzte ki magának e hangszer tökéletesítését és terjesztését, és e téren már busás érdemeket szerzett magának. Az a lendület, melyet a czimbalom az utóbbi években vett, csaknem kizárólag az ő érdeme. Jelesen a bécsi kiállítás óta van felkeltve a külföld figyelme e speciális magyar hangszer iránt. Schunda ott több saját gyártmányú czimbalmot állított ki — még akkor pedál nélkül — és a kiállításon egyre hangzott a czimbalom varázshangja. Képzelhető, hogy elbájolta a külföldieket ez a magyar pusztáról ide tévedt syron-hang ! A külföldi lapok túlliczitálták egymást a czimbalom dicsőítésében. Schundát e siker arra ösztönözte, hogy tökéletesítse e hangszert és többféle kísérlet után 1874-ben sikerült is ez neki hangfogó (pedál) alkalmazása által, mely találmánya az egész zenevilág részéről nagy elismeréssel találkozott. A czimbalom ezóta a legmagasabb körök kedvencze lett. A csárdából egyszerre bevezették a fényes ragyogó palotába.