Nemzet, 1883. április (2. évfolyam, 89-118. szám)
1883-04-08 / 96. szám
Budapest, április 7. Ma vált ténynyé ama kinevezés, mely mint közeljövőben várható, két hét óta foglalkoztatta a közvéleményt és a sajtót. Baross Gábor képviselő kineveztetése közmunka- és közlekedésügyi államtitkárrá. E tény inkább tárgyi oldaláról tekintve, bár hozzájárul az a körülmény, hogy ugyanezen miniszterem legfőbb vezetőjének személyében is csak nemrég állott be változás, tudjuk s megelégedéssel constatáljuk, hogy tulajdonképeni rendszerváltozást nem jelent. Épen közmunka- és közlekedésügyi kormányzatunk terén különösen az utóbbi időben oly sikerek és eredmények voltak följegyezhetők, oly alkotások létesültek, melyekkel szemben a számos megtámadás, melyeknek e tárcza vezetői ki voltak téve, egészen megsemmisül, s úgy azon miniszterek, kik e tárcza ügyeit eddig vezették, mint azon államtitkár, ki a legfelsőbb elismerés fényes jelétől kísérve, csak nem rég vált meg hivatalától, hogy közlekedésügyünknek más téren tegyen kitűnő szolgálatokat, kormányzati irányukkal és működésükkel, sokkal inkább vívták ki minden elfogulatlan bíráló tiszteletét és elismerését, sem hogy a bekövetkezett személyváltozásoktól bárki gyökeres rendszerváltoztatást kívánhatna és várhatna. Sőt inkább azokhoz az őszinte szerencsekivánatokhoz, melyekkel nemrég a közmunka és közlekedésügyek új miniszterét üdvözöltük s most annak új államtitkárát üdvözöljük, hozzá kell járulnia az a feletti megelégedésnek és örömnek, hogy ezen kiváló férfiak elődeiktől oly működési tért vesznek át, melyen az előttük álló kétségkívül nagy és nehéz feladatok sikeres megoldásának garanciáit, nem csupán teljes bizalmunkat bíró s a legörvendetesebb reményekre jogosító egyéni tulajdonaik, hanem azok mellett a biztos kézzel kijelölt s kipróbált jó irány és az eddigi fényes eredmények által már előkészített út képezik. És ezen tárgyi szempontokkal mindenben szerencsésen vágnak össze ama személyi szempontok is, melyek különösen a mai nap eseménye, az új államtitkári kinevezés körül csoportosulnak. Mint ilyent először is ki kell emelnünk azon körülményt, hogy Baross Gábor kineveztetésében először látjuk az 1867-től számítható új alkotmányos nera által nevelt nemzedék egyik tagját, a parlamenti működés lépcsőzetén a kormánypadokra emelkedni. Ez s még inkább ama tény, hogy Baross Gábor a magas hivatalt, melyet most elfoglal, legkisebb részben sem köszönheti összeköttetéseinek, vagy a társadalmi rangnak, s kineveztetése mégis buzgó és nagyszabású országgyűlési működése után az összes parlamenti körök előtt legkevésbé sem meglepő, hanem szinte természetes kitüntetésnek látszott, fényes tanúbizonysága annak, hogy e korszak sem politikai tehetségekben, sem politikai jellemekben nem meddő, s új alkotmányosságunk nem sorvasztja el a nemzetet, mint azt ellenzéki részről gyakran hirdetik, hanem ellenkezőleg iskolája lett a nagyra termett és nagyra képes erőknek. Baross Gábor az államtitkári rangot oly fiatal korban éri el, hogy e tekintetben mi nálunk most, midőn épenséggel nem éljük a Pittek korszakát, kineveztetése rendkívüli jelenségnek mondható. De fiatal kora daczára elmondhatjuk, hogy már is jelentékeny múltja van, s ezért új állása küszöbét nem úgy lépi át, mint az olyan újoncz, kit csak jóindulatú remények és előlegezett bizalom kisérnek, hanem mint olyan ember, a ki tehetségének, jellemének már bő jeleit adta s a ki nemcsak nevet, jó szándékot és terveket képvisel, de képviseli azon tetteket és érdemeket is, melyek nevéhez már eddig fűződnek. Baross korán lépett a közpályára, előbb a szűkebb megyei élet körében s csakhamar a parlamentben működvén; 1875 óta képviselő, tehát maholnap három országgyűlésre tekinthet vissza. Gyors előhaladását a parlamenti pályán egyedül hamar feltűnt kiváló személyes tulajdonainak s fáradhatatlan szorgalmának köszönheti. Mert Baross nemcsak egyik legügyesebb, legékesebb szavú, legkedveltebbb szónoka a szabadelvű pártnak, hanem egyúttal s még kiválóbb mértékben a tett embere. Előadói s egyéb törvényhozási tanulmányaiban, a bizottságokban, a párt körében, a házban, a delegátióban, a lefolyt 8 év alatt valóban bámulatos tevékenységet fejtett ki, és e mellett sohasem nézte azt, hogy mi a leghálásabb, de mindig azt, hogy mi a legterhesebb feladat . Így lett csakhamar egyik legmunkásabb, legnélkülözhetlenebb tagja s valódi oszlopa a pártnak, melyhez tartozik. Politikai egyéniségét jellemzi : a szerencsés felfogás és éles pillantás, melylyel a kérdések lényegébe behatol, a bátorság, nyíltság, megnyerő modor s különösen a rögtönzés azon hatalma, melylyel magát és meggyőződését érvényesíteni tudja, s mindenekfölött az erély és kitartás, melylyel kitűzött czélja felé szokott törekedni, nem nyugodva előbb, míg azt el nem érte. Eddigi palamenti működése sokkal ismeretesebb, sem hogy e helyen, hol államtitkári kineveztetésének a jelentőségét méltatjuk, annak kimagaslóbb pontjait kellene elősorolnunk. A tulajdonok, melyekre utaltunk, s melyek épen eddigi működésében találtak kifejezést, oly államférfi- egyéniség elemeit képezik, melyek parlamentáris kormányrendszerben a kormányzat bármely ágának vezetése körül képesek biztosítani a sikert. A széles politikai látkör, melynek Baross Gábor máris tanujeleit adta, kezeskedik róla, hogy új állása feladatait mindig be fogja tudni illeszteni ezen erélyes, előre törekvő, de mérsékelt és körültekintő nemzeti politika programmjába, melynek pályája kezdetétől fogva híve és bajnoka volt; ama kiterjedt tanulmányok pedig, melyeket mint a képviselőház közgazdasági bizottságának előadója éveken át tett, arra fognak szolgálni, hogy az ezentúl közlekedésügyi kormányzatunkban neki jutó fontos feladatok megoldásánál mindig szeme előtt tartsa hazánknak különös figyelmet és gondot érdemlő közgazdasági érdekeit. Midőn ezért az új államtitkárt diszes, de bizonynyal terhes hivatali pályája küszöbén üdvözöljük, s neki szerencsét kívánunk, teszszük azt abban a meggyőződésben, hogy a hazának személyéhez és működéséhez fűzött nagy várakozásai soha csalékonyaknak bizonyulni nem fognak. Budapest, április 7. A szervezkedés, mely a megyék háztartásáról szóló törvény következtében most országszerte foly, igen fontos és nagy figyelmet érdemlő jelenség. Constatáljuk mindenekelőtt azt a körülményt, hogy a megyék szinte kivétel nélkül kedvezőleg fogadták ezt a törvényt, s annak átalános intézkedései sem azon költségvetés ellen, mely annak mellékletében az egyes törvényhatóságok állami javadalmazása tekintetében előiratott, panasz nem merült fel. Az önkormányzati önadóztatásnak kérdése igen nehéz és az utóbbi időben folytonos átalakulásokon megy át. Magyarország különböző vidékeinek helyi viszonyai, forgalmi, culturális és gazdasági alakulásai és így az önadóztatás alapjai pedig oly nagyon különbözők, eltérők, sőt ellentétesek, hogy azok önkormányzati és közigazgatási szükségeit egységes elven vagy egyszerű alapeszmén nyugvó terv alapján kielégíteni nem is lehetséges. Ha tehát e nehézségeket a törvényben legyőzni sikerült, azt csak elismeréssel kell kiemelnünk. És hogy sikerült, bizonyítja az, hogy a megyék a megoldással megelégedve, az állami közigazgatás és önkormányzat hívei azzal egyaránt megnyugtatva vannak. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a törvény valami semmit mondó, a helyzeten mit sem változtató rendszabály lenne és javító intézkedéseket nem tartalmazna. Ellenkezőleg, az az érdeme, hogy míg egyfelől az önkormányzatnak, az állami közigazgatás pontosabb és czélszerűbb teljesítése czéljából az eddigi javadalmazásnál félmilióval nagyobb összeget ad, egyszersmind gondoskodik ezen összegnek czélszerűbb felhasználásáról; a szolgabírák, orvosok és gyakornokok szaporításával, a fizetések javításával és a járások helyesebb beosztásával, anélkül, hogy ezen kérdéseknek, a helyi viszonyoknak megfelelő megoldási részleteit és keresztülviteli módozatait az önkormányzat önelhatározásától elvonná, vagy másfelől ezt a további segélyforrásoknak, megszabott állami adóalapra fektetett pótlékok önálló kivetése segedelmével való megteremtésétől eltiltaná. Épen ez a két feladat áll most a megyék előtt azon évnegyedes gyűléseken, melyeket most tartanak. Ezeken kell czélszerűen előkészüliek, megállapítlnák háztartásukat , azt elsősorban, természetesen az állami dotatióra fektetve, de másfelől óvatosan és takarékosan conbinatioba vonva a pótlékokat is. E tekintetben, elismerjük, a megyéknek nagy tartózkodásra van szükségük. Mert egyfelől az állami dotatiónak jelentékeny emelése, minden pótlék nélkül is módot nyújt nekik arra, hogy közigazgatási szervezetüket javítsák ; mégpedig a czélszerű területi beosztással kapcsolatosan oly módon, mint ez a törvény tárgyalási okmányaiban jelezve van, nemcsak általánosságban, hanem concrete is, minden egyes megyére nézve. Mert mindenik megyének indikálva van a szervezés nem központi egyoldalú informatiók, hanem a megyék javaslatai és ismételten módosított, később megnyugvásra vezető módon kielégített kérelmei alapján. De másfelől nemcsak azért ajánljuk a pótlékokhoz való folyamodásban az óvatosságot és önszigort, mert most, jó időre eleget lehet tenni a közigazgatás javításának az állami dotatio felemelt összegéből is, hanem azért is, mert közgazdasági, közlekedési téren is állanak vagy csak ezentúl keletkeznek még feladatok a megyék előtt, melyeknek —bizozonyos korlátok között — czélszerű műveletek segedelmével a 3, illetőleg 5 százalékos pótlékból nagy eredménynyel fognak eleget tehetni és ez által valóban maradandó műveket és eredményeket, sőt tényezőket teremthetni a vidék kulturális fejlődésének. Ezen üdvös működésben pedig akadályozva lesznek, ha már a pótlékokat is közigazgatási, mégis csak meddőbb szükségek fedezésére veszik igénybe és kötik le. Pedig tudjuk tapasztalásból, hogy személyzetszaporítás, fizetésjavítás két oly dolog, melyet legkönnyebben lehet ekadatolni és legnagyobb erélylyel sürgetni. Annyival is inkább, mert a megyei szervezet természetében van az összeköttetések azon sokféle öszszehatása, melynek bonyolult voltából nehéz megkülönböztetni a közérdeket a személyes érdektől. Nem azért hangsúlyozzuk ezt, mintha bárkit is gyanúsítani akarnánk — hisz egész átalánosságban, tárgyilagosan beszélünk ; nem is azért, mintha ne tudnók azt, hogy a közigazgatási közegek kellő javadalmazása és létszáma, bizonyos mértékben, (de csakis bizonyos mértékben) befoly a közigazgatás javítására is. De most, az új helyzettel szemben, azért tartottuk szükségesnek ezt kiemelni és hangsúlyozni, mert szigorú korlátokat kell szabni ezen fizetésemelési és létszámszaporítási áramlatnak; annyival is inkább, mert ennek tesz eleget az állami dotatió jelentékeny emelése, és, mert útját vághatja az a megyei háztartás czélszerű, az adózó közönségre nézve is hasznos berendezésének. Mert sokkal nagyobb szolgálatot tesz a megye ennek, ha az adópótlékot, csak közmunka, kulturális egészégügyi állandó befektetéseknek (esetleg hitelművelet által való) biztosítására fordítja, mintha azzal dicsekedhetik, hogy legnagyobb fizetéssel ellátott, legszámosabb közegei vannak. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister ma este több napra Bécsbe utazik, hogy ott Dunajewski pénzügyminiszterrel a monarchia mindkét felét közösen érintő különféle ügyek iránt konferáljon, főképen azonban hogy a szeszadó tervezett reformjára vonatkozó tárgyalásokat újból felvegye. — Ludvigh osztálytanácsos egyenesen Bécsbe utazik. A hivatalos lap holnapi száma — írja a Bud. Gorr. — közzéteszi belusi Baross Gábor orsz. képviselőnek közlekedésügyi minisztériumi államtitkárrá történt kineveztetését. Baross Gábor, aki valóságos politikai államtitkárrá neveztetett ki, jövő hétfőn d. e. megkezdi hivatalos működését. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 8-án d. u. 6 órakor értekezletet tart. Az adófelszólamlási bizottságok tagjainak megválasztása tárgyában a magyar királyi pénzügyminiszter a következő kör rendeletét intézte az összes törvényhatóságokhoz : Felhívom a törvényhatóság tekintetes közönségét, hogy a folyó 1883. évre alakítandó egyenes adófelszólamlási bizottsághoz szükséges tagokat az 1876. évi XV. t.-cz. 30-ik §-ának határozmányaihoz képest válaszsza meg; figyelemmel lévén, amint a törvény rendeli, arra, hogy a tagok, amennyire lehetséges, fejében a föld- vagy házbirtokosok, felében pedig a kereseti- vagy tőke-kamatadó-kötelesek osztályából választassanak. Miután azon törvényhatóságokra nézve, melyek a királyi adófelügyelői intézmény szervezetében oly beosztást nyertek, hogy három vagy több törvényhatóság tartozik egy királyi adófelügyelő működési köréhez, a törvény a pénzügyminisztert ruházza fel a sorrend megállapításának jogával, illetőleg kötelességével, mely szerint az illető törvényhatóságok közgyűlései, a választás jogát felváltva, oly módon gyakorolják, hogy minden évben más-más két törvényhatóság választ egy-egy rendes és egy-egy póttagot, ezen sorrendet az 1883. évre olyképen állapítom meg, hogy az illető királyi adófelügyelő székhelyén alakítandó felszólamlási bizottsághoz az alább név szerint elősorolt törvényhatóságok bizottságai fognak egy-egy rendes és egy-egy póttagot választani; u. m.: Csongrádmegye és Szeged sz. kir. város, Bács-Bodrogmegye és Zombor sz. kir. város, végül Temesmegye és Temesvár sz. kir. város. — Végre felhívom a törvényhatóságot, hogy engem, valamint az illető királyi adófelügyelőt a megejtett választás eredményéről mindenesetre értesítsen. — Ezen körrendelet másolata az összes adófelügyelőkkel is közölve lesz. Az 1885. évi kiállítás országos bizottságának első ülése — mint halljuk — f. hó 9-én délután öt órakor lesz a kereskedelmi minisztériumban. A vízjogi törvényjavaslat megállapítása tárgyában egybevitt szaktanácskozmány csütörtökön este hosszabb szünet után folytatta Matlekovics Sándor államtitkár vezetése alatt tanácskozásait a kereskedelmi minisztériumban. A magyarországi petróleumforgalomra vonatkozó rendeletek végleges szabályozása, különösen pedig azon hőfok megállapítása érdekében, melynél a forgalomba kerülő petróleumnak gyúlékonynak szabad lenni, a kereskedelmi minisztériumban közelebb bizottsági tanácskozások fognak tartatni. Az iskolai nevelésbenalkalmazandó fegyelmi eszközök kérdéséhez. A népiskolai neveléssel tényleg foglalkozók, a tanítók, kikre az ifjúság nevelése van bizva és kik népnevelői hivatásuknak kellően megfelelni csak akkor képesek, ha növendékeik feltétlenül engedelmeskednek szavuknak, a fővárosi közoktatásügyi bizottságnak a fegyelmi szabályokra vonatkozó azon javaslatát, mely szükség esetén a testi fenyítéket is igénybe veendőnek javasolja, az iskola és nevelés érdekében helyes intézkedésnek tekintik. Ezen véleménynek több tanügyi szaklap, köztük a Népnevelés Lapja is, adott kifejezést, mely utóbbi az ezen kérdéssel foglalkozó czikkében az itt kizárólag irányadó szaktudomány megállapodásaira hivatkozva, bizonyította ezen anynyira »odiosus« nevelési eszköz alkalmazásának némely esetekben elkerülhetetlenségét. Előre láttuk, hogy úgy az említett javaslat, mint a szaklapok helyeslése a közönségben és a közvélemény közegeiben, a napi sajtóban visszatetszést, félreértéseket és ránk nézve nem épen hízelgő gyanúsításokat és kifakadásokat fog eredményezni. Ez okból, de mert meggyőződésünk szerint az iskolai fegyelmezés helyes alkalmazásáról van feltételezve maga az iskolai nevelés és így az iskolázás czéljának elérése, szükségesnek találjuk a félrevezetett, mert rosszul értesített közönséget, ezen oly sajnos félremagyarázásban részesült közügy valódi tényállásáról értesíteni, illetőleg a tervezett rendszabály helyességéről és szükségéről meggyőzni. Nem a tanítók iránti tekintetek késztetnek erre, kiknek hivatási öntudata ezt nem teszi szükségessé, különben is rendelkezésünkre állván a nevelési szakirodalom minden közege, de késztet a felszólalásra azon remény, hogy feltüntetve az annyira helytelennek és veszedelmesnek tartott utolsó remediumnak,a testi fenyítéknek bizonyos esetekben való szükségességét, a közvélemény — értesülve arról is, hogy az csak kivételes esetekben alkalmazható, mikor t. i. már minden egyéb nem vezet czélhoz — nem osztandja azok nézetét, kik a testi fenyítéket a népiskolában semmi körülmény között sem tartják megengedhetőnek. És itt elsősorban azon állításra kell reflectálnunk, mely helytelennek mondja a »Népnevelők Lapja« azon állítását, mely szerint az egy Rousseau kivételével a neveléstudomány minden jelese meg, egyez abban, hogy a nevelésben szükség esetén kényszert is kell alkalmazni. Hivatkoznak Quintilianra, ki szerint a verés tönkre teszi a gyermek szeméremérzetét és hozzáteszi, hogy »aki figyelmeztetésre nem hajt, azt a botozás sem javítja meg.« »A verést a tanítók hanyagsága teszik szükségessé és divatossá.« Ha az e részbeli egyébállításokkal sem foglalkozunk, úgy már ezek helytelensége is eléggé bizonyítja, hogy az ily czikkek írói nemcsak, hogy neveléstudományi, ezen kérdés megítéléséhez elsősorban szükséges szakismerettel, de még az emberi természet ismeretével, valamint a mindennapi életből meríthető azon tapasztalattal sem bírnak, melynél fogva mindenki tudja, hogy a nép gyermekei között nem kevés van olyan, ki csak úgy »nevelődik« és szoktattatik a családban, hogy csak arra hajt, mire a kilátásba helyezett fizikai kényszertől, a veréstől való félelme bírja. A népiskolába pedig legnagyobb számban a »nép« gyermekei járnak, kiknek nagy részével lehet ugyan verés alkalmazása nélkül is boldogulni, de kik között minden iskolában akad néhány, kinél minden intés, dorgálás és fenyegetés kárba vesz. A Quintilian kétezer éves tudománya igen tiszteletre méltó ugyan, de korunkban a neveléstudomány terén tekintélyszámba csak úgy nem jöhet, mint nem jőnek a gyógyászat és természettudományok terén ezek ókorbeli corypheusai. Az Amos Comeniusra való hivatkozás sem bir nagyobb súlylyal, amennyiben Comenius nem mint paedagogus volt korszakot alkotó, hanem a didaktika egyik főelvének, a szemléltetésnek felállítása által tűnt ki korának tanférfiai közül. Nem is egyes, kiváló paedagogusok nevének nymbusa szolgálhat nevelési eljárásunk megállapításánál irányadóul, hanem maga a paedagogia, mely a növendék erkölcsi fejlődését, illetőleg javulását úgy jutalmazás, mint büntetés alkalmazása útján igényli. Hogy oly gyermek, ki fejlődésére szerencsés körülmények között él, testi fenyítések nélkül is helyesen nevelhető, az természetes ; de más részről az is igaz, hogy nem minden gyermek fejlődik szerencsés körülmények között. Ez ezért, bármily komolyan állítsa is valaki, hogy a »mely gyermek a szóra nem hajt, azon a büntetés sem változtat,« az csak a gyermeki természet ismeretében való teljes járatlanságát documentálja állításával. E helyütt csak néhány, úgy találomra felhozott adattal illustráljuk az iskolai ifjúság egy részének erkölcsi állapotát, a 1. olvasóra bízva annak megítélését: várjon ily és hasonló esetekben megfelel-e az iskola hivatásának, eleget tesz-e a tanító kötelességének, ha a physicai kényszer mellőzésével, csak figyelmeztetésre és dorgálásra szorítkozik ? A főváros szivutczai iskolájában egyik tanítvány úgy megkéselte tanulótársát, hogy az belehalt, míg másokat ismételten fenyegetett. A Wesselényi-utczai iskola 3. osztályának tanítványai közül többen szervezett tolvajbandát képeztek, mely álkulcsokkal padlásokat nyitott fel, ellopva az ott talált holmikat. A Kazinczy-utczai iskola 2. osztályába járó két testvér hazulról 200 frt. készpénzt lopott, melynek egy részét kávémerésekben és a ledér nők tanyáin pocsékolta el, a többi között egy kaszinnőnek gavallérmódjára 10 frtot adva egy csókért! Az ősz-utczai iskola több tanítványa szintén »szervezkedett« és a józsefvárosi templomból ellopta a papi sapkát, kendőket stb, miket egy »kandié «-nál értékesített. A gróf Károlyiutczai iskola egyik tanítványa ellopta nővérének jegygyűrűjét és atyja pecsétgyűrűjét, az ezekért kapott pénzt elpazarolta. A Bezerédy-utczai iskolában a hitoktató tanítás közben egyik rakonczátlan fiút a padból kiállásra szólított; ez megtagadva az engedelmességet, a hitoktatót — mikor ez kézen fogva akarta kiállásra kényszeríteni, ezen szavakkal fogadta: »Az istenedet! hozzám ne nyúlj, mert keresztül szúrlak!« A dohányutczai iskolában Ságh tanitótól, ki néhány perczre a tanteremből távozott, felső kabátja zsebéből tárczáját 50 írttal ellopta egy nagyreményű »növendék«, a tárczát ez árnyékszékbe dobta, a pénzt azonban zsebre dugta. A "Wesselényi-utczai iskola egyik tanítványát egy ízben kérdezi tanítója, hogy mi okból mulasztotta az iskolát ? A gyermek egész phlegmával így válaszolt: »Tegnapelőtt bálban voltunk és ott berúgtam, csak ki kellett hevernem a mulatságot!« Hát miért ittál annyit? kérdezi a tanító. Magam sem akartam, de mikor apám mindig kínált! — Mondtad volna apádnak, hogy neked másnap iskolába kell menned. — Hiába mondtam, kérem, mert ő is be volt rúgva. — A Stálló-utczában naponkint lehet látni szenet szállító szekereket, melyeket több, kisebb-nagyobb gyermek, közöttük iskolások is, ólálkodva kisér, kik, mikor csak szerét tehetik, felkapaszkodnak a szekér hátuljára, hogy lehető sok széndarabot az útra dobjanak, honnan azt mások, ki köténybe, ki kosárba szedik és az igy szerzett zsákmányt valamely szatócsnak vagy más »practicus« gazdálkodónak potom árért eladják. Ezt a kocsisok is, de az ott ólálkodó rendőr is látják és tudják ; sőt a tanítók előtt sem titok némely tanítványaiknak ezen keresetmódja. Ezek egyikét szigorú büntetés alkalmazására akarván birni, e sorok írója, azon választ nyerő. Nem fog azokon semmi intés és tilalom, megverni pedig úgy sem szabad őket. Miért szereznék magamnak kellemetlenséget ? Ezekhez hasonló esetet akárhányat lehetne még felsorolni, de azt hisszük, ezek is eléggé bizonyítják, hogy nem minden gyermek javítható meg morális eszközökkel, hogy mulasztást, sőt vétséget követ el az iskola, ha rosszul nevelt tanítványait nem minden lehetséges módon iparkodik javítani. Ne várjuk társadalmunk regenerálását az iskolától, ha tőle megvonjuk a sikerhez vezető eszközöket és ne okoljuk a a hibákért azokat, kiktől az orvoslás eszközeit megtagadtuk. Mindezeknél fogva ismételten állítjuk, hogy az iskolai nevelésben a testi fenyítéket is esetleg alkalmazni okvetlenül szükséges. Hisszük is, hogy úgy a főváros közönsége ezt elismerendő, mint a haság ily értelemben intézkedni fog.*) TANOS IMRE főv. tanító és a »Népnevelők Lapja« szerkesztője. Táviratok. Bécs, ápril 7. Képviselőház. (Az esti lapunkban közléitek kiegészítéséül.) A szegényjog kölcsönös megadása iránt Olaszországgal kötött szerződés az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott. Hever a a csavargók elleni törvény kibocsátására és a csavargóknak kényszerdologházakban való elhelyezésére vonatkozó indítványát indokolja. Szónok a csavargás korlátozása czéljából kerületi egyesületek szervezését ajánlja, amint az Belgiumban és Svájczban dívik. Ezen egyesületek tagjait a kormány nevezné ki s feladatuk az lenne, hogy az elbocsátott fegyenczeknek, megfelelő felügyelet mellett, munkát adjanak. Fürnkranz azon meggyőződését fejezi ki, hogy ha Hevera indítványa megvalósíttatik, a vidéken a viszonyok javulni fognak. Harrach gyarmatok alapítását indítványozza, miáltal azon munka és értelmi erő, mely idehaza nem nyer alkalmazást, czélszerű módon elvezettetnék. Erre a ház Hevera indítványát a büntető törvény tárgyalására kiküldött bizottsághoz utasítja. Ezután a belföldi tengeri közlekedésre épült gőzhajóknak a kereseti és jövedelmi adók alól idejekorán való fölmentéséről szóló törvényjavaslat második és harmadik olvasás után elfogadtatott. A kérvények tárgyalásánál különösen a cseh kereskedelmi kamarai kerületek határainak a nemzetiségi határok tekintetbe vételével való újabb kikerekítése tárgyában beadott 104 kérvény idézett hoszszabb vitát elő, míg végre a ház a bizottság indítványa ellenében Hallwich indítványát, a napirendre térést fogadta el 106 szavazattal 88 ellenében. Elnök ezután a keddi ülés napirendjére mint második tárgyat, az iskolai törvényjavaslat tárgyalását tűzi ki, mire Herbst indítványára a Cseh-morva transversális vasút tárgyalása is napirendre tűzetik. Me n ger azt indítványozza, hogy a keddi ülés napirendjére több tárgy ne tűzessék ki, mely indítványt a ház elfogadja. Bécs, ápril 7. (Eredeti távirat.) A hivatalos okmányok és tudományos publicatiók nemzetközi kicserélésének állami szervezése érdekében. Brüsszelben tartandó conferentiára kiküldött osztrák-magyar képviselő Déchy Mór, ma a külügyminisztériumban és osztrák közoktatási minisztériumban hosszabb ideig értekezett az illető szakelőadókkal s este Brüsszelbe utazott, ahol a jelzett konferentia f. hó 10-én veszi kezdetét. Bécs, ápr. 7. A »Pol. Corr.«-nek jelentik Konstantinápolyból . A porta, a brit ügyvivő és az angol nagykövet előterjesztései daczára vonakodott beleegyezni, hogy addig, míg Angolországgal az új kekereskedelmi szerződések megköttetnek, ideigenesen az eddigi tariffák maradjanak érvényben. Ennélfogva azon egyezség, mely Wyndham és tarifi pasa között jött létre, nem ratifikáltatott. A porta elhatározta, hogy valamennyi hatalommal szemben egyenlő álláspontot fog elfoglalni és az új kereskedelmi szerződések megkötéséig mindennemű árutól vámként az érték 8 százalékát szándékozik követelni. Firenze, ápr. 7. (Eredeti távirat.) A Nazione római távirata szerint Itália és Ausztria-Magyarország közt Németország kizárásával véd- és daczszövetség létesült. Róma, ápril 7. (E re de t i távirat.) A hármas szövetség ügye legközelebb interpelláció tárgyává fog létetni a senatusban, a külügyi budget tárgyalása alkalmával. Az adandó válasz iránt a következő hiteles adatokkal szolgálhatok. A Reuter-ügynökség híre ha alakilag nem is, de lényegileg tökéletesen megfelel a valóságnak, írott véd- s dacz-szövetség olyan, mely a fejedelmik aláírását föltételezi, nem létezik ugyan a három állam közt, de azért a szövetség jegyzékváltás útján megköttetett. De Launay berlini s Robilant bécsi olasz követek vállalták el a kötelezettséget Itália nevében. Mancini a minisztertanács elé terjeszté a szövetségi javaslatot, mely hosszú tanácskozás s nem minden ellenállás nélkül elfogadtatott, miután Mancini Depretis beleegyezését magának már előre biztosítá. E diplomatiai egyesség kizárólag annak szükségességén alapul, hogy az európai béke négy évre biztosíttassék. Itália minden kültámadás ellen biztosíttatik szövetséges társai részéről, s minthogy magától értetik, hogy ily veszély egyedül Francziaország részéről fenyegethetné Itáliát, ennélfogva Németország s Ausztria-Magyarország kötelezik magukat bármily fenyegetés esetére Itália segítségére sietni Kölcsönösség fejében Itália kötelezi magát Németország segélyére sietni, azon esetre ha Francziaország revanche-háborút akarna ellene indítani. Minden más kérdés tekinteten kívül hagyatott. Nincs szó a három állam kölcsönösen megvédendő jogairól s érdekeiről. Mindegyiknek meghagyatik vélemény- s cselekvés szabadsága. Mindazonáltal kiköttetett, hogy ha a szövetséges hatalmak bármelyike a netán támadandó zavarok vagy veszélyek következtében kényszerítve volna saját védelme érdekében hadi intézkedéseket elrendelni, ez intézkedések megtétele előtt köteles a többi két hatalomhoz fordulni oly czélból, hogy azokkal a közös előny s közös védelem érdekében lehetőleg egyezséget létesítsen. Ez az egész. A jegyzék azonban, mely e föltételeket tartalmazza, a legnyájasabb kifejezéseket használja Francziaország irányában, mint amely távol van minden veszélyes kaland eszméjétől, s mind a három kormány élénk óhaját és biztos reményét fejezi ki a Francziaországgal való baráti jó viszony háborítatlan föntartása iránt. (Nem kételkedünk, hogy e sürgöny híven tolmácsolja a Rómában uralkodó nézeteket, de azért még sem akarjuk többnek tartani Mancini külügyminiszter nyilatkozatának kiszínezésénél. Szerk. Nápoly, ápr. 7. Hasszán és Husszeein, egyptomi herczegek, hajón Alexandriába indultak. Páris, ápr. 7. Ferry a Tuniszba küldendő nagy tudományos és régészeti küldöttség szervezésére 115,000 franknyi, azon czélra pedig, hogy a Kairóban levő franczia tudományos társulat keleti és régészeti intézetté alakíttassék át és ezáltal állandóvá tétessék, 129,000 franknyi hitelt fog kérni. London, ápr. 7. Biztos forrásból jelentik, hogy a rendőrség értesítést kapott, hogy Liverpoolból újabban ismét dynamitszállítmányokat küldtek Londonba. Itt nemrég pokolgépeket fedeztek föl. London, ápr. 7. A rendőrség azt hiszi, hogy "Whitehead és a többi elfogott egyének bűnrészesek a Whitehallban történt robbantás elkövetésében és a félnek más bűntetteiben. A rendőrség nyomára jutott azon egyénnek, ki a whitehalli robbantáshoz a robbanóanyagokat Birminghamből Londonba hozta és gyanítja, hogy Whitehead és a többiek, kik elfogattak, azon szövetséghez tartoznak, melyet a phönixparki gyilkosság elkövetésével vádolnak. A rendőrség Londonban ma egy Kiron nevű, tegnap pedig Glasgowban egy Gallagher nevű egyént fogott el. Minthogy attól félnek, hogy a fénnek hoszuállást tervezhetnek Whitehead elfogatásáért, Birminghambe csapatokat küldtek. Danzig, ápril 7. A víz apadóban van. Az árvízveszély, mely a danzigi kikötőket és faraktárakat, hol körülbelül 15 millió márka értékű fa van lerakva fenyegette, elhárítottnak tekinthető. Manchester, ápril 7. A hatóságok értesítéseket kaptak, hogy a városház felrobbantására kísérletek várhatók, miért is a rendőrök száma a városháznál megkettőztetett. Prága, ápril 7. (E redeti táv irat.) A »Politik« értesül Bécsből, hogy alaptalan a Taaffe gróf állásának ingadozásáról szóló hír, valamint az a combinatió is, hogy Coronini, Kraus és Jovanovics fogják megalakítani az új kabinetet. A jobbpárt egyik előkelő tagja kijelentette, hogy Taaffe positiójának kulcsa kívül van az iskolai novellán és hogy a positió megingatására még sokáig nem lesz politikai ok. *) A »Nemzet« e részben már többször elmondta álláspontját, mely nem egyezik meg e czikkírójáéval. A szerk.