Nemzet, 1882. november (1. évfolyam, 62-91. szám)
1882-11-08 / 69. szám
Kiadó-látataxi : Barátok tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: X hónapra -............................................... 2 írt. 3 hónapra .............. - 6 » 6 hónapra ................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéseárt felülfizetés negyedévenként .................... I. REGGELI KIADÁS Szerkesztőség: Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK agy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. I. évi folyam. Budapest, 1882. szerda, november 8. 69. szám. Budapest, november 7. A Tisza-völgy rendezése. A Békéstől Apátfalváig államilag foganatba vett töltésépítés befejezéséhez közeledik. A töltések nem csak nagy méretekben lettek kiépítve, de a nagyobb hullámverésnek kitett, ennélfogva leginkább veszélyes vonalrészek téglaburkolattal vannak ellátva. Azon aggodalomteljes kínos állapotnak tehát, melllyel a Tiszavölgy lakossága, az évről évre megmegújuló árvíz elé nézett, vége van. — Hála legyen érte a kormánynak s különösen azon nagy férfiaknak, kiknek nevével e nagy mű válhatatlan kapcsolatban tíll. Ámbár a Tiszavölgy lakossága elejétől fogva a legnagyobb megelégedéssel nézte ezen töltések építését, mégis egyetlen embernek sem volt lelke ment az aggodalomtól, ha arra gondolt, hogy ezen óriási építkezések költsége visszatérítendő lesz. Legtöbben azt hittük, hogy tűzhelyünk és vagyonunk eme biztosítása egy elviselhetetlen terhet fog reánk hozni, mely alatt a különben is már adóval túlterhelt lakosság teherviselési képessége össze fog roskadni. Az aggodalommal várt jövő képe azonban ma derültebben áll előttünk, mert az ezen töltések építését vezető Horváth Gyula kormánybiztosnak egy terve fekszik a Tisza-völgy lakossága előtt, mely a pénzügyi kibontakozás oly lehetőségét foglalja magában, milyent e vidék nem is remélt. Horváth Gyula kormánybiztos terve elsősorban is az, hogy az állam által tett építkezések költségének visszatérítésével ne várjon a lakosság addig, míg a részletes ártérfejlesztés keresztül lesz vive, s ennek alapján véglegesen meg lesz állapítva, hogy kinek mennyire földje esik az ártérbe, és így kiki mennyiben tartozik viselni az ármentesítési költséget, mert ez csak öt év alatt történhetik meg, s így ha a visszatérítéssel 5 évig vár a lakosság, az esetre a befektetési tőke az évi kamatokkal oly összegre fog emelkedni, melyet elviselni a lakosság képes nem lesz. Hogy tehát ettől meneküljünk, Horváth Gyula terve szerint a visszatérítést a jövő évtől kezdve meg kell kezdeni az érdekelteknek. S amennyiben a tulajdonképeni érdekeltség pontosan csak a részletes ártérfejlesztés után állapítható meg, a megszámolkodás feltételének kikötése mellett, egy ideiglenes ártér telekkönyv fog készíttetni, s ez készül az ártérfejlesztési előmunkálatok alapján úgy, hogy miután az 1830-iki vizszinre nézve az árvizpontok több helyen megjelöltettek, ezen árvizpontok össze fognak köttetni s igy egy ideiglenes demarcationalis vonal fog megállapittatni az 1830-iki vizszinre nézve. Ugyanez történik az 1855-iki és 1881-iki vizszin alá eső területekkel, igy a három vizszin alá eső területek közti különbség ideiglenes demarcationalis vonalakkal meg fog állapíttatni, s egyénenkint ki lesz tüntetve, hogy kik és hány holddal esnek az 1830., 1855. és és 1881-iki vízszin alá. Az igy megállapított érdekeltség a kitüntetett érdekek arányában fogja azután a befektetési tőke törlesztésének összegét és a jövőben felmerülő védekezési és administrationális költséget viselni. A kormánybiztos terve szerint a különböző vizszin alá eső területeket illetőleg a költségvetés aránya a következőképen vonatnék meg. Kerül ugyanis a töltésépítés, az ártérfejlesztés keresztülvitelével együtt 6.000.000 írtba. — Miután az 1881. XLII. t.-czikkben ki van mondva, hogy az esetre, ha a társulati töltések az árvizek növekedése folytán nagyobb mérvű kiépítés alá vezetnek, a kiépítés költségének 8°/0-át az állam, a töltések által védett területek catasteri tiszta jövedelméből le fogja számítani, vagy az ezen 8°/0-nak megfelelő tiszta jövedelmi összeg után eső adót készpénzben adja a kincstár évi visszatérítésül az illető társulatnak. Ezen törvény szerint, ha a 6 millió forint befektetési tőkének 8°/0-át vesszük, a Tiszavölgy árterének tiszta jövedelméből 480,000 fitot kellene az államnak évenként az egyesek javára törölni, vagy a 480.000 frt tiszta jövedelmi összeg után eső adót, mely a mai carasteri kulcs szerint 150 ezer frtot tesz ki, kell az államkincstárnak évenként visszatérítésképen az illető társulatnak fizetni. Horváth Gyula terve tehát az, hogy ez a visszatérítési összeg ne a nagy társulat kebelébe tartozó egyesek javára számoltassék el, hanem fordíttassék az állam által adott 6 millió forint kölcsön törlesztésére. Ez a 158.000 forint 50 év alatt 6 százalékos kamatú tőke törlesztés mellett 2.600.000 forint tőke törlesztésének felel meg, maradna tehát az érdekeltségnek kirovás útján visszatérítendő 3.400,000 forint és e mellett az évi védekezési és administrationális költség. Lesz a társulatnak 600,000 hold (1200 négyszögöles) ártere, ezen 600,000 hold ártér viseli tehát a 3.100,000 forint visszatérítésének terhét és az évi védelmi s administrationális költségeket, amely czélra együttesen az állami visszatérítésen kívül 342.000 forint szükséges. Ezen összeg a következő arányokban rovatnék ki a különböző vizszin alá eső területekre. Az 1830-iki vizszin alá eső terület holdanként 1 frt 54 krt, az 1855-iki vizszin alá eső terület holdanként 55 krt, az 1881-iki vizszin alá eső terület holdanként 22 krt fizetne. Ha vesszük, hogy a régi társulatok terheit viselő 1830-iki vizszin alá eső terület eddig holdanként évről-évre 2—3 forintot fizetett s e mellett nagyobb beruházások és árvizek idején egész 7 forintig felment a kirovás, akkor határozottan azt kell mondanunk, hogy ezen területek birtokosainak helyzete a kormánybiztos terve szerint nagy mértékben javulni fog. Az 1855-iki vízszin alá eső terület csaknem eredeti ártérül tekinthető, s így jog és törvény szerint kell, hogy nagyobb arányban hozzájáruljon a teherviseléshez, habár ez a terület eddig nem viselte a társulatok terhét, helyes tehát az az arány, hogy ezen terület birtokosai holdankint 55 krajczárt fizessenek. A szabályozás által egyedül az 1881-diki vizszin alá eső terület helyzete lett roszabb, mint volt az a tiszai árterek ősi állapotában, mert ha a Tisza nem szabályoztatik, vize soha nem áradhat fel oly magasra, hogy ezen fensiki területek elöntessenek. — Nem volna méltányos tehát, hogy ezen területek, melyek a Tisza-szabályozás által lettek veszélynek kitéve szintén oly mérvben terheltessenek a költséggel, mint az 1830-iki és és 1855-iki vízszin alá eső területek. Ezen területekre holdanként tehát maximális összegként 22 krajczárt tervez Horváth Gyula kormánybiztos kirovatni. A teher ezen, aránya a legnagyobb méltányossági elven nyugszik, mert ha vesszük, hogy árvizek esetében a fensiki terület birtokosainak is a társulati régi rossz töltések mellett 5—6 hetet kellett eltölteniök összes igavonó erejükkel, — akkor kérdést sem szenvedhet, hogy az 1881-iki vízszin alá eső fensiki területek birtokosainak is nagyon érdekükben állt, hogy a régi nyomorult állapotok megszüntetése végett, a töltések kiépíttessenek, annyival is inkább, mert elvégre is akármely területek ármentesítése érdekéből építtettek is az eredeti tiszai töltések, a helyzet ma már az, hogy a két töltés közé szorult magasra földuzzadó árvíz kiömlése esetén épúgy elöntené az 1881. évi vízszín alá eső területet, mint az ősi ártereket. A kormánybiztos terve szerint tehát, a fensiki területek birtokosai csak oly arányban terheltetnek ármentesitési költséggel, a mint azt az évi védekezési és administrationális költség igényli, s igy abból a 22 krajczárból, mely az 1881-iki vizszin alá eső területekre holdankint kirovatik, nem esik semmi a befektetési tőke törlesztésére s igy ezen területek birtokosai egyedül csak az évi és administrationális költségekben vesznek részt, mintegy váltságául annak, hogy jövőre nézve a hatalmasan kiépített töltések mellett föl vannak mentve attól, hogy árvíz esetén hetekig kelljen a legnagyobb tavaszi munka idején elvonni a mezei gazdálkodástól összes igavonó erejöket. Horváth Gyula kormánybiztos ezen terve a viszonyok tapintatos mérlegelésén alapuló nagy tanulmány eredménye. Valóban, kínos aggodalom alól mentette fel az elviselhetetlen terhek elé remegve néző tiszavölgyi lakosságot, de hisszük magát a kormányt is, mert — mint tudjuk — a kormánykörökben azon vélemény uralkodott, hogy a Tiszavölgyi nagymérvű államépítkezések vége az lesz, hogy a költségeknek majd nem kerül gazdája s az az államkincstár terhe marad. Horváth Gyula kormánybiztos terve megteremtette a gazdát, az állam egy krajczárral se járul a töltésépítéshez, csak azzal, amivel a tiszavölgyi építések előtt keletkezett kataszteri törvény alapján köteles. Az érdekeltség azon körei, melyek a kormánybiztos ezen tervét már ismerik, a legnagyobb megelégedéssel fogadták a pénzügyi kibontakozás czéljából alkotott ezen tervet. SIMA FERENCZ. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. A phylloxera elleni védekezés. — Gróf Keglevich István fölolvasásából. — A phylloxera elleni védekezés tárgyában be kell vallanom, hogy téves nézetben voltam, és hogy Francziaországban szerzett tapasztalataim alapján azt egészen megváltoztattam. Meggyőződésem ugyanis az volt, hogy : 1. A phylloxera-kérdés végleges megoldása, azaz a phylloxerától való végleges szabadulás csakis a téli peték elpusztítása által remélhető. Mint palliatív óvszereket és mint ideiglenes védekezési eszközöket, a következőket tartottam alkalmazandónak : 2. Az elárasztást, ott, ahol az kivihető, mint eszközt a phylloxera elpusztítására vagy legalább szaporodásának meggátlására egyrészt, és a amely egyszersmind a szőlő termékenységét nagy mérvben fokozza. 3. Ahol az elárasztás kivihetetlen, ott a rovarirtószerek alkalmazását tartottam szükségesnek, ezek nevezetesen a szénkéneg, a sulfocarbonate de calcium és a sulfacarbonate de potassiumot. Az amerikai veszszők alkalmazását jelenleg még nem tartottam czélszerűnek, tartván egyrészt az állítólag azokat elválaszthatlanul kisérőtlen pusztításaitól, másrész attól, hogy az amerikai alanyokra nemesített fajaink egészen más és sokkal rosszabb bort fognának termelni. Ámde az elárasztást kivéve, minden más kérdésben csalódtam. A téli pete kérdése, fájdalom, még ma sincs megoldva. A szénkénegezés biztos és veszélytelen hatása Francziaországban számtalan helyen és esetben constatáltatott. Ahol az pontosan, észszerűen és következetesen alkalmaztatott, ott ki is lett irtva a phylloxera anélkül, hogy a szőlőtőke szenvedett volna. Igaz, hogy volt számos eset, ahol vagy nem volt hatása a szénkénegnek, vagy pedig kihaltak a szőlőtőkék is, ez azonban meggyőződésem szerint csak ott történt, ahol a szénkénegezés nem a kellő mennyiségben, vagy mélységben, vagy távolságban a tőkétől, vagy végre nem a szükséges kitartással alkalmaztatott. Ezen meggyőződésem daczára azonban le kellett mondanom azon reményről, hogy ezen irtó szerek által mi megszabadulhatnánk ezen élősdiektől. Midőn Francziaországban constatálhattam azon irtószerek hatását, fájdalom, constatáltam annak drágaságát is, melynél fogva Francziaországban is csak a legjobb szőlőkben alkalmazható, nálunk pedig, egykét szőlő kivételével kivihetetlennek mondható, mint hogy a kellő mérvbeni alkalmazásával járó költség magasabb összegekre rúgna, mint a szőlőknek értékösszege. Constatálhattam továbbá azt is, hogy rendkívüli pontosság és ésszerűség szükséges annak alkalmazásánál, nehogy a siker biztossága veszélyeztetve legyen, végre azt, hogy a phylloxerának átalános, ez után való elpusztítása csak akkor várható el, ha ezen eljárás általánosan, azaz minden szőlőbirtokos által követtetik, minthogy ha 100.000 holdon ki is irtjuk szénkénegezés által a phylloxerát, de a közel fekvő egy hold szőlőben az nem alkalmaztatik, ezen egy holdból egy év múlva inficiálva lehet ismét az egész 100,000 hold. Mindezen okok azon végeredményre vezetnek,hogy a rovarirtó szerek általi pusztítását amaz élősdinek nálunk kivihetetlennek is, sikertelennek is kell tartanom. Az elárasztás alkalmazását és hatását két helyen volt alkalmam szemlélni. Báró Caroyon Latour a franczia senatus tagja, Virlade községében levő mintegy 100 hectárnyi szőlőjét évről évre hanyatlani látván, a phylloxera szaporodása következtében az elárasztás alkalmazására határozta el magát, a Garonne partján felállított 24 lóerejű gőzgép emeli a vizet közvetlenül a folyóból és taszítja a vezetőárokba, melyet az 1—11/* méter magasságú gátak áltak körülvett szőlőtáblákba tolja azt. Az árasztás csak őszkor alkalmaztatik 8—9 héten át; jelenleg az árasztás alkalmazásának második évében a phylloxera hatása csak egyes kis foltokon észlelhető a szőlő általánosságban erőteljes növést mutat. Ha az idei termés csekélyebb is a rendes átlag termésnél, (335 hordó veres, 50 hordó fehér bor), azt a milden és tutrachnosis pusztításának kell tulajdonítani. Gautier úr szőlőjében Narbonne környékén az elárasztás szintén alkalmaztatik, 30 lóerejű gőzgép emeli a vizet a hajózható csatornából, mely a Rhone és Garonne folyókat összeköti, itt is a legerőteljesebb növést constatálhattam és a szüret alatt jelen lévén, 220 hl. termést constatálhattam minden hektár után. Az elárasztás tehát feltétlen biztos eljárásnak mondható és olyannak, mely a termékenység roppant fokozása által magát rövid idő alatt kifizeti, a legcsekélyebb borárak mellett is. Fájdalom, ezen eljárás nálunk a legritkább esetekben alkalmazható, részint a vízhiány miatt, részint mert szőlőink legnagyobb része hegyen és dombon van ültetve. Az amerikai szőlőfajok meghonosításának és nemesítésének kérdését azok új hazájában, Délfrancziaországban tanulmányoztam. Bordeaux vidékén, kivált Médocban csak elszórtan találni azokat, egyrészt mert a phylloxera ott bár sok helyen mutatkozott, de igen lassan terjed, valószínűleg, mert a kavics és homoktalaj, kivált pedig az abban található folytonos nedvesség neki nem conveniál, másrészt mert a medoci bortermelők legnagyobb része ma még attól tart, hogy amerikai fajokból, vagy alanyokon nem lesznek képesek boraik minőségét épségben tartani. Déli Francziaország a szőlőmivelés tekintetében egészen más viszonyokat mutat fel és más irányt követ, mint Medoc, nem a bornak minősége és az egységi ár magasságára fektetik ezt a súlyt, hanem a termés mennyiségére. A phylloxera fellépése előtt a Gard és Hérault megyék túlnyomólagos bortermeléssel foglalkoztak és abból gazdagodtak. A dúsgazdag alluvialis földbe 45 dm. mélységbe való szántás után ültetett sima vesszők rendszerint a harmadik évben rendes termést adtak, mely gyakran elérte a 200 hectolitert egy hectáron, az általánosan elterjedt fajok közt elsősorban említendő az Aramon, továbbá a veres levelű Carignon és több (feltalálójuk után elnevezett)Bauchet faj. Sor-és tőketávolság legalább 2 m., sem karó, sem lécz, vagy drót nem alkalmaztatott, minden tőkén 3—5 szál 2—3 szemre metszetetett, a hajtások vissza nem vágattak, hanem szabadon nőve fedték be a tőkék közti térséget. Az átlagos termés a talaj minősége és a trágyázás szerint 80 és 160 hectoliter közt ingadozott és 25—30 franknyi árak mellett a hectoliterért, a szőlő után rendkívül magas tiszta jövedelmet szolgáltatott. A phylloxera ezen borvidék roppant gazdagságát rövid idő alatt végkép elpusztította, a Gard megye 126,000 hectár szőlő területéből jelenleg 2000 hectár van még meg, 100,000 hectár pedig elpusztult. Herault megye bortermelése 10—15,000,000 hectoliterre rúgott, 1881-ben 3,000,000 hectolitert, ezen évben alig 1 2 millió hectolitert és a jövő évben valószínűleg semmit sem fog már teremni, mert az utolsó még tengődő tőkék végkép ki lesznek halva. Ezen irtóztató, egy nemzeti calamitásnak nevezhető károk orvoslását az amerikai vesszők meghonosításától és nemesítésétől várják. Minthogy a phylloxera kérdése nálunk is acut kezd lenni, tisztába kell tehát jönnünk minél előbb azon eljárással, mely akkor majd ezen ellenséggel szemben követendő lesz. E helyen csakis azon eljárásra nézve kívánom nézeteimet elmondani, mely által a küzdelem szőlőinknekamerikai fajokkal való beültetésük útján jelenleg már előkészítendő. E czélból nézetem szerint szükséges. Hazánkban minden borvidékén akár inficiált,akár nem, nagyobb mennyiségben amerikai szőlőmagvakat elültetni, és pedig közvetlenül Amerikából importálni azokat. Hogy ezen magvak eredete, tisztasága, kivált pedig érettségi foka, tehát csirázási aránya biztosítva legyen, okvetlenül szükséges, hogy a kormány képzett egyént küldjön Amerikába, aki a phylloxera-kérdés ottani fejlődéséről megbízható tudósítást szolgáltatna nekünk. 2. A már inficiált vidékekre, azon két fajból lennének nagy számban sima veszszők importálandók, melyek ellentálló képessége minden kételyen felül áll. A Mildew úgy látszik nem jár feltétlenül az amerikai fajokkal egész Délfrancziaországban, ahol amerikai szőlőfajok vannak, a Mildew-nak nyomát sem láttam. Úgyhogy nem ott okoz károkat, ahol amerikai szőlő van, hanem ott, ahol a talajviszonyok elősegítik terjedését. 3. A földmivelési minisztériumnak minden módon oda kellene hatnia, hogy mennél több helyen, mennél számosabb kísérletek tétessenek a magból való felnevelés és mesterséges hybridizálás útján oly fajoknak mielőbbi tenyésztésére, melyek ojtás nélkül direct termelés útján jó, az európai ízlésnek megfelelő borokat adjanak, egyszersmind az amerikai őseik ellentálló képességét megtartván. Ezek azon eszközök, melyeknek erélyes és következetes alkalmazása által szőlőgazdáinkat fel kell fegyverezni, lehetőleg az ellenség megjelenése előtt. Az egész szőlőnek kiirtását én igazságtalannak, hasztalannak, észszerűtlennek tartom. Az egyes szőlők kiirtása által a gazda termését tönkre teszem, de a rovart ki nem irtom, ha a neki táplálékul szolgáló tőkéket kivágom, mert az akkor egyszerűen tovább vándorol, a legközelebb fekvő szőlőbe. El kell egyszer s mindenkorra fogadni azon fájdalmas thesist, hogy ott, ahová egyszer eljutott a phylloxera, ott attól megszabadulni és európai fajú szőlőket megmenteni semmi módon nem lehet, hogy tehát ott a szőlőt mielőbb amerikai fajokkal kell beültetni. Addig pedig, míg az kivihető, a veszteség lehető elkerülése végett a régi európai tőkéket lehetőleg istápolni, akkor pedig, amikor már amerikai vesszők kellő mennyiségben rendelkezésre állandóak, ezekkel az európai fajú tőkéket beoltandóknak tartom, hogy a meglevő gyökérzetet kihasználhassuk. Ezen eljárás mellett nem vesztünk termést, és nyerünk legalább 1 2 esztendőt a regeneratió tekintetében. A tőkék kiásatását tehát soha, és semmi körülmények közt sem tartom indokoltnak, hanem csak is, az új infectio foltok keletkezésénél a szénkéneggel való gyérítést. KÖZLEMÉNYEK: Bakay Nándor úrtól »Még néhány szó az ipartörvény revisiójához« czím alatt rövid választ vettünk a lapunk múlt hó 20. számában megjelent czikkre. A jelen közlemény nem tartalmaz semmi újat a kérdés megvilágítására vonatkozólag s egészen Bakay úr első két czikkének keretében mozog, úgy hogy annak közlése a kérdés megoldását semmiben sem mozdítaná elő. A válaszban Bakay úr a következőket írja : Heltai Ferencz úr a német kormányférfiak véleményére hivatkozik, én is hivatkoztam Bismarckéra. Csakhogy H. úr a múlt évi véleményekre hivatkozik, én pedig a folyó éviekre. És Németországban, ahol szokás szerint 100 év kell a tévedések beismeréséhez és ismét 100 év azok helyreigazításához, máris belátták, hogy a múlt évi novellával félszeg dolgot műveltek, s hogy a társulatoknak eléjök szabott kötelességeket jogok nélkül adván, azokat a társulatok nem teljesíthetik. A novella szerint még csak egyetlen egy testület szervezte újra magát, ez is feltűnt, mert még kevesebb tagja van, mint azelőtt. Azt is észrevették a jó németek, hogy fejére állították a tornyot. A tanulókat vizsgáztatni rendelték, de a tanítókat, a mestereket nem. Ez ellen van most nem az ellenszenv, hanem a gyakorlat. Mert sem vizsgáztató, sem vizsgázó, sem tanító, sem mester nem mennek azon testületbe, illetve azon testület elé, mely terhet ró az egyénre, de jogot nem ad; s a mely teher alól, mind az ki van véve, föl van mentve, a ki azt viselni nem akarja, mert a tanulót, végső esetben az iparhatóság fölszabadítja. — Itt van a theoreticusok tévelygésének góczpontja. Az hitték, majd igy lendítenek a társulási ügyön. Összetévesztették az erkölcsi társulást, a haszonélvezeti társulatok fogalmával; s ez oly nagy tévedés, hogy én már 1872-ben, tehát 10 év előtt, nem helyeseltem a »társulat« elnevezést és »egyleteket« óhajtottam a törvénybe igtatni. Mert noha nem a nevezetben, de az értelmezésben, mely abból folyik, van a hiba, az elnevezés mégis jellemző. Az új török kölcsön egy része — mint párisi levelezőnk írja — e hó 14-én fog többszörös elhalasztás után kibocsátásra kerülni. A kölcsön 371,363 db 500 frank névértékű 5 százalékkal kamatozó és 24 év alatt 590,000 fontnyi annuitással törlesztendő kötvényből áll, melyek az államadósságok törlesztésére szánt jövedelmekből, minden egyéb adósságot megelőzőleg elégíttetnek ki. A kibocsátást a Banque Ottomane és csoportja eszközli és pedig egyelőre 150.000 darab kötvénynyel, melyekből már előre 90.000 darabot egy franczia-angol consortium 80-al megvett. A kibocsátási árfolyam 83 frankkal (azaz egy részvény 415 frank) állapíttatott meg. Már előzetesen is várják, hogy az új kibocsátás a párisi pénzpiacra nagy befolyást fog gyakorolni. Szállítási pályázat. A budapesti kereskedelmi- és iparkamara értesíti az érdekelt kereskedő és iparos köröket, hogy a polai cs. kir. tengerészeti kórház igazgatósága által orvosi szerek, jég, üveg- és agyagedények és szappan szállítására, valamint a m. kir. orsz. postagazdászati hivatal által különféle irodai szerek és szükségletek szállítására kiírt pályázati hirdetmények a kamara irodájában (Mária-Valéria-utcza, új tőzsdeépület) a délelőtti hivatalos órákban betekinthetők. A fapiacról. Az üzleti viszonyok még mindig eléggé kedvezőknek mondhatók, bár a sok esős idő a gazdasági építkezéseknek nem kedvezett s az Adrián és az Al- Dunán való kivitel is sokat szenvedett az egyptomi zavarok miatt. Déli és északi Németországban a fényű fűrészáruk kereslete szintén kedvező s a vasúti talpfákra is élénk szükséglet nyilvánul, noha e mellett kevésbbé biztató azon törekvés, melylyel ottani szakkörök a fa vámok további felemelését sürgetik, melylyel szemben ismét megemlítést érdemel azon hír, hogy Oroszországban a fára kiviteli vámot szándékoznak vetni. A főleg franczia dongákra felhasznált határőrvidéki tölgyesekből úgy az állami, mint a beruházási alaphoz tartozó erdőkből ez évben a nagyobb eladások teljesítése csak a jövő hónapban fog megtörténni, november 9. és 22-én tartatván jelentékenyebb területek eladását czélzó ajánlati tárgyalások. A német dongafát illetőleg, az idei téli munka megkezdése alkalmából egyik megbízható üzleti tudósítónk jelentése alapján következőket közölhetjük. A német dongafának kivitele a múlt ősztől kezdve egész folyó évi február hó elejéig igen élénk volt, különösen a 9, 10 és 11 akós fajtákban 5—600 liter űrtartalomnak megfelelő szeszhordókra. Fájdalom azonban, az árak, daczára a nagy keresletnek és daczára az igen kedvező conjuncturának, semmit sem emelkedtek; minek oka abban keresendő, hogy egyrészt a termelők mindeddig könnyű szerrel beszerezhették maguknak a 9, 10 és 11 akós dongákra alkalmas törzseket, másrészt pedig ep a termelés annyira kifejlődött és annyira élénk, hogy ha mutatkozik is egyes számok utáni élénkebb kereslet, megfelelő áremelkedést csak nehezen idézhet elő. A kisebb fajtájú VI és 2 akós dongák (pressionsia) kielégítő árak mellett adattak el. Az 5—7 akónak megfelelő fák az idén is egészen elhanyagoltattak, amennyiben a nagy mennyiségben vásárra jövő ,se" franczia skartonokban legyőzhetlen versenytársakat bírnak. Ár és kelendőség tekintetében örvendetes javulás mutatkozott a 40—90 akós dongafában, mely javulás az ezen nagyságokban való készletnek mindenütt történt apadása folytán, másrészt pedig Németország és a tengerentúli piaczok részéről beállott élénkebb kereslet következtében származott, és annyira emelkedett, hogy különösen az 50., 55., 60., 65. és 70. számúak 15—20°0-nyi áremelkedést nyertek. Fájdalom azonban e kereslet az utóbbi 6—8 hét óta észrevehetőig csökkent, és miután a jövő télen igen bő termelés várható, csekély kilátás van arra, hogy az elért jobb árak állandók legyenek. Az augusztus és szeptember hónapokban beállott kedvezőtlen időjárás tönkre tette Németországnak idei burgonyatermését és vele együtt természetesen a remélt nagyobb szeszkivitelt is, ami ismét az 5—6 hektoliteres hordókra való 9., 10. és 11. számú dongák utáni élénk vásárlási kedvre hat lankasztólag. Hazánkban és a Rajnavidéken a gazdag bortermésbe helyezett remény meghiúsult. Mindezen körülmények azon következtetésre vezetnek, hogy a dongafaüzletben javulás kevésbé várható és ezért a termelők sem táplálhatnak kedvező reményeket. Mint mindig, úgy jövő tavaszszal is az fog előállított fáiért kedvezőbb árakat elérni, aki a fogyasztók és kereskedők igényeihez már ma alkalmazkodik; miért is idejegyezzük, hogy a német dongafánál a következőkre kell figyelemmel lenni: Az 112—3. számú dongák felerőssége lehetőleg 4 ma—5 cm. legyen. A 4—6-os számú 4 cm. fejszélességű dongáknál főkép 4—7" szélességre kell ügyelni. 7. és 8. számú donga lehetőleg kevés, ellenben annál több készítendő a 9., 10. és 11-es számuakból 70—80" fej vastagsággal. A 12—30-as számok lehetőleg kihagyandók, míg a 35—70. számokból, ahol a törzs engedi, sok szabályos áru fenékkel készítendő. Tanácsos a 3—25. számú fenekek előállításától is tartózkodni, mert ezek nagy mennyiségben vannak raktáron és keresletük már évek óta hiányzik. Egyes piaczokról a következő áttételeket közölhetjük : Budapesten. Egy méter bükk hasábfa ára 4—5 frt. Egy méter tölgy hasábfa 3 forint 75 krajczártól 4 forint 70 krajczárig. Egy méter hasábfa cser 4 forint 25 krajczártól 5 forint 25 krajczárig. Egy darab 5 méter hosszú, 29 centiméter széles, 2,8 centiméter vastag luczfenyő deszka 95 krajczár. Egy darab 5 méter hosszú, 29 centiméter széles, 2,6 centiméter vastag tölgy deszka 1 forint 50 krajczár. Egy köbméterluczfenyő épületfa hosszúság és átmérése szerint 9 forinttól 14 forint 50 krajczárig. 1000 darab zsindely 5 forintól 7 forintig. Egy méter mázsa cserkéreg luczfenyő) 2 forint 80 krajczártól 4 forintig. Egy métermáza cserkéreg (tölgy) 3 forinttól 5 forintig. A német dongafa árai következők: x/2 akó 75 krajczártól 90 krajczárig. 1 akó 1 forint 20 krajczártól 1 forint 60 krajczárig. lx/2 akó 1—1 frt 10 kr, 2—31/, akó 1 — 1 frt 20 kr, 4—7 akó 1—1 frt 5 kr, 8—12 akó 1 frt 5 kr, 13— 35 akó 1—1 frt 5 kr, 40—45 akó 1 frt 15 kr, 48— 85 akó 1 frt 25 kr, 90—120 akó 1 frt 15 kr. Szegeden. Egy méter bükk hasábfa ára 4 frt. Egy méter cser hasábfa 3 frt 75 kr. Egy méter tölgy hasábfa 3 frt. Egy méter fenyő hasábfa 1 forint 75 kr. Egy köbméter luczfenyő fűrészelt épületfa ára 15,50 — 19 frt. Egy köbméter luczfenyő metszett ára 19—21 frt 10 kr. A Máramarosból érkezett szálfa ára 7 forint 20 krajczártól, 8 forint 80 krajczárig váltakozik. Komáromban. Egy méter bükk hasábfa ára 3 forint 75 krajczár. Egy méter tölgy hasábfa 3 forint 50 krajczár. Egy méter cser hasábja 4 forint 25 krajczár. 100 darab luczfenyő deszka méret szerint 46 forinttól 80 forintig. 100 darab luczfenyő deszka talppal együtt osztály szerint 56—90 forint. Jakos tölgy hordódonga 1 forint 20 krajczár. 1000 darab zsindely 5 forint 80 krajczártól 6 forint 20 krajczárig. 1000 db. zsindely talppal együtt 5 forint 20 krajczártól 8 forintig. Nagyváradon. Egy méter bükk hasábfa ára 3 forint. Egy méter cserhasábfa 3 forint 20 krajczár. Egy méter tölgy hasábfa 2 forint 80 krajczár. 1 darab lucz-fenyő deszka méret szerint 54—58 krajczár. Egy 10 méter hosszú, 42 centiméter alsó, 18 centiméter felső, 32 centiméter közép átmérőjű luczfenyő szálfa ára gömbölyű állapotban 7 forint 50 krajczár. 1000 darab zsindely 3 forint 60 krajczártól 6 forint 10 krajczárig. Egerben. Egy méter bükk hasábfa ára 3 forint. Egy méter tölgy hasábfa 3 forint 50 krajczár. Egy darab luczfenyő deszka méret szerint 25 — 80 krajczár. Egy drbj tölgy deszka méret szerint 60 krajczártól 1 forint 20 krajczárig. 1000 darab zsindely 5 forinttól 6 forintig. (Érd. Lapok.) Kőbányai sertés Üzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — November 7-én. Az üzlet jelentéktelen. — Magyar öreg nehéz —.—59, fiatal nehéz 60 — 60x/2, közép 60— 60x/a, könnyű 60—61. •— Szedett nehéz 56—57, közép 57 — 571/2, könnyű 56 — 58. — Romániai bakonyi nehéz 60 — 61 átmeneti, közép 59—60 átmeneti, könnyű 58—59 átmeneti, eredeti nehéz 57—58 átmeneti, könnyű 55—56 átmeneti. — Szerbiai nehéz 61—611/2 átmeneti, közép 59— 60 átmeneti, könnyű 581/* — 591/, átmeneti. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 ki. és 4®/, levonással kilogramonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronkint 3 arany forint, vám fejében, megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. November 7. Gabonaüzlet. Ma délután nem volt semmi forgalom. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) Mindenesetre sajnálnunk kell, hogy azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy az áremelkedést csakis a contremine fedezései idézték elő. Járadékok nem követték a hausse áramlatot és papírjáradékok különösen elmaradtak. De a hanyatlás átalános volt ma délután és a hangulat bágyadt. Jegyzéseink a következők: Magyar 4 százalékos aranyjáradék 87.15— 87.171/2. Magyar 5 százalékos papirjáradék 86— 85.95. Osztrák hitelrészvények 309.90—308. Magyar hitelrészvények 298—297.25. —. Leszámítoló bank 100.50 szinte kínálva. — Osztrák államvasuti részvény 350.50. A zárlat 6 órakor a következő: Magyar 4 százalékos aranyj. 87.10. 5 százalékos papirj. 86.—. Osztrák hitelr. 307.—. Magyar hitelrészvény 297. Osztrák államvasut 348.50. Leszámítoló l. XVV.UI. X XI .