Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1883-02-28 / 58. szám

Budapest, február 27. A csángó magyarok haza­telepítése a megvalósulás küszöbén áll. S ez örvendetes esemény. Kevesen vagyunk, lassan szaporo­dunk. Főleg csak extensive, a nem magyar­­ajkú magyar polgárok beolvasztása által. Ez a processus legszebb folyamatában van, mert természetes. Nem erőszak eredménye. Mu­tatja a magyar faj nagy assimiláló képessé­gét, mely a múltban a társadalmi és alkotmá­nyi elzárkózottság, s még egyéb okok miatt nem gyakorolhatta teljes hatását. Nincs nagy nemzet Európában, mely a beolvasztás és assimilálás által nem lett volna nagygyá. A keleti és északi németek beol­vasztották a szlávokat. A vilezekek és obra­­diták nem léteznek. A lengyelek sem fognak soká létezni Pozenben. A franczia nemzet öt különböző nyelvű és fajú néptörzsből alakult. A kelta és germán, valamint a római faj már a 11-dik században nyelvileg egy közös nyelvbe, a francziába olvadt. Az angolszász faj összevegyült a hódító normanokkal és keltákkal, s a nagy angol nemzetet ez össze­olvadás által teremtette meg. Hasonló proces­sus hozta létre az olasz nemzetet, mely a longobárdokat, s gótokat olvasztotta be, vala­mint a spanyolt, mely keltákból, germánok­ból és rómaiakból keletkezett. Ha tehát mi, hatalmi eszközök erősza­kos alkalmazása nélkül olvasztani törekszünk, csak azt tesszük, a­mit más nagy nemzetek a múltban tettek, vagy tesznek jelenleg is. A különbség csak az , s ez mutatja a magyar faj különös fölényét — hogy nálunk a beol­vasztás nem amalgamisatló nyelvileg, mint volt a középkorban nyugaton, hanem elnye­lés. A magyar nyelv ép úgy — bár kisebb mérvben — fölvette a hazai törzsek nyelvé­nek gyökszavait, mint felvette a franczia, angol , de grammatikaiig nem alkalmazko­dott, mint a nyugati nyelvek. Nem jöhetett létre e miatt közös nyelv. A magyar nyelv a magába fölvett idegen szavakat teljesen ma­gyar szavakká tette. De a beolvasztó processus, mely a leg­utóbbi évtizedben oly gyors lendületet vett, hogy ez idő alatt nagyobb hatást gyakorolt, mint a múltban egy század alatt, még­sem annyira gyors, hogy ne kívánhatnak még gyorsabbá tenni. Nekünk tehát az az érde­künk, hogy minden magyart a magyar hazá­ban concentráljunk. Nem vagyunk colonisaló nép. Jelenlegi népességi viszonyaink mellett nem is lehe­tünk. A­ki e hazából kivándorol, az előbb­­utóbb, a második, vagy a harmadik generá­lónál elvesz a magyar fajra nézve. Mert az utánvándorlók száma nem oly nagy, hogy hatalmas magyar telepek, majdan államok támadhatnának. A magyar kivándorlás nem úttörője a magyar politikának, mint úttörője az angol, franczia stb. kivándorlás az angol, franczia politikának. Még közvetlen szomszédunkban, Buko­vinában és Romániában is veszély fenyegeti a kivándorolt magyarokat. Maguk a csángók elveszhetnek fajunkra nézve, ha vissza nem telepítjük őket. Fenyegeti őket nemcsak a beolvasztás, de a nyomor is. Itthonn­ és az alsó Duna vidékén rend­kívüli szolgálatokat tehetnének a nemzeti ügynek. Ott, a­hol a Nagy György kezdemé­nyezése és fáradalma folytán, a kormány le akarja őket telepíteni. Magyar határőrvidé­ket képeznének grammatikailag. Rendkívül elősegítenék a déli vidékek magyarosodását. Ezenfelül tekintélyes számmal szaporítanák az ott amúgy is ritka népességet, valamint a munkaerőt. Egyelőre 500 család letelepítéséről van szó. Az idén és a jövő évben. Azután követ­keznék a többi. A kormányon nem fog múlni az üdvös terv megvalósítása, ha az megvalósítatlan ma­rad. Megteszi kötelességét oly mérvben, mely a legnagyobb elismerést érdemli. Valóságos szűztalajt, nílusi televényt, amerikai őserdő­földet kínál nekik a civilisatio közepén majd­nem oly feltételek alatt, mint az amerikai kor­mány a vadon ölén. Ugyanazt a hold földet, melyért 14 — 15 frt évi haszonbért fizetnek, odaadja har­minczkét éven át törlesztendő hatvanhárom, vagyis évi 4 forint 40 krajczárért tulajdon­joggal. A csángók két kézzel kapnának az al­kun. Jönnének nem holnapután, de holnap, ha költségük volna. Ha kibontakozhatnának tényleges viszonyaikból. A derék andrásfalvai lelkész Tomka Ká­roly azt írja Nagy György kormánybiztos­nak, hogy e czélra elég volna 20.000 forint. De ekkora összeg nem teremthető elő. A kor­mány nem adhatja. A csángóknak nincs. Mi következik ebből? A magyar társadalomnak kell közbelép­nie, s a szükséges 20 ezer forintot összeadnia. Tomka Károly, s Nagy György való­ban a magyar társadalomra appellálnak. Az az utóbbihoz, Nagy György S­o­m­s­s­i­c­h Pál­hoz, a csángók hazatelepítése czéljából ala­kult bizottság elnökéhez. A felszólítás kétségkívül viszhangra fog találni a bizottság és az annak élén álló ki­tűnő férfiúnál. Nem kétkedünk, hogy mindent el fog követni a szükséges összeg előteremté­sére. De húszezer forint mégis sok pénz. Egyesek nem adhatják össze. A bizottság ma­­gángyűjtés által nem terenteteti elő — gyor­san . Csak a nyilvános adakozás, a társadalom hatalmas beavatkozása adhat rögtönös stélyt s erre van szükség. A csángóknak meg kell kapniok a pénzt, mielőtt a tavaszi és nyári munkára szétoszlanának. Hiszszük, hogy a magyar társadalom lehetővé teszi ezt. Ami sok egyesek, kicsiség a társadalom bőkezűsé­gére nézve. Húszezer forint csekély összeg akkor, midőn a magyar társadalom lelkese­dik valamely nagy, nemzeti ügyért. És lelkesedni fog. A csángó­ bizottság te­hát a siker biztos tudatában foghat a gyűjtés munkájához. A közvélemény minden orgánu­mának támogatására számot tarthat. Budapest, február 27. A gazdasági egyletek küldötteinek ma végüket ért tanácskozásai sok hasznos és életre való eszmét vetettek fel. A gazdasági egyletek szövetkezete van hi­vatva arra, hogy megtestesítse ez eszméket. Hogy a gazdasági egyletek sokkal tervszerűbb és intenzívebb működésre utalvak,mint a­minőt eddig kifejtettek, s hogy hatáskörükbe több oly feladatot fel kell venniök, melyekről ed­dig megfeledkeztek, az a bebizonyításra szo­rulás stádiumán rég túl levő átérzett igazság, a­mely azonban jó, hogy most maguk által a gazdasági egyletek megbízottai által nyilván elismertetett. Ha valami, a gazdasági egyletek ezen szövetségének létesítése s az e réven kifejlődő állandó érintkezés és összeműködés vívhatja azt ki, hogy a hézagok betöltessenek, s a jo­gos és méltányos követelmények kielégit­­tessenek, S ha igy helyeseljük a szövetség eszmé­jét s nyilván kimondjuk, hogy eredményt, practicus eredményt is várunk attól, kevésbé vagyunk optimisták a szövetkezésnek mint­egy koronájául szánt főtanács eszméjének életrevalóságára nézve. Igaz, hogy ezt az esz­mét csak »elvben« fogadta el a gyűlés­ rész­letes tervének kidolgozását, mint annyi sok mást, egy bizottságra bízták. Ha egyéb nem, ez is eléggé a mellett szólna, hogy e terv éret­len volt. Ezt bizonyította a discussió folyamán e részben fölmerült sok nézeteltérés is. Sokan kezdeményező, sőt disponáló fiók-kormányt akartak s akarnak belőle csinálni, a­mi absur­dum. Tanácsadó bizottság lehet, de czélszerű­­sége akkor is s úgy is hatáskörétől és össze­állításától függ. Míg ez iránt nem lehetünk tisztában, nem ítéljük el a kezdeményezést, s kívánjuk, hogy ne legyen arra később se okunk. A mezőgazdasági biztosítás-ügyben is in­kább csak óhajokat és egy másik előkészítő bizottság által kidolgozandó gondolatokat, mint kész eszméket fejezett ki a nagygyűlés. Azt azonban constatálhatjuk, hogy a szabad versenynek felhasználása és az értékek mél­tányos becslése volt az a két alapgondolat, mely a vitából leginkább kidomborodott. De egyszersmind feltétlenül rosszalta a gyűlés a gazdasági egyleteknek állandó ügynökségekül való lekötését, mert ez csak egyes társulatok javára zsákmányolná ki a gazdasági egylete­ket és elvonná azokat nemesebb hivatásuktól, mi, például a biztosítás terén, csak az ügy ter­jesztésében és a verseny elfogulatlan felhasz­nálásában áll. Mindez nagy nézeteltérésre okot nem szolgáltatott. Azon főkérdés azonban, melyre nézve vé­leménykülönbség és a tárgyalás első napján erős küzdelem is fejődött ki, hogy t. i. az ed­digi alapon való önkéntes társulás és önkén­tes adózás útján létesüljenek, szaporodjanak és fejlődjenek-e a gazdasági egyletek vagy pedig kötelező pótadó alapul vételével, kényszer alapján szervezkedjenek, oly nagy többség döntött az eddigi alapon való szabad fejlődés mellett, hogy nem is foglalkoznánk azzal, ha azzal kapcsolatban több oly eszme nem me­rült volna fel, mely élesebb megvilágítást tesz szükségessé. Legelőször is a kötelező pótadó és kény­szertársulás szoros összefüggését kell bizonyí­tanunk , mert a nyilatkozatokban, ez ösz­­szefüggést nem hangsúlyozták, pedig a kettő közt szoros kapocs van. Mert ha már kötelezünk mindenkit, ki földadót fizet, arra, hogy járuljon a gazdasági egyletek szüksé­geihez, akkor jogot is kell neki adni arra, hogy azokban részt vehessen. Tehát itt teljes mértékben valósulna az, mit az ipar terén, a kényszertársulás czímén elérni akarnak; az­zal a különbséggel, hogy az iparos kényszer­társulással egyszersmind a qualificatio meg­követelése is vele járna; a gazdasági egyle­tekben pedig a legtöbb adót azok fizetnék, kik ez intézménytől nem várnak és nem nyer­nek semmit. És ha sokan úgy szeretnék feltüntetni az e czímen kivetendő pótadót, mint ön­adóztatást és mint hasznos beruházást, mely az egyeseknek is meghozná gyümöl­csét , hát ez után két nagy illuziót táplálnak és terjesztenek. Először is a törvényhozás ál­tal kiszabott pótadó, melynek nemcsak alap­ját, hanem százalékát is eleve meg szerették volna határozni, minden lehet, csak önadózta­tás nem. Ha pedig kiveszik a törvényhozás kezéből és a gazdasági egyletek kezébe te­szik le a pótadó elhatározását és kiszabását, akkor ezeket hatósággá teszik és e társadalmi intézményt természetéből kivetkőztetik. Még nagyobb az illuzió a tekintetben, a­mit e pótadó által elérni lehetne. Nem naiv önámitás-e, ha a pótadótól, mely az alapadó fél vagy 1 százalékánál több nem lehet, egy csapásra az uzsora megszüntetését, a kiván­dorlás megakadályozását, a gazdasági hitel javítását, a talajjavítást, a csatornázást, s még­­ sös m­int­ egyebet, elérhetőnek hisznek és mon­danak. Mindennek lehetetlenségét bármily kis mértékben is, bizonyítják a számok. Egy félszázalékos pótadó adna 200,000 frtot, egy százalékos ad 400,000 forintot , ebből jutna egy-egy gazdasági egyesületnek 2000—4000 frt. Hogy ebből ugyan nem fog létesíteni olyan intézményeket, melyek alkalmasak az uzsora és kivándorlás megszüntetésére avagy csak enyhítésére is , azt, úgy hisszük, bőveb­ben magyarázni sem kell. Arra meg épen nem is terjeszkedünk ki, hogy az egyletek útján javíthatók lennének a gazdasági hitelviszonyok, akár lesznek azok pótadóval ellátva, akár nem. Mert ezek a sza­bad, és önkéntes társulás mellett is befoly­hatnak erre, sőt így még inkább, mert a valóban érdeklődő és értelmes gazdakö­zönséget fogják felölelni, nem pedig az adófizetés útján, összeszedett elemeket, mond­juk, ezek a mostani alapon alakulva és erősbödve is befolyhatnak arra, hogy a gazdák tervszerűbben és intenzívebben gaz­dálkodjanak, hogy telekkönyvüket rendehoz­­zák, hogy hitelszövetkezetek létesüljenek és ezek útján a váltó és jelzálogüzlet könnyebben hozzáférhetővé tétessék a mezei gazdákra nézve is, de ezentúl a gazdasági egyletek, a hitelügy tekintetében csak javaslatok által léphetnek fel, s arról semmiféle szervezet mel­lett sem lehet szó, hogy ezek a gazdasági hi­telviszonyok javítása czéljából anyagi eszkö­zök felett is rendelkezzenek. Minthogy pedig az önadóztatás czímén behozni javasolt pót­adó elfogadása czéljából ezt az illuziót is fel lehetett kelteni, azt hiszszük, szükséges volt, ennek teljes és tökéletes alaptalanságát szin­tén kiemelni. Átalában pedig a gazdasági egyletek két főhibáját, egyfelől a tagok közönyét, másfelől működésük csekély voltát, nem a kényszer által kell és lehet megszüntetni, hanem a m­e­­gyei értelmiség tettvágyának és kötelesség­érzetének felébreszté­sével. E czélra igenis helyes tényezőnek tartjuk a szövetség létesítését, ennek tanács­kozását, mert ez által őhet és kell azon té­nyezőket működésre serkenteni s működésük­nek irányt szabni és feladatokat jelölni ki. De nem szabad sohasem a társadalom szabad in­tézményeit kényszer alá fogni, mert abban a perezben, melyben az ily törekvések megva­lósulnának, megszűnnek mindezen intézmé­nyek áldásos hatásának legnagyobb része. Nem is kívánunk kiterjeszkedni itt azon alkotmányos tekintetekre, melyek tiltják azt, hogy országos adópótlékok és ezek kezelése a felelős kormány intézkedése alól elvonassék. Mert azt már mindenki tudja, hogy ha gazda­sági czélokra országos segélyt akarunk, ezt a felelős kormány kezébe kell adnunk, nem pe­dig mellette teremteni egy mellék­adókivető hatóságot és azt osztogató kormányt. Ide­vezetett volna (ha nem is ideczélzott) az a terv, mely a gazdasági egyletek nagygyűlésén szerencsésen megbukott. A képviselőház f. é. február hó 28-án szerdán d. e. 10 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekez­letének első tárgyát a Curiának az ország­gyűlési képviselő választási ügy­ekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslat­ ké­­pezte. V i­z­s­o­n­y­­ elnök megnyitván az ülést, T­a­­­m­ás­y Béla előadó és Paul­er Tivadar igazság­ügyminiszter indokolják a törvényjavaslatot. Ez után hosszabb vita támadt, melyben K­e­­mény János dr., Éles Henrik,Kőrösy Sándor, Boer Antal, Hegedűs Sándor, Csernátony Lajos, Horváth Gyula és Tisza Kálmán vet­tek részt, végre abban történt megállapodás, hogy a törvényjavaslatnak ezúttal a ház napirendjéről való levétele iránt indítvány fog létetni. Az ország czímerének használatá­ról szóló törvényjavaslat, mely ezután vétetett tár­gyalás alá, T­i­b­á­r Antal előadó indokolása, Éles Henrik, C­s­i­k­y Kálmán és T­i­s­z­a Kálmán minisz­terelnöki felszólalása után úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Ezzel az értekezlet véget ért. A pánszláv sajtó és Szepes megye. Szepes megye közönsége legutóbb tartott közgyűlésében a pánszláv sajtó izgatásai ellen felirat intézését határozta el a belügyminiszterhez. Lőcsei levelezőnk a felirat tar­talmát következőkben ismerteti: Jóllehet megyénk tótajkú lakosságának közér­zülete a pánszláv üzelmektől eddigelé nem mételyez­­tetett meg, — e tekintetben tehát megyénket közvet­len veszély nem fenyegeti,­­ mégis, miután az ország integritásának és a magyar állameszmének, a nem magyarajkú honpolgárok minden rétegeiben való megszilárdulása elsőrendű országos érdeket képez, mi minden oly üzelmeknek szigorú és kíméletlen megfékezését elengedhetlennek tartjuk, melyek az ország egységének megingatására, magyar jellegének csorbítására irányozzák. Miután a magyar államot csak a hazában lakó különajku testvérnépek zavar­talan egyetértése képes megingathatlanul consolidál­­ni, — a pánszláv sajtó üzelmei pedig épen ezen oly hőn óhajtott czélt koc­káztatják: tisztelettel kérjük a pánszláv sajtó immár türhetlen izgatásainak, a leg­szigorúbb rendszabályok alkalmazása mellett véget vetni. A képviselőház zárszámadási bizottságából. (Esti lapunk tudósításához.) A bizottság végül az igazságügyi tárcza egész zárszámadását kellően indokoltnak találván , a fel­mentvény megadását indítványozni fogja. Ormós a földmivelési-, ipar- és ke­reskedelmi tárcza számadásait terjeszti elő. A bizottság a nagymérvű túlkiadásokat, tekintettel azoknak közgazdaságilag valóban productiv voltukra, indokoltaknak találta és kifogástalanul tudomásul vette. Végül Ormós azon megjegyzést teszi, hogy az erdészet kiadásai elszóródva vannak felvéve a zár­számadásba s igy az áttekintés meg van nehezítve. Óhajtja, hogy az erdészetnek mint külön ágnak be­vételei és kiadásai együtt mutattassanak ki. A bizottság e kérdés eldöntését a jövő ülésre halasztotta, midőn az illető miniszter a kellő felvilá­gosítást megadhatni és nézeteit közölhetni fogja. Ez­zel az ülés véget ért. Közelebbi ülés holnap délután 51­. órakor. Tárgy­altatni fognak a bűnügyi tárczánál függőben maradt kérdések és a közlekedésügyi tárcza zárszám­adása. A mérsékelt ellenzék ma d. u. 5 órakor Er­­n­u­s­z­t Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a Curiának a képviselő választási ügyekben való bíráskodásáról szó­ló törvényjavaslatot, melyet Horváth Lajos hosz­­szabb beszédben ismertetett. H­ó­d­o­s­s­y Imre egy lényeges módosítványt terjesztett az értekezlet elé, melyet az egyhangúlag elfogadott.A módosítvány megtételével Hódossy Imre bízatott meg. Ezzel az értekezlet véget ért. A mérsékelt ellenzék márczius hó 1-én csütör­tökön d. u. 5 órakor értekezletet tart. Tárgy: a k­ö­­zéptanodai törvényjavaslat. Az országgyűlési függetlenségi párt Mocsáry Lajos elnöklete alatt tartott mai értekezletén tár­gyalván a magyar czimernek használatáról szóló törvényjavaslatot, azt nem fogadta el. A párt részéről határozati javaslat nyújtatik be az iránt, hogy a kormány előbb a magyar czimernek törvény­ben való megállapításáról­ intézkedjék. A határozati javaslat benyújtásával T­hal­y Kálmán bíza­tott meg. A curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatott. Ezzel az értekezlet véget ért. A képviselőház kérvényi bizottsága ma d. u. 5 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt ülést tar­tott, melyen Rakovszky Géza előadó előadta a 26. sorsjegyzékbe foglalandó kérvényeket. Ezek közül legtöbb már elintézett ügyekre vonat­kozott. Nógrád megye felirata két megyei tisztviselő javadalmazásának leszállítása iránt történt miniszteri intézkedés ügyében, tekintettel a megyei háztartásról szóló törvényre, az irattárba teendő. Turóczmegye felirata a pánszláv sajtó megfékezése iránt, mint figyelemre méltó adandó ki a belügyminiszternek. A temesvári keresk. és iparkamara kérvénye az 1877. XXII. t. sz. módosítása ügyében, tanulmányozás végett az igazságügyminiszternek adandó ki. Az a­l­só-muraközi községek kérvénye egy járásbíróságnak Perlakra leendő helyezése tár­gyában, kiadandó az igazságügyminiszternek. A győrvidéki gazdasági egyesület kérvénye az állatorvosi intézmény reformálása iránt, a belügyminiszternek adandó ki. Több háromszék megyei község kér­vénye az iránt, hogy Balóton járásbírósági és szolga­­bírói székhely létesíttessék, a bel- és igazságügyi miniszternek adandó ki. A képzőművészeti társulat kérvénye az írói és művészi jogról szóló törvényjavaslat módosítása tárgyában, az e törvényjavaslat tárgyalá­sára hivatott igazságügyi bizottsághoz utasítandó. Ezzel az ülés véget ért. T­á­v­i­r­a­t­o­k. Bécs, febr. 27. A képviselőház ülése. (Folyta­tás az esti lapban közlöttekhez.) K­e­v­e­r­a és elvtár­sai azt indítványozzák, hogy törvény alkottassék, mely hathatós védelmet nyújtson a csavargók ellen. Az ipartörvényjavaslat harmadízben felolvas­tatván, vita nélkül elfogadtatik. Következik a költségvetés tárgyalása. C a r n e r i (ellene) a kormány működését bí­rálja, s a nyelvügyi kérdésekben tett intézkedésekre és a bécsi cseh iskola ügyében követett eljárásra utalva, azt hányja a kormány szemére, hogy a néme­teket háttérbe szorítja és a szlovéneknek kedvez. Szónok kijelenti, hogy az olyan kibékülés, a­minőt a kormány óhajt, Ausztria régi jellegének megsemmi­sítése volna. Szónok a jövőben bízik, mert mindennek van határa. K­­­u­n (mellette) azt fejtegeti, hogy a jelen­legi többség, mely a pénzügyi téren való rész­gazdál­kodást az alkotmányhű párttól örökbe kapta, arra törekszik, hogy az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítsa. A kormány politikai tevékenysége ezen czél elérésére van irányozva. Szónok az alkotmányhű párt közgazdasági működését birálgatja, mely a la­kosság legnagyobb részét szegénységre juttatta. A Taaffe-kormánynak már pusztán említése is bátorsá­got, bizalmat öntött a népbe, mely látva, hogy jelen­leg oltalomban részesül, a vállaira rótt terhek szapo­rítását örömest elvállalja, mit az utolsó pénzügyi ki­mutatás is bizonyít. Karinthia szlovén lakosságát a kormány figyelmébe ajánlja. S­­­e u­d­e­­ (ellene) sajnálja, hogy az egyletek, különösen a munkásegyletek ellen intézkedések té­tettek , hibáztatja a reactio beavatkozását az iskola­ügybe , mint jó hazafi csalódást érez a hibás állam­politika láttára, és az uralkodó rendszerben nem akarva részt venni, a költségvetés ellen szavaz. Ot­z (mellette) a mai szegénységet a társadal­mi feltételek fölbomlásának és az államszervezet be­tegségének tulajdonítja és constatálja, hogy 1874. óta a mezei gazdák és az iparosok helyzetében ha­nyatlás állott be és a kivándorlás nagyobb mérvet öltött. Mindenekelőtt szükséges, hogy az egyensúly az államháztartásban helyreállittassék, a mi takaré­kosság és az adóknak igazságosabb elosztása által érhető el. Szónok azt hiszi, hogy némely miniszté­riumban, pl. a közoktatási, bel- és pénzügyminiszté­riumokban megtakarításokat lehetne eszközölni. A közigazgatásnak átalában olcsóbbnak kell lennie, mint pl. Svájczban. A kormány működése által már bebizonyította, hogy igazságosságra törekszik, de minden jó dolog időt kíván. Mindenekelőtt az állam­­háztartásban kell takarékoskodni. Magg (ellene) kijelenti, hogy a hiány több 28 milliónál, mert még a törlesztési járadék és a Ti­rol számára nyújtandó segélyösszeg is hozzájárul. Szónok a jelenlegi és a három év előtti előirányzat összehasonlításából azt látja, hogy a lakosság még a dohányjövedék és a vám levonásával is 18 milliónyi adóval fizet többet; a kormány tehát azon ígéretét, hogy takarékoskodni fog, nem teljesítette. Ezután a nemzetiségi kérdést fejtegeti és azt találja, hogy a né­met elem mindenütt szorongattatik, majd a hivatal­nokok megrendszabályozásáról és az új kinevezések­ről szól és a Länderbank alapítását szemére hányja a kormánynak, mely — mint mondja — letért amaz ösvényről, melyen a régi jó Ausztria haladt. P­f­­­ü­g­e 1 (mellette) az idei költségvetést az előbbivel szemben nagyon előnyösnek tartja. Hiány tulajddonkép csak a papíron van s fedeztetni fog a nélkül, hogy a nép erszénye igénybe vétetnék. Azt hiszi, hogy a mértékhitelesitésnél, az iskoláknál és a trieszti „Lloyd«-nál megtakarításokat kell eszközölni és a fölsorolt tételekből kimutatja, hogy a papság állami pótlék fejében csak egy milliót, vagyis ötöd­rész annyit kap, mint amennyire a hivatalszolgák já­randósága rúg. Ezután fölveti azon kérdést, hogy a tisztviselők maguk gondoskodjanak nyugdíjaztatásuk­ról fizetések bizonyos százalékának összegyűjtése által. A vitát holnap folytatják. Bécs, febr. 27. A X. kerületben levő Adler Viktor-féle gyutacs-gyárban ma délután gyár higany­robbanás következtében két munkás nő súlyosan megsérült. BéCS, febr. 27. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése: Ausztria-Ma­­gyarország a török dohányüzletre vonatko­zólag létrejött egyezmény megkötése ellen óvást tett. Ezt azonban oly akadálynak te­kintik, mely igen könnyen el lesz hárítható, miután nem a pénzügyi rendezés érdeméről van szó, hanem csakis az osztrák és a ma­gyar dohányegyedáruság kezelőségének bi­zonyos érdekeiről, melyek megóvása czéloz­­tatik és melyek a török dohánykezelés újjá­szervezése alkalmával kérdés tárgyát képez­hetik. Páris, febr. 27. (Eredeti távirat.) A politikai körökben határozottan állítják, hogy Ferry a kabinet megalakítása előtt azt az ígéretet kapta Grévytől, hogy a minisztérium veresége esetében föloszlatja a képviselő­házat. Challemel-Lacour körjegyzéke, melyet Francziaország külföldi képviselőihez fog in­tézni, az új kabinet kinevezésének közlésére fog szorítkozni. (Pol. Corr.) Páris, febr. 27. Byrne nevű egyéniség, kinek külseje az Ír föld-liga titkára, Byrne Frank külsejé­nek felel meg, ma délelőtt elfogatott és a rendőrfő­nökhöz kisértetett. Az elfogott Byrnével való azonos­ságát tagadja. London, febr. 27. (Eredeti távirat.) Parnell módosítása kudarc­ot vallott a kép­viselőházban. E javaslat annyira túlzott volt, hogy kevésbe került megczáfolása. A módo­sítással különben nem törődött a ház, csak kevesen beszéltek és Parnell hívei közül is csak tizenöten szavaztak a módosításra. Berlin, febr. 27. Rudolf trónörökös ma délután két órakor különvonattal ide érkezett; a pályaud­varban Vilmos császár és Vilmos herczeg osztrák­magyar egyenruhában fogadták. Rudolf trónörökös a Ferencz József császár és király nevét viselő testőr­ezred egyenruháját viselte. A vonat berobogásakor a nevezett ezred által felállított diszőrség zenéje az osztrák hymnust játszotta. Az üdvözlés mindkét rész­ről igen szívélyes volt. A császár a trónörökössel a diszőrség előtt ellépett, melynek parancsnoka a sza­bályszerű jelentést megtette. A fogadtatásra továbbá megjelent Berlin város kormányzója, parancsnoka és rendőrfőnöke és a díszszolgálatra kirendelt Schlot­heim báró lovassági tábornok. A trónörökös a csá­szárral a városon keresztül a váriakba hajtatott. A megbetegedett Széchenyi gróf nagykövet helyett Passetti követségi tanácsos, Steininger báró és a kö­­vetségi titkárok egész az ország határáig utaztak a trónörökös elébe. A walesi herczeg mindjárt a vár­iakba érkezéskor üdvözölte a trónörököst. Róma, febr. 27. (Eredeti távirat.) A költségvető bizottság tegnapi ülése rendkívül zajos volt. S­o n n i n­o határozati javaslata, mely bizal­matlanságot fejez ki a kormány ellen, szavazatra kerülvén, tizenegy tag mellette s ugyanannyi ellene szavazott. A szélsőbal új programmot dolgozott ki, mely­nek most Bertanit és Cavalettit megnyerni iparkod­nak. E programm különösen a népoktatás terén terjedelmes reformokat követel a kormánytól. Baccelli oktatásügyminiszter elrendelte a Pan­theon tetejéhez toldva levő s e régi remekművet any­­nyira elcsúfító újkori toronypár lebontását. Az egy­házi elöljáróság erélyesen tiltakozott a lebontás ellen, de miután Baccelli megígérte, miszerint gondoskodni fog a harangoknak más módon való elhelyezéséről, a papok belenyugodtak. Az Olaszország és Svájcz közt kötendő keres­kedelmi szerződés fölött itt Rómában folyó alkudo­zások, a Gotthard-alagúton keresztül szállított átme­neti árukat illetőleg, tetemes nehézségekbe ütköztek, minthogy Svájcz helyi érdekeit, Olaszország pedig Németországgal való kereskedelmének vitális érde­keit védelmezi. A dolog itt annál kínosabb benyo­mást okozott, mert fölfedezték, hogy a svájcziak el­­lentállása franczia befolyásnak tulajdonítható. A képviselők közt szétosztott zöld könyv a Chili Köztársaság és Peru­s Bolivia közt folyt hábo­rúra, továbbá a sfaxi károsultak, a tripolisi ügyre stb. vonatkozó, összesen 260 darab okmányt tartalmaz. 1881. november havától 1882. november haváig. A román kormánytól jegyzék érkezett, melyben kimutatni igyekszik a Szulina­ és Galaczra vonatkozó rendszabályainak teljesen jogos voltát, valamint azt, hogy semminemű nemzetközi kötelék nem kényszerít­heti a szabad kikötőknek a nevezett helyeken való további meghagyására. Prága, febr. 27. Wallmoden gróf, lovassági tábornok, az 5. dzsidás-ezred tulajdonosa, ma délután meghalt. (Gr. Wallmoden Károly, Ágoston Lajos, osztrák lovassági tábornok, s a Heinde, Walshausen és Uhry uradalmak tulajdonosa szül. 1792. jan. 4-én. 1850-ben mint Haynau utóda a 7-ik hadtest parancs­noka volt, később azonban gr. Gyulai mellé lett be­osztva a 2-ik hadtesthez. 1858. óta nyugállapotban élt.) Várna, febr. 27. (Eredeti távirat.) A ni­­kolajevi hajógyárban nagy tevékenység uralkodik, a­mióta három pánczélos hajót készítenek ott. Belgrád, febr. 27. A katonai hivatalos lap a király rendeletét közli a hadsereg újjáalakítása tár­gyában. Alexandria, febr. 27. A »Havas ügynökség« szerint számos európai kérvényt ír alá, melyben az angol kormánytól állandó katonai megszállást kérnek védelmükre. Konstantinápoly, febr. 27. (Eredeti távirat.) Francziaország határozottan ellen­zi Rusztem pasának libanoni kormányzóvá való kinevezését. Francziaország ugyanis at­tól fél, hogy Anglia befolyása Syriában is el fog hatalmasodni, ha Rusztem pasa mandá­tuma meghosszabbittatnék. Fiume, febr. 27. (O. É.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Széchenyi Pál gr. kereske­delemügyi miniszter péntek reggel ide érkeznek. Szombat este Zágrábba utaznak.

Next