Nemzet, 1887. szeptember (6. évfolyam, 1797-1826. szám)
1887-09-01 / 1797. szám
SzBAKBE város Sö: ferencaisk-tere, Athenaeum-épület, I. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk és Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK így mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. ________ Egyes szám 5 kr. _______ Reggeli kiadás. VRDŐ-IVATAt,? Ferencsiek-tere, Athenaeum-épület, föld**sat, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda* pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra 2 fil 3 hónapra «»«.. .................. 6» 6 hónapra 12* Az esti kiadás postai különküldéseért felfllfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 5 kr. 1797. (239.) szám. Budapest, 1887. Csütörtök, szeptember l. VI. évi folyam. Fiaink és az életpályák. — Befejező közlemény. — Budapest, augusztus 31. Bulgária helyzete nem akar tisztázódni. Az Ernroth tábornok kiküldetésére vonatkozó hírek nem látszanak ugyan megvalósulni, legalább nem abban az alakban, mint eredetileg szárnyra bocsáttattak, de másrészt , maguk a bolgárok magatartása sem olyan, mely a helyzet tisztázását előmozdíthatná. Annyi hosszas vajúdás után az eddigi kabinet megmaradása, nem tekinthető megnyugtató megoldásnak. Nem is szólva arról, hoffo méer ez utóbbi hír is igazolásra szorul. Ha az új fejedelem rögtön azzal kezdi uralkodását, hogy a régi kabinetet meghagyja hivatalában, akkor mindenki belenyugodhatott volna ebbe a megoldásba, és nem kereshetett volna semmi kedvezőtlen magyarázatot. Ami akkor céltudatos eljárásnak, a nemzet és a fejedelem ingatatlan bizalmának látszhatott volna, az ma egészen más sziliben tűnik fel. Ne feledjük, hogy Coburg herczeg azzal a határozott czélzattal ment el új országába, hogy új kormányt alakít. Ne feledjük el, hogy a kísérlet ebben az irányban meg is történt. A kabinet elnökségét sorra kínálták Péternek, Pálnak. És nem akadt, aki elfogadta volna. Az egyik azzal védekezett, hogy nincs többsége, habár eddig is kormányon volt. És akkor felmerül a kérdés, hogyan kormányozhatott eddig? A másik meg épen azt hozta fel mentségére, hogy nagyon is nagy befolyása van. És ekkor felmerül az a sokkal szomorúbb kérdés, komolyan veszik-e a bolgár államférfiak feladatukat és nem vesztik-e el akkor eddigi bámulatos tapintatukat és kitartásukat, mikor arra legtöbb szükségük volna? E belső zavarok és érthetetlenségek teszik Bulgária helyzetét igazán válságossá és nem az Ernroth tábornok kiküldetésére vonatkozó hírek. A berlini szerződés semmi jogot nem ad Oroszországnak egy külön biztos kiküldetésére. Azt meg alig lehet feltenni, hogy a hatalmak egyetértő határozattal utólag ily jogot adnának Oroszországnak. Aminthogy az sem valószínű, hogy Oroszország a dolgok jelen állásában oly lépésre ragadtathatná magát, mely nyílt ellentétben áll a berlini szerződéssel, amelynek betűje, ha nem is szelleme oly kényelmes eszközt szolgáltat neki Bulgária jelenlegi kormányzói és fejedelme ellen. Biztost csak a porta küldhetné. De lehet e a portáról föltenni, hogy ő egy idegen alattvalót ruházhatna fel ily nagy és kényes feladattal, anélkül, hogy azáltal teljesen Oroszország kész szolgája gyanánt mutatná be magát az egész világnak ? Ha végig nézünk Törökország mai politikáján, akkor az igaz még az utóbbi sem látszik lehetetlennek. Törökország ma majdnem ugyanazt a szégyenletes gyönge szerepet játszsza Oroszországgal szemben, mint a hunkiar-iskelessi véd- és daczszövetség idejében. És ha ötven évvel visszamegyünk a történelemben, látunk oly helyzetet, amelyben Törökország talán nem rettent volna vissza még ily megaláztatástól sem. De ez a szerencsétlen porta éppen azért, mert megpróbálta már egyszer az orosz barátságot is, alig lesz hajlandó abba ismét annyira elmerülni. S ha hajlandó volna is rá, hiányzik belőle az, amit annyi hányattatása közben rég elvesztett: az akarat. Ma a próféták örökösében alig működik más életerő, mint a legteljesebb vis mertiae. Aki arra akarja a portát rábírni, hogy valamit ne tegyen, annak az esélyei mindig kedvezőbbek lesznek, mint annak, ki bármi parti a tény borlént biván tollo Még az egyptomi conventio meghiúsulását is jóval nagyobb részben tulajdoníthatjuk e minden cselekvéstől való irtózásnak, mint az orosz befolyásnak. Akkor Oroszország azt kivánta a portától, hogy ne tegyen valamit. S aki a padisabtól ma ezt kívánja, az mindig barátságos fülre talál nála. Ha ellenben arról volna szó, hogy Oroszország azt követelné a portától, hogy egy orosz alattvalót tegyen biztosává, akkor az orosz befolyásnak is meg kellene küzdeni a török tétlenségi vágyával, és akkor az orosz esélyei már távolról sem oly kedvezők. Törökországban ma hamarább vihető ki, hogy tétlen maradjon, mikor a legkisebb tevékenységgel megmenthetné magát a romlástól, mint az, hogy bármi kis tevékenységet fejtsen ki, ha azzal a legnagyobb és legkézzelfoghatóbb előnyök is járnának. Törökország igen valószínűleg nem fog mozdulni. Nem mozdult akkor, mikor egész Európa szívesen látta volna beavatkozását Kelet Rumeliában. Miért mozdulna most, mikor legfölebb egy-két hatalmat elégíthet ki azzal és egy csomót maga ellen zudítana? A helyzet súlypontja ma is változatlanul Sophiában van. A bolgárok helyzete ma kedvezőbb inkább, mint volt. Ha rendet fognak csinálni, alig valószínű, hogy bárkitől kellene tartaniuk. A német cancellár minden igyekezete a béke fentartására irányul, ami már magában is kizárja bármely hatalom erőszakos beavatkozását a keleti ügyekben. Törekvéseit úgy látszik siker fogja koronázni ismét. Az orosz cár találkozását a német császárral mindig komolyabban kezdik emlegetni. Ily közeledés azonban föltételezi azt, hogy a politikai felfogásban sincs többé a két kabinet közt az a feszültség, mely nemrég az oroszok részéről a németek kiűzésében és a németek részéről az orosz papírok ellen indított hadjáratban nyilvánult. Az aknabarctot Oroszország nem fogja feladni még a legjobb esetben sem. De a bolgárok meg tudtak azzal küzdeni eddig s azért nem érthető, miért lankadnának el épen most, mikor egy régóta táplált vágyuk végre beteljesedett. De bármily érthetetlen legyen is ez ellankadás éppen most, nagyon kell félnünk attól, hogy a bolgár drámában egy új fordulathoz érünk, mely a legnagyobb veszedelmet hozhatja e sok megpróbáltatáson keresztül ment, jobb sorsra érdemes országra. A gyakorlati gályák. A mai napság sokat emlegetett industrialismussal és materalismussal együtt jár a kereskedő- fem fejlődése és fontossága. A régi részletkereskedés vagy kamárkodás ideje lejárt, akkor az egész üzlet abban állt, hogy a kalmár megvásárolt bizonyos czikkeket, s ugyanazokat 30—40 ° C-kal drágábban újból eladta. Ez aztán semmi fejtörésbe nem került. Ez volt a boltos vegetativ élete, imer egyik kezével vett, s a másikkal adott, s a forinton tallért kapot. Ám ma a valódi kereskedőnek, aki nagy üzletet csinál, világos eszűnek, óvatosnak, s mégis merésznek kell lenni. Alaposan kell ismernie a piaczot, azaz a bevásárlási helyeket. Üzlete, czikkeit a gyártás részleteit, a különböző vidékek szükségleteit, a szállítással járó idő- és árkülönbözeteket, az idegen verseny törekvéseit, a vámviszonyokat, az égalj, évszak és a divat változásait, levelezői megbízhatóságát, bírnia kell azzal az ügyességgel, hogy új áruezikkei iránt a keresletet felköltse, és azzal a tapintattal, hogy a legjobb ügynököket válaszsza, s a legjobb alkalmat megragadja. Az igazi kereskedőnek érteni kell a földrajzhoz, a külföldi levelezéshez, s a nemzetközi törvényhozáshoz, sőt a gyárüzlet és a tengeri kereskedés szabályzataihoz is. Hazai kereskedelmi középiskoláink és académiáink Budapesten, Kolozsvártt, Pozsonyban, Brassóban stb. az ifjakat a polgári vagy a középiskola négy osztálya végzése után veszik fel. A tanfolyam három éves, s annak végén érettségi vizsgálatot tesz az ifjú. Sikeres vizsgálat után sok rendbeli pálya áll nyitva az ifjú előtt: a kereskedés, könyvvitel, posta stb. Sőt aki az egyéves keleti keresk.tanfolyamot végzi, az a consulatusoknál találhat alkalmazást. Az oly ifjak, kik gymnasiumi vagy reáliskolai érettségi bizonyítvány alapján iratkoznak be, egy év alatt elvégezhetik a kereskedelmi szaktudományokat. Ez intézetekben a tandíj magas. Kolozsvártt bennlakás is van, s kb. 270 forintba kerül az évi ellátás. A kereskedelmi pályát sokáig kicsinyelte és lenézte a magyar. A pun ármány, ép mint a zsidóban való gyanakvás, régi hagyomány Ma már csak kalmár számba esik az a kereskedő, aki vevői tudatlanságát kizsákmányolja; a valódi kereskedő jellemvonása a teljes megbízhatóság és becsületesség. Az ipar ma nevezetes tényezője a népek nagyságának ; az ipar hatalma hasonló a haderő szerezte hatalomhoz. Az industrializmus az anyagot az eszmény, az érdeket az erény rangjára emelte. Valóban, sok költői elem van a természet vad terményeinek hasznos ipar- és műipar czikkekké való átalakításában s abban, hogy a gőz, a villamosság, a delejesség gondolatunk szolgájává s kezeink eszközévé lett. Nyomukban járnak azok az életszabályok, melyek az élet kényelmi oldalával s a közjólét fokozódásával szorosan összefüggenek. Az ipari pályáknak nagy a jövőjük, mert szükségleteink annál jobban szaporodnak, mentői könynyebben kielégíttetnek. Aztán a jólét, a legvagyonosabb és legcivilizáltabb népeknél is még mindig csak a kisebbség kiváltsága, úgy látszik, hogy hovatovább mindinkább nemzetközi fegyverekké lesznek az iparágak, s Proudhonnak azt a hitét igazolják, hogy a fegyveres háborúk ipari háborúkká változnak át. A háború már megkezdődött s a modern nemzetek létérdekeire mind jobban-jobban kiterjeszkedik. Olcsóbban gyártani, mint mások, uj iparágba kezdeni, mely nő, ingadozik s elvégre sikerül; közlekedési és kereskedelmi miniszter módjára ismerni a nagy gyártelepek és gyárvárosok életének belső rugóit, a hajótöréseket és bankbukásokat veszedelem nélkül kiállani, az ipar Uifi Tiopolban megbízható barátainak lenni: Íme a mai gyáriparos fenmaradásának az abcéje. Aki magát a gyáripar bármely ágára adja a lehető legalaposabb készültségre tegyen szert, mely pályáján soha cserben ne hagyja. Sajnos, hogy gyáriparunk, szintúgy mint műiparunk, még nagyon hézagos, hogy nincsenek hozzávaló országos múzeumaink, (csak egy, a fővárosban) s még a jámbor óhajtások közé tartozik, hogy e részben magunkat a külföldről való élés alól felszabadítsuk. Közoktatási miniszterünk buzgó kezdeményezése a központi felsőipar-rajziskolával csak a fővárosra szól, de az e nemű iskoláknak a vidék minden nevezetesebb pontján el kell terjedniük és virágozniuk, ha azt akarjuk, hogy iparos nemzetté váljunk. A znióváraljai és hosszúfalusi műfaragászati iskola, az üveg, agyag és faipar különböző ága űzésére alapított alsófokú iskolák alkotják azt a hézagos keretét az ipariskolázásnak, melyet a rendszeres alkotások egész sorával kell lassanként kiegészíteni. A most említett ipariskolába való felvételre általában elegendő 2—3 polgári vagy középiskolai osztály elvégzése. A kisipart vagy háziipart s általában a kézi mesterségeket népünk régóta űzi. Tökélyesbítésének egy módja van, az t. i. ha a népiskolákban mentől több rajzot tanítunk, mert csak úgy szokja meg leendő kisiparosaink szeme a vonalok harmóniáját, s tesz szert arra az alakérzékre, mi nélkül a mesterség örökös egyhangúságra van kárhoztatva. A rajzminták elemzése közben tanul a növendék megfigyelni, észrevétele finomul, képzelete nemesbül, s ezekből az elemekből lassanként megszületik a mesterség emeltyűje, a jóizlés. A rajztanítás teszi az iparos nemzeteket egymáshoz méltó versenytársakká az lehet hazai kisiparunknak ia au ujjatoremtőj®, az eszközli, hogy a székely szőttesbe, a kalotaszegi varrottasba, s egyéb iparczikkeinkbe tiszta hazai motívumok kerüljenek, melyek azokat kapósakká, s a külföldön is becsesekké teszik. Befejezésül emlékezzünk meg röviden a művészeti pályákról is. Az építészetet a műegyetemen, a zenét az orsz. zeneacadémián s a rajzot és képírást az országos rajziskolában és a festészeti mesteriskolákban tanulják; csak a képfaragásra nincs külön intézetünk , de már a színészetre is van régóta académiánk vagy képezdénk. A művészeti pályáknak majdnem közös vonásuk, hogy elsőben vonzó stúdiumokkal csábítják a jelölteket ; de midőn eljutottak a czélhoz, a pályáknak majd mindenike rideggé válik. Midőn a művész hoszszú tanulmányai s megfeszített szorgalma gyümölcsét szeretné szedni, gyakran magára hagyva, s a közönségtől elszigetelve látja magát, és nem egyszer a véletlen műve, hogy neve ismertté lesz, s a közönség szive hozzáédesedik. Az építészetet, mit a műalkotás egyik ágát, a műegyetem tanítja. A műegyetemi tanfolyam négy év, s a fölvételre érettségi bizonyítvány jogosít. Minthogy az építészet arra való, hogy — mint Puskin mondotta — alkotásaival hozzájáruljon az emberi szellem egészségéhez, erejéhez és öröméhez, a gondos mahé rajztanulmányokon kívül a szellem feltaláló erejét is megköveteli, mert különben csak pallérszámba esik az építőmester. (Az építészet kevésbé művészi ágait, a vízépítészete*-t ívben a műegyetemen tanulhatn, ^ * bányaépítészetet a bányányászati académián tanítják.) Jegyezzük meg jól az összes művészeti pályákról, hogy nagy csalódás, ha azt hiszik a szülők és a jelöltek, hogy mihelyt magukat egyik-másik művészeti szakra adják, azonnal felhagyhatnak az irodalmi tanulmányokkal s szellemük általános művelésével; ha abban a jóhiszemben élnek, hogy elégséges az érzelem és a képzelet, s hogy holmi divinatió-félével, a művészek kiváltságával, pótolhatják a tudást. Holmi rendszertelen olvasás soha sem pótolhatja a komoly tanulmányoknak azt a tőkéjét, mely az ízlést istápolja s a szellemet fenköltté és hajlékonynyá teszi. Másik megszívlelendő igazság az, hogy a társadalomnak nincs szüksége középszerű művészekre. Itt csak a jó számít. Ezt az igazságot főként a színészi pálya illustrálja, mely a tehetségeket és tanulni szeretőket anyagi jutalommal és dicsőséggel látja el; ellenben a középszerűeket és selejteseket anyagilag és szellemileg, gyakran erkölcsileg is a bukás ezer veszedelmének teszi ki. Akik hiúságból, vagy tisztán a dicsőségre vágyakozásból lépnek erre a pályára, azok keserű csalódások árán fogják megtanulni, hogy valamely pályára kedvének lenni egészen más, mint hivatásának lenni. Hiszen valaki szenvedélyesen szeretheti pl. a zenét és merőben hamisul énekelhet. Valaki szeretheti szenvedélyesen a szavalást és a színházat, de a színpadon annyit sem bír tisztességesen elmondani, hogy »Jó reggelt kívánok!« .A művészet örömei — úgymond Nisard (»Que feront nos Gargons« cz. műben, melyből adataink egy részét vettük) ritkák és izzadságosak, mert az az Ádám nemzetségére parancsolt munkáknak a legnemesbike.« Aki a művészi pályát csak azért választja, hogy hiúságát kielégítse, hogy zabolátlan életet éljen, s igaz talentum díjával az erőfeszítés nélkül szerzett, örömökben dulakodjék, szép gyümölcsbe harap, mely — száját keserű ízzel tölti el — mondja igazán egy kitűnő franczia író. A művészi pályákra nevelő intézetekbe (academiákba) való fölvétel (az építészet kivételével) legnagyobbrészt az illető jelöltek tehetségétől függ. Ha arra valóságot tapasztalnak, a rendszeres előző stúdiumokat elengedik. A most említett pályáknak mintegy ellenlábasai némely technicaipályák minek a posta, távirdahivatal, vasúti szolgálat, gyógyszerészet. A három elsőre előkészít a középiskolán kívül a kereskedelmi académia, a gyógyszerészet pedig annyiban specialitás, hogy a négy évi középis- A NEMZET TÁRCZÁJA. Augusztus 31. Hosszú levél, darabokban. VI. Koritnyiczán, kedves baráti körben 6 napot töltöttünk, azután utaztunk Csorba vasúti állomásig, honnan rázós kocsin és döczögés után 1/4 óra alatt felértünk a csorbai tóhoz. Kipótolhatatlan kár, hogy az út mentén az erdőség legnagyobb része le van vágva, és amint értesültem, talaja a szomszéd községeknek legelőül van eladva. Kár, hogy legalább az út mentén jobbra balra 10—15 méter szélességben nem hagyattak meg a fák. Mikor felértünk, éppen ebéd ideje volt, s iparkodtunk mi is a közös asztalnál helyt foglalni; igen kielégítő ebédet, kitűnő bort, jó kávét kaptunk, jó áron. Garderobe-ról azonban nincs kellően gondoskodva, Ebéd után a tó felőli nyitott folyosóra kilépve, nem, ki velem együtt sokfelé utazott már, e nyilatkozatra fakadt: »Ennél meglepőbb, szebb tájképet soha sem láttam!« Igaz, meglepően szép a Csorba-tó, környéke és háttere, s igen szép a vasút mentén lejebb fekvő Lucsivna fürdő is. Szent Iványi József és Szakmáry Donát urak az utasok háláját érdemlették ki, hogy e helyeket a nagy közönségnek hozzáférhetőkké és élvezhetőkké tették. A Csorba tó, Lucsivna, a hármas Tátrafüred, Tátraháza és Barlangliget tulajdonképpen mind climaticus gyógyhelyek, melyek látogatására legkényelmesebben fekszik Poprád, hol a Húsz parkban ütöttük fel tanyánkat. Nem kísérlem meg leírni a három Tátrafüredet, hiszen annyit olvasott mostanában ezekről a közönség, hogy semmi újat nem mondhatnék. — Azt meg épen nem mondhatnám, hogy itt olcsó a lakás és élet, mert lesz az drágább mint Wiesbadenben, ezen pedig nem csak a közönség, hanem főkép a tulajdonosok érdekében segíteni kell. Nevetséges és boszantó intézkedés Ó Tátrafüreden, hogy kávét, ideát nem kap ott az ember, ahol étkezik, hanem a kávéházba kénytelen menni. A nagy út mentén a fenyvesek nagy része itt is ki van vágva, az ösvény-Tátrafüredtől a Tar patakig, Castor és Pollux forrásokon túl a Rózsakunyhóig — ily nagy fürdőhelyen, botrányos; az erdőtulajdonosok nem tudják megbecsülni, mi kincset adott a természet; az is a mi itt polgárosodásra mutat, leginkább a Kárpát-egylet érdeme. Vájjon nem lehetne és kellene-e itt — az új erdőtörvény alapján, a mely a fürdőhelyeknek kedvez,— hatóságilag beavatkozni ? Az erdő szépségére és zárt állományára nézve Alsó-Tátrafüred, Tátraháza és Barlangliget jobban állanak; e két utóbbi hely egészen új telepitvény, terjedelmes fenyvesek közepette, melyekben az üde levegő és a szurokfenyő balzsamos illatja a test ruganyosságát emeli, a pornélküli utak, az erdők csendje megnyugtatólag hatnak a kedélyre és jótékonyan a légzőszervekre. Az említett climaticus fürdőhelyek felett Barlangligetnek hármas előnye van; először van itt egy, csak néhány éve felfedezett cseppkő barlang, melynek teljes megszemlélése két óránál többet vesz igénybe; abba jól elkészített ösvényes lépcsők léteznek; másodszor a Béla vize, közvetlen a telep szomszédságában rohan alá; vízeséseivel és morajával emeli a vidék szépségét és a tartózkodás kellemességét; harmadszor az erdőség a Béla vizének jobb partján Béla város tulajdona, melynek polgárai, okulva a csorbai és tátrafüredi példán, ennek fentartását határozták el. Ha még sikerülenk közelében vasas turfát találni és lápfürdőket rendeznek be, itt minden kellék együtt lesz a legszebb és látogatottabb fürdő és üdülőhely létesítésére. A hely szépsége és előnyös fekvése, az ott talált s többnyire pestiekből álló társaság, arra indítottak, hogy elhattározzam magamat ide egy kis nyaralót építeni s úgy hiszem, sok utánzóra fogok találni. Poprádról kirándultunk Gánoczra. E fürdőhely közelről nézve sokkal több, mint azt a vasútról látva sejteni lehet. Épületei, fürdői, kertje tisztán vannak tartva, jók a lakások, jó az étkezés és szolgálat is. A gánóczi hévvíz számos súlyos betegségnél igen hatályos, nem mutató, hanem igazán betegeknek való fürdőhely. Nem tudom, van-e már segítve a régi bajon, t. i. van-e már orvos helyben ? VII. A Tátra hegycsoport nagyszerű alakzatát a kassa-oderbergi vasút Vibodnától Iglóig kiséri s előbb és utóbb is egyes nyílások mutatják csúcsait; e körülmény s a Szepességnek jó útjai minden irányban , a szepesi népség magatartása, előzékenysége teszik kedvessé az idegennek a Tátiba vidékének látogatását és az itteni tartózkodást, mihez nem kis mérvben járul a Husz házaspár működése Poprádon. Egy kisebbszerű sörfőzde tulajdonosa, a vasút megnyitásakor nagy kertet ültet épületének közelében ; az utasoknak szállást, étkezést nyújt, egyszerűet, de tisztát, ízletest, igen mérsékelt áron; a közönség a telepet felkarolja, az ennek folytán évről-évre terjed, most már mintegy 100 idegen szobával, étkező helylyel, táncteremmel, czukrászdával, bazárral, meleg és hideg fürdővel rendelkezik. A Húsz parkban ma is minden egyszerű, csakis a szükségnek megfelelő, de Huszné asszonyom rendetlenséget nem tűr, minden: ágyak, teríték, étel, ital tiszta, s a cselédség rendes, hűséges. Egész Poprád enged Húsz uram felszólításának, ha kocsikat rendel, mindenki befog; ha neki munka, segítség kell, mindenki eljön, mert tudja mindenki, hogy ő csak Poprád és a Szepesség javára dolgozik, fáradozik napestig. Szegényeknek nincsenek gyermekeik, elhaltak, ők tevékenységüket az egész közönség érdekének széne ítelik. Áldozatkészségük példájául szolgálhat, hogy egy czélra, arra, hogy a kárpáti museum ide helyeztessék, vagyonuk Viocl részét áldozták. Vannak a Huszparkban is hiányok, de azokról megfelejtkezik az ember, ha a szolgálati készségre és jó akaratra gondol, melylyel itt találkozik. VIII. Hivatalos teendőim néhány napra az Alföldre hívtak, minek folytán családomat Rajecz Teplitzbs, az ottani fürdőben időző rokonaihoz küldöttem. Magam pedg délnek utaztam. A climaticus különbség nevezetes. Miglen Poprád környékén az aratást meg sem kezdették, a burgonya javában virágzott, s a vegetatio nedvtelt, sötétzöld volt, Kassa körül javában folyt az aratás, a szőlők és fák zöldeltek, Nyíregyháza körül pedig be volt hordva minden, javában csépeltek, a tengeri fonnyadt, az akáczfák levelei sárgulni kezdettek, csak a dohány volt mérges zöld. Teendőim bevégzése után családomért mentem. Az út Szőllőskétől, Sátoraljaujhelytől, kezdve Kassán, Aboson, Poprádon át Rutkáig valóban szép és igen változékony. Ad vocem »Rutka« : miért nevezik azt még magyar vasutak tisztviselői is »Ruttek«nek ? Mióta Magyarország létezik, Rutkának hívták mindig; egyátalán jó lenne e vidéknek táborkari térképében a községek erőszakkal németre és csehre csavart elnevezéseit magyarra visszafordítani. Azért, mert Hurbán uram, meg Paulini Tóth Vilmos (kinek neje, úgy tudom, Nagykőrösről vagy Kecskemétről való volt:) holmi Maticzákat és Zsivenákat alakítottak Turócz-Szt.-Mártonban, azért Turócz megye ősmagyar, — habár legnagyobbrészt tótul beszélő — nemessége, mely Turóczban egész falvakat népesít be, mai napig is büszkén vallja magát magyarnak. Ruttkától Zsolnáig az út regényes. Mindenkit, aki vasúton utazik, arra figyelmeztetek, hogy a hosszú alagutban már jobbra fordítsa fejét, s a tunnelból kiérve, azonnal látni fogja a hídról O-Vár romjait. S a midőn az a hegy mögé eltűnt, balról Sztrecsnó vár romjai tűnnek fel a magas sziklacsúcson. A minő szép várromokat láttam e rövid kirándulásaim közben, azok más nemzeteknél a mesevilág egész koszorúját teremtették volna meg, és így a licentia poeticával kibővített költeményekben, festményekben, fényképekben ismertetnék és emelnék a nemzeti érzületet. Fülek, Végles, Zólyom, Revistye, Lehota, Schmetz, Körmöcz, Znió, Ó-Vár, Strecsnó, Lietava, Késmárk, Szepes, Szaláncz, Sárospatak, Kövesd, mind egy sorban és közel a vasúthoz fekszenek; legnagyobb részük valóban szebb a Rénus melletti romoknál, de egy poéta laureatusunknak sem jutott ideje, hogy »Ritter Toggenburg« s aféle költeménynyel ismertetné, szerettetné meg nagy közönségünkkel múltúnk ezen emlékeit. Vagy mégis, Jókai Mór barátom Lietavát belevonta egy jeles regényébe. Élvezvén az út szépségeit, Zsolnára jutottam. Ezen eleven kis város az által, hogy most két nagy vasút góczpontjává lett, egész új életre ébred. Itt vártak már reám. Kényelmes Landauerben foglaltunk helyet, a nagy podgyászt átadtuk a posta omnitensnak és haladtunk, igen jó karban levő országúton. Lietava várromnak magasan fekvő romjait, és egy szép, a völgy szélében álló kastélyt jobbra hagyva, Rajez Teplitz felé; ennek közelében három párhuzamos, az országútra függőlegesen vonuló szikla gerincz korlátozza a láthatárt, a legváltozékonyabb torz alakokat mutatva fel, mely sziklák a »Vale di Cortina« Dolomit alakulásaira emlékeztetnek élénken — kisebb kiadásban. Rajecz-Tepliczbe értünk. Rajecz — amint a tót atyafiak mondják — azt jelenti: »Paradicsom«. S igazuk van, ez egy kis paradicsom. Látszik, hogy e fürdőhely valamikor látogatott volt, hogy kis folyója gyárak, hámorok kerekeit hajtotta, de később hanyatlott, és csak most, új birtokosai által emelkedik, nagy áldozatok útján, — de sikeresen. A régi fürdőház, a különböző régi épületek ki vannak javítva, új — svájczi modorban készült — lakházak emelkednek a jól gondozott, tisztán tartott parkban és a körül kényelmes új séta utak készültek és készülnek most is; helyben fürdő orvos, posta, távirda van, az obligát zene sem hiányzik; a két fogadóban jól és nem túlzott árakon étkezhetni, s amint az asszonyok mondják: a kávé és tej kitűnő! Egyszóval Rajecz emelkedőben van s kedvező, védett fekvése, a nagy vasúti állomás közelsége, a fürdő igazgatóság gondos előzékenysége, fejlődését biztosítják. Itt is szükséges gyalog és kocsin közel elérhető kirándulási helyekről gondoskodni, ahol reggelizni, uzsonnázni lehet; az elsőre a közel fekvő kis erdő, a másodikra Lietava község és Rajecz mezőváros ajánlatosak. Úgy értesültem, hogy a Rajcsanka vize a bőrgyártásra rendkívüli kedvező alkatrészekkel bír, és hogy Rajecz mezővároskában hajdan virágzó bőrgyártás és kiviteli kereskedés volt. Elmentem tehát azt megnézni. Jelenleg két bőrgyár mintegy 30—40 munkással dolgozik; az egyik főképen markabőröket, a másik birkabőröket simára, színesen és bundákra dolgoz fel, s habár készítményük jó, mégis nehéz küzdelemmel tartják fenn magukat; van itt azonfelül vagy 80 tímár család, akik mezei gazdaság mellett a timárságot is folytatják; hajdan az egész vidéket ezek látták el jól kikészített bőrrel, sőt ki is vitték készítményeiket ; most nagy nehezen tengődnek, s ha a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium nem tekint feléjük, nem nyújt támaszt, kénytelenek lesznek vándorbothoz nyúlni. Visszatérek a fürdőbe. A fürdőtelep s annak kertje mind meleg források felett áll, úgy, hogy itt téli időben a hó elolvad. A három tükörfürdő feneke megfurdult vastag padlókból készült, melyeken át a forrásviz folyton felbugyog és jéggyöngyeit rakja le a csöndesen ülő förödének testére. Habár a viz hősége 33 C fok, mégsem lankasztja el az embert. Fürdés után ugyanúgy Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva.