Nemzet, 1883. május (2. évfolyam, 119-148. szám)

1883-05-04 / 122. szám

Barátose-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (B Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. II. évi folyam. REGGELI KIADÁS Budapest, 1883. péntek, május 4. KudÓ-HIVATAL : Isrétok-tere, Athenaeum-épi­let, földaalit. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......... ................. 2 frt 3 hónapra .. ........................ 6 > S hónapra .. ........ .............................. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként ....................... 1­2 fizetés negyedévenként ....................... 1 / 122. szám. T­áviratok. Bécs, május 3. Ő felsége tegnap szentesítette az 1869-iki népiskolai törvény némely határozatainak módosításáról szóló törvényjavaslatot, melyet a reichsrath mindkét háza elfogadott. Bécs, május 3. Az adóügyi bizottság a telek­könyvekre vonatkozó átalános törvénynek r­észben való módosításáról szóló törvényjavaslatot lényegte­len módosításokkal elfogadta. Berlin, máj. 3. Moltke gr. hosszabb ideig tartó szabadságra Svájczba utazott. Berlin, máj. 3. A »Norddeutsche Alig. Ztg.« kivonatokat közöl a »Siecle,« a »Justice« és a »France« azon czikkeiből, melyekben az olaszországi és spanyolországi republicánusok figyelmessé tétet­nek, hogy erkölcsi szövetségesek Francziaország. A »Nordd. Alig. Ztg.« ha nem tartja is örvendetesnek a franczia radicalismus kac­érkodását az olasz és spanyol forradalmárokkal, mégis kevésbbé veszélyes­nek véli azt az európai békére nézve azon fondorla­toknál, melyeket az orleansi ház trónra visszahelyez­­tetése esetén az európai államok fővárosaiban csak­hamar szőni fogna. Pétervár, május 3. A hivatalos lap közli a var­sói tankerület felügyelőjének, Apuchti-nak, kimerítő jelentését azon zavargásokról, melyeket Varsóban a tanulók rendeztek. Mint a jelentésből kitűnik, ezen zavargások főrendezői még ápril 21-én szolgáltatattak át az egyetemi törvény­­széknek. Az idézett lap továbbá a hirlapok által terjesztett azon hírt, mely szerint Apuchtin legköze­lebb odahagyja mostani állomását, teljesen alaptalan­nak nyilvánítja. Kairó, május 3. Hivatalos jelentés szerint az egyptomi csapatok ápril 29-én megverték a felkelőket, kik súlyos veszteséget szenved­tek; halottjaik és sebesültjeik számát ötszáz­ra becsülik. Mahdi álpróféta helyettese is elesett. Az egyptomiak csak csekély veszte­séget szenvedtek. Athén, május 3. A bolgár fejedelem megérke­zett és a királyi vár­akba szállt. A király, a kormány­elnök és a külügyminiszter fogadták. A fogadtatás szívélyesen, de csendben folyt le. A szombathelyi püspök fölszentelése: Szombathely, május 3. A herczegprímás szom­bathelyi megérkezéséről a következőket jelenti a Vas­megyei Közlöny ma megjelent száma: Magyarország bíboros főpapja tegnap délután, 3 órakor, a magyar nyugati vasút rendes személyvo­natával érkezett Szombathelyre. Vele jöttek Du­­lánszky és Császka püspökök is. Daczára a szakadó erős esőnek, a pályaudva­ron nagy számú közönség várt az érkező főpapra. Ott volt a megye közönségének fogadó küldöttsége, mely­nek tagjai közül többen díszmagyarban jelentek meg. A pályaudvar előtt a tűzoltóság képezett sorfalat.­­ A vonat megérkezvén, felnyílott a legvégül csatolt salon­kocsi ajtaja, s kilépett belőle Simor bibornok­­primás. A jelen voltak kalapot levéve, élénk éljenzés­sel üdvözölték. A primás levelén kalapját, fején csak a kis bí­bor­sapka maradt. Folyton mosolygott, s úgy lépett az egyik váróterembe, hol a megye üdvözlő küldött­sége Széli alispán vezetése alatt, s Hidassy püspök és a káptalan tagjai fogadták. Széli Ignácz alispán a következő szavakkal üd­vözlő a főpapot: »Legyen szabad Vasmegye törvényhatósága és az egész megye nevében eminentiádat áhitatos ke­bellel üdvözölnöm és örömteli szívvel mondanom: Is­ten hozta körünkbe eminentiádat. Engedje meg, hogy ép oly keresetlen alakban, mint eminentiádnak egész megjelenése volt, kifejez­zem, amit az egész megye szívből érez és kíván, hogy a királyok királya, ő szentsége és a király kegyelmé­ből fölkent bibornokunkat az egyház, az állam és az emberiség javára sokáig éltesse.« Ismét viharos éljen hangzott, melynek csilla­pultával ő eminencziája megköszönte a fényes fo­gadtatást. »Tisztelt uraim — szólt — engedjék meg­köszönnöm ezt e fényes fogadtatást. Tudom, hogy ez nem engem illet, hanem amaz állást, melyet az ál­lamban és egyházban elfoglalok és honnan a közjót előmozdítani igyekszem. Legyünk mindnyájan azon, hogy a nép boldogítását előmozdítsuk, ha mindegyik saját körében munkás lesz és iparkodik kötelességét teljesíteni, úgy az állam csak boldog lehet. — Fo­gadják hálámat és köszönetemet e szép fogadtatásért és éltesse önöket a Mindenható erőben és egész­ségben.« A herczegprimás a püspöki diszfogatra szállt, s megindult az impozáns menet a diadal-kapu felé, hol Grimm Károly polgármester a város nevében kö­vetkezőleg szólott: »Főmagasságu bibornok-herczeg-primás Úr! Szombathely város közönsége e mai napon ket­tős örömünnepet ül, egyrészt azért, mert oly szeren­csés lehet eminentiás magasztos személyét a város falai közt mély tisztelettel üdvözölhetni, másrészt azért, mert oly kegyes leend városunk mélyen tisztelt és szeretett méltóságos Hidasy Kornél megyés püs­pök úr felszentelési ünnepélye alkalmából az egyház szertartási teendőt is itt helyben eszközölni. E nagy kitüntetésért nem mulaszthatom el Szombathely vá­ros közönsége nevében a legbensőbb hálaköszönetem­­nek kifejezést adni, — egyúttal a mindenható Istent buzgón arra kérni, hogy főmagasságodat áldásával elárasztva, öröm- és boldogságában e haza és ma­gyar nemzet javára és boldogitására jó egészségben még igen sokáig éltesse!« A beszédre a primás a következőket mondotta: »Mikor a magyar földmives Bécsben volt és ott a nagyszerű épületeket és temérdek kincseket látta, igy kiáltott föl, mivel lehetne ezt mind megfizetni! Kísérője az égre mutatott, a honnan minden áldás és kincs jő. Az áldás, a mi most onnan felülről jő (t. i. az eső) megfizethetetlen. Isten kegyelméből holnap és azután főpásztoruk fogja az áldást önöknek osztani. Isten áldja meg mindnyájukat.« Eredics Ferenczné urhölgy, a nőgylet elnöke, s Laky Terka urhölgy, a nőegylet titkára egy-egy csok­rot nyújtottak át a főpapnak, mire az egy-egy Vesz­prémben kapott ibolya-csokorral ajándékozta meg a hölgyeket. A primás és kísérete a püspöki palotába szállott. Szombathely, május 3. (Eredeti távirat.) Hidassy Kornél megyei püspökünk felszentelése ma délelőtt ment nagy pompa mellett végbe. A szertar­tást fényes segédlettel Simor János herczegpri­más személyesen végezte. Jelen volt Dulánszky pécsi püspök, Németh esztergomi kanonok és fel­szentelt püspök. Jelen volt még a fényes ünnepélyen az összes megyei püspökség és a megyei intelligentia. A szertartás teljes három órát vett igénybe; a püs­pökvártól a templomig a tűzoltóság és megyei pan­dúrok képeztek sorfalat. Délután kettőtől négyig a várban 100, a semi­­nariumban 150 terítékre fényes ebéd volt. Az első felköszöntőt az uj püspök mondta a­­pápára s az apos­toli királyra, éltette továbbá Magyarország herczeg­­primását. Szavai közlelkesedést keltettek. Másodszor szót emelt a herczegprimás, poharát az általa felszen­telt uj püspökre emelve, szerencsét kívánva Szombat­helynek az uj főpásztorhoz. Szavait az összes jelen­­voltak felállva, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. Eadó főispán a főpapságra, Széll alispán az uj püspökre, Stegmüller latinul a herczegprimásra emelte poharát. Este általános kivilágítás volt fák­lyás zenével. Szombathely, június 3. (E­r­e­d­e­t­i távirat.) Radó főispán Hidassy püspök felszentelésének vé­geztével külön tisztelgett Simor herczegprímásnál és a vele jött püspököknél. Ez utóbbiak még a mai nap folyamán viszonozták a látogatást. A kivilágítás fényesen sikerült. A megyeháza és a városháza »Éljen Hidassy megyés püspök« feliratokkal és transparensekkel vannak díszítve. Az egész város különben kivilágít. Az egyes házakon a legváltozatosabb fényjátékok láthatók. Szombathely, május 3. (Eredeti távirat.) Simor János bibornok primás holnap a déli rendes vonattal ismét visszautazik Esztergomba. Fiume, május 3. (D. E.) A »vörös kereszt« egyesület Szapáry Géza gróf, kormányzónak elnök­lete alatt ma tarta meg nagygyűlését, melyben a bi­zottság összes női és férfi tagjai részt vettek. Háború esetében száz beteget befogadó katonai kórháznak, a bizottság költségén való berendezése elvileg határo­zatba ment. Bécs, május 3. (Eredeti távirat.) A mai lóversenyek az alábbi eredményekkel folytak le. Cla­i­­min­g- L­­­akes: gr. Aponyi Antal Radischen­­je könnyen nyert; Jankovics Gyula Elegant Discre­tions 2-ik, Baltazzi Ar. Fieddle-je 3-ik, br. Beth­­mann Sándor Pides-je 4-ik volt. A Lufthau­s­­versenyben (1400 frt, 2500 met.) gr. Schlik E. C­ambria­n-ja könnyen győzött 4 hosszal; gr. Esz­­terházy Miklós Lehetetlen-je 2 -ik, Baltazzi Ar. Mustang-ja 3-ik volt. A bandicapben (800 frt. 1200 met.) Baltazzi Ar. I­n­c­o­g­n­i­t­o-ja könnyen nyert. herczeg Eszterházy Pál Parsi­­fal-ja 2-dik, gr. Batthyány E. — Blaskovics Miki, szöv. Nézsája 3-ik volt, 7 futott. A nyeretlenek ver­senyében a Fair-Star-Kancza győzött; canterben, Jankovics Gyula elegant Discretion-ja 2-dik, Bleibtreu 3-dik, Digby 4-dik volt. A gá­t­ver­se­n­y­b­e­n Schossberger Berd. E­t­e­l­k­á­ja győzött, bg. Ester­házy Pál Ridottoja egy pózna elhagyása miatt távoloztatván, feltartatott. A Práter-aka­­dályverseny 1200 frt ki.­4800 met. távolságon, gr. Esterházy Miklós Tremoniá-ja nyerte meg 2 hoszszal. Schossberger Nándor Palmyrá-ja 2-dik, Capt. George Strasidlo-ja 3-dik volt, Capt. Noge 6 Maxi-ja kitört. Chester, május 3. (Eredeti t­á­v­i­r­a­t.) A tegnapi itteni lóversenyek legérdekesebb futamát a C­u­p-ot 2'/4 mfd távolságon dr. Rothschild Lipót 3 é. Bizetta-ja (ap. Lord Lyon a. Parma) nyerte meg; Mr. C. Merry 4 é. Beauty-ja, (ap. Prince Char­lie a. Symmetry) 2-dik, Sir I. D. Astley 3 é. Sancy­ Boy-ja (ap. Scamp a. Bridget) 3-dik volt, 6 ló futott. A képviselőházi, évi május hó 4 én, pénteken d. e. 10 órakor ü­lést tart. A főrendiház folyó évi május hó 4-én d. e. 10 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekez­letét V­i­z­s­o­n­y­­ elnök megnyitván, P­a­u­­­e­r igazságügyi miniszter indokolására vita nélkül elfo­gadtatták a szegényjog szabályozá­sára, valamint a közönséges bűntet­tesek kölcsönös átszállítására vonatkozólag Olaszországgal kötött szer­ződések beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok. A törvénykezési szünidőről szóló törvényjavaslatot Engelmeier József előadó indokolta, utána Teleszky István, M­ó­­ricz Pál, Gáli József, Kőrössy Sándor, Éles Henri, Karuch József és Pauler miniszter szólottak, mire a törvényjavaslat úgy átalá­­nosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Végül Pauler Tivadar igazságügyminisz­­ter adta elő azon válasz tartalmát, melyet Kom­játhy Bélának a legfelsőbb megke­­gyelmezési jog tárgyában tett interpellátiójára adni szándé­kozik. A válasz átalános helyesléssel tudomásul vétetett, mire az értekezlet véget ért. Megyei közgyűlés. Pestmegye rendkívüli köz­gyűlése, melynek főtárgyát az 1883. évi XV. tör­­vényczikk értelmében készített új megyei szabály­­rendelet tárgyalása fogja képezni, május hó 9-én fog megtartatni. Hasonló czélból Jász-Nagy-Kun-Szol­­n­ok megye május 10-én tart rendkívüli közgyűlést. Az »Orsz. Ért.« azon leh­et, hogy ifj. Szőgyé­­nyi-Marich László utódja a külügyminisztérium II. osztályfőnöki állomásában, báró Basetti nagykövet­ségi tanácsos lenne, bécsi diplomatiai körökben nem tartják valószínűnek. Az európai békeszövetség terve, melyet keddi esti lapunkban már úgy említettünk, mint a­mely ez­úttal komoly tervnek látszik, a »Pester Lloyd«-ban érdekes fejtegetéseknek szolgál alapul. Laptársunk czikkéből, melynek alapgondolatához még lesz alkal­munk hozzá szólni, a következőket adjuk Kétségkívül elég fontos momentum van arra nézve, hogy kedvező hangulatot keltsenek azon biro­dalmakban is, melyeket ma még a békére nézve meg­bízhatatlanoknak lehet tekinteni. Érthető ugyan, hogy Francziaország Elszász és Lothringia elvesztését csak nehezen feledi el. Csak­hogy annak tudata, hogy e veszteség helyrehozása, minden hazafias fájdalma dac­ára, a létrejött közép­­európai coalitió folytán, lehetetlenné vált s hogy a revanche eszmék fölülkerekedése csak isolálásra ve­zetne oly téren is, a melyek különben Francziaország­­nak e coalitió részéről nehézséget nem támaszthatná­nak — e tudat már is jelentékeny megnyugvást és kijózanodást eredményezett. Ennek fölismerése a franczia erély intensitását, mely a physologia törvényénél fogva kezdetben kizá­rólag a megsebesített pontra kellett, hogy forduljon, már nagy részben tengerentúli vállalatokra irányí­totta, mint a melyek egyedül nyújtanak számára kárpótlást... Ily fordulat mellett egy harczias Oroszország csakis tehetetlen duzzogásra lenne kár­hoztatva, mely hangulat a birodalom benső megráz­kódtatásánál fogva csak további catastrophákra ve­zethetne. A kézzelfogható haszon azonban, mely Orosz­országra a consolidatio egy európai rendszeréhez való csatlakozás által leáramlana — nem csupán ázsiai vállalatainak válnék javára, hanem hasznos lenne benső consolidatiójára nézve is, mert az izo­lált államhatalom, mindenütt, de külö­nösen Oroszország, gyámolta­la­nnak bi­­zonyult a destructív elemekkel és ten­­dentiákkal szemben s csakis egy európai kö­zös eljárás mellett lenne megkísérthető ezek leküz­dése vagy csillapítása. Látszólag még leginkább Anglia utasíthatná vissza az ily európai rendszert. Sőt bízva és hivat­kozva tengerentúli világhatalmára, könnyen akadá­lyozhatná, a continentális túlnépesedésnek és erőnek, az európai békére és a polgárisulásra nézve annyira szükséges levezetését a tengereken túli világokba. A­z északamerikai egyesült államokban azonban, hol könnyen egy rendkívül veszélyes vetély­­társa támadhat és Írországban, mindig lesznek oly tényezők, melyek a tengerek urának a mérsékle­tet és az európai béke rendszeréhez való csatlakozást, ajánlatossá teszik. És kétségtelen, hogy csak is így, min­den eu­rópai hatalom összetartása által, lehetne a béke esz­méjét a népekre nézve gyümölcsözővé tenni. Hasonló viszonyok között jött létre 1815-ben az európai egyet­értés, mely akkor szintén egyértelmű volt a lefegyver­zéssel. És ma a nagy erőfeszítések és forrongások után, melyeknek mindnyájan tanúi voltunk, ama kimerült­ség után, mely itt-ott már is bekövetkezett s az óriási hadi budget által ott is fenyegetőzik, hol annak bekö­vetkezését ma talán még nem is hiszik, ámaz általá­nos óhajtás folytán, hogy minden nép békében akar élni otthon, a népek élettanának törvényei szerint, na­gyon okadatoltnak, sőt valószínűnek látszik, hogy az átalános béke korszakának nem sokára ismét be kell következnie. De mint 1815-ben, úgy most is csak egy euró­pai congressus segélyével lehetne­ e békekorszak útját előkészítni, s ezt egész Európa egyetértésének kellene létrehozni. E congres­sus tárgyai pedig lennének. Az európai álla­mok birtokviszonyainak meghatározá­sa, az európai békebíróság szervezése, és a sociális problémáknak nem elnyomá­sa, mert az lehetetlen, de nem megoldása. A népiskolai országos törzskönyvek küszöbön álló berendezése alkalmából a belügyminiszter is in­tézett körrendeletet a közigazgatási bizottságokhoz, mely a következőleg hangzik: A vallás- és közokta­tásügyi miniszter úr részéről, a közoktatási nyilván­tartás országos szervezése, illetőleg a népiskolai or­szágos törzskönyvek czélba vett berendezése tárgyá­ban ezen közigazgatási bizottsághoz folyó évi ápril 11-én 11875. szám alatt intézett s a nevezett minisz­ter úr által velem is közlött rendelet kapcsán, — minthogy a közoktatás oly nagy fontosságú terén a népiskolai országos törzskönyvek létesítése által el­érni kívánt czél csak úgy lesz megvalósítható, ha a törvény által arra kötelezett közegek, a reájuk rótt a részbeni feladatot teljes buzgósággal és odaadással teljesítik. A részemről is felhívni kívántam a közig, bizottságot, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr fenti rendeletében a törzskönyvek létesítése te­kintetében foglalt meghagyásoknak a legpontosabban megfelelvén, kiváló gondjai közzé sorozza azt, hogy a nevezett miniszter úr által a végrehajtás gyakorlati bevezetésével megbízott kir. tanfelügyelővel egyetér­tőig megállapítandó eljárási módozat szerint létesí­tett törzskönyvek vezetése körül az arra kötelezett közegek e részbeni feladatukat lelkiismeretes pontos­sággal teljesítsék. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma déli 12 órakor, O­r­d­ó­d­y Pál elnöklete alatt ülést tartott, melynek napirendjét a kincstári birtokokon levő telepítvények után járó váltság­­összegek egy részének törlesztésére, 6.800.000 forint erejéig, záloglevelekben felveendő jelzálogkölcsönről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása képezte. Az ülésen, a kormány részéről, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Bureczky Pál mi­niszteri tanácsos voltak jelen. Elnek az ülést megnyitván, Hegedűs Sándor előadó ismerteti a törvény­­javaslatot. Mindenekelőtt kérdi a kormánytól, hogy mennyit tesz ki a telepítvényesek tartozása? mily összeget kap effective az állam ? és mi oka annak, hogy az eredeti törlesztési idő, a javaslat szerint át­­változtatik 42 évre, hogy így meg lehessen tudni, hogy ezen ügylet milyen teherrel lesz a telepítvénye­­sekre és mily eredménynyel az államra. Szapáry dr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy a kincstár ez ügyletnél sem nem nyer, sem nem veszt, a telepeseknek törlesztési ideje nem változik. Megem­líti, hogy a földhitelintézet vállalkozott a kölcsönügy­let létesítésére, a zálogjegyek értékesítésére előre ter­mészetesen határozott összeg nem jelezhető, de mi­után az értékesítésnél az állam befolyása biztosítva van, az veszteséggel nem fog járni. A földhitelintézet nem fogja most a záloglevelek egész összegét az ál­lamnak megfizetni, hanem csak az elárusított zálog­levelek pénztári eredményét. Az intézet az államnak ingatlan partialis birtokait fogja subsidiaris jelzá­logul leköttetni. A p p o n y i Albert gr. megjegyzi, hogy ilyen javaslathoz való hozzájárulását mindig attól teszi függővé, hogy a telepesek helyzete legalább ne rosz­­szabbodjék, sőt kívánatosnak tartaná, hogy ezeknek helyzete még javíttassák, és igy nevezetesen megkí­vánja, hogy azon telepesek is, a­kik terhesebb tör­lesztési kötelezettségben állanak, t. i. rövidebb és így nagyobb évi járulékok fizetésében, szintén részesüttes­­senek a földhitelintézettel megkötendő ügylet azon előnyében, hogy hosszabb időre kisebb részleteket fizessenek, ha szerződéseiket ily irányban módosítani kívánják. Kifogásolja azon, a javaslatban foglalt in­tézkedést, hogy joga legyen a rideg üzleti szempontból eljáró intézetnek a telepesek ellen közvetlenül for­dulni és bármikor a törvényes eljárást folyamatba tenni. És miután így ezen javaslat nem fog könnyí­teni, sőt rosszabbítani a telepesek során, úgy ebből a szempontból mint azért, mert a javaslatban nem lát egyebet, mint az évi deficitnek törzsvagyon el­idegenítése általi fedezését, kénytelen azt, mint a kormány pénzügyi politikájának egy alkatrészét el­vetni. Szapáry Gyula gr. kijelenti, hogy a tör­lesztési részletek a telepesekkel lettek megállapítva, és még most is csak tőlük függ, hogy ezen törlesztési időt megváltoztassák. A kifogásolt rendelkezés tár­gyában azt hiszi, hogy azon változtatni nem lehet, mivel ezen eljárás a földhitelintézet alapszabályainak rendelkezésén alapszik. Megemlíti még, hogy már a költségvetés tár­gyalása alkalmával jelezte ezen ügylet létesítését és pedig épen a deficit fedezésére, a­miről máskülönben a nyert felhatalmazás folytán más hitelművelet útján kellene gondoskodni. H­e­­­f­i Ignácz az államhitel szempontjából nem tartja elfogadhatónak a jelen javaslatot, a­mely nem egyéb, mint a jövő jövedelmek elcompti­álása. Súlyosnak tartja különösen azon rendelkezését a javaslatnak, hogy a földhitelintézet megkívánja, hogy a telepesek jelzálogtárgyain kívül és az állam erköl­csi kezességén felül, még az állam ingatlan jelzálogot is nyújtson ezen kölcsönért. Jobbnak látná: a deficitet rente kibocsájtása által fedezni. A javaslatot nem fogadja el. R­akovszky István nem hiszi, hogy ezen mivelez az állam hitelét megrontani fogja, sőt javu­lását várja egy oly intézkedéstől, mely a deficitnek jövedelem értékesítése általi fedezését eredménye­­zendi. A javaslat szövege tekintetében azonban a részletekben tüzetesebb módosításokat tart kívá­natosnak. Harkányi Frigyes elfogadja a javaslatot, a telepeseket terhelőt nem lát a javaslatban, de a kibocsáj­tandó záloglevelek fix árfolyamának a tör­vénybe leendő iktatását nem tartja helyesnek. Láng Lajos a javaslat azon intézkedését, hogy az illető intézet a telepesek ellen közvetlenül fordulhasson, nemcsak helyesnek, de annyira nélkü­­lözhetlennek tartja, hogy a nélkül a javaslat az ál­lam érdekeit mindenben meg sem óvná. Szintén szük­ségesnek tartja a részletekben a tüzetesebb szöve­gezést. Miután még Szapáry gr. miniszter vála­szolt Helfy észrevételeire és a részletekre előhozot­­tak tekintetében arra utalt, hogy azokra nézve leg­helyesebb lesz az illető szakasznál nyilatkozni,­­ a javaslat felett az általános vita befejeztetett és a bi­zottság többsége a javaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadta. Következett a részletes tárgyalás. A czímnél és az 1. §-nál Hegedűs azon mó­dosítást ajánlja, hogy fejeztessék ki világosabban, mi­szerint a telepesek számára az állam közvetítésével leszen a kölcsönügylet megkötendő, nehogy a jelen­legi szöveg félreértésekre adjon alkalmat. A bizottság a czímet némi irályi rövidítés­sel fogadta el, az 1. §-t pedig Hegedűs fenti módo­­sítványa ellenében részben változatlanul, részben azonban azon korlát­ozó rendelkezéssel, hogy a pénz­ügyminiszter mellékjelzálogul csakis az intézet alap­szabályainak megfelelő kiegészítő mellékérték erejéig köthet le kincstári birtokokat. Rakovszky a 2. §-ban kívánná felvétetni azt, hogy a záloglevelek értékesítésére a pénzügymi­niszternek a határozó befolyás biztosíttatik. A bizottság ezt elegendőnek tartotta csak a je­lentésbe felvétetni. Láng Lajos és Rakovszky még annak fel­vételét is kívánják ezen §-ban, hogy a telepeseknek joguk van az átíratásig a 42 évi törlesztési időt ak­kor is igénybe venni, ha alapszerződésük rövidebb lejárati határidővel volna kiállítva. A pénzügyminiszter és Bureczky Pál miniszteri tanácsos felszólalása után a bizottság a 2. §-t változatlanul elfogadta, fentartván az Appo­­nyi gróf által kifogásolt d) pont alatti rendelke­zést is. Ezután a törvényjavaslatnak többi szakaszát némi irályi módosítványnyal elfogadtatván, a tárgya­lás befejeztetett és az ülés véget ért. Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén folytattatott a pénzügyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. V­i­d­­­i­c­s­­kay, Lázár, Szederkényi stb. felszólalásaik és észrevételeik után, különösen a pénzügyminiszter hatásköre a kinevezésre nézve, úgy az illetékességre nézve a minisztertanácsra ruházott hatáskör, a 21. §., hogy az »Ítélet a felek kérelmén túl nem terjedhet« stb., mint rendkívüli fontosak állapíttattak meg s ki­­válólag észrevételezés tárgyaiul tűzettek ki. Több ki­sebb módosítvány is adatik be. A tárgyalás ezzel be­fejeztetett. Az amerikai írek gyűlése. Távirataink említették már, hogy az amerikai írek gyűlése, mely múlt hó 27-én ért véget, hosszabb határozatban nyilvánította rokonszenvét az ír nép iránt. A ma érkezett angol lapokban bővebb részle­teket találunk ezen gyűlésről. A »Times« levelezője mindenek előtt ki­emeli, hogy a dynamit-párt ezen a gyűlésén nem tüntetett; közli azután az elfogadott határozatot, mely így hangzik: »A conventben összegyűlt amerikai ír nép el­határozta , hogy az írországi angol kormánynak, mely bitorláson kezdődött, erőszak által tartja fenn ma­gát, nem teljesíti egyáltalán kormányzó kötelességeit és a kormányzottak szavazatait sohasem szerezte meg, nincs morális joga Írországban létezni, hogy az ír fajnak világszerte kötelessége támogatni az ír népet, a­midőn ez minden törvényes eszközt megra­gad, hogy nemzeti önkormányt létesítsen; hogy fenntartás nélküli, állandó, erkölcsi és anyagi támogatásunkat biztosítjuk Írországi földje­­inknek a nemzeti kormány helyreállítására irányzott törekvéseihez; hogy e czél hathatósabb előmozdítása végett minden segélyforrásunkat consolidáljuk és felelős, illetékes testületet létesítünk, nevezetesen a conventben képviselt és később belépni óhajtó társu­latokat amerikai ír nemzeti ligában szer­vezzük, a­melynek feladata lesz; a Charles Stewart Parnell elnöklete alatti írországi ír nemzeti ligát támogatni; hogy szívünk mélyéből helyeseljük Butler li­­mericki püspök érzelmét, hogy Forster vad korbá­csának minden csapása új bizonyságát szolgáltatja Parnell értékének és újabb igazolása a Parnell iránti bizalomnak és hálának; hogy rokonszenvezünk az ír munkásokkal, kik állapotukat javítani igyekeznek és valamint ez­előtt támogattuk a bérlőket a földesurak ellenében, úgy sürgetjük, hogy a bérlők igazságosak és ember­ségesek legyen a munkások iránt; hogy azon szavak­kal, melyek miatt egy ír parlamenti tag börtönbe zá­ratott, kívánjuk, miszerint a bérlő tisztességes napi munkáért tisztességes napi bért fizessen a mun­kásnak ; hogy miután Angolország az amerikai verseny folytán hanyatlani kezdő anyagi nagyságát főleg a gyáraknak köszöni, komolyan tanácsoljuk ir földjeinknek, ne vegyék meg Angolországban azt, a­mit Írországban előállíthatnak, illetve Amerikából vagy Franczia­országból hozathatnak; lekötelezzük ma­gunkat arra, hogy előmozdítjuk az ír gyáripart, és az ír gyártmányok behozatalát Amerikába és min­dent elkövetünk, hogy az amerikai kereskedőket le­beszéljük az angol gyártmányok árusításáról; hogy az állítólag szabadelvű angol kormány megérdemelte a világ minden méltányos emberének megvetését és utálatát, a­miért vád és per nélkül el­fogatott több mint ezer ír polgárt, továbbá sok ne­­meslelkű hölgyet, a­kik a földesúri kapzsiságnak és az angol törvénynek földönfutókká tett áldozatait segélyezték; hogy az angol kormány politikája, mely végin­­ségre juttatta az ír parasztokat és garas nélkül küldte őket az Egyesült­ Államokba, természetellenes és em­bertelen. Tisztelettel felhívjuk az Egyesült­ Ál­l­amok kormányának figyelmét ezen igazságtalanságra, tiltakozunk annak folytatása ellen és utasítjuk az ezen gyűlés által választandó tisztviselőiket, miszerint tiltakozásunkat adják át az Egyesült­ Államok elnö­kének , tiszteletteljes, de szilárd hangon sürgessék, hogy az Egyesült­ Államok kormánya ne segélyezzen oly szegényeket, kiknek nyomorát az angol rossz kor­mányzat okozta, de figyelmeztesse Angolországot, hogy hozzánk ne küldje szegényeit.« A határozat utolsó pontja végül köszönetet nyilvánít Patrick Egan, Dillon, Sheeley és Harris ír honfiaknak. E határozat elfogadása után Sullivan Sán­dor chicagói ügyvédet elnöknek, Byrne cincinnatii őrnagyot alelnöknek és H­y­n­e­s­­ titkárnak válasz­totta a gyűlés. A központi tanácsba minden állam delegátusai egy-egy tagot választottak. Az amerikai lapok kifogásolják, hogy a gyűlés egy szóval sem kárhoztatta a dynamit-párt eljárását,így a »New-York Times« nevezetesen megjegyzi, hogy ez a mulasztás, miután nyilván szán­dékos, gyanút fog kelteni a közönségben; a »N­e­w- York Herald« is úgy vélekedik, hogy a gyűlésnek kárhoztatólag kellett volna nyilatkozni a fénnek által alkalmazott eszközök felett. A »N­e­w-Y­ork Tri­bune« ellenben megelégedéssel constatálja, hogy a gyűlés a dynamitpárttól távol tartotta magát. A »N­e­w-Y­orkWorld« reméli, hogy a gyű­lésnek lesz eredménye és hogy az Egyesült­ Államok kormánya az angol követnek ki fogja jelenteni, mi­szerint az amerikai írek elleni panaszokat nem fogja meghallgatni mindaddig, amíg Angolország jó kor­mányzatot nem szervez Írországban. Megemlítjük végül az Agence Reuter sürgö­nyét, mely szerint a dynamitpártnak április 29-én titkos ülése volt, melyen zajos viták folytak. O’Donovan Rossa itt kijelentette volna, hogy »k­i­­e­l­é­g­­­ő« tervek készítettek, melyeket a jövő fejle­mények fognak megismertetni. Érdekes adatokat találunk egy külföldi lapban Sullivan Sándorról, aki az amerikai írek ligájá­nak elnöke lett. Fiatal, 35 éves ügyvéd, eleinte betűszedő volt, de csakhamar reporteri álláshoz jutott a »Chicago Ti­mes«-nál, mely lap a chicagói íreknek volt közlönye. Sullivan itt az írek érdekében igen kíméletlen, bru­tális eszközökkel küzdött, minek folytán sok kelle­metlen viszályba is bonyolódott. Mintegy kilencz évvel ezelőtt nőül vette miss Buchanan írónőt, a­ki szintén nagy hévvel védte a sajtóban az írók ügyét, de utóbb abba­hagyta a hír­­lapírást és tanítónő lett. 1875-ben a chicagói iskolai bizottság egyik ülésén egy angol azt vetette szemére egy ír tagnak, hogy a tanítónőktől, kiknek kineveztetését előmoz­dítja, tiltott gyümölcsöt fogad el jutalmul. Az angolt felhívták, bizonyítsa be vádját. Ekkor ez Sullivan nejére tett e­élzást. Tizenöt percrc­el rá Sullivánék megtudták a dolgot. Sulliván mit sem szólt, zsebébe tett egy re­volvert, karon fogta nejét, elment vele az angol bi­zottsági taghoz, kihivatta a szobából és pár perc­nyi szóváltás után lelőtte. Sulliván ezen tett miatt háromszor állt az es­küdtek előtt, de miután ezek csak egyhangú szava­zattal nyilváníthatják a vádlottat vétkesnek és ez esetben nem tudtak megegyezni, az állam kénytelen volt az ügyet elejteni.

Next