Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1883-04-22 / 33. szám

33. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1883...Vasárnap, április 22. XIII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: сБег Hitem­ 01 Cár 4 KÖN­YVN­Y 0.MI­­AJ­A, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendő­k. М(Щш, társadalmi, szépjutalmi, [щегфЫцщгЫ és UhaazdásmU lan. › Megjelenik ezen lap heten- ' kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva,­­ vagy vidékre postán küldve: › Egész évre 6 frt — kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.­ -------i Hirdetmények dija: ; 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. ; Bélyeg-dijért külön 30 kr.­­ Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények és nyiltte­­rek dija előre fizetendő. Politikai szemle. A hét legszenzácziósabb eseményét Füzes­sé­g­y interpellácziója képezte, mely a könnyelműen szélnek eresztett gyanúsítással, hogy a képviselőház egyik tagjának neve tol­vajok névsorában szerepel, alkalmas lehetett volna az egész országgyűlés, az egész nemzet jóhírnevét beszennyezni. Az interpelláczió kí­nos felháborodást keltett mindenfelé, mely ak­kor sem szűnt meg, midőn a gyanúsított kép­viselő fényesen igazolta magát. Csakhogy a fel­háborodás éle most teljesen azok ellen fordult, kik botrányt botrányra halmozva, gyanúsítása­ikkal állandóan fenyegetik a becsületet. Kü­lönösen nagy volt a megbotránkozás a függet­lenségi pártban, mely ez alkalmat felhasznál­va, gyökeres lépésre határozta el magát, s ez kölcsönöz a botrányos eseménynek szenzácziós voltán kívül politikai fontosságot is. Elhatá­rozta ugyanis, hogy valahára megtisztítja so­rait azon elemektől, melyek folytonosan kom­promittálva a pártot, megrontására többet kö­vettek el, mint legelkeseredettebb ellenségei. A képviselő­házat a hét első felében az interpelláczió megtétele után kizárólag ezen ügy foglalkoztatta. A hétfői ülésen az interpel­láczió előtt elintézte a szombati ülésről leszo­rult kérvényeket. A kikötői illetékekről szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ugron Ákos in­terpellálja a pénzügyminisztert a Kézdi-Vásár­helyre kirótt sörfogyasztási adó tárgyában.­­ A szerdai ülésen a Füzesséry ügy elintézése után elfogadta a ház a részletügyletekről szóló tör­vényjavaslatot s megkezdte a zárszámadási bi­zottság jelentésének tárgyalását az 1881. évi számadásokról. F­rancziaországban általánosságban vé­ve megelégedéssel értesültek Tisza válaszáról, melyet Helfy interpellácziójára adott az uj hár­mas szövetségről. A „Republ. Fr.“ különösen megnyugtatónak találta a Francziaország iránti rokonszenv azon nyilvánítását, mely Tisza be­szédét átlengte. Németországban nagy izgatottságot­­ keltett a császárnak egy a birodalmi gyűléshez intézett leirata, melyben ráparancsol a gyűlés­re, hogy a jövő évi költségvetést még a ta­vaszi ülésszakban vegye tárgyalás alá. A" ber­lini sajtó nagyon óvatosan szól a parlamenti szabadság " brutális" megsértéséhez s ez óva­tosságnak méltó pendantja az a hang, melyen a hivatalos sajtó beszél, alkotmányellenes do­lognak mondva azt, hogy a liberális lapok az uralkodó tetteinek bírájául tolakodnak fel. Az angol „Daily News“ a háború előjelét látja ez üzenetben, mely összeköttetésben van Olaszor­szágnak a magyar-oszt­rák-német szövetséghez való csatlakozásával. Bismarck e lap szerint annyira szabadulni akar a birodalmi gyűlés által ráerőszakolt korlátoktól, hogy azt gyanít­hatni, oly politikán fáradozik, melyet a parla­ment nem helyeselhet. A „Nemere“ tárczája, jelzi én dalom. Cseresznyefa, legyintget a virága, Elég nekem e kis telek világa. Domboldalon suhogó fű, lombsátor, De okos is, ki lemond a világról ! Kakuk madár jövendölget az ágon. Bárki fia holtig él e világon. Egy-egy jó nap, egy-egy derült szép óra, Bús heteknek, de jó szembori­tója ! Ilir, dicsőség . . ? Járja más a bolondját, Én ugyan már elvetettem a gondját, A mi hozzám kívülről még hat által : Virágillat, furulyaszó, madárdal. Cseresznyefa­, csókolgat a virága, Kietemnek itt hunyjék el világa ’ Itt nyíljék meg nekem az a porsátor, Mely örökre elzár e rosz világtól. E. Kovács Gyula. 3 E I_i I UHU O. Afrikai elbeszélés. — Flórián után, francziából. — (Folytatás és vége.) „Db király ! — felelt Borissá, még mind a ka­róhoz kötve — én nem fogadhattam el szerelme­det, mert az én szivem nem volt többé az enyém; én nem féltem ezt neked megmondani. Gondold meg, hogy a ki nem hazudott egy korona megszer­zése ellenében, mikép hazudhatna a halál perezé­­ben. Nem­­ én mindent megvallottam s jelenleg megújítom vallomásomat : egy ember jött be hoz­zám az éjjel a szerályba s csak hajnalban ment el onnan ; de ez az ember nem az, ki ott meg van kötve mint áldozat. Te sürgetsz, hogy őt megne­vezzem, de én azt nem tehetem, nem akarom ten­ni ; kész vagyok a halálra, — tudom, hogy attól semmi meg nem szabadit s csak azért nyújtottam meg a halál irtózatos perczeit, hogy téged egy vé­tek elkövetésétől, az ártatlan vér kiontásától meg­mentselek. Újból esküszöm, hogy ezen ártatlannak vére fejedre fog hullni ; bocsásd szabadon őt s en­­gemet büntess meg, többet nem szólhatok !“ A király megilletődve Borissá beszédétől s azon elhatározott hangtól, melylyel e szavakat kiejtette, semmit nem rendelkezett ; fejét lehajtotta s egy titkos érzet tiltotta vért ontani. Végre hosszas lelki harcz után meggondolva, hogy ez a néger maga­magát vádolta be, tehát itt nem lehet más ok, mint a szerelem. — ezen gondolatában megerősí­tette a Borissá nagy érdeklődése, mely szerint a fogoly férfi ártatlansága mellett oly határozottan, oly szilárdul tanúskodik , egész dühe kitört és in­tett a bakóknak, hogy a máglyát gyújtsák meg s a nőknek, hogy a forró vízzel közeledjenek, midőn hirtelen egy agg férfi lelkendezve, a fára­d­ságtól fuldokolva, sebekkel födve és portól ellepve, tört keresztül a sokaságon és a király lábaihoz vetette magát, kiáltva : „Állj meg, állj meg ! én vagyok a vétkes, ki sze­­rályod várán az éjjel behatolt, hogy elragadjam leányomat onnan. Én az istennek papja voltam itt; a pusztítás között elragadták karjaim közül leányo­mat és a te palotádba hurczolták, — azóta mindig kerestem az alkalmat, hogy őt láthassam, ezen éj­jel hozzá mentem, megbeszéltük a menekülés ter­vét, de ő hasztalan kísértette meg engemet követ­ni: az őrök észrevették, neki maradni kellett, én pedig nyilak zápora között menekültem. Íme tehát én vagyok az áldozat és jövök, hogy leányommal meghaljak, kiért egyedül szerettem az életet.“ Alig végezte Farulho beszédét, a király azonnal parancsolta, hogy oldozzák fel a két áldozatot s vezessék azonnal lábaihoz. Kérdezte Selikot, hogy minő indok vezette arra, hogy ily borzasztó halált keressen. Seliko, kinek szive az örömtől repesett annak tudatában, hogy Berissát hűnek találta, nem félt már, mindent felfedezett a király előtt ; elbe­szélte Berissával való viszonyát, szerencsétlenségü­ket, jó anyjának nélkülözéseit, és azon erős elha­tározását, hogy mivel Berissát elveszettnek hitte s már nélküle semmi kilátása sem lehetvén az életben, legalább anyja számára a négyszáz aranyat meg­szerezze. Berissa és atyja könnyek között hallgatták s bá­multák a jó ifjú előadását ; a főnökök, katonák s a bámuló sokaság meg voltak illetődve, a király könnyeket érzett szemeiben rezegni, melyek eddig arczát soha meg nem nedvesítették, ilyen az erény becse, melyet még a barbárok is tisztelnek. Miután a király meghallgatta Selikot, kezét nyúj­totta neki, felemelte s az európai kereskedők felé fordulván, kik e látványra megjelentek, ezt mon­dotta : „Ti, a kiket a bölcsesség, a tapasztalat s egy h­osz­­szas czivilizácziónak a világa eléggé megtanítottak arra, hogy mit érhet egy ember, mire becsülitek ezt?“ A kereskedők elpirultak e kérdésre és nem Ugron Ákos interpellácziója a pénzügyminiszter­hez a képviselőház hétfői ülésén. 1. Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy Kézdi-Vásárhely városra 1. évben a nagyszebeni­­pénzügyigazgatóság által csak sörfo­gyasztási adóátalány czimén, minden alap nélkül 4724 frt 83 kr utaltatott, akkor, midőn a város a múlt 1882. évben szintén e czimen ráutalt 900 írt­ból egyesekre a kincstári képviselő pénzügyőri biz­tos jelenlétében megtartott tárgyalások folytán, csak 461 frt 72 krt róhatott ki és 438 frt 28 kr fede­zetlen maradt; akkor, mikor még ezen összeget is a város rossz anyagi viszonyai miatt kifizetni képes nem lévén, az ottani adófelügyelő által annak kifi­zetése czéljából a városnak piaczi vásárvámbére foglaltatott le? 2. Ha az említettekről a t. pénzügyminiszter úr­nak tudomása nem volna, hajlandó-e az ügyállásról magát mielőbb részletesen informáltam, a város lefolyamadásának beérkezte előtt a tényálást meg­vizsgáltatni és az említett 4724 frt 73 kr. adóálta­lány után havonként esedékes részletek fizetését felfüggeszteni, hogy az úgyis zilált anyagi viszonyok közt levő város, a felebbezés törvényes elintézéséig is a pénzügyi közegeknek ezen túlbuzgó és anya­gilag végmegsemmisítéssel fenyegető eljárása miatt kárt ne szenvedjen. A Füzesséry-Polonyi ügy. Nem egy botrányos jelenetről tud beszélni a par­lamentek krónikája; a mi országgyűléseink is több­ször voltak színhelyei a fékevesztett szenvedély vi­haros kitöréseinek, de aligha keltett egy is oly kí­nos hatást, oly mély megdöbbenést s általános meg­botránkozást, mint az, mely hétfőn folyt le a kép­­viselőh­ázban. Füzesséry Géza interpellálta a belügyminisztert, hogy van-e tudomása arról, hogy a gráczi rendőr­ség február közepén Glavotsnik nevű rendőrbizto­sát küldötte Budapestre egy állítólagosan a magyar fővárosban tanyázó s a gráczi takarékpénztár kirab­lásával gyanúsított tolvajbanda kinyomozása végett? Van-e továbbá tudomása arról, hogy a gráczi rend­őrség által feljegyzett névsorban egy országgyűlési képviselő neve is fel volt írva ? S mit szándékszik tenni a képviselőház tekintélyének s ama képviselő reputácziójának érdekében ? Az interpelláczió leirhatlan izgatottságot keltett a házban. A gyanú, hogy a magyar törvényhozó tes­tület tagjai közt olyan is helyet foglalhat, ki tol­vajokkal czimborál, a ház legközönyösebb tagjait is felrázta nyugalmukból. Minden oldalról felhangzott a kiáltás, hogy ki az? De Füzesséry csak annyit mondott: „majd ki­derül, majd megtudja a ház a miniszteri válaszból. Az ülést a legnagyobb izgatottság közt oszlatta fel az elnök. A képviselők siettek a szélső bal felé, honnan az interpelláczió jött, hogy felvilágosítást nyerjenek. A kérdezősködések alatt sáppadtan, feldúlt arc­c­al előlépett Polonyi Géza képviselő s felindulástól resz­kető hangon, a legmélyebb indignáczió kifejezésé­vel előadta, hogy az interpelláczió az ő személye ellen van intézve s az egész nem egyéb mint össze­esküvés becsülete ellen. S felhívta nyomban Mocsáry Lajost, a függetlenségi pártkör elnökét, hogy sür­gősen hívja össze a pártot értekezletre, hol elő fogja adni a tényállást. Mocsáry délután elment a rendőrséghez, hogy Polonyi gyanúsíttatása felől felvilágosítást nyerjen. Th­aisz főkapitány minden ügyiratot rendelkezésére bocsátott, de egyetlen egyben sem volt olyan, a­mi Polonyi vagy akár­melyik képviselő gyanúsítására alapul szolgálhatna. A rendőrségtől a pártkörbe sietett Mocsáry, hol feszülten várakoztak már rá a nagy számmal összegyűlt tagok. Az értekezle­ten bejelentő eljárásának eredményét s lesújtó sza­vakkal adott az utálatos intrika fölötti megbotrán­kozásának kifejezést. Ezután Polonyi emelt szót s elmondta az ügy állását, mely a következő : Ügyvédi irodájában egy

Next