Nemzet, 1889. október (8. évfolyam, 2547-2578. szám)
1889-10-01 / 2547. szám
BraarannstA«: # si íínűjsiok-tere, Athena«um-épül«t, I. «malst A lap gzellemi ranzet illeti) minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Qérmentetlen levelet csak ismert kézzől fogadunk «L Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETESEK mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-ter«, Athenaeum-épilet) küldendők. Egyes szám helyben 6 kr, vidéken 6 kr. 254:7. (270.) szám. NEMZET _______ Reggeli kiadás.________ Budapest, 1889. Kedd, október 1. KLI»Ő* * *2VATA2. ! «Jenesiek-tere, Atheneeum-épület, fílásajas, Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ffrt 8 hónapra , » 8 hónapra ig . Az ««ti kiadás postai különküldéseért felfflfizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 * Egyes szám helyben S kr, vidéken 6 kr. Vili. évi folyam. Budapest, szeptember 30. Jelentős szavak kíséretében történt meg tegnap Párisban, a kiállítási jutalmak kiosztása. Természetes, hogy úgy Tirard miniszterelnök, mint Carnot, kik beszédeket tartottak, jogos önérzettel emelték ki a kiállításnak, a béke művének nagy sikerét, mert az tagadhatatlan, hogy e tekintetben a francziák minden várakozást felülmúltak, sőt oly sikert értek el a kiállítás tartalma és látogatottsága által, mely saját reményeiket is meghaladta. Látszott rajtuk, hogy mennyire képesek dolgozni és bebizonyult, hogy a számtalan túlzás és válság, politikai baklövés és kicsinyes tüntetés, melyekből állott Francziaország politikai élete a legutóbbi években, távolról sem volt képes, sem a nemzet tevékenységét, sem a nemzetek rokonszenvét és szellemi érdekeltségét a franczia nemzet iránt megbénítani. Évszázados munkásságnak és szorgalomnak volt ez jutalma, mely győzedelmeskedett azon politikai hibák és tapintatlanságok felett is, melyeket a francziák újabban, a kiállítás előtt és körül is elkövettek. De éppen ezért politikai jelentősége volt a kiállításnak több irányban. Magában véve nagy előnyt nyújtott a köztársaságnak, sikerével. Mert, hiába, a siker mindenütt, főleg a politikában, imponál. És így imponált a kiállítás a franczia pártoknak, a személyeskedés és utczai tüntetések azon politikájától eltiltván őket, mely legutóbb a Boulanger nevéhez volt fűzve és imponált a köztársaság ellenségeinek künn és benn egyaránt, mert bebizonyitá, hogy a nemzet haladását és a nemzetek rokonszenvét nem bénította meg, még a kormányforma, sőt az annak nevében elkövetett túlzások daczára sem. Valószínű, hogy Carnot elnök, erre a be- és kifelé való kettős hatásra czélzott akkor, midőn tegnap hangsúlyozta, hogy a kiállítás megnyitja Francziaországnak a megnyugvás korszakát és mert Francziaország vendégei onnan tisztultabb fogalmakkal távoznak, ez nem fog hatás nélkül maradni, a népek kölcsönös viszonyaira. Mind a két reményben jó adag tanács is van, melyet a külföld bizonyára szívesen fogad el és teljesít, ha a francziák elfogadják és követik. De ez aztán a conditio sine qua non. Mert azt a feszültséget és bizalmatlanságot, melyet érez még most is Európa egy része Francziaország (és nem a franczia nemzet) iránt, leginkább annak a zavaros, válságos, tüntető és provokáló politikának lehet köszönni, melyet részben a franczia kormány képviselt, részben, mint félhivatalos politikát tűrt és talán pártolt az utóbbi években; tulajdonitandó e feszültség és bizalmatlanság, azon fejetlenségnek, mely észlelhető volt a franczia politika vezetésében és azon szláv rokonszenvnek,melyet ez, hizelegve Oroszországnak, egész következetességgel, mintegy Németországot fenyegetve, minden módon kifejezni iparkodott. Pedig csak a legutóbbi választások eredményével szemben is, az európai közvélemény egész jóakarattal és correctül tanusította tiszteletét és rokonszenvét a franczia nemzet elhatározása iránt, holott az oroszok nyíltan és titokban, a boulangerismus vagy monarchista törekvések felforgatási vágyával rokonszenveztek és nem kis mértékben adtak kifejezést lehangoltságuknak a felett,hogy ama felforgató elemek, győzelem helyett vereséget szenvedtek. Ha tehát Carnot beszél a »fogalmak tisztulásáról«, alkalmazhatja ezt a francziákra is, hogy bel- és külpolitikai magatartásukra és irányukra nézve, ők is jobban tisztázzák fogalmaikat. Nem is tagadhatni, hogy az utóbbi hónapokban, a belpolitikára nézve igen sok történt e tekintetben, mert a rend és szabadság emberei több erélyt és bátorságot kezdettek tanúsítani a felforgató elemekkel szemben és az által, hogy ennek meg lett üdvös eredménye, ezeknek leszorítása és még a közvélemény előtt is »lejáratása« által, most több erőt és bátorságot meríthetnek arra nézve, hogy a phrasisok és tüntetések hőseit teljesen kiküszöböljék az irányadó politikából, mert csak ez szerezheti meg Francziaországnak (és bármely más országnak) azt a nyugalmat a politikában, melynek visszatérését Carnot a kiállítás üdvös hatásától várja és reméli. Éppen ilyen szép reményt fejez ki Carnot akkor, mikor hiszi, hogy a kiállítás, tisztázván a fogalmakat kifelé is, jó hatással lesz a népek kölcsönös viszonyaira és a béke és humanitás magasztos ügyének fog nagy szolgálatot tenni. Elismerjük, hogy ez nemcsak Francziaország magatartásától és belfejlődésétől függ, mert Oroszország kezében van a keleti fejlemények kulcsa és ezektől lehet legközvetlenebből fenyegetve úgy a béke, mint ezzel kapcsolatosan, a humanitás minden műve és érdeke. De az is bizonyos, hogy még Oroszország magatartására is lényeges befolyással lehet Francziaország s ezt a legutóbbi választások eredménye is bizonyítni fogja, mert ha ott, a rend és józan politika uralkodik, ha az izgatás és revanche emlegetése szünetel, és ha a belbajok orvoslására szükséges egész erőt és figyelmet belpolitikájára fordítja a franczia nemzet és nem hízeleg, nem provokál az orosz aspiratiókra, akkor ezek is szerényebbekké és békésebb természetűekké vannak és így Emirópa békéje ezek részéről is kevésbé lesz fenyegetve. Minthogy pedig, másfelől, Francziaország most nem félhet attól, hogy megtámadtatik és minél solidabb, erőteljesebb belpolitikát, minél higgadtabb következetesebb külpolitikát folytat, annál kevésbé lehet megtámadásnak kitéve és viszont, ama belpolitika következetessége és sikere érdekében, annál kevesebb provocatiót engedhet meg magának kifelé, akár Németországgal, akár Olaszországgal szemben; Így kitűnik ebből, hogy mily nagy mértékben függ Francziaország elhatározásától és magatartásától az, hogy egyfelől belfejlődése, másfelől külügyi helyzete és a nemzetközi politika békés folyása és eddigi eredménye, megzavarva, megtörve, meghiusitva ne legyen. Ha Carnot kívánsága szerint ily irányban tisztulnak és érvényesülnek a fogalmak, csakugyan üdvös korszak várakozik Francziaországra és Európára is. BELFÖLD, Budapest, szept. 30. (A pénzügyminiszter a királynál.) Wokerle pénzügyminiszter, mint a »B. C.« jelenti, ma délelőtt Gödöllőn ő felsége által hosszabb kihallgatáson fogadtatott. A pénzügyminiszter délután visszajött a fővárosba. Budapest, szept. 30. (A X. magyar jogászgyűlés.) A jogászgyűlés I. szakosztálya, amelynek tanácskozási tárgyát egyetlen magánjogi kérdés megoldása képezi, ma délután 3 órakor tartotta első ülését. A szakosztály tagjai elnökül egyhangúlag Sághy Gyula egyetemi tanárt, helyettes elnökül Weinmann Fülöp két közjegyzőt választották meg. A jegyzői teendőkkel ifj. dr. Környey Ede és Szilágyi Arthur bizattak meg. A szakosztály elé terjesztett kérdés így hangzik: »A tulajdonszerzés kellékéül ingóknál az átadás megkivántassék-e ?« E speciális jogi szakkérdésre, amelynek előadója dr. Jelanek Arthur országgyűlési képviselő, dr. Katona Mór győri jogakadémiai tanár és dr. Lányi Bertalan budapesti kir. táblai kisegitő biró terjesztettek be részletesen megokolt véleményes indítványokat, a melyek egész terjedelmükben a jogászgyülés 1889-ki évkönyvében jelentek meg. Jelynek Arthur előadó részletesen ismertetve és bírálva a beérkezett véleményt, a maga részéről a következő indítványt teszi: Mondja ki a jogászgyülés, hogy: 1. Ingó dolog tulajdonszerzésének kellékéül az átadás megkivántassék. 2. Az átadás mellőzhető, ha az elidegenítéskor a dolog az elidegenítő kezei között bérlet, haszonbérlet, vagy haszonélvezet folytán maradt. Ez esetekben is a tulajdonszerzés hatálya ki van zárva, ha harmadik személy az elidegenítőtől dologi jogot átadás mellett szerzett, vagy ha harmadik személy megkárosítása az elidegenítésnél szándékoltatott. Hosszasabban hozzászólt a kérdéshez dr. Schwarz Gusztáv, a feltett kérdésre válaszát következőleg formulázva: »Tulajdonátruházási szerződések esetében a tulajdon a felek eltérő megállapodása hiányában csak az átadással szálljon át.« — Dr. Fodor Ármin indítványát következőleg formulázta: »Mondja ki a jogászgyűlés, hogy az alkotandó magánjogi törvénykönyvben az átadás követelménye ingók tulajdonszerzésénél mellőztessék.« — Dr. Schwarz Gusztáv ezután kijelentette, hogy a maga részéről csatlakozik Fodor indítványához. Ugyanígy nyilatkozott dr. Karácsonyi Jenő is. Dr. Katona Mór és dr. Lányi Bertalan véleményezők indítványaik fentartása mellett emeltek szót. A vita berekesztetvén, még Jelynek előadó élt a zárszó jogával, a forgalom biztonsága érdekében ajánlva indítványának elfogadását. Sághy elnök Szji.vn.sz o qIZ - 1 aest, a szakosztály az előadó véleménye ellenében túlnyomó többséggel dr. Fodor Ármin indítványát fogadta el. A jogászgyűlés III. (büntetőjogi) szakosztálya ma délután 3 órakor Sárkány József elnöklete alatt ülést tartott Mindenekelőtt megválasztották elnöknek Sárkány József táblai másodelnököt ; társelnöknek Friedmann Bernát ügyvédet; jegyzőknek Balogh Jenő drt és Barna Ignácz drt. Ezután Székács Ferencz, a budapesti kir. törvényszék büntető osztályának vezetője tartotta előadását ama kérdésben, hogy: az alkotandó bűnvádi eljárásban mily mértékben érvényesüljön a nyilvánosság elve az elővizsgálatban ? E kérdésben tudvalevőleg csak egy vélemény érkezett be: Vargha Ferencz kir. alügyészé, aki a következőket indítványozza : Mondja ki a jogászgyűlés, tekintettel az alkotandó bűnvádi eljárásra, hogy 1. az elővizsgálat a nyilvánosság elveire fektetendő, miből folyólag 2. a jelenlétei a vizsgálati cselekményekben való közvetlen részvétel joga (activitas) minden vizsgálati cselekményre nézve, kivétel nélkül, megilleti a közvádlót, vagy sértettet és ezek képviselőit, terheltet és védőjét; 3. ellenben a tágabb értelemben vett nyilvánosság (népnyilvánosság) az elővizsgálat jellegével összeegyeztethető nem lévén, ez okból az az alkotandó bűnvádi eljárásban mellőzendő lenne. Székács Ferencz előadásában főleg egy pontban tér el a véleményező alügyésztől,midőn annak szükségét hangoztatja, hogy a vádlott ne legyen jelen akkor, midőn vádlottársa kihallgattatik az elővizsgálatot vezeegyik rákfenéje a vizsgálat hosszadalmas volta.« A vizsgálat nyilvánosságáról szólva, hangsúlyozza, hogy a mellett felesleges munkával a bíróságok tetemes mértékben terheltetni nem fognak. Néhány példát hoz fel erre nézve, mely bírói gyakorlatából emlékezetében megmaradt. Számos ügy nem jutna el a végtárgyalásig, ha a vizelő vizsgálóbíró által.Ezzel a vizsgálat könnyen meghiúsítható. Nagyobb szabású, tudományos értekezésében, melyet a szakosztály feszült figyelemmel hallgatott, azt fejtegeti, hogy az elővizsgálat a nyilvánosság alapelveire fektetendő. Szól a mai bűnvádi eljárásról és megjegyzi, hogy »a mai eljárásnak gálát körültekintőbb módon s a bíró kellő támogatása mellett vitetik keresztül. Felhozza, hogy a vezetése alatti törvényszék büntető osztálya főtárgyalás alapján 1888. év folyamán hozott 1499 ítéletet. Vádolva volt 2003 egyén. Ezek közül elitéltetett 1633, tehát 815 °/C, fölmentetett 370, tehát 186 °/C. Érthetőbben kifejezve 5 egyén közül elítéltetett 4, fölmentetett 1. Szóval az ügyek egyötöd része hiába vitetett a főtárgyalásig. Látható ebből, hogy mennyi felesleges munkát végzett a bíróság, foglalkozva végtárgyaláson 370 oly egyén cselekményeivel, akik vagy ártatlanok voltak, vagy irányukban bizonyítékok nem léteztek. A vizsgálat meghiúsításáról szólva, megjegyzi, hogy az is megtörténhetik, hogy maga a védő a siker érdekében meghiúsíthatja a vizsgálatot, főként ha a vádlott azt vizsgálati fogsága miatt nem teheti. Ezért volna szükséges reformálni az ügyvédi intézményt. Szerinte ez úgy történhetnék, ha külön védői kart létesítenének, így meg lenne óva a tisztességes elemek érdeke. Végül a következő indítványt terjeszti elő: Mondja ki a jogászgyűlés, hogy : 1. Az elővizsgálat a nyilvánosság alapelveire fektetendő. 2. A jelenlétei joga általában minden vizsgálati cselekményre megilleti a közvádlót, magánvádlót, vagy sértettet és ezek képviselőit, terheltet és védőjét. 3. Ezen jogból folyólag a most említett személyeket megilleti a vizsgálati cselekményben való közvetlen részvétel joga (activitás) 4. Ellenben a tágabb értelemben vett nyilvánosság (népnyilvánosság) az elővizsgálatból kizárandó. 5. A terheltek terhelt társuk kihallgatásánál a jelenléttől eltiltandók. Az éljenzéssel fogadott előadás után Sik Sándor szólalt fel, indítványozva, hogy hasson oda a jogászgyülés, hogy a megalkotandó bűnvádi eljárás a teljes és feltétlen nyilvánosság (népnyilvánosság) elvei alapján szerveztessék. Hexner Gyula dr. is a teljes és feltétlen nyilvánosság mellett szólal fel. Indítványozza, hogy a birói vizsgálat a korlátlan nyilvánosság elveire fektettessék. A vitát e tárgyban holnap délután 3 órakor folytatják. Budapest, szept. 30. (Halas város közviszonyai.) Kis-Kun-Halas rendezett tanácsú város tavalyi közviszonyairól szerkesztett polgármesteri jelentésből kiemeljük a következőket: A trachomát illetőleg a járvány kezdetétől fogva a múlt év végéig 360 betegüzési eset fordult elő, melyekből meggyógyult 118 és gyógykezelés alatt maradt 242 egyén. Kórház hiányában a járvány terjed, minélfogva a polgármester alkalmas kórház felállítását sürgeti. A gyermekhalandóság sem mondható csekélynek; meghalt 195 gyermek a tavaly. Dajkaságba adatott 114 gyermek, kiknek legnagyobb része törvénytelen szülött. E gyermekek különben hatósági felügyelet alatt állnak. A város lakosságának száma múlt év végén 16,590 volt, ami az előző évhez képest 220 főnyi szaporodást jelent. Az 1870-ben a város népességének száma 13,127 volt s így azóta majdnem negyedfélezerrel szaporodott. A múlt évben született 688, meghalt 477 egyén. A halasi gymnasiumnak 240 tanulója volt (70 helybeli, 179 vidéki.) Óvoda is van a városban, de a jelentés nem mondja, hány gyermeket foglalkoztat. A tankötelesek száma 1728, ebből nem járt iskolába 621. A város bel- és külterülete 112,188 cat. hold. ^ ‘CrxJ^,Ox_.30„ Budapest, szept. 30. (Milán király nyilatkozatai.) Milán király tegnap Karlsbadban hosszabban beszélt a »Karlsbader Zeitung« szerkesztőjével s mielőtt Szerbia pillanatnyi helyzetéről és az ezzel szemben elfoglalt állásáról nyilatkozott volna, határozottan hangsúlyozta, hogy ő csak azért fogadta el a hírlapírót, mert az utóbbi időkben a lapokban sok mindenféle nyilatkozat jelent meg róla, pedig nem kívánja, hogy azt higyjék róla, hogy zajt akar csapni, vagy hogy szívesen látja, ha vele nyilvánosan foglalkoznak. Ezután csodálkozását fejezte ki a felett, hogy az osztrák sajtó oly sokat foglalkozik vele és házának ügyeivel és azokat kelleténél túl nagyítja. Azokat sokkal nyugodtabban kell megítélni, és sokkal kisebb figyelmet érdemelnek , mert nem oly jelentősek, mint hiszik. Újra hangsúlyozta, hogy magánember kíván lenni és nem akar politikát űzni. Az, hogy oly sokat és oly túlzóan írnak róla, még annak az országnak sem lehet kellemes, ahol tartózkodik, legyen az akár Ausztria, akár Franczia vagy Németország. Hogy nem akart e hó 28-án Belgrádra menni és Sándor királyt magával elvinni, azt már megcáfolta azzal, hogy Karlsbadban maradt. A szöktetés, politikai dolog lett volna, mert nemcsak fiát vitte volna el, hanem a királyt is. Ilyesmi azonban tőle soha sem várható, mert ő nem ármánykodik és nem űz politikát. Csak atyai jogait védelmezné, ha ez szükséges lenne. Teljes bizalommal viseltetik a régensek iránt és azok megegyezése nélkül semmit sem tesz. A tényállás egyszerűen az, hogy kérdést tett a regenseknél, kivánják-e az ő belgrádi jelenlétét a regensek helyzetének erősbítésére a király anyjával szemben ? Erre a regensek azt felelték, hogy jelenléte nem szükséges, mert a regensség elég erősnek érezi magát kötelességeinek teljesítésére. Hangsúlyozta, hogy mindenről lemondott, csak az ifjú király nevelésére való jogos befolyást tartá fenn magának. Hogy a régensség maga megczáfolta az ő belgrádi utazásának hírét és az ő viszonyát a régensséghez nyilvánosan megállapítá, az kitűnik a félhivatalos »Balkanisehe Correspondenz« erről szóló vezérczikkéből, melyet a király a hírlapíró előtt felolvasott. Említtetett az is, hogy a király a választások napján a régensséghez üdvözlő táviratot intézett. Bistics erre táviratilag felelt, a válasz-táviratot a király maga fordítá le németre. A távirat körülbelül így hangzik: »A szerb királyi kormány köszönetét fejezi ki felségednek a szerencsekivánatokért, melyeket felséged a választások alkalmával kifejezett. E választások eredménye Szerbia jólétére nézve nagy jelentőségű. Az ország szerencsét kivánhat magának érte. E választási eredmény csakis a felséged által adott választó törvény alapján volt lehetséges s ezért csakis felségedet illeti meg a köszönet. A táviratot Risz- Ufi Jűa áll.Ezután Müni,kifejeztenh említ&itélik az ő válási ügyében. Ez kényes pont s már azért is kíméletet igényel, mert nőt illet. Ma délután — úgymond — Sándor király anyja Belgrádba érkezik, a régensség akarata ellenére és az én, (Milán király) akaratom ellenére. — Natália már ma érezni fogja e lépés következményeit. Hogyha elfogadta volna a régensség és a király javaslatait, ma megérkeztekor, minden tisztelet-nyilvánításban részesült volna. Sárkor király fogadta és meghívta volna a konakba. Minthogy azonban, »az anya« nem fogadta el a Milán király és a régensség javaslatait, úgy már nem is látja Sándor királyt és valószínűleg általában nem fogja látni. Milán királynak és a régenseknek nem lett volna a látogatás ellen kifogásuk és szívesen megengedték volna, ha az anya évenként kétszer két-három hétre Belgrádra jön és a királynál időzik; de azt ő és a régensek nem engedhetik meg, hogy az ifjú király egészen az ő befolyására és nevelésére bizassék. Minthogy ő mint atya nem időzik Belgrádon fiánál, az anyának sem szabad ott maradnia. A király azután említé Natália királynénak a »Germania« tudósítója előtt tett nyilatkozatait, melyek szintén azt bizonyítják, hogy volt hitvese politikát űzött. A királyné »dicsvágyó«, »politikai személyiség« és politikai befolyást akar nyerni. Azonban ő az ifjú királytól minden ily befolyást vissza akar tartani és e tekintetben is teljesen megbízik a régensekben. Végül A NEMZET TÁRCZÁJA Szeptember 30. Ég és föld. Camille Flammarionttfl. Az evedzők ruthmkusan érinték a hallgatag tiszta vizet s mi előhaladtunk minden evedző csapásra, mely után nyomtalanul elsimult a viz. A telehold átható világosságu fénnyel árasztá el az egész láthatárt, oly csillogó fénnyel, mely elhalványítá a csillagokat. Jupiter, Vega és Altair fénye azonban mégis kiválólag előcsillámlott a csillagos menyboltról és visszatükröződött a vízben; a tenger oly sima volt, mint akár a tükör, a langyos levegőt csak olykor érintő könnyed szellő. A Mont-Saint-Michel látképe, mely körül csónakáztunk dagálykor, tisztán letükröződött a háttérben és minden pillanatban változtatta alakját, a szerint, a mint bárkánk előhaladt. Olykor e középkori hatalmas erőd úgy tűnt fel, mint a tengerből kiemelkedő éles kúp; azután előtűntek tornyai és bástyái, mint fantasticus, égbe meredező karok, majd pedig a gránit sziklák és fölfelé vezető utak úgy látszottak, mintha óriások lépcsői volnának, a melyek az égbe vezetnek; azután a bárka ligetek mellett haladt el, melyeknek szorgosan lenyesett nagy fái az olaszos ég felé meredeztek s még távolabb a csodás építmény láttató csipkéit, iveit és felső diszitményeit. A tenger vize köröskörültünk pirospboros fényben csillogott, mintha a viz minden cseppje, melyet az evezők érintettek, ragyogó csillagocska volna s minél inkább előhaladtunk a tengeren, a természet csendje és békéje, mint isteni álom, mind jobban áthatotta lelkünket; maga a gránit szikla, mely komoran ott meredezett az éjben, részt látszott venni e bűbájos álomban. Egyedül voltunk a csend és éj közepében, elsikolva a sziklák felett, amelyeken néhány órával ezelőtt megsebeztük lábainkat, midőn az apátság erdejéből le akartunk ereszkedni a homokos partra, amely az apálykor előtűnik. Most a tenger vize egészen elborta a szigetet, kivéve a mesterséges töltést, melyet az emberi együgyűség azért talált ki, hogy a természet antik szépségét lesülyessze a modern érdekek színvonalára. Mostan, ameddig a szem csak elláthatott, nem látott mást, mint a tengert, mindig a tengert — a tengert és az eget. Halkan suttogtunk, mintha félnénk megtörni e futólagos órák bukáját, melyek alatt az ember olykor érintkezni vél a természet szellemével. — Nem találod-e te is úgy — mondá a hölgy — hogy vannak benyomások, melyeket a szó nem adhat elő híven és melyeket jobban tudnánk kifejezni, ha azokat elénekelnők? Nem érzed-e te is úgy, hogy e benyomások úgy érintik szívünket, mint a dallam, mint az elhaló dal ? — Oh — feleltem én — ez igazán női gondolat : bájos, kedves, elragadó. Meg vagyok győződve, hogy te most szivedben énekelsz. — Valóban, úgy van. Mintha a Ging-Mars operára emlékezném: Fényes csöndes éj — ad, add szivembe békédet, édességedet-------a te kebleden — fényes csöndes éj — a fénylő csillagok szunyadoznak a kék aetherben . . . Azt hiszem, hogy folytatom, mint az operában : Lenge szellő . . . langyos szellő .. . hat át fényes éjben, csöndes éjben, — fel nem ébresztve az alvó természetet.. . — Nem választhattál jobb dalt — feleltem. Hallva a te hangodat, hallom a bájos zenét, meghat a gyöngéd gondolat és látom, hogy teljesen igazad van. A dal szavaiban nincs semmi különös, de azok tisztán kifejeznek egy szép gondolatot és összehasonlíthatlanul sokat nyernek a zene által. E szavak a zene számára vannak írva és nem a zene az ő számukra, másképp a dolgot nem lehetne menteni, így énekszóban megjárja azt mondani, hogy »a fénylő csillagok szunyadoznak a kék aetherben«, de különben ez értelmetlen dolog, az aether nem kék. A zene kimenti e tökéletlenségeket — és más egyebet. »Igen, vannak pillanatok, midőn szivünkben éneklünk, midőn egy bájos dalra való visszaemlékezés gondolatainknak szárnyakat látszik adni, melyek azokat távolra röpítik.« A bárka gyorsan kihaladt a szabad tengerre, ahonnan együtt akartuk szemlélni a panorámát és a szellő, mely itt oly rögtön keletkezik, minket igen sebesen tova ragadott. A magány még sokkal teljesebbnek látszott. Év edzőseink bizonyos távolra voltak tőlünk, a bárka majdnem másik végén. Hátrafelé ülve, mi csak álmodozhattunk — s ki ne álmodozott volna így ? — Távol vagyunk a parttól ? — Néhány kilométerre. — És mindez néhány órával azelőtt apálykor víz nélkül volt? — Úgy van. Itt köröskörül huszonötezer bekár homokos part van, melyeket a dagály elborít. Emlékszem, kiszámítottam, hogy a hold és a nap vonzása ide három óra alatt két milliárd ötszázharmincz millió köbméter vizet hoz, vagyis, hogy e vonzás, e láthatlan hatalom, csak azon óra óta, amióta mi itt vagyunk, elhelyezett itt kétezer ötszáz millió kilogramm súlyú vizet. — Mi az a vonzás és mint lehet azt meghatározni ? — Ez a természet törvénye. Ha a tenger ezt érezné és megértené e hatalmat, ő, ki ez égi hold befolyása alatt föltámad és lenyugszik, mint a lélekző kebel, meglehet, hogy ő elmondhatná nekünk ama titokzatos erő meghatározását, a melynek mindnyájan engedelmeskedünk. De a pillangó, mely megégeti szárnyait a lángnál, mig elhal, érzi e amaz ellenállhatlan ,erőt, mely elbűvöli és megöli? És mi magunk, Ádám nemzedéke, nem engedelmeskedünk-e, mi is, a nélkül, hogy meghatározását adhatnék, a vonzás befolyásának, mely Éva születésétől származik és mely, pillanatnyi megszakadás nélkül megörökíti az emberi nemet ? A vonzás uralkodik a mindenségen. Az atomok keresik egymást, találkoznak, egyesülnek; a világok a végtelenségben keringenek, vonzzák egymást, és a távolság daczára, mely azokat elválasztja, ők is csak egyesülni kívánnak. Az emberiségben nincsen-e a vonzásnak más, sokkal édesebb neve ? A sziget körüli hajókázásunk alatt a hold mindinkább emelkedett az égen és megközelité a délkört. Azon eszménk támadt, hogy meglátogatjuk az apátságot, mely meg volt világítva a teljes hold fénye által. A bárka megállt a városka mellett és mi felhaladtunk a sziklás feljárón, melynek kinézése alig változott XI. Lajos óta, a szikla tetejéig, a monumentális kapuzatig, mely még rémületesebbnek tűnt fel a bolthajtások sötétségében, melyek alatt fölfelé haladtunk. A hold fénye megkettőzteti az árnyékot. A hatalmas bolthajtás, mely alatt a nagy lépcső fölvezetett, nagy falazatba nyílt, mely úgy tűnt fel, mint a hegyek előcsarnoka. Áthaladtunk a nagy termen, melynek puszta ajtajából látni lehetett egy darab csillagvilágitotta eget, azután hatalmas falak között, melyeknek tetejét nem lehetett látni, tovább haladtunk a templomig. A nagy, puszta, hallgatag templom a magasból, a hold fényétől halovány világosságot nyert, mely visszatükröződött az ablakokban. Egy pillanatra úgy tetszett, mintha az eltűnt századok szellemei kísértenének ott fenn, a nagy boltívek alatt, a hold halovány fényében és számon kérnék tőlünk ez éji látogatást. A kövezeten minden léptünk úgy hangzott, mintha sírok felett járnánk. A zárdához érkeztünk, melynek márvány oszlopsorai a távolból látszottak. A holdvilágot elfedte a templom, fejünk felett a nagy medve, Cassiopeai és a sarki csillag ragyogott. Távol a világtól, szabad ég alatt, körülvéve a tengertől, a zárda régi lakóira gondoltunk, kik ezer év óta itt éltek a földtől és az emberiségtől elválasztva, a középkor theorátiájára, a szerzetesekre és az eltűnt idők lovagjaira. Az ég ugyanaz, a tenger ugyanaz — mint amaz imák, ama klastromi ünnepek, lovagi játékok idejében. Csak ők tűntek el és velük egy egész történelem. A lovagok terme, a szerzetesek temetője, a fekete czellák mind itt voltak — lábunk alatt. És a hold bevilágította, mint egykor, e tengeri tájképet, a terrasse-okat, erkélyeket, boltiveket és mint egykor, a magány csendje uralgott itt és mint egykori magányos harang elkongatta az éjfelet s minden harangütés hangja, mintha tova szállt volna a mindenségben. A föld fordul, a századok múlnak, a nemzedékek követik egymást, az élet tova tűnik, mint a folyó és semmi sem marad meg, mint tán a nyoma a változó emberiség által befutott útnak. * * * A mint a romok körül leszálltunk és az alvó várost érintők, észrevettük, hogy a tenger apadóban van és a homokos part nagy részeit láttatni engedi. A dolgok örökös rendje folytatja munkáját. Az apály mind azt láttatni engedi, a mit a dagály elfödött és holnap a tenger folytatja a végtelen folyékony sikság e hullámzását. — Mily csönd, mily béke! szólt a hölgy. Mily jól érezi az ember,, hogy a föld egy égi csillag és a vonzás minket a csillagok közé ragad. E pillanatban kinyilt egy alacsony ház ajtaja, sárgás világosság tört onnan elő és lármás, rekedt hangok durva káromlásai, otromba éneke hangzott ki. Ez zugkorcsma volt, amelyben választói összejövetel tartatott. — A vonzás harmóniában ringatja a világot, — mondám — a föld az égben van. — Nézd csak, — szólt a hölgy, — nem politikai gyűlés-e ez ? A politikában is van ugy e apály és dagály ? — Bizonyára, de az emberek azzal keveset törődnek. Ők a maguk módja szerint mulatnak. — Ami engem illet, — mondá a hölgy, kissé erősebben karomra támaszkodva, — én jobban szeretem az eget. Maradjunk ott. (Francziából.)