Nemzet, 1888. május (7. évfolyam, 2038-2067. szám)
1888-05-05 / 2042. szám
rupp Lili, Jankovits Ilona, Záhorszky Margit, Záhorszky Irén, Hahóthy Sándorné, Vadnay Margit, Ádám Ilona, Nyiry Jolán, Ádám Gizella, Nyiry Katicza, Krajner Margit, Ráth Aranka, Kármán Aranka, Schnierer Valéria, Herzberg Stefánie, Mechwarth Emma, Németh Gizella, Herzberg Sándorné, Herzberg Mihályné, gr. Pejacsevich Katinka, Kármán Lajosné, Ágoston Józsefné, Krauszné Wahrmann Renéé, Bischitz Dávidné, Krausz Lajosné, Dalnoky Gizella, Bischitz Lajosné, Müller Melanie, gr. Andrássy Tivadarné, Bakonyi Mariska, gr. Pejacsevich Jolán, Marie Pansa, Dániel Ernőné, Wekerle Sándorné, Rickl Gyuláné, Emich Ilona, Hegedűs Sándorné, Máttyus Clotild, Bakonyi Klárika, Than Jolán, Tarcsay Mariska, gr. Lónyay Béláné, Schnierer Aladárné, báró Edelsheim Gyulainé, gróf Cziráky Almássy Erzsébet, gróf Andrássy Gyuláné, gróf Szapáry Gézáné, báró Inkey Nándorné, br. Rudics Józsefné, Pscherer Katinka, gr. Zichy Marietta, gr. Zichy Mártha, gr. Zichy Lenke, Ybl Lajosné, Jelinek Arthurné, Jálics Ignáczné, Adlerné, Bancalari Hedwig. A bazárnak tizenhárom árucsarnoka lesz és pedig : I. halcsarnok, II. buffet, ül. tombolacsarnok, IV. virágcsarnok, V. szivarcsarnok, YI. gyermekjátékok csarnoka, YII. pipere és sportczikkek, YIII. porczellán és üveg, IX. fényképek, képek, papírcsarnok, X. czukrászat, XI. frissítők csarnoka, XII. újságcsarnok, XII. gyufacsarnok. Ezenkívül lesz japáni sátor és gyümölcssátor. Lesznek mérlegek és lesz külön távirdaállomás, bemutatják a honvéd emlékszobrot is. A bazár beosztási tervének rajzát Németh Imre miniszteri tanácsos bemutatván, az a szűkebb bizottságban, melyben később Tisza Kálmánné sz. Dégenfeld Ilona grófnő is részt vett, elfogadtatott. * A népünneprendező-bizottság Hollón Ernőné urhölgy elnöklete alatt, ma délután ülést tartott, melyen Tisza Kálmánné szül. Dégenfeld Ilona grófnő a »Jó szív« nagybizottságának elnöke is jelen volt. Az ülés iránt nagy érdeklődés nyilvánult, amit az is bizonyít, hogy a bizottság tagjai nagy számmal jöttek össze. Elhatározták, hogy egyelőre a pünkösdi ünnepek alatt a Margit-szigeten regattával egybekötött népünnepet rendeznek, s hogy ez lehetővé váljék, föl fogják kérni a sziget átengedésére József főherczeget. Az ünnep előkészítésére szűkebb körű albizottságot küldtek ki. Elhatározták továbbá, hogy lépéseket tesznek a Stefánia-corsának május közepétől június derekáig való átengedésére. Az a hely, ahol a kiállítás tartama alatt az esti órákban a főváros intelligentiája szívesen adott egymásnak találkozót, a »Jó szív« szavára is bizonyára megnépesül. A sétányon naponkint katona-zenekar fog játszani s a bizottság lépéseket tesz a fővárosnál a tér e czélból való elzárása iránt. A sétány beléptidíj mellett lesz látogatható s ennek jövedelme a jótékony czélra van szánva. Az e tárgyban szükséges lépések megtételére is külön albizottságot küldtek ki. * Adományok. A »Jósziv« részére Tisza Kálmánné szül. Dégenfeld Ilona grófnőhöz a következő újabb adományok küldettek be : Sarkházi Hartleben Adolf 320 márkát, Gajzágó Salamon, — mint a számvevőszék körében eszközölt gyűjtés eredményét — 166 irtot, a Kanitz G. czég 25 doboz levélpapír különlegességet, dr. Radó Antal két nyugtát a »Magyar Ifjúság« czimű lapjának egy évre szóló előfizetésére, a Granichstädten és testvére czég saláta és felvágó készletet (4 drb) egy tokban, Strelisky fényképész 100 drb 1 frt 50 kros fényképet, Törley József 25 palack Talismán sec pezsgőt, a VI. és VII. kerületi vöröskereszt fiókegylet nevében Krausz Izidorné 200 frtot, Hollán Ernőné 8 üveg régi somlyait, — Özv. Csekonics Jánosné grófnőhöz ' ' ' be adományokat: Orczy R. ^&et, Vadnai Károlyné barbér' -M Stephani Lajosné 12 darab műtár&iljte Emilia és özv. Steinhardt Fanni tombola tárgyakat, a Mössmer József czég 65 frt értékű vászonneműt, a Günter E. czég 25 üveg liqueurt. Megemlítendő még, hogy ifj. Kommer Antal a fővárosi vigadó bérlője 500 darab széket ingyenes használatra engedett át. A »Jó szív« »papírbazárja« részére a Dona Döme és társa papírkereskedő cég nagyértékű és gazdag adományokat küldött. Az adományok nagyobbára finom és érdekes levélpapirosokból, továbbá különböző rajzú írószerekből állanak. * A ferenczvárosi templomban e hó 6-án (vasárnapon) délelőtt a jótékonyczélű zeneegyesület által Führer C.-dúr miséje fog előadatni. Az énekrészeket a Szent Vinczéről nevezett zárda 100 leánynövendéke fogja énekelni. Betétül Graduáléra, Kőszeghy Károly, Derlik »Salve regina« jut. Offertoriumra Lenhossek Tini kisassony, Bakos József hegedű solo kísérete mellett Tarany »Ave Mariá«-ját fogja énekelni. A budapesti tud. egyetemi olvasókör ifjúságából alakult bizottság vállalta magára a templomban való rend fentartása tekintetében a felügyeletet. A ferenczvárosi jótékony nőegylet tagjaiból alakult nőválasztmány, Schnierer Aladárné és Gregersen úrnő elnöklete alatt ez alkalommal az árvízkárosultak javára 9- 12 óráig adományokat fog gyűjteni. A Budapesten fennálló szabolcsmegye, " tagjai tegnap tartott ülésükön elhatározta a szabolcsi árvízkárosultak javára julius /ári tánczmulatságot rendeznek a nyíregyházi fürdőben. H I RE Kt. Május 4. — Mai számunk mellékletének tartalma a következő : A magyar vallás-alap hajdan és most. — Tárcza : Visszaemlékezések. (Irta: Pulszky Ferencz.) — Hírek. — Egyesületek és társulatok. — Fővárosi ügyek : A középítési bizottságtól. — Közgazdaság : Közlemények. — Időjárási táblázat. — Naptár. — Színházak. — Nyilt tér. — Erzsébet királyasszony e hó 20-án utazik el Luxenburgból. — A trónörököspár augusztus hó 6-án meglátogatja a brüsseli kiállítást. — Rudolf trónörökös főherczeg gyalogsági főfelügyelő — mint a »P. Lloyd«-nak írják — Ungvárra érkezvén, ma reggel fél 7 órakor kiment a gyakorlótérre s szemlét tartott a helyőrség csapatai fölött. Délben a tiszti casinóban ebédelt s d. u. 4 órára volt kitűzve elutazása Munkácsra, esetleg Mármaros-Szigetre. — Személyi hirek. Dr. Haynald Lajos, kalocsai bibornok-érsek, mint a »M. Állam« Írja, ma reggel 8 órakor az itt helyi Angolkisasszonyok zárója kápolnájában csendes szent misét mondván, több vendéknek a bérmálás szentségét osztotta ki, minek végeztével az egybegyült nagyszámú növendékek és jelen volt szüleikhez szokott ékesszólásával beszédet intézett. — Testory Antal, általános tiszteletben álló helybeli kereskedő, családja körében tegnap kettős ünnepély volt: menyegzője 26-ik évfordulója napján Herminia, leánya Deutschinger Lajos, az osztrákmagyar bank hivatalnokával, Rohan herczeg jogtanácsosa fiával jegyet váltott. Prückler László állapotában tegnap óta nem állott be változás. (Hírek folytatását lásd mellékletünkön.) Tudomány és irodalom. Az akadémia nagyhete. A magyar tudományos akadémiának ma volt a legfontosabb ülése, tulajdonképen ülései, mert három különféle ülést tartottak a délután folyamán. A harmadik osztálynak még egyszer össze kellett ülnie, hogy a tegnap érvénytelennek nyilvánított tagajánlás helyett, új szavazást rendeljen el. Az osztály általában véve következetes maradt és múltkori jelöltjeit újra megválasztotta. A levelező tagok közé azonban még fölvette Lóczy Lajost. * Pont öt órakor megnyílt az elegyes ülés, melyben az igazgatótanács tagjai is résztvettek. Vay Miklós báró tiszteletbeli tag, mint korelnök elfoglalta az elnöki széket, mert az ülésnek ma, a három évi cyclus lejártakor éppen az volt első főteendője, hogy megejtse az elnöki választást. Mint az előre látható volt, Trefort Ágoston minisztert egyhangúlag újból kikiáltották elnöknek. Andrássy Gyula gróf, Radvánszky Béla báró és Jedlik Ányos, mint az ülés kiküldöttei, azonnal elmentek a miniszter lakására és értesítették az akadémikusok határozatáról. Nem sokára visszatért a küldöttség, élén Trefort Ágostonnal, akit hosszantartó lelkes éljenzéssel fogadtak. Vay Miklós dr. kerelnök melegen üdvözölte Trefortot, aki az iránta tanúsított kitüntetést megköszönte és megígérte, hogy az akadémia érdekeit a jövőre is szívén fogja hordani. Ezután egy másik kérdést intéztek el. Megváltoztatták az alapszabályok 16. §-át, amennyiben a levelező tagok számát korlátok közé szorították. A jelen volt 14 igazgató taghoz csatlakozott 14 akadémiai tag, kiket a tiszteleti, rendes és levelező tagok közül sorshúzás útján választottak ki. A 28 tagból álló testület szavazás alá vette a szóban forgó kérdést és ekkor kiderült, hogy mindössze csak hatan nyilatkoztak a levelező tagok megszorítása ellen. Az alapszabályok említett pontja tehát módosítást szenvedett, mégpedig úgy, hogy az első osztály ezentúl mindössze 36 levelező tagot választhat, míg a második és harmadik osztálynál egyenként hatvanra rúghat a levelező tagok száma. Ennek a határozatnak a kimondásával, az elegyes ülés véget ért. * Trefort Ágoston elnök az ülést ezután 5 percre felfüggesztette. A kitűzött idő eltelte után, összülést tartottak. Mindenek előtt egy igazgatót kellett a tagok sorából választani. Az igazgatótanács, mint már említettük, Apponyi Sándor gróffal töltötte be az üresedésben levő igazgatósági helyet. Ezen kívül az összülésnek is kellett egy igazgatótagot a maga kebeléből választani. Az első szavazásnál Tóth Lőrincz és Szabó József kaptak legtöbb szavazatot, az első 18-at, az utóbbi 17-et. A pótválasztás alkalmával Szabó József három szótöbbséget (23—20) nyert. Az ülés végső, de nem utolsó tárgyát képezte a tiszteleti, rendes, levelező és külföldi tagok megválasztása. Ennek eredményét mindenki a legnagyobb kíváncsisággal és érdeklődéssel várta. A szavazás a tagok élénk résztvéte mellett folyt le, de elég szerencsésen, nem mutatott fel úgynevezett meglepetéseket, mert az egyes osztályok jelöltjei egytől-egyig megválasztottak. Bukás tehát a mai ülés folyamán nem fordult elő. Sorshúzás által döntötték el a szavazás sorrendjét. Ennek alapján a harmadik osztály jelöltjei fölött szavaztak először. Az összes ülésen csak a tiszteleti és rendes tagok szavaztak. A választások végeredménye, az osztályok sorrendje szerint, a következő: Első osztály: Tiszteleti tag lett: József főherczeg ő fensége 42 szavazattal 1 ellen; levelező tagok lettek: Bérczik Árpád 29-czel 11 ellen és Halász Ignácz 27-tel 10 ellen; az osztály kültagjai: J1minszky Miklós 24-gyel 6 ellen és Radics Vilmos 23-mal 3 ellen. Második osztály: Tiszteleti tagok: Tisza Kálmán 36 szavazattal 9 ellen és Andrássy Gyula gr. 34-gyel 13 ellen; rendes tag: K a 11 a g Béni 43-mal 4 ellen ; levelező tagok: Grünwald Béla 36-tal 8 ellen, Barlag Géza 34-gyel 13 ellen, Acsády Ignácz 34-gyel 13 ellen, Szádeczky Lajos 30-czal 15 ellen, Jekelfalussy József 35-tel 10 ellen és Téglás Gábor 35-tel 9 ellen. Harmadik osztály: Levelező tagok: Lóczy Lajos 35-tel 13 ellen, Paszlavszky József 30-czal 15 ellen, R. Horváth Jenő 37-tel 6 ellen; kültag lett, Atkinson E. T. 33 szavazattal 8 ellen. Az ülés esti 8 órakor ért véget. — — Az akadémia ünnepi közülése. A magyar tudományos akadémia vasárnap délelőtt 10 órakor , tartja meg negyvennyolczadik közülését a pompásan átalakított akadémiai díszteremben. Az ülés nyilvános lévén, a nagyközönség számára földszinti ülőhe ■ lyek lesznek fentartva, az ifjúság pedig a terem karzatán foglal helyet. Trefort Ágoston akadémiai elnök megnyitó beszédet fog mondani , utána Fraknói Vilmos terjeszti elő emlékbeszédét , Ipolyi Arnold fölött. Szily Kálmán: »Magyar tudósok száz évvel ezelőtt« czím alatt közérdekű előadást tart. Keleti Gusztáv pedig, mint már esti lapunkban említettük, az akadémiai nagyterem művészi díszítéséről fog értekezni. Végül Fraknói Vilmos főtitkár, jelentésében ismertetni fogja az akadémia múlt évi munkásságát. ____ ___ Színház és művészet. — Főúri színház. Gróf Esterházy Miklós tatai kertjében — mint ottani levelezőnk írja — díszes színházat építtetett, melyben a jövő hét folyamán lesznek az első előadások. Műkedvelők játszanak benne és ifjabb művészi erők, kiket a gróf egypár előadásra — részben Budapestről, részben Bécsből — e czélból megnyert. A megnyitó előadásokat jótékony czélra, belépti díj mellett rendezik, s Budapestről főúri körökből sok vendéget várnak ez alkalomból Tatára. A színházban most folynak a befejező munkálatok. — A népszínházból. A népszínházban holnap, szombaton, a »Peking rózsája« kerül színre, mely operettere a bécsi »Theater an der Wien« is alkudozik. Vasárnap a »Vereshajú«, hétfőn »A suhancz«, kedden »A rezervisták«, szerdán pedig az új operette, »Dorottya« megy először. — Bla ha Lujza asszony, ki május 16-án kezdi meg három és fél hónapra terjedő szünidejét, »A suhancz«, »Peking rózsája« és »Piros lugyelláris«-ban fog egy időre elbúcsúzni a közönségtől. — A Krisztinavárosi színkör évadját f. hó 5-én nyitja meg a Krecsányi társulat. A megnyitó előadásul kitűzött »Pünkösd Flórenczben« ez operette a magyar színpadokon újdonság. A szerző Czibulka Alfonz, kinek nevét a Stefanie Gavotte tette ismeretessé, ez operettel nagy sikert aratott Bécsben. Az előadásban a társulat összes első rendű énekesei részt vesznek: Somlóné, Vadai Vilma, Frank Boriska, Zajonghy, Solymosi, Tollagi, Aranyosiné, és Kiss Mihály. A szöveget Somló Sándor fordította. A közönség kényelmére társaskocsi-közlekedésről gondoskodva van. A Liszt-szobor javára Kun Margit és Kelen Ida kisasszonyok az általuk rendezett hangverseny tiszta,jövedelmeként 134 frt 6 krt adtak át Mihalovich Ödön igazgatónak. Ezzel a zeneakadémián kezelt »Liszt-szobor«-alap 474 frt 6 krra emelkedett, mely összeg az első hazai takarékpénztárnál van gyümölcsözőleg elhelyezve. — »Beszélik« — »On le dit« — ez a czíme a párisi Palais Royal legújabb bohóságának, mely a »Temps« jelentése szerint nagyon szép sikert aratott. Szerzői Najac és Raymond. A darab olyan ügyes, s mulattató részei daczára is oly finom, hogy az említett lap szerint inkább illett volna a Vaudevillebe, vagy a Gymnaseba, mint a Palais Royalba. Najac, e régi kiváló író kissé furcsán jutott ahoz, hogy a »On le dit« megírásában társa legyen a műkedvelő hírében álló Raymondnak. Egy nap Dupuis a híres színész hozott egy darabot Najachoz, hogy nézze át; a darabot Raymond írta. A darab rettentő volt a legsötétebb fajtájából, s azzal végződött, hogy gyilkosság és öngyilkosság is volt a végén: mint egy franczia lap írja, a »Germinal« valósággal vidám volt hozzá képest. Najac elvállalta, hogy a darabot átnézi, esetleg át is dolgozza, ha teljes szabadságot engednek neki. S miután ezt Raymond a legörömestebb megadta, Najac csinált a rémdrámából egy vígjátékot, amely, mint említik, a legszebb sikert aratta. — A kisdednevelési kiállítás előkészítő bizottsága ma délután tartotta első ülését, a tanítónőképző intézet helyiségében, Szatmári Király Pálné és Schnierer Gyula elnöklete alatt. Az ülésen György Aladár tervezetének részleteit vitatták meg s hoszszabb eszmecsere után — melyben a jelenlevők közül majdnem mindenki részt vett — az egész tervezet, lényegtelen módosításokkal elfogadtatott. Lesz tehát egészséges gyermekek kiállítása is. A kiállítás nagy bizottságának tisztikara iránt szűkebb bizottság fog propositsot tenni. A kiállítási helyiség kérdése, a költségvetés, az alakuló nagygyűlés helye és ideje, ideiglenes iroda berendezése, ezek voltak a napirend egyéb tárgyai, melyek élénk vita után jórészt György tervezetéhez képest fogadtattak el. — Az újpestiek és a rendőrség. Ma este a fővárosba lóvasúton hozták a hírt, hogy az újpesti senatus leszavazta a rendőrséget, mely az újpestiek Achilles-sarka. Ma ugyanis Újpesten községi gyűlést tartottak, s azon a fölött határoztak, hogy a fővárosi államrendőrség hatáskörét kiterjeszszék-e Újpestre. A javaslatot azonban 18 szavazattal 15 ellenében elvetették, mert nem kell nekik a reform, megmaradnak Chapóék mellett. Fiat sibi. Azt is beszélik, hogy a verdict az újpesti »ismeretlen tettesek« körében, kik ma szintén nagy meetinget tartottak az ottani elhagyott temetőben, leírhatatlan lelkesedést keltett. Elhatározták, hogy üdvözlő feliratot intéznek a városhoz, egy legközelebbi szabad éjszakájukon pedig a zsebtolvajok közreműködésével fáklyás zenét rendeznek. Az újpesti hírhedt kéthatosos gyártók pedig a nap emlékére »ezüst érmeket« veretnek — bádogból és több díszokmányt osztanak szét. — Dynamit-összeesküvés. Mint a »Pressé «-nek Londonból táviratilag jelentik, az ottani rendőrség újabb dynamit-összeesküvést fedezett föl. Ennek következtében nagy kiterjedésű elővigyázati intézkedéseket tettek a parlament, a walesi herczeg és a miniszterek biztonsága érdekében. Az Amerikából érkező összes hajókat szigorúan megvizsgálják és a gyanús egyéneket szemmel tartják. — Vízbe fúlt. Sir Alfred Ryder, angol tengernagy, mint Londonból jelentik, a Themse partjáról, ahol egy gőzhajóra várakozott, a vízbe esett és eltűnt a hullámok között — Hymen. Szabadkán Lénárd Miklós, államvasúti mérnök ápril 29-én jegyezte el Szkenderovits Erzsike k. a.-t. — Szegszárdon Abaffy Gyula ügyvédnőül vette Landerer Lilla k. a.-t. — 100,000 francos tragoedia. Krepp frankfurti gyárostól egyik alkalmazottja, Alzheimer ellopott 100,000 francot, s megszökött. Krepp utánna ment a szökevénynek, és sikerült őt Palermoban elérnie. Alzheimer azonban akkér menekült meg az elfogatástól, hogy egy szikláról leugorva véget vetett életének. Kreppet a már korábban kiállott izgalom és ez a megrendítő eset annyira megzavarta, hogy megőrült, és a palermói német consul közbenjárására az őrültek házába szállították. — Fővárosi krónika. Baleset. Kosándorf Tamás 40 éves napszámos ma délután a békés-utcza 9. sz. a. háznál, melyet lebontanak, a létráról lezuhant és annyira megütötte magát, hogy útközben, midőn a kórházba szállították, meghalt. Kifogott holttest. A Gellért-rakparton ma este felé a Dunából egy oszlásnak indult női holttestet fogtak ki. Fülében arany függők voltak. Törvényszéki csarnok. A Schönerer botrány. A Schönerer-botrány, mint esti lapunkban már jeleztük, ma került tárgyalásra a bécsi törvényszék előtt. A vádlottak padján tudvalevőleg ketten ülnek: Schönerer György lovag antisemita képviselő és Gerstgrasser Ede gyorsíró. Az érdeklődés a pensatiós ügy utolsó stádiuma iránt oly nagy volt, hogy tanácsosnak látták a közönséget csak névre szóló jegyekkel bocsátani a tárgyaló terembe, mely tágas voltának daczára így is megtelt az utolsó zugig. Föltűnő nagy számmal jelentek meg a beidézett tanuk, kiket a tárgyalást vezető elnök csoportokra osztott s a kiket majd e beosztás szerint fognak kihallgatni. A tanuk számából következtetve jó szerencse, ha a végtárgyalás holnap a késő esti órákban véget ér. Az ügyészség képviselete dr. Soós ügyészre, a két vádlott védelme pedig dr. Kringer ügyvédre van bízva. A tárgyalás a vádlevél felolvasásával kezdődött. E szerint a bécsi ügyészség vádat emel Schoncrer György lovag és Gerstgrasser Ede ellen, akik több ember kíséretében a f. év márczius hó 8. és 9. közötti éjjel behatoltak a »Neues Wiener Tagblatt« szerkesztőségébe s onnan a lap munkában volt dolgozótársait kiűzték, a mivel a nyilvános erőszakoskodás bűntettét követték el; továbbá újból Schönerer György lovag ellen, a ki a »Teutonia Burschenschaft« folyó év január 28-iki gyűlésén ellene szegült a rend fentartására kiküldött hivatalos személy rendelkezésének s a gyűlésen jelenvoltakat is ellenszegülésre bujtogatta. Indokolásában a vádlevél részletesen terjeszkedik ki a két vádbeli cselekményre. Az először jelzett vádra nézve előadja, hogy a botrány éjjelén a »Neues Wiener Tagblatt« szerkesztőségében a munkatársak közül: Münz Bernát, Fröschl József, Winter Károly, Schmal Adolf, továbbá dr. Pisko Sándor, a »Const. Vorstadt Zeitung« szerkesztője, Schulz tördelő és a táviró kisasszony, Jaczkó Czeczil voltak jelen. Ez éjjelen a szerkesztőségben éppen nagy élénkség volt, mivel ez este jött a hir Vilmos császár haláláról s ennek következtében az éj folyamán két rendkívüli lapot adtak ki. Éjfél után 1 óra tájban megjelent a szerkesztőség szobájában Schönerer György lovag, az első rendű vádlott, s egyik kezében öklelő gyűrűt, a másikban pedig egy vasgombbal ellátott botot tartott. Kalapját nem vette le a fejéről. Schönerert a szobába mintegy 12—15 főből álló csapat követte, köztük Gerstgrasser vádlott is, de ezeken kívül még többen maradtak künn az ajtóban, s a folyosón, minthogy a szobában már nem fértek el. Ezek, Schönerer felhívására: »Szálljátok meg az ajtókat s aztán se ki, se be ne ereszszetek egy lelket sem!« gondosan felügyeltek, nehogy valaki bejöhessen a szerkesztőségbe. A kísérők egy részének is bot volt a kezében. Az elhelyezkedés után, mely a jelenvoltakat aggódással töltötte el, megállt Schönerers az újságírókhoz és párthíveihez a következő szavakat intézte : »íme itt látjátok ezeket a szeny-lapbeli zsidókat munkájuk mellett. Már sokat vétkeztek ellenünk, de most, hogy a fölséges német császár halálát sem akarják bevárni, legszentebb érzelmeinket sértik. Ezt nem tűrjük el.A bosszú napja elérkezett, s az első lépést ime megtesszük. Zsidók térdre ! Azonnal bocsánatot kérni!« Ezután kísérőihez fordult, ezekkel a szavakkkal: »Üssétek le őket!« S csakhamar verekedés keletkezett Schmal szerkesztő és Gertgrasser vádlott, majd Winter és a többi vádlottak között. Időközben a vádlottak néhány collegája fellármázta nyomdai személyzetet s igy sikerült végre a támadókat eltávolítani az épületből. Gerstgrassert elfogták, az elsőrendű vádlott és kísérői azonban elmenekültek. Ezzel ellentétben a vádlottak a következőkép adják elő a történteket: Schönerer s több párthíve a nevezett estén a Skoda-féle vendéglőben voltak együtt, hova 10 óra felé érkezett meg a »N. W. Tagblatt« első rendkívüli kiadása, azzal a hírrel, hogy a német császár meghalt. A társaság nagyon elszomorodott, de 12 óra tájban a lap, egy új kiadásában, visszavonta a halálhírt. Élénk eszmecsere után, — némelyek szerint Schönerer tanácsára — elhatározták, hogy testületileg mennek el a nevezett lap szerkesztőségébe, tudakozódni, hogy melyik hit a való, s hogy ha lehetséges, az eredeti táviratokat is felmutattassák. Schönerer kikötötte,hogy a kérdést ő fogja megtenni, nehogy botrány keletkezzék. Csupán az egyik vádlott Kieteibl Lajos vallja be, hogy a küldöttség kifejezést akart adni annak a megbotránykozásnak, melyet a halál hírének közzététele miatt érezett. Schönerer beismeri, hogy ólmos botot vitt magával , de tagadja, hogy a másik kezén öklelő gyűrű lett volna. Őt csupán az újságírók gúnyos magaviselete ingerelte föl annyira, hogy őket letérdelésre és bocsánatkérésre akarta kényszeríteni. Azt azonban határozottan tagadja, hogy ő a verekedésre bárkit is felszólított volna. Ő nyugodtan távozott a szerkesztőségből s a dolgot egyszerű véleménynyilvánításnak tekinti. A két előadás közt az igazságot megállapítani a törvényszék dolga lett, de a vádlevél szerint a szerkesztőség vallomása sokkal hitelesebbnek látszik, minthogy azt olyanok is megerősítik, kik csak később jöttek a helyszínére segítségnyújtás czéljából s akiket nem fenyegettek közvetlenül. Tekintetbe véve Schönerer beszédét, melyet röviddel a támadás előtt a Sophia-teremben tartott, ama pontját, hogy t. i. »a zsidó újságírókat és szövetségeseiket kímélni már nem szabad« , alaposnak látszik az a következtetés, hogy a megtámadott újságírók vallomása hitelesebb a vádlottakénál. E szerint a két vádlott ellen a büntetőtörvénykönyv 83. §. értelmében, nyilvános erőszak (magánlaksértés) miatt vád emeltetik. A nevezett §. szerint a szóban forgó vétket oly czélból is lehet elkövetni, hogy valamely gyűlölködés kielégíttessék. Hogy ez a föltétel itt megvolt, az elmondottakból világos. Schönerer és társai tudhatták, hogy a folyton ingadozó hírek közt maga a szerkesztőség sem lesz képes eldönteni, melyik a hiteles értesülés ? S ha mégis ez volt a czéljuk, miért a tömeges felvonulás ? Nem-e lett volna elég, ha két-három ember megy el, az igazságot megtudandó ? Kétségtelen tehát, hogy itt gyűlölség kielégítéséről van szó, valamint az is, hogy a szerkesztőséget ez esetben, a 83. §. szerint magánháznak kell tekinteni. Hátra volna még annak bebizonyítása, hogy erőszakos behatolás esete forgott-e fenn? Úgy a megtámadottak, mint a vádlott saját vallomásából kiderül, hogy Schönerer fegyveresen ment a házba, minthogy az ólmos bot fegyvernek tekintendő. Az a körülmény, hogy a vádlott sok kísérőt vitt magával, a megtámadottak részéről az ellentállást lehetetlenné tette. A 2. pontot illetőleg, felemlítendő, hogy vádlott 1888. jan. 28-án megjelent a »Teutonie« ünnepi lakomáján, ahol— midőn a rendőrtisztviselő a gyülekezetet feloszlatta — oly nyilatkozatokat tett, melyek a büntetőtörvény 312, 314. §-ainak tényálladékát képezik. A vádhatóság szerint tehát a tényállás, melyre vonatkozólag Schönerer György lovag, az elővizgálat folyamán minden felvilágosítást megtagadott, bebizonyítható, s így a szóban forgó vád alaposnak látszik. A bizonyító eljárás Schönerer kihallgatásával vette kezdetét. Schönerer kijelentve, hogy magát nem tartja bűnösnek, a vádlevél előadásával szemben a következőkben csoportosítja a tényállást: Márczius 8-án, mint rendesen, többen együtt voltak Skoda sörcsarnokában, ahová mindjárt az elsőrendű vádlott megérkezése után egy külön kiadás azt a hírt hozta, hogy a német császár meghalt. Mint németeket e gyászhír természetesen nagyon levert bennünket. Ősi szokás szerint elénekeltünk egy gyászdalt. Már éjfél után volt, mikor egy újabb rendkívüli kiadás azzal a hírrel lepte meg a társaságot, hogy a császár még él. Az ellentét a két távirati értesítés között önkéntelenül azt a gondolatot ébresztette többekben, hogy — mivel a két eset közül az egyik kétségtelenül valótlan, a közönségnek ezúttal ismét csak a zsidók üzleti szélhámoskodásával van dolga. »Győződjünk meg a valóról, kérdezősködjünk!« hangzott föl majdnem egyhangúlag. Nehogy azonban a tömeges tolongás által valami rendellenes dolog következzék be, társaim engem bíztak meg azzal, hogy a »Neues Wiener Tagblatt« szerkesztőségében tudakozódtam a tény felől. Néhányan szegődtek hozzám és én azoknak a társaságában egyenesen az említett lap szerkesztőségének tartottam. A szerkesztőség helyiségébe lépve, büzhödt levegő csapta meg orrunkat. Hat újságíró s egy kisasszony foglalt helyet a sörös poharakkal megrakott asztal körül. Hogy hányan voltak velem, azt nem tudom, de abban bizonyos vagyok, hogy a következőleg szóltam hozzájuk: »Itt dolgoznak ezek a szenylap zsidói! Hogy minket sértenek, szidnak, azt tehetik, az ránk nézve mindig közönyös volt és ezzel soha sem is fognak ránk hatni; hogy azonban a haldokló német császár ő felségéről hamis híreket terjesztenek, pusztán abból a czélból hogy üzletet csináljanak, ez ránk, németekre nézve a legmélyebben sértő, s ezáltal az egész német nemzetet látjuk szidalmazva!« A szerkesztőségbe belépve, mindenekelőtt azt kérdeztem, hogy a lap kezemben volt két külön kiadásában a német császárról közölt hírek közül melyik az igaz ? Amire aztán az egyik újságíró sértő, fenhéjázó és ironikus hangon válaszolt, úgy, hogy sértve kellett magamat éreznem. Aztán az asztal fölött arczomba fújta a füstöt. Erre odakiáltottam hozzájuk: »Ezért térden állva kell bocsánatot kérnetek!« Ezzel egész nyugodtan távozni készültem, de nem tűntem el hirtelen, amint azt a vádlevél egészen alaptalanul állítja. Útközben kísérőimhez fordultam e szóval: »Menjünk!« A kapu már be volt csukva s mindenütt félhomály uralkodott, mivel az utczáról a világítást a kapu elzárta. Hátra fordulva, kérdezem: »Mind együtt vagyunk-e ? — mire a válasz igenlő volt.Ekkor egészen váratlanul egy rendőr tűnt fel közöttünk. »Legyen oly szives, mondom neki, nyissa föl a kaput; békés szándékkal jöttünk megtudni : melyik a való a két külön kiadás hirei közül s most ugyanolyan békésen akarunk távozni.« Erre kibocsátott s mi egyenesen a rendőrséghez siettünk. El akartam mondani az esetet illetékes helyen, mert gyanítottam, hogy ezek a hazug lapok egész egyoldalúan fognak írni a dologról. Még nem értünk a rendőrségre, midőn az újságírók frakkereken elrobogtak előttünk, s így ők hamarább értek oda. Mi soká vártunk, anélkül azonban, hogy a szolgálattevő tiszthez, aki az újságírók panaszát jegyzőkönyvbe vette, hozzáférhettünk volna. Végre is kopogtam az ajtón s kértem, hallgasson ki minket is, mert nem maradhatunk ott reggelig, amíg azok az urak hazugságaikat tollba mondják. A rendőrtisztviselő azonban nem fogadott el. Távoztam hát, azzal a szándékkal, hogy másnap reggel majd elmondom mondanivalómat. Másnap reggel azonban elállottam ettől a szándékomtól, mert azt olvastam, hogy a lapok által egészen elferdített esetet már áttették az ügyészséghez. Ugyanakkor értesültem, hogy Gerstgrasser társamat, aki a szerkesztőségből kijövet utolsónak maradt, elfogták és rosszul bántak vele. Védő: Igaz-e az, hogy ön a szerkesztőség ajtóihoz embereket állított, azzal az utasítással, hogy ne bocsássanak senkit se ki, se be ? — Schönerer, vádlott: Nem igaz. — Ügyész: úgy voltak-e önök elhelyezkedve a szerkesztőségben, hogy a munkatársak közül egyik sem volt képes a szerkesztőségből kimenni ? — Vádlott: Nem, kimehetett volna bárki is, de még csak kísérletet sem tettek arra, hogy kimenjenek. A vád második pontjára nézve Schönerer kijelenti, hogy a vádhatározat egészen helytelenül és alaptalanul adja elő az esetet. Amikor a »Teutonia Burschenschaft« ülésén a rendőrtisztviselő azt mondta, hogy a jelenlevők távozzanak el a teremből, azért tiltakoztam — úgymond — rendelete ellen, mert a nagy teremnek, mely zsúfolva volt, csak egy adója van s a kimenésnél esetleg még szerencsétlenség is történhetett volna Azt mondtam, hogy ne tóduljanak az ajtóhoz, maradjanak ülve. Ezzel elejét akartam venni a szerencsétlenségnek. Tagadom azonban, hogy e kifejezéseket használtam volna a rendőrtisztviselővel szemben: »Ne blamálja magát!« és »Nevetséges!« Utolsónak azért hagytam el a termet, mert a szoba legvégén voltam. Ezután Gerstgrasser Ede, a másodrendű vádlott kihallgatására került a sor. Ő sem érzi magát bűnösnek. Schönerer vallomásával egészen megegyezőleg adja elő a történteket. A saját élményeiről azt mondja, hogy rá nézve a helyzet attól a pillanattól vált fenyegetővé, amelyben Schönerer a szerkesztőségből éppen távozóban volt. Schmal odakiáltotta: »Hogyan törhetnek be önök ide, itt mi itthonravagyunk!« Mivel Schönerer elment, szavait magamra vettem. Ugyanakkor azt is mondta Schmal: »Én nem vagyok zsidó, hanem porosz tiszt.« A mire a én azt feleltem: »Bizonyítsa be!« Ekkor Schmal fölkapott egy levélnyomtatót s azzal azezomba csapott, a mitől aztán vér borított el, én pedig néhány ökölcsapással viszonoztam a támadást, így dulakodás támadt köztünk és támadóink között; engem hátra szorítottak s ekkor fogtak el a rendőrök, akik a mentőtársulathoz, majd a rendőrséghez hurczoltak. Elnök felolvassa az orvosi bizonyítványt, mely szerint Gerstgrasser sérülése nem volt valami veszedelmes. (A vádlotthoz:) A vizsgálat folyamán ön azt vallotta, hogy Schönerer kiadta a rendeletet az ajtók elállására ? — Vádlott: Ezt visszavonom, mert akkor nem jól emlékeztem. — Elnök: Akkor ön a vizsgálóbíró előtt hazudott. Vádlott: Nem hazudtam ; akkor az újságok hazugságainak a behatása alatt vallottam. Ezután a tanúkihallgatásokra került a sor, s ma a terhelő tanuk kihallgatása befejeztetett. Valamenynyien azt vallották, hogy Schönerer és társainak látogatása a »Tagblatt« jelenlevő munkatársainál fenyegető volt, s megfélemlíthette volna őket. Holnap a védelem részéről megnevezett tanuk hallgattatnak ki. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság döntvényei és határozatai. Községeknek vagy városoknak a tulajdonukat képező közvágóhidak használatából befolyó jövedelme ül. oszt. kereseti adó tárgyát nem képezi. Az adókivető bizottság határozata ellen posta útján benyújtott felebbezés kellő időben beadottnak tekintendő, ha a felebbezési határidő utolsó napja vasárnapra, vagy, Gergely-naptár szerinti, valamely más közönséges ünnepre esett, és a felebbezés a következő köznapon lett postára adva. — Lelkészek magántulajdonát képező — habár általuk lakott — házak házadó tárgyát képezik. A kir. adófelügyelő az adók és azok módjára beszedendő tartozások behajtása végett ingókra törvényellenesen foganatosított árverést megsemmisíteni jogosítva van. — Ha a végrehajtást szenvedett fel, a közigazgatási végrehajtásnál előfordult törvényellenességek vagy szabálytalanságok miatti panasziratát, az 1883. évi XLIV. t. sz. 54. §-ában megállapított 8 napi határidőn belül a községi elöljáróságnál benyújtotta: ez a panaszirat tárgyalás alá veendő, habár a kir. adófelügyelőhöz csak a fentemlített határidőn túl érkezett is. Gondnokság. A s.a.-ujhelyi törvényszék Török László gróf nagykázméri lakost, elmebeteség miatt, gondnokság alá helyezte. Szélhámos ügynök. A múlt év folyamán több községben megfordult Rosenberg Ferencz ügynök s magát budapesti gépgyárak ügynökének adva ki, rábírt néhány gazdaembert, hogy szecskavágókat rendeljenek meg. A megrendelések alkalmával 64 forintnyi előleget szedett fel. Az illető megrendelők, mivel hosszú várlatra sem érkeztek meg a szecskavágók, följelentést tettek, Rosenberg Ferencz ellen, a pestvidéki kir. törvényszéknél, mely ezt az ügyet ma vette végtárgyalás alá. A felperesek egytől-egyig viszszavonták panaszaikat s igy a törvényszék beszüntette a további eljárást. Hamis vád. Roth Albert kereskedőt, aki hamis vádat emelt Wiesner Mihály honvédszázados ellen, melyet azonban a megindított fegyelmi vizsgálat folyamán visszavont, a budapesti büntető törvényszék, tudvalevőleg, egy havi fogházra ítélte. A kir. tábla a büntetést 13 napi fogházra és 25 frt pénzbüntetésre változtatta. A kir. curia ma foglalkozott ezzel az ügygyel s Robhot, az első- és másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával — az enyhítő körülményeket figyelembe véve — 30 forint fő- és 10 frt mellékbüntetésre ítélte. Vasúti elgázolás. Braun Ignácz kerületi esküdt nejét az induló vonat elgázolta és lábait leszelte. A férj fenyítő feljelentést tett az illető forgalmi hivatalnok ellen, a törvényszék azonban beszüntető határozatot hozott a megejtett vizsgálat után. Braun most újból beadványt intézett a törvényszékhez s a bűnvizsgálatot másodízben is felvétetni kéri.