Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1883-02-28 / 58. szám
Budapest, február 27. A csángó magyarok hazatelepítése a megvalósulás küszöbén áll. S ez örvendetes esemény. Kevesen vagyunk, lassan szaporodunk. Főleg csak extensive, a nem magyarajkú magyar polgárok beolvasztása által. Ez a processus legszebb folyamatában van, mert természetes. Nem erőszak eredménye. Mutatja a magyar faj nagy assimiláló képességét, mely a múltban a társadalmi és alkotmányi elzárkózottság, s még egyéb okok miatt nem gyakorolhatta teljes hatását. Nincs nagy nemzet Európában, mely a beolvasztás és assimilálás által nem lett volna nagygyá. A keleti és északi németek beolvasztották a szlávokat. A vilezekek és obraditák nem léteznek. A lengyelek sem fognak soká létezni Pozenben. A franczia nemzet öt különböző nyelvű és fajú néptörzsből alakult. A kelta és germán, valamint a római faj már a 11-dik században nyelvileg egy közös nyelvbe, a francziába olvadt. Az angolszász faj összevegyült a hódító normanokkal és keltákkal, s a nagy angol nemzetet ez összeolvadás által teremtette meg. Hasonló processus hozta létre az olasz nemzetet, mely a longobárdokat, s gótokat olvasztotta be, valamint a spanyolt, mely keltákból, germánokból és rómaiakból keletkezett. Ha tehát mi, hatalmi eszközök erőszakos alkalmazása nélkül olvasztani törekszünk, csak azt tesszük, amit más nagy nemzetek a múltban tettek, vagy tesznek jelenleg is. A különbség csak az , s ez mutatja a magyar faj különös fölényét — hogy nálunk a beolvasztás nem amalgamisatló nyelvileg, mint volt a középkorban nyugaton, hanem elnyelés. A magyar nyelv ép úgy — bár kisebb mérvben — fölvette a hazai törzsek nyelvének gyökszavait, mint felvette a franczia, angol , de grammatikaiig nem alkalmazkodott, mint a nyugati nyelvek. Nem jöhetett létre e miatt közös nyelv. A magyar nyelv a magába fölvett idegen szavakat teljesen magyar szavakká tette. De a beolvasztó processus, mely a legutóbbi évtizedben oly gyors lendületet vett, hogy ez idő alatt nagyobb hatást gyakorolt, mint a múltban egy század alatt, mégsem annyira gyors, hogy ne kívánhatnak még gyorsabbá tenni. Nekünk tehát az az érdekünk, hogy minden magyart a magyar hazában concentráljunk. Nem vagyunk colonisaló nép. Jelenlegi népességi viszonyaink mellett nem is lehetünk. Aki e hazából kivándorol, az előbbutóbb, a második, vagy a harmadik generálónál elvesz a magyar fajra nézve. Mert az utánvándorlók száma nem oly nagy, hogy hatalmas magyar telepek, majdan államok támadhatnának. A magyar kivándorlás nem úttörője a magyar politikának, mint úttörője az angol, franczia stb. kivándorlás az angol, franczia politikának. Még közvetlen szomszédunkban, Bukovinában és Romániában is veszély fenyegeti a kivándorolt magyarokat. Maguk a csángók elveszhetnek fajunkra nézve, ha vissza nem telepítjük őket. Fenyegeti őket nemcsak a beolvasztás, de a nyomor is. Itthonn és az alsó Duna vidékén rendkívüli szolgálatokat tehetnének a nemzeti ügynek. Ott, ahol a Nagy György kezdeményezése és fáradalma folytán, a kormány le akarja őket telepíteni. Magyar határőrvidéket képeznének grammatikailag. Rendkívül elősegítenék a déli vidékek magyarosodását. Ezenfelül tekintélyes számmal szaporítanák az ott amúgy is ritka népességet, valamint a munkaerőt. Egyelőre 500 család letelepítéséről van szó. Az idén és a jövő évben. Azután következnék a többi. A kormányon nem fog múlni az üdvös terv megvalósítása, ha az megvalósítatlan marad. Megteszi kötelességét oly mérvben, mely a legnagyobb elismerést érdemli. Valóságos szűztalajt, nílusi televényt, amerikai őserdőföldet kínál nekik a civilisatio közepén majdnem oly feltételek alatt, mint az amerikai kormány a vadon ölén. Ugyanazt a hold földet, melyért 14 — 15 frt évi haszonbért fizetnek, odaadja harminczkét éven át törlesztendő hatvanhárom, vagyis évi 4 forint 40 krajczárért tulajdonjoggal. A csángók két kézzel kapnának az alkun. Jönnének nem holnapután, de holnap, ha költségük volna. Ha kibontakozhatnának tényleges viszonyaikból. A derék andrásfalvai lelkész Tomka Károly azt írja Nagy György kormánybiztosnak, hogy e czélra elég volna 20.000 forint. De ekkora összeg nem teremthető elő. A kormány nem adhatja. A csángóknak nincs. Mi következik ebből? A magyar társadalomnak kell közbelépnie, s a szükséges 20 ezer forintot összeadnia. Tomka Károly, s Nagy György valóban a magyar társadalomra appellálnak. Az az utóbbihoz, Nagy György Somssich Pálhoz, a csángók hazatelepítése czéljából alakult bizottság elnökéhez. A felszólítás kétségkívül viszhangra fog találni a bizottság és az annak élén álló kitűnő férfiúnál. Nem kétkedünk, hogy mindent el fog követni a szükséges összeg előteremtésére. De húszezer forint mégis sok pénz. Egyesek nem adhatják össze. A bizottság magángyűjtés által nem terenteteti elő — gyorsan . Csak a nyilvános adakozás, a társadalom hatalmas beavatkozása adhat rögtönös stélyt s erre van szükség. A csángóknak meg kell kapniok a pénzt, mielőtt a tavaszi és nyári munkára szétoszlanának. Hiszszük, hogy a magyar társadalom lehetővé teszi ezt. Ami sok egyesek, kicsiség a társadalom bőkezűségére nézve. Húszezer forint csekély összeg akkor, midőn a magyar társadalom lelkesedik valamely nagy, nemzeti ügyért. És lelkesedni fog. A csángó bizottság tehát a siker biztos tudatában foghat a gyűjtés munkájához. A közvélemény minden orgánumának támogatására számot tarthat. Budapest, február 27. A gazdasági egyletek küldötteinek ma végüket ért tanácskozásai sok hasznos és életre való eszmét vetettek fel. A gazdasági egyletek szövetkezete van hivatva arra, hogy megtestesítse ez eszméket. Hogy a gazdasági egyletek sokkal tervszerűbb és intenzívebb működésre utalvak,mint aminőt eddig kifejtettek, s hogy hatáskörükbe több oly feladatot fel kell venniök, melyekről eddig megfeledkeztek, az a bebizonyításra szorulás stádiumán rég túl levő átérzett igazság, amely azonban jó, hogy most maguk által a gazdasági egyletek megbízottai által nyilván elismertetett. Ha valami, a gazdasági egyletek ezen szövetségének létesítése s az e réven kifejlődő állandó érintkezés és összeműködés vívhatja azt ki, hogy a hézagok betöltessenek, s a jogos és méltányos követelmények kielégittessenek, S ha igy helyeseljük a szövetség eszméjét s nyilván kimondjuk, hogy eredményt, practicus eredményt is várunk attól, kevésbé vagyunk optimisták a szövetkezésnek mintegy koronájául szánt főtanács eszméjének életrevalóságára nézve. Igaz, hogy ezt az eszmét csak »elvben« fogadta el a gyűlés részletes tervének kidolgozását, mint annyi sok mást, egy bizottságra bízták. Ha egyéb nem, ez is eléggé a mellett szólna, hogy e terv éretlen volt. Ezt bizonyította a discussió folyamán e részben fölmerült sok nézeteltérés is. Sokan kezdeményező, sőt disponáló fiók-kormányt akartak s akarnak belőle csinálni, ami absurdum. Tanácsadó bizottság lehet, de czélszerűsége akkor is s úgy is hatáskörétől és összeállításától függ. Míg ez iránt nem lehetünk tisztában, nem ítéljük el a kezdeményezést, s kívánjuk, hogy ne legyen arra később se okunk. A mezőgazdasági biztosítás-ügyben is inkább csak óhajokat és egy másik előkészítő bizottság által kidolgozandó gondolatokat, mint kész eszméket fejezett ki a nagygyűlés. Azt azonban constatálhatjuk, hogy a szabad versenynek felhasználása és az értékek méltányos becslése volt az a két alapgondolat, mely a vitából leginkább kidomborodott. De egyszersmind feltétlenül rosszalta a gyűlés a gazdasági egyleteknek állandó ügynökségekül való lekötését, mert ez csak egyes társulatok javára zsákmányolná ki a gazdasági egyleteket és elvonná azokat nemesebb hivatásuktól, mi, például a biztosítás terén, csak az ügy terjesztésében és a verseny elfogulatlan felhasználásában áll. Mindez nagy nézeteltérésre okot nem szolgáltatott. Azon főkérdés azonban, melyre nézve véleménykülönbség és a tárgyalás első napján erős küzdelem is fejődött ki, hogy t. i. az eddigi alapon való önkéntes társulás és önkéntes adózás útján létesüljenek, szaporodjanak és fejlődjenek-e a gazdasági egyletek vagy pedig kötelező pótadó alapul vételével, kényszer alapján szervezkedjenek, oly nagy többség döntött az eddigi alapon való szabad fejlődés mellett, hogy nem is foglalkoznánk azzal, ha azzal kapcsolatban több oly eszme nem merült volna fel, mely élesebb megvilágítást tesz szükségessé. Legelőször is a kötelező pótadó és kényszertársulás szoros összefüggését kell bizonyítanunk , mert a nyilatkozatokban, ez öszszefüggést nem hangsúlyozták, pedig a kettő közt szoros kapocs van. Mert ha már kötelezünk mindenkit, ki földadót fizet, arra, hogy járuljon a gazdasági egyletek szükségeihez, akkor jogot is kell neki adni arra, hogy azokban részt vehessen. Tehát itt teljes mértékben valósulna az, mit az ipar terén, a kényszertársulás czímén elérni akarnak; azzal a különbséggel, hogy az iparos kényszertársulással egyszersmind a qualificatio megkövetelése is vele járna; a gazdasági egyletekben pedig a legtöbb adót azok fizetnék, kik ez intézménytől nem várnak és nem nyernek semmit. És ha sokan úgy szeretnék feltüntetni az e czímen kivetendő pótadót, mint önadóztatást és mint hasznos beruházást, mely az egyeseknek is meghozná gyümölcsét , hát ez után két nagy illuziót táplálnak és terjesztenek. Először is a törvényhozás által kiszabott pótadó, melynek nemcsak alapját, hanem százalékát is eleve meg szerették volna határozni, minden lehet, csak önadóztatás nem. Ha pedig kiveszik a törvényhozás kezéből és a gazdasági egyletek kezébe teszik le a pótadó elhatározását és kiszabását, akkor ezeket hatósággá teszik és e társadalmi intézményt természetéből kivetkőztetik. Még nagyobb az illuzió a tekintetben, amit e pótadó által elérni lehetne. Nem naiv önámitás-e, ha a pótadótól, mely az alapadó fél vagy 1 százalékánál több nem lehet, egy csapásra az uzsora megszüntetését, a kivándorlás megakadályozását, a gazdasági hitel javítását, a talajjavítást, a csatornázást, s még sös mint egyebet, elérhetőnek hisznek és mondanak. Mindennek lehetetlenségét bármily kis mértékben is, bizonyítják a számok. Egy félszázalékos pótadó adna 200,000 frtot, egy százalékos ad 400,000 forintot , ebből jutna egy-egy gazdasági egyesületnek 2000—4000 frt. Hogy ebből ugyan nem fog létesíteni olyan intézményeket, melyek alkalmasak az uzsora és kivándorlás megszüntetésére avagy csak enyhítésére is , azt, úgy hisszük, bővebben magyarázni sem kell. Arra meg épen nem is terjeszkedünk ki, hogy az egyletek útján javíthatók lennének a gazdasági hitelviszonyok, akár lesznek azok pótadóval ellátva, akár nem. Mert ezek a szabad, és önkéntes társulás mellett is befolyhatnak erre, sőt így még inkább, mert a valóban érdeklődő és értelmes gazdaközönséget fogják felölelni, nem pedig az adófizetés útján, összeszedett elemeket, mondjuk, ezek a mostani alapon alakulva és erősbödve is befolyhatnak arra, hogy a gazdák tervszerűbben és intenzívebben gazdálkodjanak, hogy telekkönyvüket rendehozzák, hogy hitelszövetkezetek létesüljenek és ezek útján a váltó és jelzálogüzlet könnyebben hozzáférhetővé tétessék a mezei gazdákra nézve is, de ezentúl a gazdasági egyletek, a hitelügy tekintetében csak javaslatok által léphetnek fel, s arról semmiféle szervezet mellett sem lehet szó, hogy ezek a gazdasági hitelviszonyok javítása czéljából anyagi eszközök felett is rendelkezzenek. Minthogy pedig az önadóztatás czímén behozni javasolt pótadó elfogadása czéljából ezt az illuziót is fel lehetett kelteni, azt hiszszük, szükséges volt, ennek teljes és tökéletes alaptalanságát szintén kiemelni. Átalában pedig a gazdasági egyletek két főhibáját, egyfelől a tagok közönyét, másfelől működésük csekély voltát, nem a kényszer által kell és lehet megszüntetni, hanem a megyei értelmiség tettvágyának és kötelességérzetének felébresztésével. E czélra igenis helyes tényezőnek tartjuk a szövetség létesítését, ennek tanácskozását, mert ez által őhet és kell azon tényezőket működésre serkenteni s működésüknek irányt szabni és feladatokat jelölni ki. De nem szabad sohasem a társadalom szabad intézményeit kényszer alá fogni, mert abban a perezben, melyben az ily törekvések megvalósulnának, megszűnnek mindezen intézmények áldásos hatásának legnagyobb része. Nem is kívánunk kiterjeszkedni itt azon alkotmányos tekintetekre, melyek tiltják azt, hogy országos adópótlékok és ezek kezelése a felelős kormány intézkedése alól elvonassék. Mert azt már mindenki tudja, hogy ha gazdasági czélokra országos segélyt akarunk, ezt a felelős kormány kezébe kell adnunk, nem pedig mellette teremteni egy mellékadókivető hatóságot és azt osztogató kormányt. Idevezetett volna (ha nem is ideczélzott) az a terv, mely a gazdasági egyletek nagygyűlésén szerencsésen megbukott. A képviselőház f. é. február hó 28-án szerdán d. e. 10 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletének első tárgyát a Curiának az országgyűlési képviselő választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslat képezte. V izsony elnök megnyitván az ülést, Tamásy Béla előadó és Pauler Tivadar igazságügyminiszter indokolják a törvényjavaslatot. Ez után hosszabb vita támadt, melyben Kemény János dr., Éles Henrik,Kőrösy Sándor, Boer Antal, Hegedűs Sándor, Csernátony Lajos, Horváth Gyula és Tisza Kálmán vettek részt, végre abban történt megállapodás, hogy a törvényjavaslatnak ezúttal a ház napirendjéről való levétele iránt indítvány fog létetni. Az ország czímerének használatáról szóló törvényjavaslat, mely ezután vétetett tárgyalás alá, Tibár Antal előadó indokolása, Éles Henrik, Csiky Kálmán és Tisza Kálmán miniszterelnöki felszólalása után úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Ezzel az értekezlet véget ért. A pánszláv sajtó és Szepes megye. Szepes megye közönsége legutóbb tartott közgyűlésében a pánszláv sajtó izgatásai ellen felirat intézését határozta el a belügyminiszterhez. Lőcsei levelezőnk a felirat tartalmát következőkben ismerteti: Jóllehet megyénk tótajkú lakosságának közérzülete a pánszláv üzelmektől eddigelé nem mételyeztetett meg, — e tekintetben tehát megyénket közvetlen veszély nem fenyegeti, mégis, miután az ország integritásának és a magyar állameszmének, a nem magyarajkú honpolgárok minden rétegeiben való megszilárdulása elsőrendű országos érdeket képez, mi minden oly üzelmeknek szigorú és kíméletlen megfékezését elengedhetlennek tartjuk, melyek az ország egységének megingatására, magyar jellegének csorbítására irányozzák. Miután a magyar államot csak a hazában lakó különajku testvérnépek zavartalan egyetértése képes megingathatlanul consolidálni, — a pánszláv sajtó üzelmei pedig épen ezen oly hőn óhajtott czélt kockáztatják: tisztelettel kérjük a pánszláv sajtó immár türhetlen izgatásainak, a legszigorúbb rendszabályok alkalmazása mellett véget vetni. A képviselőház zárszámadási bizottságából. (Esti lapunk tudósításához.) A bizottság végül az igazságügyi tárcza egész zárszámadását kellően indokoltnak találván , a felmentvény megadását indítványozni fogja. Ormós a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi tárcza számadásait terjeszti elő. A bizottság a nagymérvű túlkiadásokat, tekintettel azoknak közgazdaságilag valóban productiv voltukra, indokoltaknak találta és kifogástalanul tudomásul vette. Végül Ormós azon megjegyzést teszi, hogy az erdészet kiadásai elszóródva vannak felvéve a zárszámadásba s igy az áttekintés meg van nehezítve. Óhajtja, hogy az erdészetnek mint külön ágnak bevételei és kiadásai együtt mutattassanak ki. A bizottság e kérdés eldöntését a jövő ülésre halasztotta, midőn az illető miniszter a kellő felvilágosítást megadhatni és nézeteit közölhetni fogja. Ezzel az ülés véget ért. Közelebbi ülés holnap délután 51. órakor. Tárgyaltatni fognak a bűnügyi tárczánál függőben maradt kérdések és a közlekedésügyi tárcza zárszámadása. A mérsékelt ellenzék ma d. u. 5 órakor Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a Curiának a képviselő választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot, melyet Horváth Lajos hoszszabb beszédben ismertetett. Hódossy Imre egy lényeges módosítványt terjesztett az értekezlet elé, melyet az egyhangúlag elfogadott.A módosítvány megtételével Hódossy Imre bízatott meg. Ezzel az értekezlet véget ért. A mérsékelt ellenzék márczius hó 1-én csütörtökön d. u. 5 órakor értekezletet tart. Tárgy: a középtanodai törvényjavaslat. Az országgyűlési függetlenségi párt Mocsáry Lajos elnöklete alatt tartott mai értekezletén tárgyalván a magyar czimernek használatáról szóló törvényjavaslatot, azt nem fogadta el. A párt részéről határozati javaslat nyújtatik be az iránt, hogy a kormány előbb a magyar czimernek törvényben való megállapításáról intézkedjék. A határozati javaslat benyújtásával Thaly Kálmán bízatott meg. A curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatott. Ezzel az értekezlet véget ért. A képviselőház kérvényi bizottsága ma d. u. 5 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt ülést tartott, melyen Rakovszky Géza előadó előadta a 26. sorsjegyzékbe foglalandó kérvényeket. Ezek közül legtöbb már elintézett ügyekre vonatkozott. Nógrád megye felirata két megyei tisztviselő javadalmazásának leszállítása iránt történt miniszteri intézkedés ügyében, tekintettel a megyei háztartásról szóló törvényre, az irattárba teendő. Turóczmegye felirata a pánszláv sajtó megfékezése iránt, mint figyelemre méltó adandó ki a belügyminiszternek. A temesvári keresk. és iparkamara kérvénye az 1877. XXII. t. sz. módosítása ügyében, tanulmányozás végett az igazságügyminiszternek adandó ki. Az alsó-muraközi községek kérvénye egy járásbíróságnak Perlakra leendő helyezése tárgyában, kiadandó az igazságügyminiszternek. A győrvidéki gazdasági egyesület kérvénye az állatorvosi intézmény reformálása iránt, a belügyminiszternek adandó ki. Több háromszék megyei község kérvénye az iránt, hogy Balóton járásbírósági és szolgabírói székhely létesíttessék, a bel- és igazságügyi miniszternek adandó ki. A képzőművészeti társulat kérvénye az írói és művészi jogról szóló törvényjavaslat módosítása tárgyában, az e törvényjavaslat tárgyalására hivatott igazságügyi bizottsághoz utasítandó. Ezzel az ülés véget ért. Táviratok. Bécs, febr. 27. A képviselőház ülése. (Folytatás az esti lapban közlöttekhez.) Kevera és elvtársai azt indítványozzák, hogy törvény alkottassék, mely hathatós védelmet nyújtson a csavargók ellen. Az ipartörvényjavaslat harmadízben felolvastatván, vita nélkül elfogadtatik. Következik a költségvetés tárgyalása. C a r n e r i (ellene) a kormány működését bírálja, s a nyelvügyi kérdésekben tett intézkedésekre és a bécsi cseh iskola ügyében követett eljárásra utalva, azt hányja a kormány szemére, hogy a németeket háttérbe szorítja és a szlovéneknek kedvez. Szónok kijelenti, hogy az olyan kibékülés, aminőt a kormány óhajt, Ausztria régi jellegének megsemmisítése volna. Szónok a jövőben bízik, mert mindennek van határa. Kun (mellette) azt fejtegeti, hogy a jelenlegi többség, mely a pénzügyi téren való részgazdálkodást az alkotmányhű párttól örökbe kapta, arra törekszik, hogy az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítsa. A kormány politikai tevékenysége ezen czél elérésére van irányozva. Szónok az alkotmányhű párt közgazdasági működését birálgatja, mely a lakosság legnagyobb részét szegénységre juttatta. A Taaffe-kormánynak már pusztán említése is bátorságot, bizalmat öntött a népbe, mely látva, hogy jelenleg oltalomban részesül, a vállaira rótt terhek szaporítását örömest elvállalja, mit az utolsó pénzügyi kimutatás is bizonyít. Karinthia szlovén lakosságát a kormány figyelmébe ajánlja. Se ude (ellene) sajnálja, hogy az egyletek, különösen a munkásegyletek ellen intézkedések tétettek , hibáztatja a reactio beavatkozását az iskolaügybe , mint jó hazafi csalódást érez a hibás állampolitika láttára, és az uralkodó rendszerben nem akarva részt venni, a költségvetés ellen szavaz. Otz (mellette) a mai szegénységet a társadalmi feltételek fölbomlásának és az államszervezet betegségének tulajdonítja és constatálja, hogy 1874. óta a mezei gazdák és az iparosok helyzetében hanyatlás állott be és a kivándorlás nagyobb mérvet öltött. Mindenekelőtt szükséges, hogy az egyensúly az államháztartásban helyreállittassék, a mi takarékosság és az adóknak igazságosabb elosztása által érhető el. Szónok azt hiszi, hogy némely minisztériumban, pl. a közoktatási, bel- és pénzügyminisztériumokban megtakarításokat lehetne eszközölni. A közigazgatásnak átalában olcsóbbnak kell lennie, mint pl. Svájczban. A kormány működése által már bebizonyította, hogy igazságosságra törekszik, de minden jó dolog időt kíván. Mindenekelőtt az államháztartásban kell takarékoskodni. Magg (ellene) kijelenti, hogy a hiány több 28 milliónál, mert még a törlesztési járadék és a Tirol számára nyújtandó segélyösszeg is hozzájárul. Szónok a jelenlegi és a három év előtti előirányzat összehasonlításából azt látja, hogy a lakosság még a dohányjövedék és a vám levonásával is 18 milliónyi adóval fizet többet; a kormány tehát azon ígéretét, hogy takarékoskodni fog, nem teljesítette. Ezután a nemzetiségi kérdést fejtegeti és azt találja, hogy a német elem mindenütt szorongattatik, majd a hivatalnokok megrendszabályozásáról és az új kinevezésekről szól és a Länderbank alapítását szemére hányja a kormánynak, mely — mint mondja — letért amaz ösvényről, melyen a régi jó Ausztria haladt. Pfüge 1 (mellette) az idei költségvetést az előbbivel szemben nagyon előnyösnek tartja. Hiány tulajddonkép csak a papíron van s fedeztetni fog a nélkül, hogy a nép erszénye igénybe vétetnék. Azt hiszi, hogy a mértékhitelesitésnél, az iskoláknál és a trieszti „Lloyd«-nál megtakarításokat kell eszközölni és a fölsorolt tételekből kimutatja, hogy a papság állami pótlék fejében csak egy milliót, vagyis ötödrész annyit kap, mint amennyire a hivatalszolgák járandósága rúg. Ezután fölveti azon kérdést, hogy a tisztviselők maguk gondoskodjanak nyugdíjaztatásukról fizetések bizonyos százalékának összegyűjtése által. A vitát holnap folytatják. Bécs, febr. 27. A X. kerületben levő Adler Viktor-féle gyutacs-gyárban ma délután gyár higanyrobbanás következtében két munkás nő súlyosan megsérült. BéCS, febr. 27. (Eredeti távirat.) A »Neue Freie Presse« jelentése: Ausztria-Magyarország a török dohányüzletre vonatkozólag létrejött egyezmény megkötése ellen óvást tett. Ezt azonban oly akadálynak tekintik, mely igen könnyen el lesz hárítható, miután nem a pénzügyi rendezés érdeméről van szó, hanem csakis az osztrák és a magyar dohányegyedáruság kezelőségének bizonyos érdekeiről, melyek megóvása czéloztatik és melyek a török dohánykezelés újjászervezése alkalmával kérdés tárgyát képezhetik. Páris, febr. 27. (Eredeti távirat.) A politikai körökben határozottan állítják, hogy Ferry a kabinet megalakítása előtt azt az ígéretet kapta Grévytől, hogy a minisztérium veresége esetében föloszlatja a képviselőházat. Challemel-Lacour körjegyzéke, melyet Francziaország külföldi képviselőihez fog intézni, az új kabinet kinevezésének közlésére fog szorítkozni. (Pol. Corr.) Páris, febr. 27. Byrne nevű egyéniség, kinek külseje az Ír föld-liga titkára, Byrne Frank külsejének felel meg, ma délelőtt elfogatott és a rendőrfőnökhöz kisértetett. Az elfogott Byrnével való azonosságát tagadja. London, febr. 27. (Eredeti távirat.) Parnell módosítása kudarcot vallott a képviselőházban. E javaslat annyira túlzott volt, hogy kevésbe került megczáfolása. A módosítással különben nem törődött a ház, csak kevesen beszéltek és Parnell hívei közül is csak tizenöten szavaztak a módosításra. Berlin, febr. 27. Rudolf trónörökös ma délután két órakor különvonattal ide érkezett; a pályaudvarban Vilmos császár és Vilmos herczeg osztrákmagyar egyenruhában fogadták. Rudolf trónörökös a Ferencz József császár és király nevét viselő testőrezred egyenruháját viselte. A vonat berobogásakor a nevezett ezred által felállított diszőrség zenéje az osztrák hymnust játszotta. Az üdvözlés mindkét részről igen szívélyes volt. A császár a trónörökössel a diszőrség előtt ellépett, melynek parancsnoka a szabályszerű jelentést megtette. A fogadtatásra továbbá megjelent Berlin város kormányzója, parancsnoka és rendőrfőnöke és a díszszolgálatra kirendelt Schlotheim báró lovassági tábornok. A trónörökös a császárral a városon keresztül a váriakba hajtatott. A megbetegedett Széchenyi gróf nagykövet helyett Passetti követségi tanácsos, Steininger báró és a követségi titkárok egész az ország határáig utaztak a trónörökös elébe. A walesi herczeg mindjárt a váriakba érkezéskor üdvözölte a trónörököst. Róma, febr. 27. (Eredeti távirat.) A költségvető bizottság tegnapi ülése rendkívül zajos volt. So n n i no határozati javaslata, mely bizalmatlanságot fejez ki a kormány ellen, szavazatra kerülvén, tizenegy tag mellette s ugyanannyi ellene szavazott. A szélsőbal új programmot dolgozott ki, melynek most Bertanit és Cavalettit megnyerni iparkodnak. E programm különösen a népoktatás terén terjedelmes reformokat követel a kormánytól. Baccelli oktatásügyminiszter elrendelte a Pantheon tetejéhez toldva levő s e régi remekművet anynyira elcsúfító újkori toronypár lebontását. Az egyházi elöljáróság erélyesen tiltakozott a lebontás ellen, de miután Baccelli megígérte, miszerint gondoskodni fog a harangoknak más módon való elhelyezéséről, a papok belenyugodtak. Az Olaszország és Svájcz közt kötendő kereskedelmi szerződés fölött itt Rómában folyó alkudozások, a Gotthard-alagúton keresztül szállított átmeneti árukat illetőleg, tetemes nehézségekbe ütköztek, minthogy Svájcz helyi érdekeit, Olaszország pedig Németországgal való kereskedelmének vitális érdekeit védelmezi. A dolog itt annál kínosabb benyomást okozott, mert fölfedezték, hogy a svájcziak ellentállása franczia befolyásnak tulajdonítható. A képviselők közt szétosztott zöld könyv a Chili Köztársaság és Perus Bolivia közt folyt háborúra, továbbá a sfaxi károsultak, a tripolisi ügyre stb. vonatkozó, összesen 260 darab okmányt tartalmaz. 1881. november havától 1882. november haváig. A román kormánytól jegyzék érkezett, melyben kimutatni igyekszik a Szulina és Galaczra vonatkozó rendszabályainak teljesen jogos voltát, valamint azt, hogy semminemű nemzetközi kötelék nem kényszerítheti a szabad kikötőknek a nevezett helyeken való további meghagyására. Prága, febr. 27. Wallmoden gróf, lovassági tábornok, az 5. dzsidás-ezred tulajdonosa, ma délután meghalt. (Gr. Wallmoden Károly, Ágoston Lajos, osztrák lovassági tábornok, s a Heinde, Walshausen és Uhry uradalmak tulajdonosa szül. 1792. jan. 4-én. 1850-ben mint Haynau utóda a 7-ik hadtest parancsnoka volt, később azonban gr. Gyulai mellé lett beosztva a 2-ik hadtesthez. 1858. óta nyugállapotban élt.) Várna, febr. 27. (Eredeti távirat.) A nikolajevi hajógyárban nagy tevékenység uralkodik, amióta három pánczélos hajót készítenek ott. Belgrád, febr. 27. A katonai hivatalos lap a király rendeletét közli a hadsereg újjáalakítása tárgyában. Alexandria, febr. 27. A »Havas ügynökség« szerint számos európai kérvényt ír alá, melyben az angol kormánytól állandó katonai megszállást kérnek védelmükre. Konstantinápoly, febr. 27. (Eredeti távirat.) Francziaország határozottan ellenzi Rusztem pasának libanoni kormányzóvá való kinevezését. Francziaország ugyanis attól fél, hogy Anglia befolyása Syriában is el fog hatalmasodni, ha Rusztem pasa mandátuma meghosszabbittatnék. Fiume, febr. 27. (O. É.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Széchenyi Pál gr. kereskedelemügyi miniszter péntek reggel ide érkeznek. Szombat este Zágrábba utaznak.