Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-22 / 45. szám

ntgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 45. szám. Kedd, április 22. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖM, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Hy megjelen.i­s: h­eten­csirt ,h­áromszor. Kedden, őstö­törtök­ön és Szom­­aton.. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ __Negyedévre ... 1 „ 80 „ Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­mentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Hausenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Slausenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiaca, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle h­áz), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. A választások és a kormány. I. A terhes és elviselhetlen adókkal békékba vert, a kapitalizmus által uralt szegény or­szágunknak a Tisza Kálmán nera alatti erköl­csi hanyatlására, a küszöbön álló választások­ra országszerte megindult mozgalmak a legekla­­tánsabb és legszomorúbb bizonyítékot és illusz­­trácziót szolgáltatják. Tisza Kálmánnak önké­nyes uralma 9 év óta, mióta a kormányelnöki kényelmes vörösbársony karszéknek ugyancsak ingadozó támlájába görcsösen kapaszkodik, ha­zánk pénzügyi viszonya oly kétségbeejtő hely­zetbe jutott, hogy nemcsak közel állunk már az elkerülhetlen állami tönkhöz és nemcsak hogy az ország tekintélye annyira aláásatott és megcsorbíttatott, hogy Ausztria német nó­tákat furulyázó kormányának zsinóron rángat­ható bábjai vagyunk, de­ még a horvátok ké­­nyétől-kedvétől, irgalmától és kegyelmétől is akaratunk ellenére függnünk kell. Nincs nap, mely újabb és újabb bizonyíté­kot nem szolgáltatna a Tisza-kormánynak te­hetetlenségéről és országunk tekintélyének fo­gyatkozásáról ; nincs nap, mely a politikai vi­lág előtt államunk kompromittáló vereségével ne végződnék. Horvátok, szerbek, pánszlávok, dákorománok nyíltan űzhetik az államellenes agitácziókat. A Starcsevicsék akadálytalanul és büntetlenül utazhatnak Szentpétervárra és Moszkvába, fo­gadva maguk tartására a jövőben az instruk­­c­iókat a Ratkov és Ignatienek bölcs taná­csától. Miletics és Foliték, a nélkül, hogy ha­juk szála meggörbittetnék, oly állameszméket hirdethetnek és szerteszét a világba oly rá­galmakat terjeszthetnek felőlünk, a minek csak hazafiatlan és lelketlen honpolgároktól kitelhet. Tu­rócz-Szentmártonban, Temesvárt és Déván panszlávok és dákorománok a gyűlölet veszé­lyes magvát a magyarság ellen bátran elszór­hatják és nincs senki, ki őket azért felelősség­re vonja. Szabad ez országban a Tisza-kormmány alatt mindent cselekedni, mindent elkövetni, csak nemzetiségi jelleg kölcsönöztessék minden aspi­­rácziónak, minden­ mozgalomnak. Az e hazában napról-napra folyton növekvő elégedetlenség és elkeseredés a kormány ellen annyira növeli és gyarapítja a hazafias ellen­zéki táborokat, hogy a hatalom gyeplőjéhez két kézzel őrülten ragaszkodó kormány csakis ezen mozgalmak ellensúlyozására veti latba ha­talmának egész erejét, ugyannyira, hogy ve­szélyes, államellenes agitácziók elnyomására többé sem ideje, sem ereje, sem eszköze nem marad. Két veszélyes fegyver közt állva, mindig a veszélyesebbet törekszik ártalmatlanná tenni, t. i. a nemzetiségi harcznál a reá veszélyesebb ellenzéki táborokat, nehogy ezek a hatalom kéjzelt polczáról őt leemelhessék. Tisza Kálmán 6 év óta, a mióta Andrássy Gyula gróf szerencsétlen bosnyák politikájának és az azt követett egyéb számos kamarillai meghagyásoknak, a nemzetnek élénk tiltako­zása daczára érvényt szerezni magát lekötötte és hogy mintegy elszegődni­­ egyrészt a Bach és Schmerling rendszer hatalmas intézőinek végrehajtó hatalmi eszközévé, másrészt pedig a hazánk kincseit a deficzitek fedezésével el­nyerő bécsi bankkonszorcziumnak szolgalelkű ügynökévé, — annyira demoralizálta és kor­rumpálta az országot, a népet, a hivatalokat és parlamentet egyaránt, hogy már­is hasonlók és egyenlők vagyunk Sodom­a és Gomora né­péhez. A hatalmi pressziónak minden el- és el nem gondolható eszközével, a törvényeknek világos kijátszásával és rút megszegésével, az ígéretek és pénz ocsmány megvesztegetésével igyekszik nemzet- és hazaellenes, általánosan gyűlölt poli­tikáját népszerűvé tenni és a választások el­keseredett harczából kormányának többséget szerezni. Hamis és álnok taktikával, nemtelen megfélemlítéssel törekszik az ellenzéki elveket és eszméket kiirtani és a korlátlan szabadság és teljes függetlenségi aspirácziót a magyar szívek millióiból kioltani. Magyarország jövője Tisza Kálmán csúfos megbuktatásától annyira van függővé téve, hogy ezzel szemben az a kérdés, melyik kor­mányképes ellenzék, a függetlenségi vagy a közjogi váltsa-e föl a jelen kormányt,­­ csak szubalternus, illetve másodrendű kérdés lehet A fődolog és alapelv, hogy bukjék , és erre­­ nézve kell és szükséges, hogy ott, a­hol lehet,­­ egyesüljön a két ellenzék és vállvetett erővel­­ küzdjön a kormány ellen. Ha megfelel a nem­zet lelkiismeretesen e szent kötelességének, úgy a győzelem biztos leend, és akkor meg­szabadultunk legveszélyesebb ellenségünktől, a türelmünket próbára tevő, erőnket kiszivattyú­zó, hazafiságunkat veszélyeztető és erkölcsün­ket megmételyező Tisza-kormánytól. Az ellenzéki szűz és kristálytiszta zászlót, ott, a­hol csak lehet, Tisza Kálmán Ezsau­­keze kiragadni fogja akarni a romlatlan nép kezéből, és a­hol ki nem ragadhatja, a ván­dorútra kelő Tisza kormányféle rendelkezési és más alapból származó, a nemzet véréhez tapadó bankók fogják e magasztos lobogót be­szennyezni és a földre teperni. Erre vigyáz­zon és erre elkészülve legyen a választó kö­zönség. Tisza Kálmán előtt semmi sem szent, sem­mi sem sérthetetlen az ő személyén kívül. A nép joga, a nép akarata előtte csak oly bábu, oly játékszer, mint a minő bábuja és játékszere ő az osztrák kormánynak. Szerinte a nép azért van, hogy legyen neki objektuma, hatalmi túlkapásait és kényuri kormányát ki­vel éreztetni; azért van, hogy a nemzet min­den három évben újólag saját vesztére a kor­­mányelnöki paleton meghagyását szankczionálja. Sz. B. A pozsonyi marhavásár. Pozsony város képvise­letének beadványa, a­melyben kérvényezi, hogy a marhavásárt ápril 21-étő­l kezdve csütörtök helyett — mely napra Pozsony a vásári jogot bírja — he­tenként hétfő­n tarthassa, ma a kereskedelmi mi­nisztériumban — a­mint értesülünk — helybenh­a­­gyólag elintéztetett és Pozsony városnak a heti vá­sár­marhákra nézve hétfőre engedélyeztetett. A ke­reskedelmi miniszter erre vonatkozó intézkedése, mint halljuk, a hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni. A nagyszebeni programm. A nagyszebeni „Obser­­vatoriulu“ a budapesti román egyetemi hallgatók­nak egy nyilatkozatát közli, melyben az ifjúság ki­jelenti, hogy az 1881 -i nagyszebeni prograramhoz ragaszkodik és egyúttal bizalmat szavaz meg a „Gazeta Transilvaniei“, „Luminatoriulu“ és „Obser­­vatoriulu“ lapoknak. A bukaresti „Telegraph­ul“ (kormánypárti lap) vezérczikkében a magyarországi románok politikai mozgalmával foglalkozván, azt tanácsolja nekik, hogy lépjenek az aktivitás terére és szövetkezzenek a magyarországi németekkel, mert úgy véli, hogy ezek szintén el vannak nyomva az uralkodó faj által. A bukaresti lap szerint ezen új szövetség által Magyarországban a románok ké­pesek lennének megváltoztatni a politikai helyzetet. Gordon tábornok végveszélyben. Gordon egy ma­gánlevélben ezt mondja : Emberi hatalom meg nem menthet immár bennünket, mert körül vagyunk zár­va. Ha Isten a vad arab törzseket szét nem ker­geti, az angol csapatok megérkezéséig rég kifosztják ezek Khartumot s lemészárolják lakóit. Jókai látogatása. Az ilyefal­vi választókerület országgyűlési képvi­selője, Jókai Mór f. hó 19-én városunkba érkezett. A földvári pályaudvaron küldöttség várta a főispán­nal, melynek nevében Sz. Nagy Károly, a párt el­nöke üdvözölte, mire ő csak röviden válaszolt. Mintegy hat órakor érkezett a menet — állván nyolcz kocsiból — a város határához, hol körülbe­lül 180 ember várta, kik a czigány Rákóczy indu­lója mellett halk éljennel fogadták a képviselőt, ki a főispán kocsijából kiszállott, — midőn Gyár­fás Győző mérnök üdvözölte a város közönségének nevében. Jókai megköszönte a figyelmet és megtisz­teltetést s egyenesen szállására­­ Bogdán Flóri házába hajtatott. Kíséretében voltak Horváth Gyula képviselő és Beksics Gusztáv. A közönség lelkesü­­lése igen lanyha volt, az egész után egy éljen sem volt halható. Este a polgármester a városház dísztermében szűk körű vacsorát adott, melyen ott volt 35 személy. A város közönsége nagyon is közönyösen viselte magát. A beszámoló­ 20-án reggel tíz órakor érkezett Jókai 78 kocsi (többnyire szekér) által kisérve, a menet élén 30 tagú bandériummal Ilyefalvára. Az utca mindenütt letépett falragaszokkal találkozott és zászlókkal, me­lyeket Nemes Nándor gróf kivei tettek ki, de a melyeket a polgármester szépen letépetett. Ép úgy volt Ilyefalván is, hol az egész falu Nemes gróf falragaszaival volt telve. I­lyefalván a fogadtatás épen oly lanyha volt. Az utczákon hemzsegett a nép, de egyik sem kiáltotta el magát: Éljen Jó­kai ! A hangulat igen nyomott. Csak mikor Jókai az iskola udvarba lépett, ott hallatszottak éljenek, — de mellette Nemes Nándorra is legalább ép annyi. László Lukács tanító üdvözölte meglehetős hosz­­szu beszéddel, mire ő csókkal felelt — szokás sze­rint. — Mintegy 500 ember volt itt együtt — ép annyinak volt ebéd is rendelve — s Jókai az abla­kon keresztül tartotta beszámolóját. És sajátságos, hogy a nagy irót, kinek beszédeit mindenütt lelke­sedés kiséri, itt épen nem kisérte. Beszéde mintegy hatástalan volt, éijelzés igen gyéren s mindég ugyanazon ajkakról — de annál több talpraesett közbeszólás. Hogy a beszéd megtámadta az ellen­zéket, az természetes és hogy a „generálist“ — Tiszát — egekig magasztalta, az szintén természe­tes. Vesztegetéssel vádolta az ellenzéket, de meg­kapta a feleletet. Kérdést intézve, hogy ki látta már az ő borát, hát közbekiált egy székely atyánk­fia: „Hát a mai tokányt ki fizeti?“ (Általános de­rültség. Éljen Nemes Nándor!) . . Szólt futólag a szeszadótör­vényről, egy hang: „Kis üst!“— szóval ilyenekben nem volt hiány. A beszámolót éljenzés követte az egyik oldalon, míg a másik hallgatott.

Next