Nemzet, 1885. május (4. évfolyam, 956-985. szám)

1885-05-04 / 959. szám

SífifUKfiszTŐBÉG: Ferenoaiek-tere, Athenaeum-épölet, I. emelet. i lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizet­­sek a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. , JfuDA­ minfAJ.: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......... ......................................... 2 frt. 3 hónapra ...................................................... 6 * 6 hónapra .................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 4 kr. 959. (122) szám. Budapest, 1885. Hétfő, május 4. IV. évi folyam. Budapest, május 3. Az a meleg, barátságos és elismerő hang, melylyel bécsi laptársaink a kiállítás alkal­mából Magyarországról, a magyar nemzetről s annak — szerintük is — meglepő haladá­sáról szólnak, nem tagadjuk, felette jól esik nekünk. A sok gáncs, részakarat és kisebbítés után végre elismerésben is részesitnek min­ket s végre igazságot is szolgáltatnak nekünk, még pedig oly fényesen, hogy különbet nem is óhajtottunk, tőlük meg épen nem is vártunk volna. Eddig jóformán a bécsi lapok révén kelt rossz hírünk külföldön, ők törekedtek leginkább excommunikálni Magyarországot a kulturállamok s a ma­gyar nemzetet a kulturnépek sorából. Ma nemesen helyrehozzák, a­mit a múltban hazánk és nemzetünk jó hírneve ellen követ­kezetesen vétettek. Tisztelettel adóznak sza­badsági, alkotmányos és kulturtörekvéseink­­nek, kalapot emelnek haladásunk szembe­tűnő eredményei előtt s maguk iktatnak be minket az európai művelt államok és nemze­tek sorába azzal a kijelentéssel, hogy a buda­pesti országos kiállításra az európai civilisatio kiszolgáltatja Magyarországnak az érettségi bizonyítványt.« Ha a kiállításnak semmi más eredménye nem volna is — pedig sokat remélünk tőle nem egy irányban — már magában az, hogy ilyen — helylyel-közzel még dytlirambikus nyilatkozatokra is ragadta a bécsi sajtót, nagy vívmánynak mondható. Mert a rossz akaratot lefegyverezni s tárgyilagos bírálatra mintegy kényszeríteni : nem utolsó dolog s nem kis feladat. A jelen esetben pedig ez történt s ez nagy érdeme mindazoknak, kik közreműkö­désükkel oly sikeressé tették a kiállítást, mely­lyel eddigi ellenfelünket — hogy ne mond­juk : ellenségünket — is barátunkká tették. Tudjuk, nem az összes bécsi és utalán osztrák lapok viseltettek irántunk ellenséges indulattal; jól tudjuk, hogy nem egy közülök még politikai viták közepette sem ment túl a tárgyilagos, igazságos bírálaton, vagy véle­ménynyilvánításon. Annyival inkább örven­dünk, hogy ma már valamennyi jelentéke­nyebb lajthántáli collegánkat egy táborban tisztelhetjük, abban a táborban, melynek Ma­gyarország irányában van elismerő, igazságos szava is. S a biblia szavait követve fölöttébb nagy az örömünk a megtérteken és büszkék vagyunk rá, hogy még az ő barátságos indula­tukat s elismerésüket is kivívhattuk, kiérde­melhettük. Rajtunk nem fog múlni, hogy azt a barátságos jóindulatot és elismerést ma­gunknak a jövőre is biztosítsuk. Viszont a magunk részéről szívesen is­merjük el, hogy abban az örvendetes hala­dásban, melyet bécsi laptársaink is oly ellen­­állhatlan örömmel megsüvegelnek, kiváló ré­sze van a monarchia másik felének, a szom­széd Ausztriának is, melynek minden tekin­tetben előrehaladott, műveit népétől mi sokat tanultunk, sok hasznosat és haladásra veze­tőt sajátitottunk el. Magyarország már kelet­kezése óta belevonatott a nyugati civilisatio sodrába s annak egy jó részét, mit nyugatról mint művelődési elemet és eszközt fölvett, a legközelebbi szomszédtól, Ausztriától kapta, melylyel több mint három évszázad óta kö­zös jogar alatt él. E hatás ép oly kevéssé ta­gadható, mint nem vonható kétségbe más részről azon viszonhatás sem, melylyel Ma­gyarország, Ausztria ujabbkori (1867.) al­kotmányos átalakulására mintegy termé­szetszerűleg befolyt. És épen ezen természetű viszonyok te­kintetéből őszintén óhajtanék, hogy az az elfogulatlan, tárgyilagos, jóakaró és minden kicsinyes ellenszenvtől ment hang, melynek oly nemes és valóban szép példáját adja ma a bécsi sajtó, állandóan megmaradjon mi közöttünk , megmaradjon minden viszonyok között. Ne tekintsenek minket ellenfélnek, vagy épen ellenségnek, hanem inkább, amint ezt a fejedelem közössége s újabb al­kotmányaink is magukkal hozzák: szövetsé­geseiknek. Mi nemcsak a politika, de mint látják s mint maguk is tartózkodás nélkül bevallják, a közművelődés terén is méltó társaikká lenni igyekszünk. E monarchia, melynek trónját »egyesült erővel« fentartani hivatásunk, csak úgy lesz erős, hatalmas, minden viharral-vészszel csak úgy fog győz­tesen daczolni, ha népei nem vitetnek egy­más ellen okkal-ok nélkül kicsinyes harczok és torzsalkodásokba, sokszor mesterségesen. A bécsi sajtó egy része eddig sokat vé­tett ez irányban. Kívánjuk és kérjük, hogy többé ne essék vissza előbbi hibáiba. Becsül­jük meg nemcsak a kiállítás alkalmából, de ezentúl is egymást. Ezzel teszszük hazánknak is, a monarchiának is a legjobb szolgálatot. Most már látják, hogy nem »ázsiai« állam­mal s nem »barbár« néppel, hanem egy kul­­turállammal és egy művelt, haladni vágyó és tudó, szabadságszerető, alkotmányos nemzet­tel van dolguk. Kérjük, hogy erről jövőre se feledkezzenek meg! BELPOL ID. Budapest, máj. 3. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 4-én, hétfőn d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest, (Veszprém megye és főis­pánja.) A hivatalos lap mai száma a következő legf. kir. kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, gróf Esterházy Mórt Veszprémmegye főispánjává neve­zem ki. Kelt Neubergben, 1885. évi április hó 27-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Tisza Kálmán, s. k.­ Az uj veszprémi főispán 1856-ban született s fia Esterházy Pál grófnak, aki valóságos belső titkos tanácsos volt, s a szabadságharcz alatt mint ezredes küzdött. Az alkotmányos aera beálltával országgyű­lési képviselő lett, s a 48-iki honvédek országos se­gélyezése ügyében sokat tett. Mióta Pál gróf meghalt, fia, Móricz gróf folyton a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett a közügyek iránt, és min­dent elkövetett, hogy maga kiművelése által minél alkalmasabbá váljék a közszolgálatra. Anyanyelvén kívül írásban és szóban négy eu­rópai nyelvet bir tökéletesen, tett nagyobb uta­zásokat, Európa­­ minden nyugati államát beutazta. Amióta ez útjaiból hazaérkezett, részt vett a köz­ügyekben ; a veszprémi gazdasági egyletnek ő az el­nöke, s az építendő pápa-keszthelyi vasúttársaságnak szintén elnöke. Ami jótékony vagy közművelődésre törekvő intézet Pápán és a megyében van, annak mind ő a pártfogója. Az ő érdeme az is, hogy Pápá­nak immár állandó színháza van. Különben Pápa- Ugod örökös ura és Veszprém megye első virilistája. Néhány év előtt nősült meg, elvévén Stocka Paula bárónőt. Budapest, máj. 3. (Az alsó papság hely­zete.) Toron­tálmegyéből, teljesen megbízható kézből írják nekünk május 2-ról: A »Budapesti Hír­lap« tegnap (máj. 1.) számában az állíttatott, hogy a torontálmegyei katholy papság köré­ben mozgalom léteznék, melynek czélja a szegényebb sorsú plébániák jövedelmének javítása körül buz­­gólkodó Trefort miniszter úr is excellentiá­­ják, de sőt még saját főpásztorunkat is desauvuálni. E légből kapott állítással szemben bizto­síthatom a t. szerkesztő urat, hogy a torontál kathol­ papság körében ilyen mozgalom nem létezik, sem körlevél nem készült, sem s­emmiféle elk­eseredés a plébániák jövedelmének összeírása miatt nem ta­­pas­ztalható. Elkeseredésre senki okot nem adott! Főpásztorunk már ezelőtt is, minden felszólítás nélkül és saját kezdeményezéséből, tekintélyes összegű áldozatokat hozott a szegényebb sorsú lelkészi javadalmak javítására. A minisz­­ter úr nemes buzgalmáért pedig, midőn a f­őp­á­s­z­t­o­r­okk­al egy­e­t­ér­t­ől­eg azon fáradozik, hogy az alsóbb rendű papság is megfelelő ellátásban része­­síttessék, itt mindenki csak hálával és tisztelettel adózik. Budapest, május 2. (Lucius német mi­niszter Budapesten.) Lucius miniszter ma megkapta egy osztrák érdemrend nagykeresztjének jelvényeit, egy igen barátságos császári kézirat kísé­retében. Beavatott politikai körökben tudva van, hogy Lucius különös politikai kiküldetéssel nem bírt. Ennek daczára Luciusnak Pesten való tartózkodását különös politikai jelentőségűnek tartják s hivatalo­san is megengedik azon felfogás helyességét, hogy Bismarck herczegnek szándéka volt, Magyarország és közvetve az egész össz-monarchia irányában különös udvariasságot tanúsítani, melynek kitüntetésére a magyar országos kiállítás a legalkalmasabb volt. Ber­lin irányadó körei ez átal tudtul akarták adni, hogy a vámkérdésnél és a marhabevitel betiltására az ön­védelem parancsa szerint jártak el és ennek káros következményeit Magyarországra nézve sajnálattal vették tudomásul. Ami különösen a marhabevitel el­leni határzárt illeti, hajlandó a német kormány fel­függeszteni, mihelyt Anglia megnyitja piac­ait a for­galomnak. Egyes német államok nem módosíthatják a határzárt, miután a zár fölállítása a szövetségi ta­nács határozatán alapszik. Egyébiránt Németország sokkal nagyobb s érzékenyebb hátrányokat szen­ved — a statisticai adatok tanúsága szerint — az an­gol zárszabályok következtében, mint a minőket az osztrák-magyar monarchia a német határzár által. Budapest, máj. 3. (Pártértekezlet.) A mérsékelt ellenzék hétfőn, folyó hó 4-én d.­u 6 óra­kor értekezletet tart. A király a kiállításon. — máj. 3. Ő felsége a király ma délelőtt a legbámulato­sabb módon adta tanúbizonyságát annak, hogy minő meleg szeretettel, lelkesedéssel viseltetik magyar népe iránt, amennyire szivén hordja népének jólétét, minő igaz atyai szeretettel kiséri haladását, s milyen ön­feláldozó módon tudja királyi kegyességét ki is mu­tatni. Mert az a szemle, melyet a király ma tett a kiállításon, valósággal önfeláldozás volt. Hivatásá­nak egész magasztos tudata volt szükséges, hogy ki­bírta azt a munkát, melyet ma népéért tön. E munka abból állott, hogy a lehető legna­gyobb mértékben érdeklődött a kiállítás minden leg­csekélyebb részlete iránt, s reggeli 7 órától kezdve délutáni 1-ig, teljes hat óra hosszán át fárad­­hatlan türelemmel, kitartással és jósággal nézett meg mindent, dicsérte, buzdította, lelkesítette a ki­állítókat a tovább munkálkodásra, hogy viruljon Ma­gyarországon minden, művészet, ipar és kereskede­lem. Amint ez a szemle megindult, senki sem gondolt arra, hogy két legfölebb három óra hosszánál tovább tarthatna. De amikor elmúlt ez az idő is, sőt nőtt négy, öt órára, akkor már az az előkelő kis kiséret, mely a királyt követő, kezdett kidőlni; itt is, ott is elmaradt egy kisérő, — egyik pavilon­nál az egyik, másik pavilonnál a másik ma­radt — titokban — künn, hogy leülhessen egy kissé, s kipihenhesse magát. A király pedig járt to­vább szilárd ruganyos léptekkel, katonás gyorsaság­gal egyik épülettől a másiki­g, úgy, hogy néha az el­maradozó csapat, bármilyen nagy urakból állott is legyen, csak futva bírta utólérni az uralkodót. S ez így tartott hat óra hosszán át, melynek elteltével a király vidáman s a látottak fölött teljes megelégedéssel mondott köszönetet a kisérő uraknak, a­kik a legna­gyobb csodálkozással fejezték ki hálájukat a király iránt, tanúsított nagy, atyai szeretetéért. A királynak a kiállításba érkezése pont hét órára volt bejelentve. 1/27 órakor gyülekeztek a kirá­lyi pavilion előtt a kiállítás legfőbb tisztviselői. Mat­­lekovics Sándor, Zichy Jenő gróf, Stein­dl. Bo­­bula, a főváros részéről Ráth Károly főpolgármes­ter ; nemsokára megérkezett József főherczeg és Co­burg Fülöp herczeg, majd jöttek a miniszterek: Tisza Kálmán miniszterelnök, Széchenyi Pál gróf, Szapáry Gyula gróf, Trefort Ágost, Bedekovich Kálmán, Orczy Béla báró, Fejérváry Géza báró; továbbá Károlyi Gyula j­ gróf, Sztáray Já­nos gróf, Török főkapitány; s­ 47 órakor érke­zett meg Rudolf trónörökös, Wolgemuth sorha­jókapitány kíséretében. A trónörökös nyájasan kö­szöntötte az egybegyűlteket s velük a legkedélye­sebb, legfesztelenebb módon társalgott. Pontban 7 órakor érkezett meg a király egy kis, könnyű nyitott kocsiban, Mendel báró főhadsegéd kiséretében. Szívé­lyesen viszonozva a trónörökös üdvözletét, és a többi urak hódolatteljes köszönését, pár percznyi beszélge­tés után bement a királyi pavillonba a főherczegekkel, hogy tüzetesen megszemlélje a pavillont, melyet a mű­­ipar valóságos remekének mondott. Innen kijőve át­ment az egész kísérettel együtt a műcsarnokba, hol nagy csoport festő és szobrász élén Telepy fogadta, átnyújtva egyúttal a műcsarnok illustrált dísznyo­­mású katalógusát. Már az első csarnok művészies berendezése is megnyerte tetszését, míg a második­ban már teljes elismeréssel szólott Zala »Mária Magdolnájáról«, Huszár Adolf »Coburg Ágost­járól, melyről a jelen volt Coburg Fülöp herczeg is azt mondá, hogy megboldogult édes atyjáról soha hűbb szobrot nem készítettek. A festmények közül hosszasan leköté figyelmét Munkácsy »Krisztus a keresztfán« czimű képéből kivett nagy részlet, a főcsoport, melyet nagyszerűnek talált. Parlaghy Vilma »arczképe«, különösen megtetszett Horovicz »Az első­szülött«-je, a művészt bemutattatta magának, s elismerését fejezte ki előtte, — Mészölyt »Pihenő kacsáiért«, Feszty Árpádot erőteljes »Bányaszeren­csétlenségéért«, Paczkát »Emeséért« dicsérte meg személyesen, s figyelme kiterjedt még Karcsay Lajos kis képére is. Tölgyessy Arthurnak egyik népéletből vett képe előtt hosszasan időzött, a jelenetet magának a művész által megmagyaráztatta, s a fesményt megdi­csérte, Spányi tájképeinek sikerült hangulatát di­csérte, Benczúr két arczképét pedig remeknek találta. Különösen a Tisza Kálmán arczképét mondta nagy­szerűen sikerültnek, különösen azért, mert magatar­tása fesztelen, könnyed, s azért az egésznek jelleme teljesen hü, megkapóan életteli; dicsérte a Tisza La­jos arczképét is, melyet a másiknál csak annyiban tudott kevésbé sikerültnek, mert pose­a kissé merev. A műcsarnok egyik termében az ötvösműkiállí­­tás néhány darabja hosszan kötötte le figyelmét, s azon minta fölött, mely Szt.­István palástjához min­tául szolgált Gizela királynénak, csodálkozását fe­jezte ki. József főherczeg e helyt felemlítette, hogy Al­­csuthon a régiségi leletek annyira felszaporodnak, hogy ott vidéki múzeumot szándékozik felállítani. Ez a szemle azonban egyáltalán nem volt csupa dicséret, mert a király egyik szögletteremben olyan megjegy­zést tett valamelyik kissé rosz festményre, hogy kí­sérői hangos kaczajban törtek ki. Az épület szárnyai­ban megtekintő Steindl vezetése alatt a műépíté­­szeti terveket, a­melyek között az Andrássy-út több palotájáé is volt, megjegyzé, hogy az Andrássy-út a maga nemében a legszebb egész Európában. A műcsarnokból átment a király Frommer kertészeti pavillonjába, majd dr. Lumniczer és dr. Gebhard vezetése mellett az egészségügyi pavillont te­kintette meg. Itt csatlakozott a királyhoz Lajos Vic­tor főherczeg és Ottó főherczeg. A király itt sorban megtekintett mindent, s megmagyaráztatta magának még azt a gyermeköltöztető, fürösztő asztalt is, mely Frankl találmánya. Az élelmi­szerek hamisításának kimutatásával foglalkozó csoport, Fischer és Spitzer sebészeti műszereinek kiállításai, a különböző graphi­­cai táblázatok, melyek a betegségek terjedését és megszűnését, a halálozás növekedését és csökkenését mutatják meg szemléletiig, mind rendkívül érde­keltek. A vörös kereszt egylet kiállításában a királyt és a főherczegeket Ivánka Imre, Károlyi Gyula gróf, Sztáray gr., dr. Janny és dr. Farkas László fogad­ták. A két orvos magyarázott mindent s a király nemcsak meg volt elégedve a látottakkal, de lát­hatólag meg is lepte minden. Mondta is egy ízben, hogy sehol Európában a vörös kereszt egylet olyan kiváló tevékenységet, mint Magyarországon, ki nem fejtett. Különösen tetszett a királynak a dr. Farkas László találmánya, a lövettükör, mely lehetővé teszi a lő­seb csatornáját tüzetesen megszemlélni, s igy könnyebben is gyógyítani; elismerését fejezte ki dr. Jannynak az ápolónőket oktató készülékei fölött is. E pavilion végső csarnoka a honvédelmi minisztérium kiállítása, mindenféle fölszerelvényeiből. Itt a­ királyt és a főherczegeket Fejérváry báró miniszter vezette. A király hosszasan tudakozódott Bernfeld bőrgyáros­tól és Róth töltény­gyárostól,­­ teljes elismerését fejezve gyártmányaik fölött. E pavillonban csatlako­zott a kísérethez Khuen-Héderváry Károly gróf hor­­vát bán, kivel a király szívélyesen kezet szorított, s tudakozódott neje hogyléte felől. A bán azt felelé, hogy neje egyik szemét egy fölcsapódó vasdarab ütötte meg, de egyáltalán nem veszélyesen, a­mint attól eleve tartottak. Ezután a király a főváros pavillonjába ment át, hol Ráth főpolgármester, Kamermayer polgármester és Gerlóczy alpolgármester fogadták; a kalauzolást Gerlóczy alpolgármester, mint a főv. kiállítási bi­zottság elnöke vette át. A király hosszasan időzött a pavillonban, több ízben élénken adván kifejezést megelégedésének. A bejáratnál mindjárt a lovaslak­tanya mintázata kötötte le figyelmét, melyre meg­­jegyzé, hogy a laktanya nagyobb lesz, mint hitte. Ezután a Lipót-templom fészmintáját vette szemle alá. »Csakhogy ez még sokáig nem lesz kész« mondá a király Gerlóczy alpolgármesterhez fordulva, mire Trefort miniszter és a polgármesterek azon re­ményt fejezték ki, hogy a kormány és fővá­ros együttes áldozatkészsége mellett a templom 8—10 év alatt felépül. A tanügyi csoport­nál rendkívül elismerőleg nyilatkozott a király a fővárosnak a tanügy terén kifejtett tevékenységéről és megdicsérte az itt kiállított mutatványokat, me­lyek az iskolák gazdag felszerelését szintén igazolják. Az Andrássy-út díszes panorámája láthatólag igen kellemes benyomást gyakorolt a királyra s megjegy­zi, hogy Andrássy megérdemelte, hogy a sugárút az ő nevéről neveztessék el. Hosszabban időzött ezután az iparrajziskolai és vízvezetéki tárgyaknál , ez utób­binál különösen a természetes szűrő mintája kötötte le figyelmét, melynek működéséről részletes felvilá­gosítást adatott magának. Az iparrajziskolai kiállítást különösebben is megdicsérve, a többi tárgyakat vette szemle alá, melyek közül az utczaprofilok, statisztikai táblázatok, több térkép, különösen pedig a közkórház és a heveny fertőző betegek kórházának mintázata, valamint a régészeti tárgyak nyerték meg tetszését. Ezalatt a trónörökös Kauser József műépí­tész kalauzolása mellett szintén az összes tárgyakat megtekintette, sok helyt igen kedvezőleg nyilatkozva. A szemle befejezte után a király valamint a trónörö­kös, József főherczeg és Koburg herczeg, Gerlóczy alpolgármestertől a fővárosi katalógusnak egy-egy díszpéldányát átvevén, a király ismételve kifejezte örömét és teljes megelégedését a látottak fölött, s az Andrássy-út panorámáját és az iparrajziskolai kiállí­tást még egyszer megdicsérve távozott a pavillonból. A dunagőzhajózási társaságban Cassian lovag és Ullmann igazgató kalauzolták, s Drobnits-pavillon­­ban csodálkozását fejezte ki a műfestészet és gyö­nyörű »mázolások« fölött, aztán bement a nagy ipar­csarnokba, ahol az időközben több száz főre össze­gyűlt közönség zajos éljenzéssel fogadta. Legelőbb megszemlélte a Testory bronz­gyár kiállítását, azután hosszasabban megtekintette a fiumei petroleum-fino­­mító gyár tárgyait. A gyár igazgatójától kérdezős­ködve a gyártásra nézve és a kivitel nagysága után. Megnézte a Flóra-gyertyagyár kiállítását, behatóan kérdezősködött a konserv­gyár részei felől, Weisz Berthold tulajdonostól. Majd a fiumei rizs keményítő­gyár nagy kiállítását nézte meg, azután az egyesült czukor­gyárak csinos kiállítását tekintette meg, elha­­haladt a malmok kiállítása előtt s megállt egy perezre Schunda czimbalmai előtt, hol két czigány rá is zen­­ditett egy nótát. A kocsik kiállítása hosszasabban ér­dekelte s a Kölber által a trónörökös számára készült kocsit tüzetesen megtekintette. Áthaladt a papírgyá­rak kiállításán, megállt a pamutfonó és szövő gyárak kiállításánál, megdicsérve a szekrényt dí­szítő fából készült szobrok szépségét, megnézte a Monasterly és Kuzmik elég női ruhakiálli­­tását, Machlup bőrkiállitását, a Kálazdy nővé­rek művirág-kiállitását, a Grosz és Weisz czég ka­lapjait s hosszabb ideig szemlélte a Wolfner-czég nagy bőr­kiállitását, bement a sátorba, kérdezőskö­dött a kiállított mosott gyapjú provenientiája után s a kidolgozott bőrök kelendősége felől, a Wolfner-gyár czikkei láthatólag megnyerték tetszését, s a gyár tu­lajdonosának kifejezte teljes elismerését. Azután át­ment az iparcsarnok közép részébe, az Egger testvé­rek opálékszereinek különös figyelmet szentelt, di­csérte ezek rendkívül finom kidolgozását, nemes tüzét s tudakozódott hosszasan Egger Gyulától a dubniki opálbánya felől; megszemlélte a Bachruch-czég ékszer és a pozsonyi Grünberg kefe-kiállítását. Onnan bement a Zsolnai Vilmos pécsi porczellán gyárának kiállításá­ba, melynek remekei rendkívül megnyerték tetszését s megjegyezte, hogy már rég ismeri e gyár kitűnő czik­­keit, úgy látja, hogy még mindig halad s örömének adott kifejezést annak hallatára, hogy kivitele milyen nagy. Azután átment a Fischer czég kiállításába, hol több perczig tartózkodott s nagyon dicsérte az ízlés­­t­elj­es kivitelű tárgyakat. Megszemlélte az Ádám és Eberling elég fehérnemű kiállítását, megjegyezte, hogy az utóbbi években a női ipar Magyarországon nagy haladást tett, majd az új­ herendi gyár kiállítását nézte meg. Azután bement az interieurök azon részébe, hol tegnap még nem volt, megnézte az egyes szobákat s megdicsérte Mici asztalos kiállítását, mely az uj parlament egyik szoba­részének és egyik ablakának berendezését tünteti fel. Megtekintette Dunkel Vilmos kassai és Bak kolozsvári asztalosok ki­állítását ; aztán átment az erdészeti pavillonba, hol Bedő miniszteri tanácsos kalauzolta. A király itt első­sorban a nagy teremben az állami­ erdőségek kiállítását s különösen a talp­uszta­­tásra vonatkozó mintázatot tekintette meg, majd át­ment az agancs-kiállítás csoportjába, hol Széchényi Béla és Nádasdy Ferencz grófok gyűjteményét szem­lélte hosszabb ideig. A nyílt karzaton a király Gutt­­mann S. A. nagykanizsai czég kiállítását nézte meg, hol különösen a fűrész­malom terjedelméről tudako­zódott. Nagy érdeklődéssel tekintette meg Coburg her­czeg kiállítását, melynél a herczeg maga szolgált ma­gyarázatokkal. A Bayersdorf és Biach czég kiállításá­nak megtekintése után következett a gödöllői korona­uradalom agancs-kiállításának megtekintése. Ezután átment a közlekedésügyi ministerium pavillonjába, ahol legelőször is az ízléses díszítés és csinos elrendezést dicsérte meg. Zichy gróf kor­mányzó és Hajnal mérnök által megmutattatta ma­gának a különféle kikötőépitkezések mintázatait s el­­magyaráztatta a részleteket, majd pedig az »Adria« tengeri hajózási társaság« kiállítását szemlélte meg. A király bemutattatta magának Kuranda Emil ve­zérigazgatót és tőle a tengeri kivitelről kér­dezősködött és az igazgató ama jelentését, hogy hol­nap a »Stefánia« Adria gőzös, az első magyar gőz­hajó útnak indul Braziliába, örömest hallgatta; meg­jegyzi, hogy nagyon örvend hallani, hogy Magyaror­szág már Dél-Amerikába is exportál áruczikkeket, s hozzátéve, hogy a »főkiviteli czikk« bizonyára liszt lesz.­­ Itt Rudolf trónörökös elbúcsúzott a király­tól és S­t­e­f­a­n­i­a főherczegnővel a Margitszigetre ment. Ugyan ezidőtájt József főherczeg és Tisza Kálmán miniszterelnök is elmaradtak a társaság­tól. A magyar államvasutak kiállításánál, a­hol Tolnay igazgatósági elnök és Robitschek felügye­lő vették át a vezetést, a király behatóan meg­nézte a vasúti kocsikat, nevezetesen a Berlinben ki­tüntetett mentő­kocsit. Kérdéseket tett a Ganz-gyár­­ból került petróleum-kocsik szerkezete felől. A köz­­­­benső teremben a király figyelmesen megszemlélte a térképeket és a közlekedési hálózat rajzát, továbbá az állami távirászati osztály kiállítását, a »Fischer«­ és »Egger-testvérek« czégeknek jelző- és táviróké­­szüléki kiállításait. Különös érdekkel nézte amaz állvány mintáját, a mellyel a központi pályaudvar boltozatát építették. A Fairbanks-mérleggyár kiállí­tásába lépve, a király azonnal egyik mérlegre állt és mikor a gyár igazgatója megjegyzé, hogy ő felsége 71 kilogrammot nyom, mosolyogva mondá a király: »Igen, de a karddal együtt.« Azután a kiséret tagjai is valamenniyen megmérették magukat. A rima-mu­­rányi-salgótarjáni vasművek pavillonjában, a­hol Latzkó igazgatósági elnök és Brüll igazgató fogadták a királyt, ki huzamosabb ideig élénk érdeklődéssel nézte a társaság gazdag kiállítását. Ő felsé­ge azután a bányászat és építészeti iparcsar­nokba ment, hosszasabb ideig tekintette a v­a­d­­­ó lakatos munkáit s megjegyezte, hogy a lakatos-ipar Magyarországon nagy haladást tett. Keresztül ment a különböző kőszén és vasgyárak kiállításán, hosszabb ideig nézte Coburg herczeg pohorellai vasgyárának érdekesen összeállított kiállítását, megnézte a Heinzl­­man hisznoviczei gyárából kikerült vastárgyakat, a Zsigmondy Vilmos vezetése alatt álló geológiai inté­zet tanúságos kiállítását s átvette a kiállító egy kü­lön katalógusát. Hosszabb ideig állott meg a Dra­­sche-téglagyár kiállítása előtt, majd a Ganz-gyár ki­állítását nézte meg. Itt először ama nagy vízturbinát tekintette meg részletesen, melyet a gyár külföldi megrendelésre készített; ez eddig e nemben a legna­gyobb ily készülék, majd megtekintette azon vasúti kerekeket, melyek 22— 25 év óta forgalomban van­nak s azalatt 549 ezer kilométer utat tettek, a nél­kül, hogy legkisebb csorbát szenvedtek volna. Meg­nézte az elektromos gépet, azon kérdést intézve Mechwarthoz és Zipernovszkyhoz, várjon exportál­nak-e már a külföldre ily gépeket s örömmel vette tudomásul, hogy különösen Oroszországba a gyár szá­mos ily, gépet szállít. Ő felsége innen a horvát csarnokba ment át, hol Khuen-Héderváry gróf bán fogadta, bemutatva Krsnyavi csoportbiztosi és Humel tanácsosi képvise­lőt. E csarnokban a király egy félóráig időzött, föl­ment az emeletre, megnézte az egyes külön kiállítá­sokat s megelégedését fejezte ki, hogy az ipartanoda kiállítása oly be­­­dicsérte a fegyencz-bútor ipargaz­dagságát is. Ezután megtekintette a király ama nagy Szlavonországból kikerült hordót, melyet korcs­mává alakítottak át, azután bement a szabadal­mazott tárgyak csarnokába. Az után áthaladva bete­kintett a székely házba is, majd gr. Westfalen Albert pavillonját nézte meg, azután bement a külföldi gépek csarnokába. Ezen gyorsan áthaladva, a gépházat te­kintette meg s azután a nagyszerű gépcsarnokba ment. A zakatoló gépek, az itt-ott egyes tárgyakon dolgozó mun­kások a villanyfejlesztő zugó gépek zaja meglepő volt. A király örömmel nézte meg az egyes nagyobb kiállí­tásokat , a Schlick-gyár nagy kiállítását, a Höcker ezég, Rock ezég, Kogler és Rosner ezég, valamint a Brogle ezég kisebb nagyobb részben működésben levő gépeit. Megtekintett továbbá egy nagy szerszám­gép-kiállítást és megállóit a Knopp és Steiner ezég ama gépei előtt, melyek a kiállítási emlék­érmeket készítik, egyik oldalon a trónörökös kitűnően sikerült relief­képével, a másik oldalon az iparcsarnok domborművé­­vel. A király kegyes volt itt egy aranyból készült ér­met elfogadni. Aztán megtekintette a Ganz gyár azon nagy telepét, mely a kiállítás valamint a Stefania-út villamos világítását szolgáltatja 170 lóerejű géppel. Majd a Wörner ezég, a Havas Mihály és társai ezég kiállítását tekintette meg, azután átment Havas Sán­dor gépkiállításához, visszafelé a mosonyi Kühne ezég ízlésesen elrendezett mezőgazdasági gépkiállítását nézte meg, majd Benkó István veszprémi kádár mes­ternek egy-egy magyar ministernek nevével befara­gott hordó piramisa előtt megállott, megnézte Eisele József roppant kazánjait, Walser Ferencz fecskendőit és végre Geitner és Rausch kiállítását, az illető kiállí­tókat mindenütt megszólítással és néhány kérdéssel tüntetve ki. Ezután átment a községi kórházba, s belső berendezésének megtekintése után a magyarországi, légszesztársulatok kiállításába ment át. Az osztrák-ma­­gyar államvasutak kiállításában, melyet azután a ki­rály meglátogatott, Harkányi Frigyes, az igazgatóta­nács alelnöke, de Serres és Hyeronymi igazgatósági elnökök, b. Bánffy Béla, Hegedűs Sándor és gr. Zichy Henrik igazgató tagok valamint Willingen és Schwarcz igazgatók fogadták. Ő felsége behatóan megtekintette ezen minden részében érdekes és gazdag kiállítást úgyszintén a vasút magyar uradalmait is, megelégedését fejezve ki a tár­saság gyárainak nagy előhaladása felett. Azu­tán a mezőgazdasági csarnokba ment a király, hol Máday osztálytanácsos és Porzsolt Ernő és Koppély csoportbiztos vették át a kalauzolást. A nemzetközi csoport megtekintése után a király Gön­­döcs Benedek orsz. képv. nagy mézkiállításához lé­pett, megszólította őt, néhány perczig kedélyesen be­szélgetett vele; azután a segesvári Komló-termelő­egylet kiállításához ment, a Birnbaum és Bakay czégeknél a Komló-termelés és kivitel viszonyai felől tudakozódva. A király ezután igen barátságosan szó­lította meg Bujanovics Sándort, a­ki ő felségének Károlyi Alajos gróf nagykövet nagyszerű kiállí­tását mutatta be. A király megnézte a keres­kedelmi minisztérium selyem-kiállítását, Herman Ottó képviselő halászati kiállítását, kitől gyűj­teménye eredete után kérdezősködött, azután Mi­­gazzi gróf haltenyésztési kiállítását, a tejgazda­sági kiállítást, a hol tréfásan megintette Gön­­döcsöt, ki ivott egy pohár tejet, hogy tejet ne igen igyék, mert attól meg talál­t hízni. A Schönborn gróf munkácsi uradalmi pavillonjában különösen fel­tűnt a királynak a trónörökös által annak idején el­ejtett medve. Következett a pénzügyminisztérium pavillonja, hol Szapáry gr. és Wekerle kalauzolták a királyt, a ki először is a működésben levő szivarka-gépet, azután az állam­nyomda kiállítását nézte meg, mely utóbbi igazgatójától Péchytől a cataster térképek sokszoro­sítása felől kérdezősködött, majd a sóból készült bol­tozatot nézte meg, később Kerpely igazgató vezetése mellett a bányászati osztályt. Az erkélyen a király a pénzverdék kiállítását tekintette meg. Ezután a közalapítványi birtokok pavillonja következett, hol Trefort miniszter, Hoffman főerdőtanácsos és Forster min­­tán. fogadták és vezették a királyt. Kilépve ő

Next