Nemzet, 1891. április (10. évfolyam, 3084-3113. szám)
1891-04-03 / 3086. szám
Melléklet aNemzeti 3086. (91.) április 3. számához. A közigazgatás reformja. A képviselőház közigazgatási bizottságának ma tartott üléséről az esti lapunkban közlöttek kiegészítéséül a következőket közöljük: A 4-ik §-nál, amely szerint az 1886. XXI. törvényczikk 1-ső §-ában felsorolt megyék területe, valamint a megyék székhelyei csak törvény által módosíthatók, Tibád azt javasolja, hogy a §-ban soroltassanak fel a megyék és azoknak székhelyei. — Szapáry Gyula gr. miniszterelnök nem tartaná helyesnek a javaslat komplikálását a székhelyek kérdésének bevonásával. — Holló mellőzendőnek tartja a §-ban az 1886. XXI. törvényczikkre való hivatkozást. — Gulner és Szederkényi tisztán törvényszerkesztési szempontból is helyesnek tartanák Tibád indítványának elfogadását. — Tisza István azt tartja, hogy, ha komolyan óhajtjuk e reform létrejövetelét, tartózkodnunk kell ily komplikáló kérdések felvételétől. — Vadnay Andor ab ban a »módosíthatók« szót »változtathatók meg« kifejezéssel javasolja felcseréltetni. — A bizottság abban állapodik meg, hogy a szakaszban soroltassanak fel a jelenleg fennálló megyék, kimondatván, hogy azok területe s székhelye csak törvényáltal változtatható meg. Az 5-ik §-nál, mely szerint a megyei pénztárak és számvevőségek megszüntettetnek s a pénztár,teendői az adóhivatalokra, a számvevőség teendői a rendszerint minden megye területén létesítendő központi számvevőségre ruháztatnak. — Szederkényi elégnek tartja azt kimondani, hogy a megyei pénztárak teendői az adóhivatalokra ruháztatnak, miután a számvevőségek voltaképen megmaradnak. — Tisza István azt tartja, hogy ha a megyék területei rendeztetnek, okvetlenül szükséges lesz minden megyében központi számvevőséget létesíteni. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök megjegyzi, hogy a czél az, hogy minden megye központján legyen számvevőség s a »rendszerint« csakis az átmeneti időre vétetett fel, mig egy pár kisebb megye területe esetleg egyesíttetni fog. A §. változatlanul elfogadtatott. A 6-ik §-nál, mely szerint az útügyek a belügyminisztérium hatáskörébe helyeztetnek át, Dárday előadó sajnálattal veszi az útügyeknek a jelenlegi kereskedelmi miniszter hatásköréből való elvonását s azt tartja, hogy az indokolásban felhozott tekintetek alapján a vízügyeket is át kellene tenni a belügyi tárca keretébe, ami a gátrendőrség szempontjából talán még indokoltabb volna, minthogy azonban a törvényes intézkedéseket nem lehet az egyes miniszterek testéhez szabni, szóló nem emel kifogást e rendezés ellen. — Gulner nem helyeselheti az áthelyezést, mely a czélszerű vasúti politika folytatását s az egyöntetű és szakszerű kezelést is nagyon megnehezíti. Szóló a 6-dik s a kapcsolatos 7-dik §. kihagyását javasolja.— Tibád azokat a szempontokat, amelyekből kiindulva az általános vita folyamán maga is ily értelemben nyilatkozott, nem tartja oly fontosaknak, hogy ha a bizottság szükségesnek tartja a szakaszok fenntartását, ahhoz nem járulhatna. A p p o n y i Albert gr. nem fektet maga sem valami nagy súlyt a dologra, de mégis helyeselnie kell Gulner indítványát, nem tartván czélszerűnek hogy a műszaki szolgálat a különböző minisztériumok közt még jobban feldaraboltassék. • Miklós Gyula utal arra, hogy az útügy legnagyobb része oly adminisztratív feladat, amelyet nem lenne czélszerű a belügyminiszter intézkedési s ellenőrzési hatásköréből elvonni. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök kiemeli, hogy a megyei háztartásokra való felügyeletet s befolyást csak az a miniszter gyakorolhatja leghelyesebben, aki az adminisztrácziónak e fontos ágára is felügyel. Maga a közmunkaügy végrehajtása alig lehetséges a közigazgatási közegek közreműködése nélkül. Tekintettel az e téren való autonóm működéskörre is, helyesebb, hogy ne történjék szétválasztás. Kéri tehát a §-ok fentartását azzal a módosítással, hogy a vasutakhoz s hajózási vállalatokhoz vezető utakra nézve, amennyiben az illető vállalatok hozzájárulása forog szóban, a helybenhagyás a kereskedelmi minisztérium hatáskörében maradjon továbbra is. Erre vonatkozólag formulázott indítványt fog előterjeszteni. A Szederkényi csatlakozik Gulner indítványához. A bizottság fentartandónak határozza a 6. §-t a miniszterelnök által javasolt megtoldással. A 7. §-nál (kisajátítási jog engedélyezése) Dárday előadó megjegyzi, hogy a kisajátítási jog a legkardinálisabb magánjogi érdekeket érinti, ezért az 1881. XLI. t. cz.-ben foglalt taxativ felsoroláson túl nem szabad menni. Szóló ily értelmű módosítást terjeszt elő, a szövegben foglalt »magas építkezések« tág értelmű kifejezései helyett az 1881 . XLI. tcz.-ben említett »közérdekű építkezések« felvételét javasolván. A bizottság e módosítással fogadja el a §-t. A 8. §-nál (járások változtatása) Dárday előadó a járások területeinek és székhelyeinek változtatásában eminens helyhatósági és önkormányzati jogot lát, melyet a közigazgatási bizottság meghallgatásával kielégítve nem talál. Ezt a jogot a vármegyék közgyűlésének kívánja fentartani, annak határozatától eltérő intézkedést csak a minisztertanács tehetvén. — Tisza István azt tartja, hogy ha fontos e kérdés, éppen az átmeneti időben lesz a legfontosabb. Általában azt venné fel, hogy a vármegyei közgyűlés és közigazgatási bizottság meghallgatása után határozzon a minisztérium, ez esetben az átmeneti intékedések közé semmi további rendelkezés nem lenne felveendő. — Szapáry Gyula gr. miniszterelnök az esetre, ha a §. nem fogadtatnék változatlanul el, Tisza István módosításának elfogadását kéri. — Gullner nem helyesli a kamaz intézkedését, mely szerint két járás esetleg ugyanazon székhelylyel bírhat. Mellőzhetetlenül szükséges, hogy minden külső tisztviselő a saját járásának területén lakjék. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök megjegyzi, hogy ez az intézkedés permissive csakis azokra a kivételes esetekre való tekintettel vétetett fel, ahol a helyi érdekek ezt kívánatossá teszik. — Tibád fentartandónak véli ezt a pontot, maga is ismervén oly eseteket, ahol a közérdek tesz szükségessé ily intézkedést. A további módosításokkal szemben változatlanul fogadja el a szakaszt. — Holló a járások változtatására nézve a meghallgatás jogával kizárólag a közgyűlést tartani felruházandónak. Azt, hogy két járásnak egy székhelye lehessen, elvileg helytelennek s gyakorlatilag czélszerűtlennek tartja; ott, hol két járásnak forgalmi góczpontja egyesül, előnyösebb két járásból egyet alkotni. A bizottság elfogadja a §-t azzal a módosításal, hogy a járások területén s székhelyein esetleg szükséges változtatásokat ,a közgyűlés és közigazgatási bizottság« meghallgatásával állapítja meg a minisztérium. A 9. §-nál: Dárday előadó újból hangsúlyozza a szolgálati pragmatikának szükségét, nem tartja kielégítőnek e §. tartalmát, mely ily irányban rendelkezést nem foglal magában s ezért a következő új szakasz elfogadását ajánlja: »A tisztviselők jogviszonyai e törvény életbeléptetésétől számított négy év alatt, figyelemmel az időközben szerzett tapasztalatokra, külön törvény által szabályozandók.« — Apponyi Albert gr. nem tartja czélszerűnek a §. e módosítását, azt remélve, hogy előbb mint négy év alatt, létre fog jönni a szolgálati pragmatika s a négy év kikötésének voltaképpen csak halasztó hatása lenne. Nem is bírna ez szankcióval, mert a következő törvényhozás kezeit alig lehetne megkötni. Azt tartja, hogy az általános vitánál a bizottság kissé könnyen vette az új szervezet financziális részét s nem kívánt a kormánytól bővebb felvilágosításokat. Időközben tett számítások sokkal nagyobb öszszegre menő különbséget hoztak ki, mint amennyit a kormány kilátásba helyezett. Kívánatos lenne, hogy a bizottság az idevonatkozó adatoknak mielőbb birtokába jusson, hogy erre nézve alapos ítélet legyen formálható. Kéri a kormányt, hogy elsősorban a kiküldendő albizottságot helyezze azoknak az adatoknak birtokába, amelyekből a több költségek iránt teljes képet alkothat, hogy e tárgyban a bizottságnak, kimerítő jelentést tegyen. — Tibád szintén nem tartaná helyesnek az előadó által javasolt intézkedéseket, több megnyugvást találván a miniszterelnöknek abban a kijelentésében, hogy azon lesz, miként a szóban forgó előterjesztést minél előbb benyújthassa. — Holló azt tartja, hogy ha szükséges a tisztviselők jogviszonyainak törvényben szabályozása, a lehető legrövidebb idő alatt kötelezni kell erre a kormányt. A garanciális törvényjavaslat beterjesztésére két évet tart kitűzendőnek. - Szapáry dr. miniszterelnök megjegyzi, hogy oly kérdésben, melyre nézve a kormány és bizottság közt nincs nézeteltérés, maga is a határidő kitűzésénél több garanciát talál a kormány kijelentésében. A bizottság az ő nézete szerint megnyugodhatik abban a nyilatkozatban, mely az indokolásban is benne van, hogy a kormány egész komolyan szándékozik a szolgálati pragmatika tárgyában előterjesztést tenni. Ami Apponyi gr. felszólalását illeti, szóló maga is előre jelzi, hogy midőn annyi faktor ismeretlen még, pozitív rendszeres költségvetést senki sem terjeszthetne elő. A szóló részéről tett előterjesztés megközelítő adatok alapján történt, de nem volt oly biztos számításokra fektetve, hogy annak teljes betartásáért jó állást lehetne vállalni. Ha azonban bővebb felvilágosítások kívántatnának, szóló is abban a nézetben van, hogy leghelyesebb lesz, a kiküldendő albizottság elé terjeszteni a rendelkezésre álló adatokat. Szederkényi a jelen javaslat életbe léptetését a szolgálati pragmatika megalkotásának feltételéhez tartja kötendőnek. Azt, hogy a költségek iránti felvilágosítások csak az albizottságban terjesztessenek elő nem helyeselheti. A bizottság változatlanul elfogadja a §-t, tudomásul vévén a miniszterelnöknek azt a kijelensét, hogy a költségek tárgyában a rendelkezésre álló adatok tájékozásul az albizottság rendelkezésére fognak bocsáttatni. Ezzel a tárgyalás folytatása holnap d. e. 10 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért. * . A közigazgatási bizottság mai tárgyalásáról az »O. E.« nyomán esti lapunkban közölt tudósításból e sorok után : »Vadnay Andor az 1. §-ra nézve ugyanily értelemben nyilatkozik« kimaradt, tehát pótlandó a következő mondat: »Az első §-t a miniszterelnök által javasolt szerkezetben fogadta el a bizottság.« A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 2. Gróf Zichy Géza/ »Azt hiszem,hogy mindazokat a sikereket, melyeket eddig elértem, s mindazt az elismerést, amelylyel a sajtó és a közönség itthon és idegen országokban elhalmozott, annak köszönhetem, hogy mindig csak jótékony czélokra játszottam.« E szavakból, a melyeket Zichy Géza gróf szájából hallottunk, az igazi szerénység beszél. Az a szerénység, a mely csak valódi nagyságoknak adatott, s a mely legjobban jellemzi emberét. Gróf Zichy Gézának pedig, 25 évi művészi pályafutás után szabad volna egy kevéssé elbizakodottnak is lennie. Csak legalább olyan mértékben, amennyivel nem sérti, sőt emeli öntudatát. Az a tény hogy egész életén át mindig csak jótékony czélra munkálkodott, az emberiség hálájára méltó és az érte járó elösmerés nem esik egy rovat alá azzal, a melyet hazánk és a külföld neki, mint művésznek méltó jutalmul adott. A külföld előtt Liszt, Munkácsy és Zichy szereztek hazánk művészetének diadalt s a hála köszönő szavát ezernyi alakban volt alkalma hallani mindhárom nagyságnak. * Vásonkeő gróf Zichy Géza 1849-ben, július hó 23-án **) született Sztárán, Zemplén vármegyében. Atyja, Zichy Lipót gróf, a szabadságharcz dicső hőseinek egyike volt. A Vilmos-huszárok vitéz alezredese sok ízben tűnt ki. Érdekes, hogy Lipót gróf volt a legelső, akit a magyar országgyűlés alezredesnek nevezett ki. Hősi nevét az aranykönyvbe is beírták. Anyja, gróf Sztáray Mária is egyike volt leglelkesebb honleányainknak. A fiatal gróf hazafias nevelésben részesült. Zenéhez és a költéshez igen korán érzett hajlandóságot. Már zsenge korában is bámulták rendkívüli tehetségeit. Tizennégy éves korában Seregélyesen, atyja birtokán roppant csapás érte : vadászat alkalmával, szerencsétlen puska-elsülés következtében jobb karját veszte. A fiatal gróf azonban nem esett kétségbe, megfogadta, hogy félkezét úgy kiképezi, hogy játék közben nem fogja hiányát érezni. És szavának helyt is állt: Mayerberger, Volkmann Róbert és Liszt Ferencz vezetése alatt nemsokára oly tökéletességre vitte művészetét, hogy 1866-ban márczius 25-én Pozsonyban fel is lépett s félkezü játékát oly siker követte, a melyhez hasonlóval nem igen találkozunk a zene történetében. 1870-ben Pozsonyban bevégezve jogi tanulmányait, b. Eötvös József közoktatásügyi miniszter elnöki irodájában dolgozott, annak haláláig. Ez időtájt kezdé meg az irodalom terén is nyilvános mű*) A Zichy Géza gróf jubileuma alkalmából Karczag Vilmos által szerkesztett Zichy-albumból. **) Életrajzírói rendesen július hó 22-ét emlegetik. Kölését, amelyen szép és tartalmas műveivel csakhamar oly előkelő nevet szerzett, amely költészetünk újabbkori művelői között a legjobb hangzásunk egyikévé vált. Báró Eötvös József halála után megvált a minisztériumban viselt állásától s egészen a költészetnek és művészetnek szentelte idejét. 25 éves pályája alatt rendkívül sokféle tevékenységet fejtett ki. Működése főleg három szempontból ítélhető meg, mint költőé, zeneszerzőé és mint virtuózé. Eleinte lyrai költeményekkel lépett fel. Tartalmasságuk mellett könnyed, elegáns formájukkal tűntek ki. Minden költeményében egy-egy mélyebb gondolat rejlik, amelynek igen szerencsés alakot tud adni. 21 éves korában »A phrenolog« czimü vígjátékát írta, mely a színpadon is derekasan megállotta helyét. 1871-ben »Az álom regénye« czimü munkájával lépett fel sikeresen. Később a »Boldogság útja« czimü verses regényével ismertette meg a közönséget, amely művét a kritika teljes elismerésével üdvözölte, mint költészetünknek e téren való gazdagodását. »A szerelem harcza« czimű 5 felvonásos drámájában is izmos tehetség mutatkozik. Igen nagy sikert jelez pályáján: »A leányvári boszorkány« czimü költői beszély, amely Zichy Mihály rajzaival az Athenaeumnál jelent meg. Igazi, fordulópont ez költőnk irodalmi működésében »Alár« czímű verses költői beszélyét is egyhangú méltánylással fogadta a kritika és a közönség. Zichy költői vénája egy műfajban sem lüktet elevenebben, mint a költői beszélyekben. Ez az ő igazi speczialitása, a nembeli termékei igaz gyöngyei irodalmunknak. A Petőfi-társaság kiadásában megjelent lyrai versei szintén köztetszésben részesültek. Dalainak közvetlensége, az érzés mélységével és igazságával karöltve, felette bájosakká teszik költeményeit. Zichy a formának is nagy mestere. Alkotásai mindig tetszetős mezben jelennek meg. Nagyobb sikert alig ért útleírás, mint Zichy német, skandináv, orosz és olasz útiképei, a melyek a »Fővárosi Lapok«-ban láttak napvilágot s a melyek igazi remekei e gemenak. Alapos megfigyelése, széles körű ismeretei sok oly humoros vonást lesnek el, amelyek sajátságos varázsukkal bilincselik le az olvasó figyelmét. A »Kisfaludy« és »Petőfi táraság« már évek előtt tagjai közzé választotta a grófot, aki azóta felolvasásaival is egyik legmunkásabb tagja ez irodalmi társulatoknak. Emlékezetes marad Szigligeti Ede felett mondott emlékbeszéde is, amelyben sokoldalú tehetsége, mint szónoké is a legkedvezőbb világításban tűnik fel. S ha még megemlítjük néhány novelláját és a most sajtó alatt lévő »Újabb költeményeit«, talán fel is soroltuk, magyar nyelven megjelent műveinek főbbjeit. Meg kell még említenünk, hogy Zichy gróf irodalmunkat a haza határain kívül is sikeresen ismerteti. Valami 15 évvel ezelőtt lefordította Szigligeti »Trónkeresőjét«, mely több német színpadon határozott sikert aratott. A gróf mesterileg kezeli a német nyelvet és e tekintetben egyedül Dóczy Lajos mérkőzik vele. Kitűnő nyelvismerete segítségével sikerült a világpiaczra vinni számos más magyar művet is. Dalainak szövege is két nyelven jelenik meg egyszerre. Zichy Géza gróf német fordításai és költeményei lelkes fogadtatásban részesültek a külföldön. Zenei teremtő tehetsége már kora ifjúságában nyilvánult: alig érték el kezei az oktávot, már is meglepte hallgatóit rögtönzött fantáziáival. Szülei jókor felismerték zeneköltői hajlamát s kitűnő mesterek gondjára bízták kiképzését. Hatalmasan fejlődő tehetsége csakhamar magáévá tette mestereinek fényoldalait. Mayerbergerrel a »contrapunct« titkaiba hatolt, Volkmann Róberttel a hangszerelés finomságát sajátította el, genialitását Liszt Ferencz fejlesztette ki. Alaki kiképzése után eleinte főkép a dalszerzésre adta magát. Légióra rúg dalainak száma, amelyeket az érzés mélysége és igazsága, a forma plaszticzitása és változatossága jellemeznek. Közvetetlenségüket nagyban fokozza, hogy nem mások költeményeire erőlteti dalait: nála a melódia és szöveg egyszerre születnek meg. A külföldön kevesen, hazánkban még senki sem irt szebb műdalokat. Lipcse, Berlin, Magdeburg, Köln előkelő és válogatós zenemű-intézetei versenyeztek dalainak kiadásáért, amelyek immár 10 vaskos füzetet töltenek meg. Dalai magyar és német szöveggel jelentek meg. A német kritikusok valódi elragadtatással szólnak róluk, azt állítva, hogy a német szöveg »nem fordítás, hanem új költemény«. Hasonló siker követte megzenésített balladáit is: a »Tündérek tavá«-t és »Zách Klárá«-t, amelyeknél a drámaiság mellett a rithmus szépsége és a kifejezések ereje vívta ki a nagy közönség tetszését. Zichy Géza a zeneirodalom speciális munkája is: a világirodalom balkézre írt darabjai alig egynegyedét teszik ki annak, amit a gróf egymaga irt. Huszonöt éves pályája alatt mindig saját szerzeményeit és arrangementjait játszta. »Etudes« czímmel hat testes füzetet írt a bal kéz számára, amelyeknek elseje a párisi Heugel-nél jelent meg, Liszt Ferencz előszavával. Wagner operáinak népszerűsítésében is nagy része van: a bayreuthi maestro számos operájára parafrázisokat,transzkripcziókat s fantáziákat szerzett. Beethoven, Mozart, Chopin, Liszt. . . szóval alig van modern zeneszerző, akinek hangversenydarabjait át ne dolgozta volna balkézre. A hírneves Durand (Páris), Rather (Lipcse) és Guttmann (Bécs) kiadásában megjelent művein kívül különösen a gyújtó hatású » Magyar rhapsodia«ját és Rákóczy-indulóra írt remek fantáziáját kell zongoradarabjai közül még megemlítenünk. Zeneköltői működésének csúcspontját énekkari és orchestrális műveivel érte el. Nagyszabású s merészröptű szerzeményei megtették körútjukat mindenütt, ahol a nemes zenének művelői akadnak, de különösen Németországban és Oroszországben találtak lelkes fogadtatásra. Az »Ave Maria« (szoprán s zenekar) sikere után roppant hatást ért el a pécsi orsz. Dalárünnepen előadott »Magyar Serenade« czímű (férfikar és nagy zenekarra írt) impozáns darabjával, amely azóta is egyik legpopulárisabb alkotása az ünnepelt szerzőnek. A Breitkopf és Hartel-nél megjelent »Tündérek Tavá«-t (tenorra és nagy zenekarra) a bécsi operában is előadták. A geniális költőt nagy ováczióban részesítette a bécsi közönség. A »Liszt-induló« és a Verbungos« (mindkettő nagy zenekarra) zajos fogadtatása után »Egy vár története« czímű, költeményekkel kísért zenekari ciklusával lépett fel, amelynek sikere páratlan volt. Rövid idő alatt bejárta a világot. Budapesten, Debreczenben és Pozsonyban is előadták. Hogy mit jelent ez, csak azok képesek felfogni, akik a viszonyokat ismerik és tisztában vannak azokkal nehézségekkel, amelyek e darabbal együtt járnak. Említésre méltók »katonai indulói« is, amelyeket a tetszetős melódián kívül a pezsgő elevenség tesz kedveltekké. »Dolores« zenekölteménye a nagy zenekar és magánének számára van írva. Legelőször Budapesten mutatták be. Berlini és szt. pétervári sikerei után majdnem minden nagyobb város sietett bemutatásával. Németországban »romantikus oratóriumnak« nevezték el. Valóban megfelelő czime azonban: Oratorium ; nagy zeneköltemény. Újabb keletű művei: a »Nemzeti zenede« 50 éves fennállásának jubileumára irt, 6 részből álló »Cantate« és az »Alár« czimű 4 felvonásos, saját szövegére irt nagy opera.* Ki tudná méltó színekkel ecsetelni a vetélytárs nélkül álló virtuózt ? Hivatott toll kellene arra, hogy csak megközelítőleg is méltányolhassa játékának bűvös hatását, amely az egy kézzel való zongorázás technikáját eddig még ismeretlen magaslatra emelte. Ujjai alatt új hangot nyer a zongora, az élettelen elefántcsont billentyűk életre ébrednek, keressük azt a titkos varázslót, ki félkezének csodáit előidézi. Ha szemünket behunyjuk, el sem hisszük, hogy csak félkezével csalja ki az égi hangokat. Külföldi körútjain akárhányszor megtörtént, hogy a tapsvihar elhangzása után megvizsgálták zongoráját, hogy nem-e valami titkos gépezet segíti játékában. Császárok, királyok bámulták meg félkezét, mely a zongorából zenekart csinál. Huszonöt éves virtuózi pályáján koszorút aratott. Egyetlen, páratlan maradt a maga nemében. A Pozsonyban 1866 márcz. 26-ikán megkezdett diadalútja, mint egy tündérálom tűnhet fel művészünk lelki szemei előtt. 1867-ben Budapestet hozta lázba, amely lelkesedésében üdvriadallal üdvözölte az akadémia nagy termében. Bécsi és gráczi első rövid hangverseny-körútja után, Liszt buzdítására, mindig nagyobb gyűrűkben folytatta hódító útjait. 1878-ban Németország, 1879-ben Páris rajong művészetéért. 1880—1890-ig Christianiától Nápolyig Skandináv, Orosz-, Német-, Franczia-, Belga-, Osztrák- és Románországot öleli fel. E körutazásai zajosak és fényesek voltak. A tudomány, művészet és születés fejedelmei rajzották körül s vetélkedtek abban, mint tüntessék ki figyelmükkel. Művészetét mindig önzetlenül ragyogtatta; hangversenyeinek 100,000-ekre rugó jövedelmeit kizárólag jótékony czélokra szentelte. A humanizmus és kultúra minden képzelhetői intézményének javára játszott, főkép pedig kórházak, »Irgalmas nének Vöröskereszt-egyesületek« számára minden országban. Rendkívül gazdagította a »Nemzeti zenede« nyugdíj alapját, a »Liszt Ferencz« alapot. Tanárának, Volkmann Róbertnek díszes síremléket állított. Szeged javára is óriási összeget szerzett. Diadaljelvényeit tetétleni kastélyának nagy terme rejti. Dicsőséges, de fárasztó művészi körútjairól hazatérve, mindig Tetétlenen találta fel boldogságát kedves neje, gróf Karácsnyi Melania és 5 gyermeke körében. * 1891. febr. 1-én, ő felsége a király bizalma a m. kir. opera és nemzeti színház intendánsi állásának betöltésére szólitotta fel gróf Zichy Gézát, a ki midőn e nagy felelősséggel járó állást elfoglalta, a sajtó és a közönség általános rokonszenvével találkozott. Annál nagyobb volt iránta a bizalom, mert beköszöntő beszédében azt mondta, hogy »az operát európai színvonalra törekszik emelni, idegenek segítségével most, önerőnkből egykor.« Továbbá fejleszteni kívánja benne a magyar zenét is, csak aztán a közönség meg ne bénítsa túlzott igényeivel a hazai erőket És azon kezdte, hogy rögtön előadásra tűzött ki két magyar zeneszerzeményt: Mihálovits »Toldi«« ját és Szabados Károly »Viola« czimű hallétjét. * Az uralkodók kegye sok kitüntetéssel halmozta el: az osztrák »Lipót«-, a német »Korona«-, az orosz »Szt. Anna«-, a dán »Danebrogh«-, a svéd »Wasa«-, az olasz »Korona«-, a baden-zehringhi »Oroszlán«-, a nassaui »Adolf«-rendek középkeresztjei ékesítik mellét; de ott ragyog egy még díszesebb, a »Szeretet és Hála« rendjele, melyet a nemzet tűzött nemes fia, keblére. II. nemzetközi ornithologiai kongresszus. A II. nemzetközi ornithologiai kongresszust tudvalevőleg Budapesten tartják meg máj. 17-én. Többször ismertettük részletenként a kongresszus tervezetét, feladatát, teendőit. Tekintettel az ügy általános érdekére és fontosságára, most itt közöljük egyben a kongresszus és a kongresszussal egybekötött kirándulások egész programmját: I. Általános rész. 1. A II-ik nemzetközi ornithologiai kongresszus, melynek költségeit a m. kir. kormány, Budapest fővárosa és maga a kongresszus saját bevételeiből fedezi, az 1891. év május 17-én azaz pünkösd vasárnapján, Magyarország fővárosában Budapesten ül össze és ugyanazon hó 20-ik napján zárul be. 1 2. Az összes ügyek intézése a magyar nemzeti múzeum palotájában, Budapesten, berendezett központi irodában történik, ahová minden bejelentés és kérdés intézendő. 1 3. A magyar bizottság gondoskodott arról, hogy a kongresszus tiszteletére a nemzeti múzeum előcsarnokában, a magyar szent korona országainak ornisa, systematikai musaeológiai elrendezésben kiállíttassák, kapcsolatban a cs. és kir. közös kormány által rendezett, s Bosznia és Herczegovina teljes madárfaunáját felölelő gyüjteménynyel ; továbbá a zágrábi természetrajzi múzeum által bejelentett s Szerbia és Momenegro faunájához tartozó madárfajokkal; végül a budapesti állatkertben levő élő madarak s ugyanott a magyar állat- és növényhonosító társulat által rendezett, baromfi- és galamb-kiállítás bemutatásával. 14. A magyar bizottság intézkedett, hogy a kongresszus alkalmából a madárvonulás, Magyarország egyes kiválóbb pontjain végzett mintaszerű megfigyelésének eredménye grafikailag feldolgoztassák, kiállíttassék és előadassék. 15. A magyar bizottság elhatározta még, hogy a kongresszus tiszteletére és tagjainak ajánlva egy emlékkönyv adassék ki, amely Petényi Salamon Jánosnak, a magyar tudományos ornithologia előharczosának életképét a Cerchueis vespertirta, Linné, tőle származó leírását, ábráját és e magyar búvár levelezéséből fenmaradt néhány fontosabb levelet tartalmazza. A bizottság ezenkívül kiadja Magyarország ornisának, Frivaldszky János, a nemzeti muzeum igazgató ője által szerkesztett tudományos katalógusát is. — 6. A feldolgozandó anyag tekintetéből a kongresszuson a munkafelosztás elve érvényesül, amely czélból következő beosztás történt: a) ünnepélyes nyilvános összes ülés, mint megnyitó-ülés 1891. május 17-én; b) meg nem határozott számú zárt osztály-ülések ; c) meg nem határozott számú külön bizottsági ülések ; d) ünnepélyes nyilvános összesülés, mint záró-ülés, 1891. május 20-án; e), ezen programaiban foglalt napirendek annyiban érvényesek, amennyiben azokat az állandó nemzetközi ornithológiai bizottsággal folytatott tanácskozások, vagy pedig a kongresszus összesége nem módosítanák. A jelentkezések mérvéhez, illetőleg az állandó nemzetközi ornithológiai bizottság előzetes tanácskozásainak határozataihoz képest, több osztály vagy külön bizottság egyesíthető lesz. — 7. Az állandó nemzetközi ornithologiai bizottság tanácskozásai már 1891. május 14-én kezdődnek. Összejövetel: este a nemzeti muzeum palotájában. — 8. Végül a magyar bizottság még arról is gondoskodott, hogy a kongresszus után, annak tagjai, megbízható vezetés mellett az ország ornithológiailag fontosabb pontjait megtekinthessék. 1 9. A kongresszuson nyelvszabadság uralkodik. Bármily irányú indítványok, ápril 30-áig bezárólag, a magyar bizottságnál jelentendők be. II. Specziális rész. 10. Tagok. A kongresszusnak tagja lehet mindenki, aki az ornithologia iránt érdeklődik s a tagsági dijat lefizeti. A kongresszus összessége négyféle tagokból alakul, u. m. : 1. Az állandó nemzetközi ornithologiai bizottság tagjaiból. 2. Az államok és testületek küldötteiből. 3. Működő tagokból, kik a munkálatokban résztvesznek. 4. Pártoló tagokból, kik a beiratási dij lefizetésével a kongresszus munkálatait előmozdítják. Pártoló tagok lehetnek azon testületek és egyének is, kik a csupán csak beküldik a beiratkozási dijjat. 11. Beiratkozás. A tagok beiratkozása május 14-én kezdődik és a kongresszus tartama alatt is eszközölhető ; a beiratkozási helyiség a magyar nemzeti múzeum palotájában berendezett központi iroda, mely egész napon át nyitva áll. A beiratási dij 10 o. é. szt. Magyar középiskolai tanárok, továbbá tanítók, a dij felét, azaz 5 forintot fizetnek. Minden tag tartozik bejelenteni helyben levő lakását, esetleg értekezésének czimét, az osztályt, melyben működni és a kirándulást, melyen résztvenni kiván. Több osztályba való beiratkozás meg van engedve. A beiratási díj fejében minden kongresszusi tag, az összes közleményeket és kiadványokat díjtalanul kapja. Továbbá megkapja az igazoló jegyet, melylyel a kiállítások ingyen látogatása jár. Végre megszerzi a tanácskozási és szavazati jogot a nyilvános és ezenkívül azokon a bizottsági üléseken, melyekre külön jelentkezett. 12. Május 16-án. Napirendek. Május 16-án a II-ik nemzetközi ornihologiai kongresszus megnyíltának előestéjén, a megérkezett tagok ismerkedési estélye esti 7 órakor a »Hungária« vendégfogadóban. 13. Május 17-én. A kongresszus megnyitása. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes nyilvános megnyitó összes ülés a magyar nemzeti múzeum dísztermében. 14. A megnyitó ülés napirendje. A korelnök és a 4. körjegyző választása. Üdvözlés a kormány, a magyar bizottság és Budapest főváros nevében. A korelnök és a közjegyzők működésbe lépnek. Erre megválasztatik : a kongresszus elnöke ; 10 alelnök, 1 főtitkár, 6 jegyző, 1 quaestor. A megválasztott elnök és tisztikar elfoglalja helyét; az elnök megnyitja az ülést és tudatja a napirendet, mégpedig: 1. A tiszteleti tagok választása. 2. A magyar bizottság tájékoztató jelentése. 3. A beérkezett ügyiratok felolvasása. Az állandó nemzetközi ornithologiai bizottság hivatalos jelentései és pedig : 4. Az I. kongresszus óta kifejtett tudományos működésről. 5. Pénztárkezelésről, pénztári jelentés. 6. Külön bizottságok választása Az osztályok és különbizottságok felszólittatnak a megalakulás és a munkálatok megkezdésére. Homeyer Sándor (Greifswald) ünnepi előadása : »A központi Nyugat-Afrika madáréletéről.« A gyűlés bezárása. 15. Délután fél 3 órakor az ornithologiai kiállítás megnyitása a magyar nemzeti múzeum palotájában . 4 órakor ugyanitt Hermann Ottó demonstrálja a honi madarak vonulásának mintaszerű megfigyeléseinek eredményeit. 6 órakor esetleg az állatkert megszerd—ejiste társas öszszejövetel az állatkerti vendéglőben. 16. Május 18-án. Az osztályok és különbizottságok megalakulása és munkálatainak megkezdése. Az osztályok azon kongresszusi tagokból alakulnak, akik az alább felsorolt osztályokba a beiratkozás alkalmával jelentkeztek. A megalakulást a magyar bizottság részéről kirendelt osztályvezető végzi, aki az osztálytagokat a részükre meghatározott helyiségbe kalauzolja és a megalakulásra felkéri. Az osztályvezetőnek, a magyar bizottság főtitkára kézbesíti az osztályelőadó nevét, az osztálytagok és az előadások névsorát, melyet az, a megválasztott elnök kezeihez juttat. A megalakulások reggel 9 órakor történnek. Az osztályok választanak: 1 elnököt, 1 alelnököt, 1 jegyzőt. Az előadó, amennyire lehetséges, előre meg van határozva. Az osztályok teljesen önállók és megalakulás után azonnal munkához látnak. Az osztályelnökök osztályaik működéséről a kongresszus záróülésén jelentést tesznek. A jegyzők tartoznak minden ülés után a summarium számára, egy rövid közleményt a magyar bizottság főtitkárának átadni. 17. Osztályok: 1. Systematica. Előadók: R. B. Sharpe (London), dr. A. Reichenow (Berlin.) Magyar osztályvezető : dr. Madarász Gyula. 2. Biológia. Előadó: dr. E. Oustalet (Páris). Magyar osztályvezető : dr. Entz Géza, magyar bizottsági alelnök. 3. Anatómia. Előadó: dr. M. Fürbringer (Jena). Magyar osztályvezető : dr. Thanhoffer Lajos e. tanár. 4. Avigeographai. Előadó : dr. E. H. Giglioli (Florenz). Magyar osztályv. : Frivaldszky János muz. ig. őr. 5. Oologia. Előadó : (üresedésben.) Magyar osztályvezető : dr. Lovassy Sándor tanár. 6. Migratio. Előadók: dr. J. A. Pálmán tanár (Helsingfors), Herman Ottó (Magyarország.) Magyar osztályvezető: Szikla Gábor tanár. 7. Ornithologia oeconomica. Előadók : K. Th. Liebe udvari tanácsos (Gera) és Jacobi vonWangelin erdőmester (Merseburg). Máday Izidor miniszt. oszt. tanácsos (Magyarország.) Magyar osztályvezető : Ghyczy Béla nyug. altábornagy. Az előadásokat, értekezéseket és ülési jegyzőkönyveket, az illető osztályelnök legkésőbben május 20-án déli 12 óráig átadja a magyar tudományos bizottság elnökének, Herman Ottó országgyűlési képviselőnek. Az osztályok és bizottságok jegyzői kötelesek a referátumokból, előadásokból és a jegyzőkönyvekből egyegy rövid kivonatot a kongresszus főtitkárának, naponkint 9 órakor reggel s akként benyújtani, hogy a 18-iki ülésekről szólók 19-én, az utóbbi napról szólók 20-án jussanak a főtitkár kezeibe. 18. Különbizottságok. a) Az állandó nemzetközi ornith. bizottság pénztárkezelésének felülvizsgálására 3 tag, akik elnököt választanak. Magyar osztályvezető Xántus János, b) Az állandó nemzetközi ornith. bizottság tudományos működésének felülvizsgálására. Magyar osztályvezető : Csató János, c) Egy általános és nemzetközi madárrendszer és névjegyzék megállapítására. Magyar osztályvezető : Paszlavszky József tanár, d) A madarak nagy vándorútjainak meghatározására vonatkozó tervezet kidolgozására. Magyar osztályvezető: Buda Ádám. e) Az állandó nemzetközi ptnith. bizottság újjászervezésére. Előadó : A. B. Meyer udvari tanácsos (Drezda). Magyar osztályvezető : dr. Horváth Géza. A b) c) d és e) alatt felsorolt bizottságok egy-egy elnököt és jegyzőt választanak, s az elnökök tartoznak az ülési jegyzőkönyveket és előadásokat május 20-án déli 12 óráig a magyar bizottság főtitkárának, Chernel Istvánnak átadni. A különbizottságokat a kirendelt magyar osztályvezetők az illető helyiségekbe vezetik, a megalakululásra felkéretik, mire a munka megkezdődik. 19. Esti 6 órakor a magyar tudományos akadémia üléstermében nyilvános előadás. Előadó : Collett Róbert tanár (Clivstiania) . »Az arktikus Norvégia madáréletéről. 20. Május 19-én. A munkálatok folytatása az osztályokban és különbizottságokban. 21. Esti 6 órakor a tudomány-egyetem álattani és összehasonlító boncttani intézetének előadótermében nyilvános előadás. Előadó: schmidhoffeni Tschusi Viktor lovag (Ausztria). »A havasi madarak életéről.« —■ 22. Esti 8 órakor társas összejövetel a Margitszigeten. 23. Május 20-án. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes nyilvános záróülés a magyar nemzeti múzeum dísztermében. A záróülés napirendje. A megnyitó ülés jegyzőkönyvének felolvasása. A beérkezett ügyiratok felolvasása. A külön bizottságok elnökeinek, előadóinak, vagy jegyzőinek jelentései. Az osztályok elnökeinek, előadóinak, vagy jegyzőinek jelentései. A jelentések megvitatása és elintézése. Az állandó