Nemzet, 1888. október (7. évfolyam, 2188-2218. szám)
1888-10-01 / 2188. szám
ÜifóKftMEfdilla: ^»»•»«»lék-tévé, Athenaeum-splilet, I. •metat. ki&p részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk éS Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK egy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencsiek-tara, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. ?é*ea*tatefc*teres Athenaeura-építtet. fél&tsfsf Előfizetési m,r. A reggeli ás Úti kiadás postán egyszerre küldve, vely Bnth* penten kétsast házhoz hordva: 1 hónapra ......................... 264. 1 hónapra 5 * ( héstapra .. „ ............ .. .. . IS * Ab ssti kiadás posts! külünkildéseért felülfijuáés havanként 35 kr., negyedévenként 1 * Egyse szám 2 kr. 1288. (271.) szám. Budapest, 1888. Hétfő, október 1. VII. évi folyam, Budapest, október I. A német császár fogadtatása Bécsben, az előkészületi intézkedésekből ítélve, imposánsnak és fényesnek ígérkezik. És kívánatos is, hogy II. Vilmos, bécsi tartózkodása alatt is lássa, tapasztalja, hogy egy vele szövetséges hatalom területén, szövetséges uralkodóház vendége, kit szívesen és tüntető rokonszenvvel látnak, — még pedig nemcsak a bécsiek, hanem a monarchia minden szövetséghű népe is. A fogadtatás kétségkívül olyan lesz, hogy a német császár látni fogja belőle, miszerint több az, mint puszta udvariasság és loyalitás kifolyása egy fejedelmi vendég irányában. A német-osztrák-magyar szövetség intimitásának e fontos momentuma — a német császár bécsi látogatása — mellé méltán sorakozik egy másik örvendetes tény is, mely már Olaszországhoz való jóbaráti és szövetségi viszonyunkat illustrálja — s ez Crispi, olasz kormányelnök kitüntetése a Szt-István-rend nagy keresztjével, uralkodónk által. E kitüntetés, melyet Kánoky külügyminiszterünk igen rokonszenves levele kísért, remélhetőleg egész Olaszországban hasonló rokonszenvre fog találni. Napjaink politikai enuntiátiói között figyelemre méltó helyet foglal el Goblet franczia miniszter beszéde, melyet egy lakatos szakiskola megnyitásakor rendezett lakoma alkalmából mondott. A miniszter nyíltan és erélyesen mutatott rá a bouanger ismus veszélyeire s e mellett nagyon találóan magyarázta, mint ítélik meg azt külföldön s mily hátrányos helyzetbe juttatja az Francziaországot. Vajha, a francziák komolyan fontolóra vennék Goblet okos intelmeit s hátat forditnának a jövő évi parlamenti választásoknál annak a kalandornak, ki csak kiszámithatlan bonyodalmakba sodorhatja Francziaországot. Gróf Batthyány Lajosné elhunytának hírére, mint lapunknak írják, Győrváros és a vármegye épületére a gyászzászlót kitűzték. A halálhír városszerte mély részvétet keltett. A temetésen úgy a város, mint a vármegye képviselteti magát. * A megboldogult családja azonnal intézkedett a temetés iránt. A temetést rendezők a dákai kastélyban imposans ravatalt állítottak fel s ugyanolyan üvegbetéttel ellátott, renaissance-stilü kettős érczkoporsóba helyezték a halottat, mint a milyenben gróf Batthyány Lajos és Deák Ferencz hamvai nyugosznak. Az özvegy grófnő élete alkonyán több ízben kifejezte, hogy boldogult férjével egy sírban akar pihenni. A Batthyány-mauzóleumban való elhelyezés azonban rövid uton nem lévén kieszközölhető, ma d. u. 3 órakor ideiglenesen a dákai kápolna kriptájában helyezik el a grófnő holttestét. A halálesetről a gyászoló grófi család a következő gyászjelentést adta ki: Gróf Batthyány Elemér úgy maga, mint nővérei: Emanuella, ennek férje gróf Batthyány Géza, fiai: Lajos, ennek neje és gyermekei, valamint Géza és Béla, Ilona, ennek férje Beniczky Gábor és fiai, ifj. gróf Keglevich Béla, ennek neje és gyermekei úgy az elhunyt testvérei nevében, mélyen elszomorodott szívvel jelenti felejthetetlen anyjuk, illetőleg nagyanyjuk, dédanyjuk és nővérük, németujvári és szabadbatthyáni özvegy gróf Batthyány Lajosné született vásonkeői Zichy Antonia grófnőnek, Dákán, folyó évi szeptember hó 29-én d. u. 6 órakor, életének 73-ik évében, több heti szenvedés és a haldoklók szentségeinek felvétele után bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemes folyó évi október hó 1-én, délután 3 órakor fognak a római catholicus hitvallás szertartásai szerint Dákán beszenteltetni. Az engesztelő szent miseáldozatok folyó évi október hó 2-án fognak a budapesti ferenczrendiek templomában, úgy az összes kegyúri egyházakban az egek urának bemutattatni. Dáka, 1888. évi szeptember hó 30-án. Béke és áldás hamvaira! A magyar gazdasszonyok orsz. egylete, melynek a boldogult grófnő pártfogója és elnöke volt, az orsz. honvédegylet s a többi jótékonyegyletek is, melyek bőkezűségét élvezték, csak a temetkezés legtörténte után intézkednek részvétük és gyászuk alkalmas módon való kifejezése iránt. A kerepesi-uti temetőben levő Batthyány-maus elemről tévesen említi reggeli lapunk egyik közleménye, hogy gróf Batthyány Lajos hamvai 1868-ban helyeztettek el oda, 1868-ban a kerepesi-uti temető egy ideiglenes sirboltjában helyeztettek el Batthyány hamvai. A mausoleum tervét 1869. deczemberben pendite meg Urváry Lajos a »Pesti Napló «ban s ő intézte az egész gyűjtést, mig az oly összegre nem emelkedett, hogy a mausoleum építésére ki lehetett írni a pályázatot, melyet azután, valamint az építész, a Horváth Mihály püspök elnöklete alatt alakult bizottság intézett el. A Batthyány-mausoleum terve, az akkori deákpárti körökben nagy visszhangra talált, az első aláírók egyike Deák Ferencz volt, dr. Kemény Zsigmond pedig ez alkalommal gr. Batthányt az »első deákpárti miniszterelnöknek« nevezte. A közönség aláírásából a mausoleumra mintegy 30,000 frt gyűlt össze, mintegy 10,000 frtot ugyan e czélra, névtelenül, gr. Zichy Pál Ferencz adott át Horváth püspöknek. Minthogy a mausoleum úgy volt tervezve, hogy ezt a nemzet emelje Batthyánynak, a gróf özvegye ahhoz adományával nem járulhatott, s gróf Zichy ily értelmű nyilatkozatot is tett Horváth püspök előtt. A mausoleum, az akkor még igen fiatal Schickedanz műépítész terve szerint és vezetése alatt építtetett, az ő tervét az illető bizottság a legjobbnak találta. Igen sok költséget vettek igénybe a földmunkálatok, s a mintegy 40.000 frt építési költség elfogyott, mielőtt a mausoleum elkészült volna. A bizottság ily készületlen állapotban adta át a mausoleumot a fővárosnak s igy helyeztettek el ebbe, a hatvanas években, Batthyány hamvai. A mausoleumot másfél évvel ezelőtt kitatarozták, de az ma sem kész, sőt azt mondhatni, hogy úgy a mint ma fennáll, annak semmi értelme nincs. Idomtalan faltömeg,egy mesterséges dombon. Műépítészeti szempontból valóságos absurdum. A mausoleum két talapzatáról hiányzanak a kőoroszlánok, továbbá a magaslaton levő körfalon az egészet megkoszorúzó geniusnak kellene lenni; e jelvények adnák meg az egész műnek a tulajdonképeni értelmet. Mindez meg volt Schickedanz eredeti tervén, de nincs meg a kiépített mausoleumon, mert hiányzott arra a költség, mely még mintegy 10,000 frtot tenne ki. Most, hogy a lapok hírei szerint Batthyány Lajosné hamvai is a mausoleumban temettetnek el, időszerűnek tartottuk ezt fölemlíteni. A mausoleum a fővárosé, a Deák-mausoleum után ez a kerepesi úti temető fődisze, drága hamvak nyughelye. A főváros, a képzőművészeti czélokra szánt évi adományait ez idő szerint aligha fordíthatná jobbra, mintha teljesen kiépíttetné a Batthyány-mausoleumot. György Endre beszéde választóihoz. — Munkács 1888. szept. 30. — György Endre országgyűlési képviselő, mint röviden már jelentettük, tegnap tartotta Munkácson beszámoló beszédét, melyben a jövő ülésszak teendőit illetőleg a következőleg nyilatkozott: Igazságügyünk szerves alkotásai közül az öröklési jogról szóló rész lesz tárgyalható és tárgyalandó. Azt hiszi, hogy a javaslat minden retortán keresztülment, s miután ily codificationális munkálatoknál az egész szervezetre jelentékenyen alteráló hatással vannak az esetlegesnek kitett plenáris módosítványok, azon reményét fejezi ki, hogy — ha nem is formailag, de lényegileg en bloc tárgyalás lesz a javaslat sorsa, mely különben is a magyar practicus érdekekre kellő tekintettel volt s a szakkörök által kimerítően tárgyaltatott. A családjogról szóló rész talán nyilvánosságra kerülhet időközben, mit annál inkább óhajt, mert a házasságjog terén felmerült és folyton éleskedő ellentéteknek, egy átalános jogi keretben tartaná leghelyesebbnek kifejezést adni. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvényt gyorsabb tempóban reméli ez évben valósíttatni, s egyúttal némely, a gyakorlat által kimutatott hiányait orvosolni. E törvény nagy horderejét elég érinteni. Az előkészítő lépések sikerrel tétettek meg; a pestvidéki törvényszék szemei előtt kellő személyzet képeztetett ki, s igazságügyi kormányunk ez egyik, közgazdaságilag is legfontosabb ténykedése szabadabban, gyorsabban haladhat. A közgazdasági tárcza keretében egy fontos ügy vár — szerencsés megoldás után — beczikkelyezésre. A nemzetközi czukor-conventiót érti, mely Londonban augusztusban csakugyan aláíratott. Monarchiánk részéről ez aláírás természetesen csak feltételes lehetett, kötve nevezetesen az aláírást elhalasztott, jelentékeny czukor-import vagy exporttal bíró országok hozzájárulásához. Az egyezményre vonatkozó törvényjavaslatok még ezen ülésszak alatt lesznek tárgyalandók s remélhetőleg a premiumok viszszás rendszere e téren is meg fog szűnni. Új czukoradó-törvényünk, mely e praemium adását az eddigi rendszerrel szemben nyíltan bevallotta, ez által módosításra szorul s a nálunk is többször kiemelt absurditás megszűnik általa. Remélhető, hogy a czukorgyártás terén ez által a már megindult lendület csak fokoztatni fog. Szóló reméli, hogy a kereskedelmi politikában beálló fordulat, még ez ülésszak alatt fogja kicsiny kezdetben éreztetni hatását. Minden jel oda mutat, hogy a román kereskedelmi szerződés közelebb jő a valósághoz. Örvendetes fordulat állott be e tekintetben Bukarestben, ahol kezdik belátni, hogy a fegyvernek két éle van s bennünket akarva sújtani, jobban sújtották magukat. Ha a búza ára métermázsánkint nem éri el a 6artot és a búsé a tizet, azt egy agricol állam semmiféle phrasissal sem viselheti el sokáig. Aureliamu ismert nézeteit azért nem örökölhette Carp kormánya, s az első lépés után kétségtségkivül fog következni a másik s a többi. A pénzügyi tár ez a, legfontosab javaslata kétségkivül a regalekérdés megoldása leend. Ezen javaslat, mely oly rég idő óta sürgettetett, végre, megoldást fog találni. E megoldás szóló szerint rendkívül méltányos és kétségkivül — a kárpótoltak szempontjából — messzebb megy a szoros igazságnál. Közismeretüek az alapelvek. Az 1882—1886 év átlagának alapulvétele támadtatik meg gyakran. Szóló nézete szerint is lehet itt némi latitudót engedni, némely városoknál, de csak is ezeknél, hol a gyors fejlődés objectíve is indokolja az utolsó évek számbavételét, s hol a kincstár megkárosításának szándéka teljesen ki van zárva. A kezelési költségekre 20°/0-nak levonása teljesen indokolatlan, miután eddigelé a földbirtokos vagyonának épp ez volt a legkönyebben kezelt része, és itt kétségkívül változtatni kell. Az egész azonban felette méltányos és szóló — bár a legnagyobb melegséggel üdvözli a javaslatot — fél, hogy az államkincstárra legalább az első években terheket fog az róni. Mindenesetre azonban a javaslat, szoros összefüggésben új szeszadó törvényünkkel, felette méltányos megoldása e kérdésnek, utolsó alkalom sok, levegőben függő középbirtok rendezéséhez. Bárcsak e tekintetben se veszítené el a jó alkalmat sok helyütt a kényelműség. A korcsmáltatási viszonyok rendezése szoros kapcsolatban van ezzel. Egyik legégetőbb sebe ez felvidékünknek. Kétségkívül nem örvendetes, ha a kormányhatalom cselekvési köre oly messzire terjed és az engedélyezési rendszer nyomán minden községben érezhetővé válik, de más megoldás a túltengéssel szemben nincs. A sok felesleges korcsma megszüntetése, a korcsmárosok személyiségének helyes kiválasztása és a korcsma ellenőrzése valódi égető kérdés nálunk, ahol a korcsma a bűnök valódi melegágya. Belügyi kormányunk egyik égető kérdése van ezzel levéve a napirendről. A regale-csonkítások kizárása, a korcsma engedélyezése és ellenőrzése sok bajnak veszi csíráját. Közművelődés, és közerkölcsiség egyaránt ajánlják e javaslatot s bár hiányos administratiónk mellett sok lesz a visszaélés, előreláthatólag mégis jelentékeny haladás fog elévetni, egy magasabb niveau fog megállapíttatni általa, ahonnan aztán nyugodtabban mehetünk egy-egy lépést előre. A három nagy javaslat a szeszadó törvény, mely fő tényező pénzügyeink rendezésénél, a regale megváltás, mely a hűbéri rendszer maradványainak megváltásával segíti lábra középbirtokosainkat, és a korcsmák rendezése, mely közerkölcsiségi és közrendészeti szempontból végre valahára véget vet egy valóban ázsiai állapotnak, valóban méltán lesz pártunk dicsekvésének tárgya. A közlekedési minisztérium részéről vasúti ügyeinknél a magyar nyugati és első galicziai vasutak államosítása lép előtérbe. Egy nagyszabású actiónak majdnem teljes befejezése ez. Szóló barátja lévén e nagy eszmének, örömmel üdvözli e lépéseket is. Kamatbiztosítást tényleg igénybe vevő vasútnak nincs raison d’être-ja. A dunántúli rész és a gácsországi pálya vidéke közelebb hozatik ezáltal a fővároshoz, egy egészségtelen viszony megszűnik s a magyar állami közgazdasági politika érvényesül. Majdnem teljes befejezés ez, mert a kassa-oderbergit kivéve, hol az államosítást szóló annak idején azért ellenezte, mert e fontos debouchén át csakis a jelen viszony mellett bírhatunk közvetlen csatlakozást a porosz hálózattal, csak az északkeleti van hátra. Szóló nem akarja fejtegetni, hogy a jelen állapot, midőn az északkeleti hálózatán keresztül közlekedhetik csak a magyar államvasut kidobott részeivel a munkács-beszkidi és gácsországival, fentartható-e sokáig, de azt hinni akarja, hogy legalább az államvasuti jeles tarifarendszer államosittatni fog s ez által ez elhagyott vidék mizériái csökkenni fognak. A tiszaszabályozási és a Vaskapuról szóló előterjesztések vezérelvei szintén ismeretesek. A közutakról és közmunkáról szóló javaslat mindezideig nem adatott át, szóló legnagyobb sajnálatára, a nyilvánosságnak, melynek tárgyalnia kellene behatóan ily fontos javaslatokat. Hogy a jelen rendszer tarthatatlan, ezt mindenki tudja. Az ez évi 7 — 9 millió frt., némely törvényhatóságban 7 — 8, másik 30—40°0-áig terheli az állami adónak az adókötelezettet, a mellett kivetésében, vezérelvében és alkalmazásban igaztalan. A bevallás majdnem tetszés szerint történik, a beszolgálásnál ellenőrzés nincs, a felhasználás minden kibúvóajtót fent hagy. A praestatió utolsó faja a középkornak. A mellett aránytalanul sújtja az igavonóval dolgozó gazdát s felszabadítja a kereskedőt, ipart. Más megoldás alig képzelhető, mint az adópótlék. Csak arra kell különösen ügyelni, hogy az adóteher túlságos magas ne legyen, a mellett a községi közmunka terhe ne emeltessék és végül, hogy szabatosan megkülönböztetvén a categóriákat, a helyhatóságokra bizassék mindaz, ami helyi érdek, tehát mindazon ügy, mely különösebb okoknál fogva nem igényel központi kezelést. A közmunka mostani elvének felhagyására már teljesen megért az ország közgazdasági állapota és a közteherviselés elve szerint az összes honpolgárok bevonása feltétlen szükség. E gyökeres változás nélkül a reform alig képzelhető, szóló pedig e már megoldott kérdésnek nem toldozást óhajt. A budgettárgyalásra nézve ez ülésszakban meg lesz könnyítve a helyzet a delegációk tárgyalásai folytán. De meg lesz könnyítve azért is, mert a normál budget keretében mozognak. A pénzügyi egyensúly helyreállításának nagy munkája nagy részében meg van téve; kevesebb, de nem kevésbbé fontos része van hátra: a költségvetések takarékossága és a keretek betartása. Új adótörvényeik mellett a rendes kezelési, sőt a beruházások körte tett, de helyesebben a rendes kezeléshez tartozó§icitek is mellőzhetők lesznek s mert az állami üzemek bevételei is örvendetesen emelkednek, közel vagyunk az időhöz, midőn az egyensúly tényleg is helyreáll. Kell hozzá takarékosság, a mai keret betartása s a beruházási politika szigorúbbá tétele. És ekkor jön el ideje azon két nagy feladatnak, melyekről szóló évekkel ezelőtt kijelentette, hogy azok az egyensúly helyreállításának nem kezdetei, de betetőzői lehetnek csak: a conversio és a valuta rendezése. Szólónak nincs aggálya az iránt, hogy a mai irány mellett mindkettő nemsokára a napirendre kerül s megoldható lesz. Ezeken felül és ezek mellett van az administratió kérdése s az ezzel együtt annyira emlegetett corruptió és közszellem-hanyatlás. Szóló objective nem tagadhatja, hogy gr. Apponyi Albert legutóbbi budapesti beszédében sok igazság van. Közszellemünk hanyatlik , a corruptió mindenfelé felüti fejét, a kérdés azonban ismét az, hogy meglévén a baj, melylyel komolyan kil foglalkoznunk, hol a diagnosis és a gyógyszer ? Administrativ panaceában bizonynyal nem. Nem tagadhatja szóló, hogy ezen a téren is lehet nagy eredményeket felmutatni, egyes tárczák keretében közelfekvő a buzdító példa, de azt tagadja, hogy törvényhozási intézkedés tárgya volna az. A törvényhatóságok rendezése kétségkívül nem az, hiszen viszszaélések nemcsak ott vannak, e kinevezési rendszer mellett is. Nem intézményeinkben, embereinkben van a baj. Lehet és kell ellenőrizni a hivatalnokot és tisztviselőt alulról és felülről egyaránt, sőt minden adófizető polgár kötelessége ez , de nem látjuk-e ugyanazon tüneteket az administrativ keretén kívül hamis bukottakat, váltókezességi aláírásokkal legjobb barátaikat behúzókat, — hogy csak a közönségesebb esetet említse — a társadalom keblében büntetlenül járni. Angliában is történik visszaélés, de a visszaélésre van büntetése a társadalomnak. Nálunk hiányzik ez érték. Kétségkívül kettős mértékben kellene az ellenőrzést azokkal szemben gyakorolni, akik közpénzből fizetve vannak a közérdek szolgálatára híva, s nagy politikai érdek is a kettősen szenvedett »apró zsarnokok» megzabolázása, de lehet-e tagadni, hogy itt csak egyik, szerény tényező az administratio s hogy hatalmasabb a közszellem. E közszellem felébresztésére kell hatni. Egy nyugodt törvényhozási cyclus kezdetén állva, midőn — szóló szerint — a keleti határainkon dühöngő kérdés is elveszteni látszik egy időre acut jellegét, a törvényhozás mélyreható reformokkal fog foglalkozni. Amit akarunk : a modern, gazdag és nagy Magyarországot s aminek alapjainak megszilárdítása most is fő feladata lesz a törvényhozásnak, azt nemcsak a törvényhozás és administrativ teremtik meg, de az egészséges közszellem is, mely kritizál, szétválaszt jót résztól, emel és büntet, nem phrasisok, de az objectív igazság uralma alatt. Táviratok. Bécs, okt. 1. (Eredeti távirat.) Vilmos német császár fogadtatása alkalmából a rendőrség hirdetményt bocsátott ki, mely szerint a házak fellobogózása osztrák és magyar, valamint Alsó-Ausztria, Bécs város és a német birodalom fekete-fehér-vörös szinű zászlóival megengedtetik, de az úgynevezett német nemzeti tricolort (fekete-vörös-aranysárga) alkalmazni nem szabad. A fogadtatásnál a helyőrség, a pályaháztól a burgig sort áll; ezenkívül az I. Vilmos császár nevét viselő ezred díszszázada a pályaházhoz rendeltetett ki szolgálatra. A német császár bécsi tartózkodása alatt a katonák csak díszben jelenhetnek meg az utczán. (Pl.) Róma, okt. 1. Az osztrák-magyar ügyvivő tegnap, Kálnoky grófnak igen szívélyes hangon tartott levele kiséretében, átnyújtotta Crispi miniszterelnöknek a Ferencz József ő felsége által neki adományozott Szent István rend nagykeresztjének jelvényeit. Berlin, okt. 1. (Eredeti távirat.) Geffeken elfogatása élénk megbeszélés tárgyát képezi. Azt hiszik, hogy Geffckent, a vizsgálat egész folyama alatt nem fogják fogva tartani, hanem miután megszűnt a vizsgálat meghiúsításának veszedelme, szabadlábra helyezik. (Pl.) Freville-Escarbotin (Abbeville mellett), okt. 1. A lakatos-szakiskola megnyitása alkalmából rendezett lakomán Goblet külügyminiszter beszédet tartott, melyben kijelenté, hogy hasztalan volna, eltitkolni akarni aggodalmakat, melyek közvetlenül Boulanger sajnálatos, váratlan és a jövőre nézve fenyegető megválasztása után uralkodnak. Goblet azt kérdi, mi másra vezethetne Boulanger politikája, mint valamely megvetendő kaland ismétlődésére? Szóló emlékeztet mindarra, amit a köztársaság az országért tett, anélkül, hogy tagadná, hogy reformok kívánatosak. A nagy baj onnan ered, hogy a kamara többsége nem homogén. Ha a jövő kamarába Boulanger párthíveit nagy számban választanák be, azok működése csak zavar előidézésére és felforgatásra irányulhatna, hogy anarchiát vagy dictaturát, valószínűleg azonban polgárháborút vagy talán külháborút is idézzenek elő, a legsajnálatosabb körülmények között, amelyek közt háborút kezdhetnénk. Mindnyájan azt akarjuk, hogy Francziaország erős, hatalmas és tisztelt legyen, de hogyan biztosíthassa magának Francziaország ily viszonyok közt más nemzetek tiszteletét és mit tartsanak a külhatalmak Francziaország jövőjéről, ha azt sem tudhatják, hogy mily fractio kezébe sodortathatik holnap Francziaország? Mit lehet tenni, mily szövetséget lehet remélni, ha nincs meg a biztonság és ezt másnak sem adhatja meg az ember? A miniszter végül bizalmának adott kifejezést, hogy a köztársaság diadalmaskodni fog és bizton reméli, hogy az ország 1889-ben oly kamarát fog választani, mely biztosítani fogja az országnak a nyugalmat és boldogságot. Páris, okt. 1. A » Temps«, Crispi miniszterelnöknek a portához intézett utolsó jegyzékéről szólva, következőleg nyilatkozik : Jóllehet, a diplomatia már hozzászokhatott Crispi olasz miniszter részéről a meglepetésekhez, utolsó jegyzéke e tekintetben túltesz minden előbbin. E jegyzéke telve van Francziaország ellen intézett insinuatiókkal. Ritkán engedte vezérlő miniszter, békés időkben, ellenséges indulatát más hatalommal szemben annyira érvényre jutni, mint Crispi miniszterelnök. Páris, okt. 1. Carnot köztársasági elnök, Fontainebleau-ból jövet, délután ide visszatért. Páris, okt. 1. Naguet senator egy táviratában kijelenti, hogy Marseilleben egyátalán nem szólt Goblet-ről, Rouvier-ről és Flourens-ról, hanem csak egy, a diplomatiai világban ismert tényre czélozott mely 1876-ba nyúlik vissza s melytől a nevezett személyiségek teljesen távol állottak. Kopenhága, oct. 1. A balpárt kiküldöttjeinek gyűlése, melyre minden választókerület három megbízottat küldött s melyre a balpárthoz tartozó jelenlegi országgyűlési képviselők is hivatalosak voltak, határozatában az egyezkedés politikája mellett foglalt állást. Parenzo, okt. l.Vidulieh tartományi főnök, Pret is helytartóval folytatott értekezése után, lemondási szándékától elállott. Görz, oct. 1. A tartománygyülést ő felségére mondott háromszoros »hoch« kiálltással bezárták. Makó, okt. 1. (Eredeti távirat.) Csanádmegye törvényhatósági bizottsága, ma tartott közgyűlésén, árvaszéki ülnökké Vastagh Frigyest, aljegyzővé pedig Hervay Istvánt választotta meg. HÍREK. Október 1. — Személyi hír. Edmond Lagio, a franczia Institut tagja, a Louvre első őre és hírneves régész, ki a műemlékek és múzeumok tanulmányozása czéljából utazik hazánkban, Budapestről Kassára utazott, hol meglátogatta Myskovszky Viktor akadémiai tagot és régészt, kinek vezetése mellett megszemlélte a kassai dómot, a sz. Mihály-kápolnát s a felsőmagyarországi múzeumot. Saglio Kassáról Krakkóba utazott. — József főherczeg, családjával együtt ma délelőtt Budapestről Alcsuthra utazott. — Appel József báró nyugalmazott altábornagy, Appel János báró lovassági tábornoknak, a boszniai és herczegovinai orsz. kormány főnökének fivére, mint lapunknak Bécsből távirják, szivszélhüdés következtében meghalt. — A walesi herczeg ma reggeli 7 óra 20 perckor a magyar államvasutak személyvonatán a walesi herczeg nevét viselő 12-dik huszárezred megszemlélésére Miskolczra utazott. A pályaudvarban Károlyi István grófon kivül Pekáry főkapitányhelyettes és Merkl állomásfőnök jelentek meg. A walesi herczeg huszárezredesi egyenruhában, Ellis tábornok, Keith Fazer angol katonai attaeké, Esterházy Lajos herczeg és Erdődy György gróf kiséretében utazott. A walesi herczeg még az éj folyamán indul vissza Miskolczról s a mint már reggeli lapunkban említettük, holnap reggeli 8 órakor érkezik vissza a fővárosba. A walesi herczeg megérkeztéről, Miskolczról az »U. E.«-nek a következőket távírják: A város zászlódíszben van ; mindenütt angol és nemzeti lobogók láthatók »Isten hozott« felirattal; az utczákat ezernyi és ezernyi néptömeg lepi el. 12 óra 10 perczkor érkezett a walesi herczeg a katonai attichék kiséretében. A vonat berobogásakor felharsant az éljenzés, melybe a katonai zenekar által játszott angol hymnus vegyült; a díszszázad századosa tisztelésre vezényelt. A fogadtatásnál a megyéből összesenglett előkelőségek, valamint a városi notabilitások is jelen voltak. Stranszky tábornok és Foresty ezredes jelentéstétele után a herczeg a megjelentek zajos éljenzése közt lóra ült és a törzskar kiséretében az indóházhoz közel eső gyakorlótérre lovagolt, hol három század lovasság arczvonalban állva, várta. Mikor a trombitások a walesi herczegnek a gyakorlótérre való érkezését jelezték, Anderle alezredes tisztelgésre vezényelt. A tisztikar bemutatása után kezdetét vette a gyakorlat. A herczeg a törzskarral mindenüt vasság nyomában volt és élénk figyelemmel kisérte a lovasság kitűnő mozzanatait. A walesi herczeg a gyakorlatok befejezte után visszatért a városba. Bevonulása diadalmenethez hasonlított. A népek ezrei az utczákon sorfalat képeztek. A herczeg a gyakorlótérről az ide küldött udvari fogaton jött a szállodába, követve a magánfogatok hosszú sorától. Leirhatatlan éljenzés fogadta a herczeget, ki a gyakorlatnál kitűnő lovasnak is mulatta magát. A herczeg a tisztikarnak, főleg a pedig az ezredesnek megelégedését fejezte ki. Szállására érve, fényesen berendezett szobájába vonult, hol hideg étkekből álló villásreggelit tálaltak fel számára. Ezután a polgári tisztelgőket fogadta. — Bismarck, II. Vilmos császárról. Bismarck herczeg, mint azt annak idején jelentettük, a porosz országgyűlés berekesztése alkalmával, a porosz urak házának töb tagja előtt, szokott egyenes modorában nyilatkozott II. Vilmos császárról és a politikai helyzetről. A napokban »Bismarck herczeg három császár alatt« czímmel (Lipcse, Renger) megjelent könyv, melynek szerzője nem nevezi meg magát, a birodalmi cancellár nyilatkozatát ekkér adja elő. A cancellár legelőször is felette nagy elismeréssel nyilatkozott a császár tehetségéről és felfogása mélységéről a reája hárult feladatok tekintetében s arról a buzgóságról, készségről s odaadásról, valamint akaratbeli szilárdságról, amelylyel az ifjú császár, az átvett kormányzati teendők vezetésében eljár s nem tudta eléggé hangsúlyozni azt a nyugalma és értelmiséget, amelyet a császár a bel- és külpolitikai bonyolult kérdések és a közigazgatás oly sok nemű ügyletei közben tanúsít, amely tájékozottságy nagy tapasztalatú közigazgatási hivatalnoknak is becsületére válnék. A herczeg azután főleg azt hangsúlyozta, hogy Vilmos császár minden alkalommal és ismételten kimutatta békeszeretetét minden irányban és hogy a császár előtte a leghatározottabban és legbehatóbban erősítgette, hogy mennyire az a birodalom s hozzátartozóinak becsületével, méltóságával és érdekeivel valahogy csak megegyezhető lesz, a béke fentartását úgy tekinti, mint nagyatyjától és atyjától reája szállott legfontosabb, legjelentősebb hagyatékot, s annak megvalósításán fog fáradozni. Ezt tekinti legmagasztosabb missiójául a külfölddel szemben, valamint a belpolitika terén a sociálpolitikai törvényhozás folytatását, a vallási differenciák kiegyenlítését, az ország termelőképességének emelését, a mezőgazdaság, az ipar s a kereskedelem egyenlő mértékben való előmozdításával s az erők egyenlő és méltányos felosztásával ; mert ezt is, mindkét nagy elődének épp őrnagy értékű és fenséges hagyományául tekinti mint a békefenntartását s e czélokat is fiffgvési szeme előtt tartja s azok megvalósítására törekedni fog. Arra, hogy őt is, mint eddig nagyatyját és atyját e törekvéseikben támogatta és hasonló bakittartással álljon mellette, erre Vilmos császár felette őszintén és bensőséggel kérte fel és ő (a cancellár) meg is ígérte a császárnak teljes határozottsággal, hogy amíg élete és egészsége engedi, nem válik meg oldala mellől. S ezen ígéretét (a cancellár) utolsó lehelletéig be fogja váltani. Ezt a biztosítást a cancellár lelkes elragadtatással és szemében könynyel ismételte s ily hangulatban vették azt tudomásul a társaság tagjai- és meleg kézszoritással erősítették meg. A cancellár még megjegyezte, hogy szilárd meggyőződése szerint, a most fennálló körülmények között a világbéke nem lesz megzavarva, ha más államokban erre indokot nem szolgáltatnak. Megkérdezésre kijelentette a cancellár az uraknak, hogy olynemű aggodalmakat Oroszországot illetőleg