Nemzet, 1889. október (8. évfolyam, 2547-2578. szám)
1889-10-19 / 2566. szám
hímzéssel van díszítve, és végül egy rövid szürke csíkos molrée-ruha hatásos díszítését arany és ezüst hímzések képezik. Az utczai öltözékek között különösen kiválik egy ezüstszürke selyemruha, ezüstből és szürke selyemből való paszománnyal. Dús hímzést és csipkedíszt mutat egy rövid szürke ruha, finom voile-selyemből; egy másik öltözék kék és fehér foulard-selyemből készült, míg előrésze crépe de Chineből való. Nagy értékű egy fekete damaszból való öltözék tablierral és két derékkal. Illatos finomságú egy lazacszínű és széles fehér csíkos selyemből való öltözék, a minta kalászokat ábrázol, a díszítés hímzett selyemgaseból való. Végül még megemlítendő egy öltözék créme de voile szövetből csipkékkel. A kelengyéhez tartozik még többek közt öt kisebb kalap látogatásokra. Rendkívül csinos egy picziny fehér kalap, fehér hímzéssel, arany csipkével és tolldisszel, egy másik fehér kalapocska bársonyvirágokkal, arany csipkével és fehér, rózsaszínbe átmenő tollal van díszítve, egy sötétkék bársonykalap, ezüst és kék hímzéssel van ellátva és tengerkék tollakkal díszítve s egy másik picziny kalap díszét fekete csipke és darutoll képezi. A herczegnő ezen felül tizenegy virág- és tollgarniturát kap. — Nagy adomány. Milicza montenegrói herczegnő Leuchtenberg György herczeggel való házassága alkalmából a czártól egy millió rubelt kapott nászajándékul. A herczegnő az egész összeget az éhínség által meglátogatott montenegrói lakosoknak adományozta. — József nádor sírja, József nádor és családjának hült tetemei tudvalevőleg a várpalotai Szent Zsigmond kápolna sírboltjában nyugszanak, ül sírbolt, mint minden évben, az idén is nyitva lesz halottak napján. — Válás után. Lapunk ma esti kiadásában említettük, hogy Milán király és Ferdinánd bolgár fejedelem tegnap a Vaudeville-színházban voltak. Két szemközti páholyban foglaltak helyet. A véletlen mafitiája, hogy ezúttal éppen a »Válás után« czimü bohózatot adták elő. Úgy látszik, Milán király igen jól érzi magát, ha a válás után mulatni tud. — Nyilatkozat. A következő sorok közlésére kérettünk föl: »A kőrös-tisza-marosi ármentesitő és belvizszabályozó társulatnak elnökletem alatt folyó évi október 8-án tartott közgyűléséről a »Budapesti Ujság«-ba Horváth Gyula kormánybiztosi számadásait illetőleg egy távirati közlemény vétetett fel, amelyről több lap szintén tudomást vett. Habár ezen czélzatos közlemény időközileg a társulati főigazgató által már több lapban megczáfoltatott, részemről is kijelentem, hogy az nem egyéb, mint rosszakaratú és alaptalan koholmány, a melynek egyetlen állítása sem igaz és számtételei is légből kapottak. Közgyűlésünkön Horváth Gyula számadásai napirendre kitűzve nem voltak és még csak szóba sem hozattak. Arad-Mácsán, 1889. okt. 15. Gr. Károlyi Tibor társ. elnök.« — Vámbéry a szultánnál. Említettük már, hogy a szultán meghívta Vámbéry Ármint udvari ebédre. Az ebéd tegnapelőtt este folyt le, hivatalosak voltak: Mirza Moksin khán persa nagykövet, a nagyvezir, Djevdet, Ghazi Osman, Munir, Sureya és Mavrogény pasák, Edgar Vincent az ottomán bank főigazgatója, Djevad és Nevrouz khánok, azonkívül még néhány udvari méltóság. Ebéd alatt a szultán zenekara rázendített egy magyar dalra A szultán Vámbéryhez fordult, tudtára adva, hogy a magyar dalt az ő tiszteletére huzatja. Az ebéd alatt Vámbéry mindvégig kitüntető figyelemben részesült. Majd a szultán a persa nagykövettel, a nagyvezírrel, Vincenttel és Vámbéryvel visszavonult s hosszasabban beszélgetett velük. Vámbéry előtt kijelentette, hogy örömmel látja Konstantinápolyban s reméli, hogy évente legalább kétszer elmegy a török fővárosba. — Bismarck herczeg a színházban. A múlt pénteken Bismarck herczeg jelen volt a berlini operaház előadásán. Ez valóságos esemény számba ment, mert a birdalmi cancellár 1865. óta csak kétszer volt színházban, u. m. 1879. jun. 11-én a császári pár aranylakodalma alkalmával és f. hó 11-én, midőn az orosz czár kíséretében volt. — A Geibel-emlék leleplezése. Lübeckből távirják mai kelettel. A Geibel-emlékszobor leleplezése alkalmából ma az egész város fel van díszítve. Délután 0 a órakor mintegy 2000 emberből álló díszmenet vonult az emlékszoborhoz, hol Brehmer ügyvéd ünnepi szónoklatot tartott. Geibelnek legidősebb unokája húzta le a leplet a szoborról. — A temesvári kórház. Temesvárról távirják mai kelettel. A városi közigazgatási bizottság mai ülésén Molnár Victor főispán bemutatta Teleki gr. belügyminiszter leiratát, melyben legutóbbi ittjártakor a helybeli közkórházban tapasztalt rendellenes állapotok sürgős orvoslását rendeli el. A bizottság a rendelet értelmében szigorúan intézkedett. — Vasút a Jungfrau csúcsára. Bernből távírják a következő érdekes újdonságot: Köchlin, az Eiffeltorony társépitője engedélyt kért a szövetségtanácstól sodronykötélvasut létesítésére Lauterbrunntól a Jungfrau-csúcsra. A költségek 10 millió francra vannak előirányozva. A vasút nagyrészt alagutakban fogna haladni. A terv rendkívül érdekes. A Jungfrau a berni Alpok leghatalmasabb és legszebb változata, melyet a turisták, a hegyről nyíló megannyi gyönyörű kilátás pazar pompája által csábítva, seregestől másznak meg. Érdekessé teszi azonban a tervet az is, hogy ha a szövetségtanács megadja az engedélyt a vasút építésére, ez lesz a legmagasabbra törő sodrony kötél vasút, amennyiben a Jungfrau csúcsa 4166 méter. Tehát majdnem háromszor olyan magasra vezetne, mint a Luzern- és Unterwaldencentrumok határán emelkedő Pilatus fogaskerekű vasútja, amely tudvalevőleg 1634 méter magasságra kúszik föl. — Liptó-megye kérelme. Liptó-megyéből ma Ardaházy Géza alispán és Matuska Péter orsz. képviselő vezetése alatt küldöttség tisztelgett Wekerle Sándor pénzügy- és Teleki Géza gr. belügyminisztereknél. A küldöttség kérelme az, hogy Liptó-Szt- Miklóson pénzügyigazgatóság állíttassák fel. A miniszterek megígérték a kérvények figyelembe vételét azzal a megjegyzéssel, hogy csakis kellő szakerők hiánya miatt nem állítottak a törvény életbeléptetése alkalmával minden megyében külön pénzügyigazgatóságot , de amint ezen a hiányon — különösen a fogyasztási adók kezelésére nézve — segítve lesz, a bajokat orvosoltatni és a pénzügyigazgatóságok lehetőleg szaporittatni fognak. (D. É.) — Két és fél milliós hagyomány. A Düsseldorfban elhunyt Aders törvényszéki elnök, két és fél millió márkára rugó vagyonát Düsseldorf városának hagyta, azzal a kikötéssel, hogy azt munkásházak építésére és ösztöndíjakra fordítsák. — A kisdednevelési kiállítás rendezői, kiállítói s a felolvasók e hó 21-én, hétfőn este >/n8 órakor a »Vadászkürt« külön termében bucsu-estét rendeznek a kiállítás befejezése alkalmából a buzgó Herich Károlyné irodaigazgató tiszteletére. Egy teríték ára bor nélkül 2 frt. Külön meghívókat nem bocsátanak ki. A monori zászlóügyben a csendőrparancsnokság jelentést tett a szolgabirói hivatalnak, hogy mint egy kőnyomatu lap jelenti — a legszigorúbb nyomozás daczára sem sikerült a tetteseket kipuhatolnia. A szolgabiróság erről tudomásvétel végett értesítette az alispáni hivatalt. — A solti középjárás főszolgabiráját, ifj. Földváry Mihályt, lelkes fogadtatásban részesítették a járás székhelyének lakói, hova tegnap délután érkezett meg. Az ünnepies fogadtatáson jelen volt Kalocsa község polgársága csaknem teljes számmal s az uj főszolgabírót megérkeztekor zajos éljenzéssel fogadta. Este a község nagy lakomát rendezett tiszteletére, melyen számos pohárköszöntőt mondottak az új főszolgabíróra. — Wohl Stefánia elhunyta folytán a bel- és külföldről százával érkeznek a boldogult nővéréhez, Wohl Jankához a részvéttáviratok és levelek. Az eddig közölteken felül koszorúkat küldtek még: Blühdorn-Rodakovszky, Justh Zsigmond, s egy remek rózsakoszorú érkezett üres fehér szalaggal, névtelenül. Sürgönyöket küldtek: Haynald Lajos bibornokérsek, gróf Szécsen Antal, főudvarnagy, gróf Wass Ottilia és Minka, Trefort Ágnes, gróf Vay Péter követségi attaché, a Szögyény-Marich család, gróf Károlyi Tiborné, Keczer Ilka, Richter János és neje stb. Wohl Janka a lapok útján fejezi ki háláját a tanúsított részvétért, minthogy teljességgel lehetetlen minden nyilatkozatra válaszolnia, úgyszintén elnézést kér azon barátaitól és ismerőseitől, kiknek feldúlt lelkiállapotában gyászjelentést küldeni elmulasztott volna. — A debreczeni dráma. Az apagyilkos Móricz József anyjáról és leányáról ma éjjel lapunk egy barátjától, ki Debreczenen átutazott, azt a távirati hírt kaptuk, hogy esti 10 órakor mindketten forgópisztollyal agyonlőtték magukat. A távirat szerint a tettet azért követték el, mert az anya állítólag sürgönyt kapott, hogy fiát kivégzik. Lapunk barátja táviratában egy hatósági személyre hivatkozik, aki a holttesteket látta is. A távirat azonban, mely fél 12 órakor adatott föl, oly későn jutott kezeinkhez, hogy a hit alaposságát az idő rövidsége miatt ellenőrizni képtelenek vagyunk s igy csak teljes föntartással közöljük. — Mohamed a színpadon. Említettük, hogy Henri de Bornier »Mohamed« czimmel drámát irt és az nemsokára előadásra kerül Párisban, a »Frangais«-ban. Essad pasa, a párisi török követ, kormányának megbízásából felszólalt e tárgyban a franczia kormánynál és tiltakozott az ellen, hogy a próféta színpadra hozassák. Erre a »Figaro« a következőket jegyzi meg: Ha a felszólalásra azt felelnék, hogy Mahomedet már Voltaire a színpadra hozta, úgy ez nem volna komoly felelet. Egy viszásság nem mentheti a másikat s másrészről, Voltaire idejében, Francziaország nem bírta sem Algírt, sem Tunist. Nálunk a színház azon czéllal bír — melytől azonban sokszor eltér — hogy javítsa az erkölcsöket és senki sem ütközik meg azon, ha a színpadon a legtiszteletreméltóbb, legdicsőségesb személyeket látja. Egészen más dolog a mohamedán országokban, hol a színpadra hozást a nevetségessé tétellel egyértelműnek tartják s az izlám fiaival soha sem fogják megértetni, hogy prófétájukat a színpadon előtüntetheti valamely színész, anélkül, hogy meg ne sértse az őt megillető tiszteletet. Meg lehetünk róla győződve, hogy bizonyos idegen gyarmatosítók ezt majd értékesíteni fogják tudni a mohamedán franczia alattvalók között. Törökország követe tiltakozott és a franczia kormány még nem felelt e tiltakozásra. A tanítónők otthonának működése már tényleg megkezdődött, noha az intézetet ünnepélyesen csak néhány hét múlva fogja Mária Dorottya főherczegnő személyesen megnyitni. A szép épület nagy része már teljesen felszereltetett s a kerti munkálatok Magyar Györgynek, a Margit-sziget főkertészének felügyelete alatt most folynak. Az intézetet sokan látogatják s ajándéktárgyak csaknem naponként érkeznek. A felügyelő bizottság tagjai közül Hampelné Pulszky Polyxéna és Sebestyénné Stetina Hona egyes értékes bútordarabokat, Zírzen Janka nagy mennyiségű élelmiszereket ajándékoztak. Eddig az intézetben állandó benlakásra öt tanítónő van előjegyezve, köztük három munkaképtelen, az egyik teljesen világtalan. Móka naptár cím alatt az »Üstökös« szerkesztősége egy csomó jóizü bohóságot, igazi mókázást árul kalendárium alakjában 50 krért. Az ügyesen illustrált füzetből közöljük mulatóul a következőket: Bölcs mondás: »Ha az embert az Isten megveri, az szomorú; de ha a felesége veri meg, az még szomorúbb. Aggodalom : Zenetanár: Hanuszik barátom, menjen hívja el a zongorahangolót és mondja meg neki, hogy stimmolja ezt a disharmoniumot egy hanggal feljebb. — Hanuszik: De hisz akkor, tanár úr, giszharmónium lesz belőle. — Ki volt az első egyetemi magántanár? Mózes, mert meg van róla írva a bibliában, hogy »nem hallgattak pediglen reá« — Vihar a Fekete tengeren. Mint Konstantinápolyból írják, csak most tudják valójában, hogy a tizennégy nappal ezelőtt a Fekete-tengeren dúlt vihar rendkívüli szerencsétlenségeket okozott, úgy látszik, Koslu és Kilemi között dühöngött az orkán a legvadabbul, mert ott tizenöt kilométernyi parthosszban nem kevesebb, mint négy vitorlás hajó és egy török corvette ment tönkre és 150 embernél több fuladt a tengerbe. Egy 700 tonnás vitorlás hajó közvetlenül a herakleai kikötőben, ahol szenet vett rakodóba, szenvedett hajótörést. Már délután oly erős volt a vihar, hogy a hajó kapitánya összes horgonyait kivetette. Este felé azonban a vihar annyira fokozódott, hogy eltépte a horgonyköteleket és a hajót a partra vetette. A koromsötét éjszakában lehetetlen volt a szerencsétlenül jártak segítségére menni. Hajnali szürkületkor észrevették, hogy a hajó összes matrózai az árboczokra másztak fel s ott várták be a vihar lecsendesültét és a virradatot. Ekkor köteleket dobáltak az árboczokra s e kötelek segítségével sikerült, egyetlen egynek kivételével, a matrózokat megmenteni. De a szárazföldre jutottak annyira el voltak gyengülve, hogy földet érintve, azonnal összeroskadtak és a kórházba kellett valamennyit szállítani. A part mentén a lakosság több helyt egész éjjel tüzet rakott s tartott ébren, hogy a nyílt tengeren lévő hajókat a ezekre figyelmeztesse. Este 7 óra tájt Heraklea kikötőjében a nyilt tenger felől gyenge fényt vettek észre. Éjfélkor egy teljesen kinerült matróz jelentette, hogy az a fény a »Messeret« nevű török corvetteről jött, amely mindenestől elmerült. A hajó sokáig küzdött a viharral, de a tengerpart mentén lévő sziklák egyikéhez vágódott és összes legénységével együtt elsülyedt. Az említett hajón 150—200 ember lehetett. Azonnal csolnakok indultak el a hajótörés színhelyére, remélve, hogy talán még néhány matrózt ki lehet menteni, de már csak 12 ember életét menthették meg. Ugyanazon éjjel még másik három hajó pusztult el a Fekete-tengeren. — Mi a sértés ? Mint az »0. É.« írja, F. szolnoki rabbi bepörölte K. M. szolnoki polgárt, amiért K. úr azt állította felőle, hogy a rabbi úr az ő feleségének udvarlási szándékból — kezet csókolt. Ezért a rabbi nagyon megharagudott s rágalmazás és becsületsértés czimén pörölte be K. M. urat. A járásbíróság, mely az ügyet tárgyalta, K. M.-et becsületsértésért 20 frt pénzbírsággal sújtotta. A rágalmazás ügyét, melyben ítélni a járásbíróság nem illetékes, áttették a törvényszékhez. A Halottak napjának közeledte már látható a fővárosban mindenütt, különösen a virágkereskedésekben, melyek halomszámra készítik az immortellkoszorukat és a főváros temetőiben, melyekben egész rajmunkás dolgozik az utak tatarozásán és a sírok, mausoleumok díszítésén. A halottak napjának hazafias irányú megünneplésére már az egyetemen is megindult a mozgalom. A joghallgatókat segítő egyesület bizottsága Szemere Béla joghallgatót bízta meg Forinyák Géza sírjának megkoszorúzásával. A többi sírokhoz az egész egyetemi polgárság választ szónokokat. Batthyányi Lajos gr. sírjánál a régi szokáshoz híven, valószínűleg az idén is az olvasókör elnöke fog beszédet tartani. A lipóttemplom kupolájára szombaton, f. hó 19-én d. e. 10 órakor tűzik föl a keresztet. Ezt a ténykedést ünnepéllyel nem kötik össze, csupán Cserka Nándor esperes fogja megáldani a keresztet. A templomépítő bizottság ebből az alkalomból azt a javaslatot tette, hogy miután a templomnál bokréta-ünnepély nem volt, a régibb munkások jutalmazására bizonyos összeget szavazzon meg. A tanács a javaslatot pártolólag fogja a közgyűlés elé terjeszteni. — »Nóra« az életben. Ibsen kiváló drámájához, »Nórá«-hoz, amint most kiderül, magát a történet magvát teljesen az életből merítette. Svédországban egy előkelő nő, kinek kedélyét megzavarhatta több szerencsétlenség, mely vele történt, egy gyönge pillanatában és férjéhez való szerelemből, tényleg aláírt egy »hamis kötelezvény«-t. Ezen »öntudatlan bűnben« sarkallik Ibsen darabja. Az illető hölgy hosszas szenvedés, gondos gyógykezelés után, végre magához jött, visszatért otthonába, s férje és gyermekei körében azóta újra boldog családi életet élt. Most a skandináv sajtóban ismét elkezdték tárgyalni azt a történetet, azzal természetesen feltépve a rég behegedt sebeket, s földúlva egy szerencsétlen családnak nagy nehezen helyreállt nyugalmát. Georg Brandes, az ösmert essayista ugyanis egy Ibsenről írt tanulmányában egész kíméletlenül kiírja, hogy Ibsen Nórájának ki volt a mintája. Ezért aztán Camilla Collett, az ismert írónő erősen megtámadja a tapintatlan Brandest, akit »északi Galeotto«-nak nevez. — Jubilaeum. A nagyszombati érseki főgymnasium tegnap ünnepelte igazgatójának, Schlick Istvánnak, huszonötéves áldozari és tanári jubilaeumát. A jubilánsnak díszes albumot nyújtottak át, este pedig a tanuló ifjúság fáklyás zenét rendezett tiszteletére. — Szegény gyermekek felruházása. A belvárosi János-asztaltársaság tiz havi fennállása után 200 frtot fordít a szegény iskolás gyermekek felruházására s azontúl is gondoskodik jó előmenetelű iskolás gyermekek táplálásáról és további neveléséről. — A »Jó szív« magyar asztaltársaság f. é. november 15-én este öt-hat szegény gyermeket lát el meleg téli ruhával. — Shakespeare szerelme. Tyler Tamástól legközelebb — mint a londoni »Academy« jelenti— érdekes munka jelenik meg Shakespeare 26 sonettjéről. Ebben a szerző ki fogja mutatni, hogy a nagy brit költő költeményeit (»Dark ’Woman«) Erzsébet királynénak egyik palotahölgyéhez, Titton Máriához írta, kibe szerelmes volt. A Shakespeare-kutatók ezt eddig még nem tudták felderíteni. A könyvben sok érdekes körülmény lesz leírva a daemoni természetű hölgyről, ki a költő szerelmét egy magas állású férfiú kezéért feláldozta és előidézte Shakespeare lelkében azt a hatalmas lelki harczot, mely sonettjeiben visszatükröződik. — A rejtélyes bombázó. Hamburg lakosságát, erről mi is megemlékeztünk, jó idő óta állandó rémületben tartotta valaki, aki, anélkül, hogy rájöhettek volna, minduntalan el-el dobott egy-egy bombát élénk forgalmú utczákon, okozva rendszerint borzasztó riadalmat, olykor-olykor pedig kisebb szerencsétlenséget is. Végre megsokallták a dolgot s a rendőrség dijat tűzött ki a gonosztevő kézrekerítőjének, így azután csakhamar rájöttek, hogy a veszedelmes ember nem más, mint valami Sarrin Ernő nevű szobafestő. Sarrin az esküdtszék előtt azt mondta, hogy neki rendkívüli lelki öröme telt abban, ha a megriadt embertömeg közé vegyülve, a zúgolódókkal versenyt szidhatta — saját magát. Azonban az esküdtszék ezért a bűnös szenvedélyéért a derék urat tizennyolcz havi fegyházra ítélte. — A haldokló feljegyzései. Mint egy Dumasregényben egy atheista, orvos, nemrég Párisban egy órás véget vetett életének szénoxyd-gázzal és a gáz gyilkos hatását időről-időre feljegyezte, amint következik : 2 óra 15 perez : Fejem nehezedik, a nehézség csak úgy nyom az ágyba ; úgy látom, hogy már nem ömlik több gáz. — 2 óra 25 perez: Dohányt veszek a számba. Kezeim feketék, de már meg nem mosom. — 2 óra 30 perez: Zúgás a fülben. No, most közeledik a vég . . . Lefekszem. — 2 óra 35 perez: A szomszéd boltos szene nem ér semmit. Nagyon sokat kínlódom ! — 2 óra 45 perez: Fájdalom a halántékokon. Már háromszor raktam uj szenet. Még mindig hiába. ... — 3 óra : Hol az isten ? . . . Borzasztóan szenvedek ... — 3 óra 20 perez: Ez már mégis sok, ennyit kínlódni! . . . — Ezzel véget érnek a feljegyzések. — A cholera Persiában. A franczia orvosi akadémia e hó 15-diki ülésében M. A. Proust figyelmeztetett arra a veszélyre, mely Európát az Ázsiában kitört cholera folytán fenyegeti. A cholera Mesopotamiában tört ki, Bagdad volt központja és onnan sebesen elterjedt Persiában a török-persa határig, a Persa-öbölig. A cholera áldozatai számosak és a síita mahamedán zarándokok hozzájárultak a járvány terjesztéséhez. Európát e tekintetben Oroszország és a Kaspi-tenger kikötői felől fenyegeti a veszély. Oroszország most ismét Európának egészségügyi előőrse, amint 1879-ben a pestis alkalmával volt, melyet a Volgánál megállított. Remélhető, hogy Oroszország most is egész eréllyel fogja teljesíteni kötelességét. Lassey erre azt jegyzi meg, hogy a járvány talán nem oly súlyos, mint azt Proust föltételezi. Kifejezte egyszersmind azon óhajt, hogy dr. Tholozan, a persa sah orvosa, ki most Párisban van, az akadémia legközelebbi ülésén tegyen jelentést a cholera állapotáról s a járvány ellen tett intézkedésekről. — Egy képviselő — zubbonyban. A franczia kamara változatos képe egy vonással ismét tarkább lett. Thirmier Kristóf socialista képviselő, kit Mondugonban választottak meg, választói előtt azt a fogadást tette, hogy zubbonyban fog megjelenni a képviselőházban. — Közlekedés. A gyomai kisújszállási helyiérdekű vasúton alámosás következtében a forgalmat beszüntették. — Sajtóper. Kolozsvárról távirják mai kelettel : Berzenczey István marostorda megyei földbirtokos ellen a főügyész sajtópert indított egy nyilatkozatáért, mellyel Bánffy Zoltán főispánt több visszaéléssel vádolta. Elitéit zászlótartó. A toulousei haditörvényszék Marquis zászlótartót (a 70. gyalogezredtől Cahorsban) egyszerű deportatiora és katonai rangjának elvesztésére ítélte. Az elitért Moltke grófnak 500 frankért egy 1886-diki modellü töltényt ajánlott fel, amit a gróf el is fogadott, de a töltény elküldése a zászlótartó elfogatása folytán elmaradt. — A zugligeti posta. A Zugligetben, a közúti vaspálya-társaság várócsarnokában »Budapest-Zugliget« elnevezés alatt a nyári idényben működő fiókpostahivatal f. hó 15-én a téli idényre, vagyis 1889. évi május 1-ig megszűnik. — Aranyterme Szibéria. Pétervárról azt írják, hogy f. hó 13-án Szibériából 14,820 font aranyat vittek az orosz fővárosba. Az aranyból pénzt fognak verni, amire az oroszoknak — úgy lehet — nagy szükségük van. — Strikeoló társaság. New-Yorkból az a mulatságos hír érkezik, hogy ott a villamos-társaság beszüntette a »munkát.« Erre az adott okot, hogy a társaság és városi hatóság között némi differentiák támadtak. A strike első következménye az, hogy újabban New-York éjjel — teljesen sötét. A társaság t. i. nem akar világítani. — Támadás a párisi boisban. A párisi bois de Boulogneban tegnapelőtt d. u. 6 órakor olyan útonálló támadás történt, mely nagy sensatiót kelt. Faure- Biguet tábornok fia, egy barátjával, egylovas angol kocsin Saint-Cloudból Párisba hajtatott, midőn a bolsban egy csapat csavargó, kik a bokrokból törtek elő, megtámadta őket. A ló megijedt és iszonyú sebességgel tova ragadta a kocsit, úgy, hogy a támadók nem érhették őket utol, de köveket röpítettek utánuk. Faure-Biguet-et egy kő halántékon találta, úgy, hogy elájult. A megsérült néhány nap alatt felépül, de, hogy a párisiak oly közeli és látogatott sétahelyén utánállás történhetik, az kínos meglepetést okoz. — Rémjelenet egy állatkertben. Hamburgból jelentik, hogy az ottani állatkertben tegnap rémes jelenet játszódott le. A ragadozó állatok házában foglalkozó napszámos asszonyok egyikét a király tigris megtámadta és lábával súlyosan megsebesítette. Az állatőrök az eszméletlen állapotban lévő asszonyt idejekorán megszabadították. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. — Elásott kincsek. Annak idején említettük, hogy Hertelendy Leopoldina asszonyt Gloggnitz mellett kirabolták, megfosztva őt mintegy 12,000 frt értékű ékszerétől és más becses holmijától. A rendőrségnek azóta sikerült a rablók nyomára jönni, őket elfogni, sőt vallomásra is bírni. A rablók bevallották, hogy az elorzott holmit a bécsújhelyi vasúti állomás mellett ásták el, ahol azokat meg is találták. — Honnan származik a »hurrá« ? A »Times« fölvetette a kérdést, hogy honnan származik a »hurrá« szó és most számos választ közöl a fölvetett kérdésre. Az egyik azt írja, hogy a szó eredete a keleti »hur-aj« ban, (»hur-i« paradicsomot jelent), vagy hurikban keresendő és a magyarok hozták magukkal a szót a keletről(l) Blind Károly azt írja, hogy a szó előfordul a svéd és dán nyelvben (»hurren«), valamint a régi germán nyelvben (hóéra). A német irodalomban Bürger (Leonora) és Körner (Du Schwert an meiner Linken) használták először és most már annyira átment az életbe, hogy több nemzetnél, így Németországban nem csak katonai ünnepélyeknél, hanem a polgári életben is használtaik, az éltetés kifejezésére. — Eljegyzés: Weisz Leo, ismert kereskedő, eljegyezte Machlup Hermina kisasszonyt, Machlup Ede ismert bőrgyáros leányát. — A német Jack Flensburgban egészen hasonló eset történt, mint aminők Londonban már jó idő óta rémületben tartják a lakosságot. Egy tíz éves leánykát meggyilkolva s iszonyatosan összevagdalva találtak meg. A német Jack the Rippernek szintén sikerült megmenekülnie. — A nők egészsége s a divat. Egyik berlini lap utalva arra, mily éles harczban áll a hygiena a divattal, felemlíti mint nagy vívmányt, hogy a párisi világkiállításon az orvosoknál élénk tetszésben részesült egy uj találmány, mely hivatva van legalább a mellfüző ártalmas voltát lehetőleg enyhíteni. Ez az úgynevezett »egészség mellfüző« mely minthogy teljesen apró gummidarabokból áll s nyulékony, a derekat ép úgy körülöleli, mint az eddigi mellfüző, anélkül, hogy mélyebb lélegzetvételt és a vérkeringést akadályozná. Az emlitett Lp kétkedik vajjon ez a czélszerü ujjitás hóditni fog e a nőközönség körében. Mi úgy tudjuk, hogy a párisi világkiállítás »egészség mellfüzője« nem újság, legalább Magyarországon nem. Már több mint egy éve készít nálunk a fővárosban egy magyar clég ilynemű mellfüzőket, sőt az uj találmány eléggé kapós is, persze amennyire az ára (50 frt) megengedi. — Csiklandós holttest. A »Frankf. Ztt.« newyorki tudósítója Bill Nye legutóbbi heti szemléjéből pompás episodot közöl, amelyben az ismert humorista az amerikai reporterek sensatio hajhászását figurázza ki. A »páratlan eset« a következő: Borongós őszi délután, úgy 5 óra felé, a »World« egyik reportere a »morgue« rideg termébe lép, azzal a bátor ideával, hogy egy óra hosszat időzik ismeretlen holttestek között egyedül, benyomásokat szerzendő, a megmerevült tetemeket mintegy meginterwieválja s azután a nagy világban mindazokkal, kik aggódva várnak nyomtalanul eltűnt barátokra, tapasztalatait közölhesse. A gondolat nem mindennapi! Esetleg a tudósítások egy újabb nemét lehetne megteremteni amolyan hírlapírói enterprise-t. A merész elhatározású reporter, jegyzőkönyvével s iróniával már ott áll az »ismeretlen holtak« között, egészen egyedül, mert ily időtájt, már nem igen jön látogató, a tizenhét sápadt, ruhátlan holttest között, amelyeken meglátszik, hogy nagyobbára erőszakos halállal múltak ki. Csak egy nagy, hosszú szakálú férfi teste, mely közvetlen előtte nyugszik, egy padon, ép egészen és úgy néz ki, mintha aludnék; a csalódás olyan erős, hogy a reporter látni véli, mintha mellé emelkednék és orrszimpái tágulnának. De ő e csalódáson, mint tapasztalt férfi, mosolyog. Tudja, hogy káprázat az egész, a felhevült képzelet játéka csupán! Felnyitja könyvét és jegyez vagy rajzol. Ekkor arra téved egy zümmögő légy és a holttest orrára száll. Különös, — mintha vonaglott volna a test — még egy pillanat s azután, óh borzadalom! a hült tetem felemeli karját s elűzi orráról a csiklandozó legyet. A reporter kezéből kiesik a jegyzőkönyv, az irón; rámered a halottra, a ki felegyenesedik s nagyot néz a betolakodottra. »Bocsánatot kell kérnem tőled idegen ;« — hangzik a sápadt ajkról — »mint halottnak kötelességem volna ugyan szép csendesen feküdni, de az ördög állja ki, mikor az orrát igy csiklandozzák.« A megrémült reporter már a csengetyühöz akar futni, hogy segítséget hívjon, midőn a holttest megállásra kényszeritette. — »Amint látom, reporterhez van szerencsém!« — mondá mosolyogva. »Nemde, kitaláltam! ? No akkor fogjunk kezet, én is hírlapíró vagyok s ezt a helyet választottam, hogy az olvasó közönségnek valami újat, érdekfeszítőt szerezhessek. Minthogy én érkeztem ide elsőnek, ön mint gentleman, mert annak tartom, bizonyára vissza fog vonulni!« S a »World« reportere visszanyervén eszméletét, kezet szorított elhunyt collegájával, szerencsét kívánt ideájához, felszedte a földről jegyzőkönyvét és irónját és mély gondolatokba merülve távozott a halottas kamarából. — Halál vívás közben. A csehországi trebendorfi korcsmában két osztrák csendőr, név szerint Würfel és Wollmann idogáltak a vendégekkel és a beszéd a vívásra került. Würfel azt állította, hogy Ő egy szál karddal meg tudná magát védeni a bajonnet ellen. Ezt mindjárt meg is próbálták. Würfel kivonta kardját, Wollmann pedig szuronyos puskával támadott ellenfelének. Néhány percz múlva azonban Wollmann ellenfele kardja által találva összerogyott, mit a vendégek eleintén csak tréfára vettek. De mindjárt meggyőződtek a legkomolyabb valóságról, mert Wollmann néhány percz múlva meghalt. Ellenfelének kardja tüdejét szúrta át. Würfel erre megijedt, kiment a korcsmából és odakinn szolgálati fegyverével mellbe lőtte magát, de volt még annyi ereje, hogy bement Egerbe és jelentést tett. Mindjárt bevitték a katonai kórházba. — Nemzetközi betörő. A külföldön évek hosszú során át napirenden voltak az értékpapír-lopások s a tolvajt soha sem lehetett kézre keríteni. A bécsi rendőrség ezelőtt két évvel letartóztatta Hammerstein Emil, stettini származású leszámítoló-üzlettulajdonost, akiről azt hitték, hogy része van a lopásokban. De rövid idő múlva szabadon bocsátották, mert nem tudtak rábizonyítani semmit. A napokban végre kiderült, hogy a Hammerstein ellen táplált gyanú nagyon is indokolt volt. Két ügynököt tartóztattak le, akiket ilyen elveszett és így amortizált értékpapírok eladásán csíptek rajta. Ezek mind a ketten azt vallják, hogy ők az értékpapírokat Hammersteintól kapták beváltás végett. Ez valószínűleg idejekorán értesült a dologról, mert mikor a rendőrség utána vetette magát, már nyoma sem volt. Mielőtt megszökött volna, megelőzőleg 3536 frt értékű kötvényt váltatott be. A lakásán megejtett motozás alkalmával a többek között hat kötvényre és 173 franczia szelvényre akadtak. Hammerstein valami 20,000 frt adósságot hagyott hátra. Most köröztetik. — Strike. Brüsszelből távirják mai kelettel. A charleroi-i kőszéntelephez tartozó borinagei,momburgi és marsinellei bányákban mintegy 2000 munkás megszüntette a munkát. A strike azonban inkább csak helyi jellegű. Rendzavarás nem történt. — Öngyilkosság fiúi szeretetből. Megható eset történt tegnap Szegeden, mint a »Szegedi Híradó« írja: Friedmann Mór, ki régebben szódagyáros volt s az utóbbi időben élelmezési vállalkozásból élt, de dolgai olyan rosszul folytak, hogy nyereség helyett még néhány száz forintnyi tőkéjét is elvesztette, sőt még 600 frt értékű barakkja is leégett. A tönkre jutott család egyetlen reménye az volt, hogy várta a biztosító társulattól a biztosítási összeg megtérítését. Tegnap délben a család éppen ebédnél ült, midőn a levélhordó belépett s átadta a biztosító társulat válaszát, amely tudtára adta a szerencsétlen családnak, hogy a biztosító társulat nem fizet. Erre az egész család sírva fakadt. Friedmann 15 éves fia, Hermann, egy szót sem szólt, hanem fölkelt az asztaltól és távozott. A nagy keserűségben nem is vették észre. Távolléte azonban feltűnt, miután a vacsoránál sem jelent meg s éjszakára sem került elő. A nyugtalan szülők keresésére indultak. Nagy nehezen rá is akadtak; a padláson véget vetett életének. Zsebében czeruzával irt levelet találtak, mely nagynénjéhez szólt: »Apám abban az üzletben, amelyhez ön 100 forintot küldött, nem hogy nyert volna, de még 400 forintot veszített. A biztositó társaság sem fizette ki a 600 forintot és igy most krajczár nélkül vagyunk, azaz hogy ők krajczár nélkül vannak. Hermann.« — Rövid hírek. Az »Erdélyi Híradó« cz. kolozsvári lap kinyilatkoztatja, hogy a mérsékelt ellenzék közlönye lesz. — A párisi kiállítási bizottság megtett minden intézkedést az iránt, hogy a kiállítás november 6-án záruljon. A kiállítás meghosszabbításáról szóló hírek alaptalanok. Színház, Tudomány és Művészet. — A m. kir. operaház jeles vendége, Perotti úr ma búcsúzott el a közönségtől, mely mindig oly meleg rokonszenvvel viseltetett iránta és jelen vendégjátéka alatt is elhalmozta elismerésének leghizelgőbb jeleivel. Perotti úr ma Richard gróf szerepét énekelte az »Álarczos bál«-ban és hangjának erejével és szépségével egyaránt nagy hatást tett. Minden nagy áriája után zajosan tapsoltak ; a második és harmadik felvonás után többször hívták a lámpák elé. Jelentékeny sikere volt Rotter kisasszonynak Amáliába szerepében, melyet minden tekintetben kellő érvényre emelt. Manheiis (René) hatással énekelt és értelemmel játszott. A közönség elismeréséből neki is jutott. A ház minden zugában megtelt közönséggel ; 7 órakor egyetlen egy jegy sem volt többé a pénztárnál kapható. Az operaházból, F. hó 20-án, vasárnap új ballet divertissement kerül először színre. A két képből álló balletnek czime »a párisi festők« s Mazzantini Lajos balletmester állította egybe. — A »Windsori vig nők« első előadása végérvényesen f. hó 24-ére, csütörtökre tűzetett ki. — A népszínházban a »Párisi élet« legutóbbi előadása oly telt házat csinált, hogy a darabot holnap szombaton ismétlik. — Vendégszereplés: Róthy Laura kisasszony, a kolozsvári nemzeti színház tagja, a jövő hóban szerződtetési czélból vendégszerepelni fog a népszínházban. Fölép a »Czigánybáró« és a »Nebántsvirág« operettek czimszerepében, melyek tudvalevőleg nagyterjedelmű hangot igényelnek és zenei szépségük éppen ezért a népszínházban nem érvényesült. Réthy Laura k. a. hangjának erejével tudvalevőleg rég magára vonta a szakkörök figyelmét; ezelőtt másfél évvel szó volt róla, hogy a bécsi operához szerződtetik. — A »Mikádó« Sullivan e bájos zenéjű operetteje nemsokára Stuttgartban és Rigában is színre fog kerülni, mégpedig a budapesti színház mintájára. Gundlach Lajos, a népszínház balletmestere ma utazott Stuttgartba, honnan Rigába megy, hogy az ottani színházakban az operettet betanítsa. — A Kisfaludy társaság titkári hivatala ismételve közhírré teszi, hogy f. hó 31 ikén a társaságnak következő pályázatai járnak le: 1. Lukács Krisztina jutalom: Kívántatik a világirodalom valamely általánosabban classicusnak elismert, verses alakú drámájának, vagy drámai költeményének műfordítása. Jutalma 500 frt. 2. Bulyovszky Gyuláné színművésznő jutalma: Kívántatik egy színpadi kellékek nélkül is előadható magánjelenet (monolog). Jutalma 200 frt. A rendes feltételeknek megfelelően kiállított pályaművek a fenn kitett határideig a Kisfaludy-társaság titkári hivatalához (Budapest, Akadémia palotája) küldendők. A »Rózsavölgyi és társa« kiadásában megjelent : az »Ábrándvirág«, két eredeti magyar dal. Tóth Kálmán »Szerelmi dalaiból« vett szövegre szerzés vegyes karra átírta: Ábrányi Kornél. A két dal szövegének kezdete: 1. »Nem a szemed még se, még se.« 2. »Boldog voltam, mig bámultam.« A vezérkönyv ára 1 írt 50 kr. E kiadvány a magyar zeneirodalomnak egy még nem eléggé művelt ágát gazdagítja s óhajtandó volna, hogy annak fejlesztésére úgy a hazai zeneírók, mint a kiadók is követnék a jó példát, melyet id. Ábrányi Kornél és a nevezett czég a magyar zene érdekében ez irányban kezdeményeznek. Vegyes karokkal rendelkező zeneegyleteink figyelmét fölhívjuk erre a műre,