Nemzet, 1885. május (4. évfolyam, 956-985. szám)
1885-05-04 / 959. szám
SífifUKfiszTŐBÉG: Ferenoaiek-tere, Athenaeum-épölet, I. emelet. i lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetsek a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. , JfuDA minfAJ.: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint, Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......... ......................................... 2 frt. 3 hónapra ...................................................... 6 * 6 hónapra .................................................... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám 4 kr. 959. (122) szám. Budapest, 1885. Hétfő, május 4. IV. évi folyam. Budapest, május 3. Az a meleg, barátságos és elismerő hang, melylyel bécsi laptársaink a kiállítás alkalmából Magyarországról, a magyar nemzetről s annak — szerintük is — meglepő haladásáról szólnak, nem tagadjuk, felette jól esik nekünk. A sok gáncs, részakarat és kisebbítés után végre elismerésben is részesitnek minket s végre igazságot is szolgáltatnak nekünk, még pedig oly fényesen, hogy különbet nem is óhajtottunk, tőlük meg épen nem is vártunk volna. Eddig jóformán a bécsi lapok révén kelt rossz hírünk külföldön, ők törekedtek leginkább excommunikálni Magyarországot a kulturállamok s a magyar nemzetet a kulturnépek sorából. Ma nemesen helyrehozzák, amit a múltban hazánk és nemzetünk jó hírneve ellen következetesen vétettek. Tisztelettel adóznak szabadsági, alkotmányos és kulturtörekvéseinknek, kalapot emelnek haladásunk szembetűnő eredményei előtt s maguk iktatnak be minket az európai művelt államok és nemzetek sorába azzal a kijelentéssel, hogy a budapesti országos kiállításra az európai civilisatio kiszolgáltatja Magyarországnak az érettségi bizonyítványt.« Ha a kiállításnak semmi más eredménye nem volna is — pedig sokat remélünk tőle nem egy irányban — már magában az, hogy ilyen — helylyel-közzel még dytlirambikus nyilatkozatokra is ragadta a bécsi sajtót, nagy vívmánynak mondható. Mert a rossz akaratot lefegyverezni s tárgyilagos bírálatra mintegy kényszeríteni : nem utolsó dolog s nem kis feladat. A jelen esetben pedig ez történt s ez nagy érdeme mindazoknak, kik közreműködésükkel oly sikeressé tették a kiállítást, melylyel eddigi ellenfelünket — hogy ne mondjuk : ellenségünket — is barátunkká tették. Tudjuk, nem az összes bécsi és utalán osztrák lapok viseltettek irántunk ellenséges indulattal; jól tudjuk, hogy nem egy közülök még politikai viták közepette sem ment túl a tárgyilagos, igazságos bírálaton, vagy véleménynyilvánításon. Annyival inkább örvendünk, hogy ma már valamennyi jelentékenyebb lajthántáli collegánkat egy táborban tisztelhetjük, abban a táborban, melynek Magyarország irányában van elismerő, igazságos szava is. S a biblia szavait követve fölöttébb nagy az örömünk a megtérteken és büszkék vagyunk rá, hogy még az ő barátságos indulatukat s elismerésüket is kivívhattuk, kiérdemelhettük. Rajtunk nem fog múlni, hogy azt a barátságos jóindulatot és elismerést magunknak a jövőre is biztosítsuk. Viszont a magunk részéről szívesen ismerjük el, hogy abban az örvendetes haladásban, melyet bécsi laptársaink is oly ellenállhatlan örömmel megsüvegelnek, kiváló része van a monarchia másik felének, a szomszéd Ausztriának is, melynek minden tekintetben előrehaladott, műveit népétől mi sokat tanultunk, sok hasznosat és haladásra vezetőt sajátitottunk el. Magyarország már keletkezése óta belevonatott a nyugati civilisatio sodrába s annak egy jó részét, mit nyugatról mint művelődési elemet és eszközt fölvett, a legközelebbi szomszédtól, Ausztriától kapta, melylyel több mint három évszázad óta közös jogar alatt él. E hatás ép oly kevéssé tagadható, mint nem vonható kétségbe más részről azon viszonhatás sem, melylyel Magyarország, Ausztria ujabbkori (1867.) alkotmányos átalakulására mintegy természetszerűleg befolyt. És épen ezen természetű viszonyok tekintetéből őszintén óhajtanék, hogy az az elfogulatlan, tárgyilagos, jóakaró és minden kicsinyes ellenszenvtől ment hang, melynek oly nemes és valóban szép példáját adja ma a bécsi sajtó, állandóan megmaradjon mi közöttünk , megmaradjon minden viszonyok között. Ne tekintsenek minket ellenfélnek, vagy épen ellenségnek, hanem inkább, amint ezt a fejedelem közössége s újabb alkotmányaink is magukkal hozzák: szövetségeseiknek. Mi nemcsak a politika, de mint látják s mint maguk is tartózkodás nélkül bevallják, a közművelődés terén is méltó társaikká lenni igyekszünk. E monarchia, melynek trónját »egyesült erővel« fentartani hivatásunk, csak úgy lesz erős, hatalmas, minden viharral-vészszel csak úgy fog győztesen daczolni, ha népei nem vitetnek egymás ellen okkal-ok nélkül kicsinyes harczok és torzsalkodásokba, sokszor mesterségesen. A bécsi sajtó egy része eddig sokat vétett ez irányban. Kívánjuk és kérjük, hogy többé ne essék vissza előbbi hibáiba. Becsüljük meg nemcsak a kiállítás alkalmából, de ezentúl is egymást. Ezzel teszszük hazánknak is, a monarchiának is a legjobb szolgálatot. Most már látják, hogy nem »ázsiai« állammal s nem »barbár« néppel, hanem egy kulturállammal és egy művelt, haladni vágyó és tudó, szabadságszerető, alkotmányos nemzettel van dolguk. Kérjük, hogy erről jövőre se feledkezzenek meg! BELPOL ID. Budapest, máj. 3. (A szabadelvű párt értekezlete.) Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 4-én, hétfőn d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest, (Veszprém megye és főispánja.) A hivatalos lap mai száma a következő legf. kir. kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, gróf Esterházy Mórt Veszprémmegye főispánjává nevezem ki. Kelt Neubergben, 1885. évi április hó 27-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Az uj veszprémi főispán 1856-ban született s fia Esterházy Pál grófnak, aki valóságos belső titkos tanácsos volt, s a szabadságharcz alatt mint ezredes küzdött. Az alkotmányos aera beálltával országgyűlési képviselő lett, s a 48-iki honvédek országos segélyezése ügyében sokat tett. Mióta Pál gróf meghalt, fia, Móricz gróf folyton a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett a közügyek iránt, és mindent elkövetett, hogy maga kiművelése által minél alkalmasabbá váljék a közszolgálatra. Anyanyelvén kívül írásban és szóban négy európai nyelvet bir tökéletesen, tett nagyobb utazásokat, Európa minden nyugati államát beutazta. Amióta ez útjaiból hazaérkezett, részt vett a közügyekben ; a veszprémi gazdasági egyletnek ő az elnöke, s az építendő pápa-keszthelyi vasúttársaságnak szintén elnöke. Ami jótékony vagy közművelődésre törekvő intézet Pápán és a megyében van, annak mind ő a pártfogója. Az ő érdeme az is, hogy Pápának immár állandó színháza van. Különben Pápa- Ugod örökös ura és Veszprém megye első virilistája. Néhány év előtt nősült meg, elvévén Stocka Paula bárónőt. Budapest, máj. 3. (Az alsó papság helyzete.) Torontálmegyéből, teljesen megbízható kézből írják nekünk május 2-ról: A »Budapesti Hírlap« tegnap (máj. 1.) számában az állíttatott, hogy a torontálmegyei katholy papság körében mozgalom léteznék, melynek czélja a szegényebb sorsú plébániák jövedelmének javítása körül buzgólkodó Trefort miniszter úr is excellentiáják, de sőt még saját főpásztorunkat is desauvuálni. E légből kapott állítással szemben biztosíthatom a t. szerkesztő urat, hogy a torontál kathol papság körében ilyen mozgalom nem létezik, sem körlevél nem készült, sem semmiféle elkeseredés a plébániák jövedelmének összeírása miatt nem tapasztalható. Elkeseredésre senki okot nem adott! Főpásztorunk már ezelőtt is, minden felszólítás nélkül és saját kezdeményezéséből, tekintélyes összegű áldozatokat hozott a szegényebb sorsú lelkészi javadalmak javítására. A miniszter úr nemes buzgalmáért pedig, midőn a főpásztorokkal egyetértőleg azon fáradozik, hogy az alsóbb rendű papság is megfelelő ellátásban részesíttessék, itt mindenki csak hálával és tisztelettel adózik. Budapest, május 2. (Lucius német miniszter Budapesten.) Lucius miniszter ma megkapta egy osztrák érdemrend nagykeresztjének jelvényeit, egy igen barátságos császári kézirat kíséretében. Beavatott politikai körökben tudva van, hogy Lucius különös politikai kiküldetéssel nem bírt. Ennek daczára Luciusnak Pesten való tartózkodását különös politikai jelentőségűnek tartják s hivatalosan is megengedik azon felfogás helyességét, hogy Bismarck herczegnek szándéka volt, Magyarország és közvetve az egész össz-monarchia irányában különös udvariasságot tanúsítani, melynek kitüntetésére a magyar országos kiállítás a legalkalmasabb volt. Berlin irányadó körei ez átal tudtul akarták adni, hogy a vámkérdésnél és a marhabevitel betiltására az önvédelem parancsa szerint jártak el és ennek káros következményeit Magyarországra nézve sajnálattal vették tudomásul. Ami különösen a marhabevitel elleni határzárt illeti, hajlandó a német kormány felfüggeszteni, mihelyt Anglia megnyitja piacait a forgalomnak. Egyes német államok nem módosíthatják a határzárt, miután a zár fölállítása a szövetségi tanács határozatán alapszik. Egyébiránt Németország sokkal nagyobb s érzékenyebb hátrányokat szenved — a statisticai adatok tanúsága szerint — az angol zárszabályok következtében, mint a minőket az osztrák-magyar monarchia a német határzár által. Budapest, máj. 3. (Pártértekezlet.) A mérsékelt ellenzék hétfőn, folyó hó 4-én d.u 6 órakor értekezletet tart. A király a kiállításon. — máj. 3. Ő felsége a király ma délelőtt a legbámulatosabb módon adta tanúbizonyságát annak, hogy minő meleg szeretettel, lelkesedéssel viseltetik magyar népe iránt, amennyire szivén hordja népének jólétét, minő igaz atyai szeretettel kiséri haladását, s milyen önfeláldozó módon tudja királyi kegyességét ki is mutatni. Mert az a szemle, melyet a király ma tett a kiállításon, valósággal önfeláldozás volt. Hivatásának egész magasztos tudata volt szükséges, hogy kibírta azt a munkát, melyet ma népéért tön. E munka abból állott, hogy a lehető legnagyobb mértékben érdeklődött a kiállítás minden legcsekélyebb részlete iránt, s reggeli 7 órától kezdve délutáni 1-ig, teljes hat óra hosszán át fáradhatlan türelemmel, kitartással és jósággal nézett meg mindent, dicsérte, buzdította, lelkesítette a kiállítókat a tovább munkálkodásra, hogy viruljon Magyarországon minden, művészet, ipar és kereskedelem. Amint ez a szemle megindult, senki sem gondolt arra, hogy két legfölebb három óra hosszánál tovább tarthatna. De amikor elmúlt ez az idő is, sőt nőtt négy, öt órára, akkor már az az előkelő kis kiséret, mely a királyt követő, kezdett kidőlni; itt is, ott is elmaradt egy kisérő, — egyik pavilonnál az egyik, másik pavilonnál a másik maradt — titokban — künn, hogy leülhessen egy kissé, s kipihenhesse magát. A király pedig járt tovább szilárd ruganyos léptekkel, katonás gyorsasággal egyik épülettől a másikig, úgy, hogy néha az elmaradozó csapat, bármilyen nagy urakból állott is legyen, csak futva bírta utólérni az uralkodót. S ez így tartott hat óra hosszán át, melynek elteltével a király vidáman s a látottak fölött teljes megelégedéssel mondott köszönetet a kisérő uraknak, akik a legnagyobb csodálkozással fejezték ki hálájukat a király iránt, tanúsított nagy, atyai szeretetéért. A királynak a kiállításba érkezése pont hét órára volt bejelentve. 1/27 órakor gyülekeztek a királyi pavilion előtt a kiállítás legfőbb tisztviselői. Matlekovics Sándor, Zichy Jenő gróf, Steindl. Bobula, a főváros részéről Ráth Károly főpolgármester ; nemsokára megérkezett József főherczeg és Coburg Fülöp herczeg, majd jöttek a miniszterek: Tisza Kálmán miniszterelnök, Széchenyi Pál gróf, Szapáry Gyula gróf, Trefort Ágost, Bedekovich Kálmán, Orczy Béla báró, Fejérváry Géza báró; továbbá Károlyi Gyula j gróf, Sztáray János gróf, Török főkapitány; s 47 órakor érkezett meg Rudolf trónörökös, Wolgemuth sorhajókapitány kíséretében. A trónörökös nyájasan köszöntötte az egybegyűlteket s velük a legkedélyesebb, legfesztelenebb módon társalgott. Pontban 7 órakor érkezett meg a király egy kis, könnyű nyitott kocsiban, Mendel báró főhadsegéd kiséretében. Szívélyesen viszonozva a trónörökös üdvözletét, és a többi urak hódolatteljes köszönését, pár percznyi beszélgetés után bement a királyi pavillonba a főherczegekkel, hogy tüzetesen megszemlélje a pavillont, melyet a műipar valóságos remekének mondott. Innen kijőve átment az egész kísérettel együtt a műcsarnokba, hol nagy csoport festő és szobrász élén Telepy fogadta, átnyújtva egyúttal a műcsarnok illustrált dísznyomású katalógusát. Már az első csarnok művészies berendezése is megnyerte tetszését, míg a másodikban már teljes elismeréssel szólott Zala »Mária Magdolnájáról«, Huszár Adolf »Coburg Ágostjáról, melyről a jelen volt Coburg Fülöp herczeg is azt mondá, hogy megboldogult édes atyjáról soha hűbb szobrot nem készítettek. A festmények közül hosszasan leköté figyelmét Munkácsy »Krisztus a keresztfán« czimű képéből kivett nagy részlet, a főcsoport, melyet nagyszerűnek talált. Parlaghy Vilma »arczképe«, különösen megtetszett Horovicz »Az elsőszülött«-je, a művészt bemutattatta magának, s elismerését fejezte ki előtte, — Mészölyt »Pihenő kacsáiért«, Feszty Árpádot erőteljes »Bányaszerencsétlenségéért«, Paczkát »Emeséért« dicsérte meg személyesen, s figyelme kiterjedt még Karcsay Lajos kis képére is. Tölgyessy Arthurnak egyik népéletből vett képe előtt hosszasan időzött, a jelenetet magának a művész által megmagyaráztatta, s a fesményt megdicsérte, Spányi tájképeinek sikerült hangulatát dicsérte, Benczúr két arczképét pedig remeknek találta. Különösen a Tisza Kálmán arczképét mondta nagyszerűen sikerültnek, különösen azért, mert magatartása fesztelen, könnyed, s azért az egésznek jelleme teljesen hü, megkapóan életteli; dicsérte a Tisza Lajos arczképét is, melyet a másiknál csak annyiban tudott kevésbé sikerültnek, mert posea kissé merev. A műcsarnok egyik termében az ötvösműkiállítás néhány darabja hosszan kötötte le figyelmét, s azon minta fölött, mely Szt.István palástjához mintául szolgált Gizela királynénak, csodálkozását fejezte ki. József főherczeg e helyt felemlítette, hogy Alcsuthon a régiségi leletek annyira felszaporodnak, hogy ott vidéki múzeumot szándékozik felállítani. Ez a szemle azonban egyáltalán nem volt csupa dicséret, mert a király egyik szögletteremben olyan megjegyzést tett valamelyik kissé rosz festményre, hogy kísérői hangos kaczajban törtek ki. Az épület szárnyaiban megtekintő Steindl vezetése alatt a műépítészeti terveket, amelyek között az Andrássy-út több palotájáé is volt, megjegyzé, hogy az Andrássy-út a maga nemében a legszebb egész Európában. A műcsarnokból átment a király Frommer kertészeti pavillonjába, majd dr. Lumniczer és dr. Gebhard vezetése mellett az egészségügyi pavillont tekintette meg. Itt csatlakozott a királyhoz Lajos Victor főherczeg és Ottó főherczeg. A király itt sorban megtekintett mindent, s megmagyaráztatta magának még azt a gyermeköltöztető, fürösztő asztalt is, mely Frankl találmánya. Az élelmiszerek hamisításának kimutatásával foglalkozó csoport, Fischer és Spitzer sebészeti műszereinek kiállításai, a különböző graphicai táblázatok, melyek a betegségek terjedését és megszűnését, a halálozás növekedését és csökkenését mutatják meg szemléletiig, mind rendkívül érdekeltek. A vörös kereszt egylet kiállításában a királyt és a főherczegeket Ivánka Imre, Károlyi Gyula gróf, Sztáray gr., dr. Janny és dr. Farkas László fogadták. A két orvos magyarázott mindent s a király nemcsak meg volt elégedve a látottakkal, de láthatólag meg is lepte minden. Mondta is egy ízben, hogy sehol Európában a vörös kereszt egylet olyan kiváló tevékenységet, mint Magyarországon, ki nem fejtett. Különösen tetszett a királynak a dr. Farkas László találmánya, a lövettükör, mely lehetővé teszi a lőseb csatornáját tüzetesen megszemlélni, s igy könnyebben is gyógyítani; elismerését fejezte ki dr. Jannynak az ápolónőket oktató készülékei fölött is. E pavilion végső csarnoka a honvédelmi minisztérium kiállítása, mindenféle fölszerelvényeiből. Itt a királyt és a főherczegeket Fejérváry báró miniszter vezette. A király hosszasan tudakozódott Bernfeld bőrgyárostól és Róth tölténygyárostól, teljes elismerését fejezve gyártmányaik fölött. E pavillonban csatlakozott a kísérethez Khuen-Héderváry Károly gróf horvát bán, kivel a király szívélyesen kezet szorított, s tudakozódott neje hogyléte felől. A bán azt felelé, hogy neje egyik szemét egy fölcsapódó vasdarab ütötte meg, de egyáltalán nem veszélyesen, amint attól eleve tartottak. Ezután a király a főváros pavillonjába ment át, hol Ráth főpolgármester, Kamermayer polgármester és Gerlóczy alpolgármester fogadták; a kalauzolást Gerlóczy alpolgármester, mint a főv. kiállítási bizottság elnöke vette át. A király hosszasan időzött a pavillonban, több ízben élénken adván kifejezést megelégedésének. A bejáratnál mindjárt a lovaslaktanya mintázata kötötte le figyelmét, melyre megjegyzé, hogy a laktanya nagyobb lesz, mint hitte. Ezután a Lipót-templom fészmintáját vette szemle alá. »Csakhogy ez még sokáig nem lesz kész« mondá a király Gerlóczy alpolgármesterhez fordulva, mire Trefort miniszter és a polgármesterek azon reményt fejezték ki, hogy a kormány és főváros együttes áldozatkészsége mellett a templom 8—10 év alatt felépül. A tanügyi csoportnál rendkívül elismerőleg nyilatkozott a király a fővárosnak a tanügy terén kifejtett tevékenységéről és megdicsérte az itt kiállított mutatványokat, melyek az iskolák gazdag felszerelését szintén igazolják. Az Andrássy-út díszes panorámája láthatólag igen kellemes benyomást gyakorolt a királyra s megjegyzi, hogy Andrássy megérdemelte, hogy a sugárút az ő nevéről neveztessék el. Hosszabban időzött ezután az iparrajziskolai és vízvezetéki tárgyaknál , ez utóbbinál különösen a természetes szűrő mintája kötötte le figyelmét, melynek működéséről részletes felvilágosítást adatott magának. Az iparrajziskolai kiállítást különösebben is megdicsérve, a többi tárgyakat vette szemle alá, melyek közül az utczaprofilok, statisztikai táblázatok, több térkép, különösen pedig a közkórház és a heveny fertőző betegek kórházának mintázata, valamint a régészeti tárgyak nyerték meg tetszését. Ezalatt a trónörökös Kauser József műépítész kalauzolása mellett szintén az összes tárgyakat megtekintette, sok helyt igen kedvezőleg nyilatkozva. A szemle befejezte után a király valamint a trónörökös, József főherczeg és Koburg herczeg, Gerlóczy alpolgármestertől a fővárosi katalógusnak egy-egy díszpéldányát átvevén, a király ismételve kifejezte örömét és teljes megelégedését a látottak fölött, s az Andrássy-út panorámáját és az iparrajziskolai kiállítást még egyszer megdicsérve távozott a pavillonból. A dunagőzhajózási társaságban Cassian lovag és Ullmann igazgató kalauzolták, s Drobnits-pavillonban csodálkozását fejezte ki a műfestészet és gyönyörű »mázolások« fölött, aztán bement a nagy iparcsarnokba, ahol az időközben több száz főre összegyűlt közönség zajos éljenzéssel fogadta. Legelőbb megszemlélte a Testory bronzgyár kiállítását, azután hosszasabban megtekintette a fiumei petroleum-finomító gyár tárgyait. A gyár igazgatójától kérdezősködve a gyártásra nézve és a kivitel nagysága után. Megnézte a Flóra-gyertyagyár kiállítását, behatóan kérdezősködött a konservgyár részei felől, Weisz Berthold tulajdonostól. Majd a fiumei rizs keményítőgyár nagy kiállítását nézte meg, azután az egyesült czukorgyárak csinos kiállítását tekintette meg, elhahaladt a malmok kiállítása előtt s megállt egy perezre Schunda czimbalmai előtt, hol két czigány rá is zenditett egy nótát. A kocsik kiállítása hosszasabban érdekelte s a Kölber által a trónörökös számára készült kocsit tüzetesen megtekintette. Áthaladt a papírgyárak kiállításán, megállt a pamutfonó és szövő gyárak kiállításánál, megdicsérve a szekrényt díszítő fából készült szobrok szépségét, megnézte a Monasterly és Kuzmik elég női ruhakiállitását, Machlup bőrkiállitását, a Kálazdy nővérek művirág-kiállitását, a Grosz és Weisz czég kalapjait s hosszabb ideig szemlélte a Wolfner-czég nagy bőrkiállitását, bement a sátorba, kérdezősködött a kiállított mosott gyapjú provenientiája után s a kidolgozott bőrök kelendősége felől, a Wolfner-gyár czikkei láthatólag megnyerték tetszését, s a gyár tulajdonosának kifejezte teljes elismerését. Azután átment az iparcsarnok közép részébe, az Egger testvérek opálékszereinek különös figyelmet szentelt, dicsérte ezek rendkívül finom kidolgozását, nemes tüzét s tudakozódott hosszasan Egger Gyulától a dubniki opálbánya felől; megszemlélte a Bachruch-czég ékszer és a pozsonyi Grünberg kefe-kiállítását. Onnan bement a Zsolnai Vilmos pécsi porczellán gyárának kiállításába, melynek remekei rendkívül megnyerték tetszését s megjegyezte, hogy már rég ismeri e gyár kitűnő czikkeit, úgy látja, hogy még mindig halad s örömének adott kifejezést annak hallatára, hogy kivitele milyen nagy. Azután átment a Fischer czég kiállításába, hol több perczig tartózkodott s nagyon dicsérte az ízlésteljes kivitelű tárgyakat. Megszemlélte az Ádám és Eberling elég fehérnemű kiállítását, megjegyezte, hogy az utóbbi években a női ipar Magyarországon nagy haladást tett, majd az új herendi gyár kiállítását nézte meg. Azután bement az interieurök azon részébe, hol tegnap még nem volt, megnézte az egyes szobákat s megdicsérte Mici asztalos kiállítását, mely az uj parlament egyik szobarészének és egyik ablakának berendezését tünteti fel. Megtekintette Dunkel Vilmos kassai és Bak kolozsvári asztalosok kiállítását ; aztán átment az erdészeti pavillonba, hol Bedő miniszteri tanácsos kalauzolta. A király itt elsősorban a nagy teremben az állami erdőségek kiállítását s különösen a talpusztatásra vonatkozó mintázatot tekintette meg, majd átment az agancs-kiállítás csoportjába, hol Széchényi Béla és Nádasdy Ferencz grófok gyűjteményét szemlélte hosszabb ideig. A nyílt karzaton a király Guttmann S. A. nagykanizsai czég kiállítását nézte meg, hol különösen a fűrészmalom terjedelméről tudakozódott. Nagy érdeklődéssel tekintette meg Coburg herczeg kiállítását, melynél a herczeg maga szolgált magyarázatokkal. A Bayersdorf és Biach czég kiállításának megtekintése után következett a gödöllői koronauradalom agancs-kiállításának megtekintése. Ezután átment a közlekedésügyi ministerium pavillonjába, ahol legelőször is az ízléses díszítés és csinos elrendezést dicsérte meg. Zichy gróf kormányzó és Hajnal mérnök által megmutattatta magának a különféle kikötőépitkezések mintázatait s elmagyaráztatta a részleteket, majd pedig az »Adria« tengeri hajózási társaság« kiállítását szemlélte meg. A király bemutattatta magának Kuranda Emil vezérigazgatót és tőle a tengeri kivitelről kérdezősködött és az igazgató ama jelentését, hogy holnap a »Stefánia« Adria gőzös, az első magyar gőzhajó útnak indul Braziliába, örömest hallgatta; megjegyzi, hogy nagyon örvend hallani, hogy Magyarország már Dél-Amerikába is exportál áruczikkeket, s hozzátéve, hogy a »főkiviteli czikk« bizonyára liszt lesz. Itt Rudolf trónörökös elbúcsúzott a királytól és Stefania főherczegnővel a Margitszigetre ment. Ugyan ezidőtájt József főherczeg és Tisza Kálmán miniszterelnök is elmaradtak a társaságtól. A magyar államvasutak kiállításánál, ahol Tolnay igazgatósági elnök és Robitschek felügyelő vették át a vezetést, a király behatóan megnézte a vasúti kocsikat, nevezetesen a Berlinben kitüntetett mentőkocsit. Kérdéseket tett a Ganz-gyárból került petróleum-kocsik szerkezete felől. A közbenső teremben a király figyelmesen megszemlélte a térképeket és a közlekedési hálózat rajzát, továbbá az állami távirászati osztály kiállítását, a »Fischer« és »Egger-testvérek« czégeknek jelző- és távirókészüléki kiállításait. Különös érdekkel nézte amaz állvány mintáját, a mellyel a központi pályaudvar boltozatát építették. A Fairbanks-mérleggyár kiállításába lépve, a király azonnal egyik mérlegre állt és mikor a gyár igazgatója megjegyzé, hogy ő felsége 71 kilogrammot nyom, mosolyogva mondá a király: »Igen, de a karddal együtt.« Azután a kiséret tagjai is valamenniyen megmérették magukat. A rima-murányi-salgótarjáni vasművek pavillonjában, ahol Latzkó igazgatósági elnök és Brüll igazgató fogadták a királyt, ki huzamosabb ideig élénk érdeklődéssel nézte a társaság gazdag kiállítását. Ő felsége azután a bányászat és építészeti iparcsarnokba ment, hosszasabb ideig tekintette a vadó lakatos munkáit s megjegyezte, hogy a lakatos-ipar Magyarországon nagy haladást tett. Keresztül ment a különböző kőszén és vasgyárak kiállításán, hosszabb ideig nézte Coburg herczeg pohorellai vasgyárának érdekesen összeállított kiállítását, megnézte a Heinzlman hisznoviczei gyárából kikerült vastárgyakat, a Zsigmondy Vilmos vezetése alatt álló geológiai intézet tanúságos kiállítását s átvette a kiállító egy külön katalógusát. Hosszabb ideig állott meg a Drasche-téglagyár kiállítása előtt, majd a Ganz-gyár kiállítását nézte meg. Itt először ama nagy vízturbinát tekintette meg részletesen, melyet a gyár külföldi megrendelésre készített; ez eddig e nemben a legnagyobb ily készülék, majd megtekintette azon vasúti kerekeket, melyek 22— 25 év óta forgalomban vannak s azalatt 549 ezer kilométer utat tettek, a nélkül, hogy legkisebb csorbát szenvedtek volna. Megnézte az elektromos gépet, azon kérdést intézve Mechwarthoz és Zipernovszkyhoz, várjon exportálnak-e már a külföldre ily gépeket s örömmel vette tudomásul, hogy különösen Oroszországba a gyár számos ily, gépet szállít. Ő felsége innen a horvát csarnokba ment át, hol Khuen-Héderváry gróf bán fogadta, bemutatva Krsnyavi csoportbiztosi és Humel tanácsosi képviselőt. E csarnokban a király egy félóráig időzött, fölment az emeletre, megnézte az egyes külön kiállításokat s megelégedését fejezte ki, hogy az ipartanoda kiállítása oly bedicsérte a fegyencz-bútor ipargazdagságát is. Ezután megtekintette a király ama nagy Szlavonországból kikerült hordót, melyet korcsmává alakítottak át, azután bement a szabadalmazott tárgyak csarnokába. Az után áthaladva betekintett a székely házba is, majd gr. Westfalen Albert pavillonját nézte meg, azután bement a külföldi gépek csarnokába. Ezen gyorsan áthaladva, a gépházat tekintette meg s azután a nagyszerű gépcsarnokba ment. A zakatoló gépek, az itt-ott egyes tárgyakon dolgozó munkások a villanyfejlesztő zugó gépek zaja meglepő volt. A király örömmel nézte meg az egyes nagyobb kiállításokat , a Schlick-gyár nagy kiállítását, a Höcker ezég, Rock ezég, Kogler és Rosner ezég, valamint a Brogle ezég kisebb nagyobb részben működésben levő gépeit. Megtekintett továbbá egy nagy szerszámgép-kiállítást és megállóit a Knopp és Steiner ezég ama gépei előtt, melyek a kiállítási emlékérmeket készítik, egyik oldalon a trónörökös kitűnően sikerült reliefképével, a másik oldalon az iparcsarnok domborművével. A király kegyes volt itt egy aranyból készült érmet elfogadni. Aztán megtekintette a Ganz gyár azon nagy telepét, mely a kiállítás valamint a Stefania-út villamos világítását szolgáltatja 170 lóerejű géppel. Majd a Wörner ezég, a Havas Mihály és társai ezég kiállítását tekintette meg, azután átment Havas Sándor gépkiállításához, visszafelé a mosonyi Kühne ezég ízlésesen elrendezett mezőgazdasági gépkiállítását nézte meg, majd Benkó István veszprémi kádár mesternek egy-egy magyar ministernek nevével befaragott hordó piramisa előtt megállott, megnézte Eisele József roppant kazánjait, Walser Ferencz fecskendőit és végre Geitner és Rausch kiállítását, az illető kiállítókat mindenütt megszólítással és néhány kérdéssel tüntetve ki. Ezután átment a községi kórházba, s belső berendezésének megtekintése után a magyarországi, légszesztársulatok kiállításába ment át. Az osztrák-magyar államvasutak kiállításában, melyet azután a király meglátogatott, Harkányi Frigyes, az igazgatótanács alelnöke, de Serres és Hyeronymi igazgatósági elnökök, b. Bánffy Béla, Hegedűs Sándor és gr. Zichy Henrik igazgató tagok valamint Willingen és Schwarcz igazgatók fogadták. Ő felsége behatóan megtekintette ezen minden részében érdekes és gazdag kiállítást úgyszintén a vasút magyar uradalmait is, megelégedését fejezve ki a társaság gyárainak nagy előhaladása felett. Azután a mezőgazdasági csarnokba ment a király, hol Máday osztálytanácsos és Porzsolt Ernő és Koppély csoportbiztos vették át a kalauzolást. A nemzetközi csoport megtekintése után a király Göndöcs Benedek orsz. képv. nagy mézkiállításához lépett, megszólította őt, néhány perczig kedélyesen beszélgetett vele; azután a segesvári Komló-termelőegylet kiállításához ment, a Birnbaum és Bakay czégeknél a Komló-termelés és kivitel viszonyai felől tudakozódva. A király ezután igen barátságosan szólította meg Bujanovics Sándort, aki ő felségének Károlyi Alajos gróf nagykövet nagyszerű kiállítását mutatta be. A király megnézte a kereskedelmi minisztérium selyem-kiállítását, Herman Ottó képviselő halászati kiállítását, kitől gyűjteménye eredete után kérdezősködött, azután Migazzi gróf haltenyésztési kiállítását, a tejgazdasági kiállítást, a hol tréfásan megintette Göndöcsöt, ki ivott egy pohár tejet, hogy tejet ne igen igyék, mert attól meg talált hízni. A Schönborn gróf munkácsi uradalmi pavillonjában különösen feltűnt a királynak a trónörökös által annak idején elejtett medve. Következett a pénzügyminisztérium pavillonja, hol Szapáry gr. és Wekerle kalauzolták a királyt, a ki először is a működésben levő szivarka-gépet, azután az államnyomda kiállítását nézte meg, mely utóbbi igazgatójától Péchytől a cataster térképek sokszorosítása felől kérdezősködött, majd a sóból készült boltozatot nézte meg, később Kerpely igazgató vezetése mellett a bányászati osztályt. Az erkélyen a király a pénzverdék kiállítását tekintette meg. Ezután a közalapítványi birtokok pavillonja következett, hol Trefort miniszter, Hoffman főerdőtanácsos és Forster mintán. fogadták és vezették a királyt. Kilépve ő