Nemzet, 1892. április (11. évfolyam, 3446-3474. szám)
1892-04-22 / 3466. szám
STTEIZKESZTflfit fa: Szerencziek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3466. (112.) szám. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ......... ......................... - „ „ 2 frt, 3 hónapra 6 a 6 hónapra .. „.......................... 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás.______ Budapest, 1892. Péntek, április 22. XI. évi folyam. Budapest, április 21. A kormány kénytelen volt a költségvetési felhatalmazásnak két hónapra meghosszabbítását kérni. Elismerjük, hogy sajnos kényszerűség ez, nem annyira a rendes költségvetés formájának e kivételes mellőzése miatt, mint inkább azért, mert egyfelől az új költségvetésben levő több reform és lényeges javítás késedelmét, másfelől az ország minden más tövényhozási feladatának nagy hátramaradását jelzi e tény. De hát ki ennek az oka ? Maga az újabb felhatalmazási törvényjavaslat indokolása és a kalendárium megmondja, hogy a kormány nem. Mert a múlt évi október 7-én beterjesztett költségvetés tárgyalásának idáig való késedelméért és annak mostani — üres ház és figyelmetlenség közepette, — hosszadalmas tárgyalásáért bizony a kabinetet felelőssé tenni nem lehet. A szabadelvű párt sem adott semmi okot és ürügyet arra, hogy a költségvetés, ha nem is most, de az első felhatalmazás idejének leteléséig, május 31-ig, az 1892. évi költségvetés törvényerőre ne emelkedhessék. A tisztelt ellenzék úgy tesz, mintha teljesen ártatlan lenne a dologban és azon a czímen tesz a kormánynak kíméletlen szemrehányásokat, hogy az indemnityk anomáliája, ez év nagy részében fog tartani. De hát ki okozza ezt ? Tessék megszavazni a rendes költségvetést, holnap vagy — hogy helyesebben fejezzük ki magunkat — engedjék, hogy szavazza meg a szabadelvű párt azt holnap és holnapután az anomália megszűnik. Egészen és kizárólag az ellenzéktől függ az. És ha akár alkotmányjogi, akár pénzügyi, akár törvényhozási szempontból vannak a jelenlegi állapotnak hátrányai, anomáliái, vessen véget ezeknek az ellenzék, amelynek joga szemrehányásra e tekintetben csak akkor lenne, ha ez anomáliák teljes megszüntetése kizárólag hatalmában nem állana. De mikor felpanaszolja jó nagy túlzásokkal azt, hogy mekkora csorbát szenved a költségvetési jog, mekkora hátrányai vannak az országnak az indemnitásokban és mégis azok meghosszabbítását teszi szükségessé hosszadalmas költségvetési tárgyalása és abszolúte semmit nem tesz az anomáliák megszüntetésére, akkor önmagát és csakis önmagát vádolja az ország előtt, mely vád alól csak akkor lenne felmenthető, ha be lehetne bizonyítani, hogy nem az ő kizárólagos hatalmában állana annak megszüntetése. De ezt senki nem csak be nem bizonyítja, de bebizonyítani még csak meg sem kísérte. Mert azt ugyan komoly ember komoly mentségnek és elfogadható oknak nem fogja tekinteni, hogy beszélni kell. Hogy kell beszélni választási reformról, ismételten, folytonosan, állandóan; kell beszélni minden más kérdésről konkrét czél és összefüggés nélkül, egy oly költségvetéssel kapcsolatosan, mely ellen semmiféle érdemleges kifogást tenni nem lehet. Igaz, hogy beszéltek sokat és hosszasan más költségvetések alkalmával is, de az ilyen precedensek sem helyesek és legfeljebb annyiban igazolhatók, amennyiben egyfelől rosszabb költségvetésekkel szemben fordultak elő, másfelől nem vártak kész sürgős reformok gyors elintézésre. De hogy most ellenkezőleg áll a dolog, azt maga az ellenzék annyira elismeri, hogy a költségvetéshez hozzá sem nyúl és másfelől némely dolognak, mint a tisztviselők és néptanítók fizetés javításának késedelméért, maga is lelkiismereti furdalást érez és hogy ezt az ország előtt elrejtse, mindenféle mentséghez és fogáshoz folyamodik, így még az az abszurdum is felmerült már ellenzéki részről, hogy maradjon félbe a költségvetés tárgyalása és jöjjön közbe nemcsak a valutareform, mely a dolog természete szerint csakugyan valószínűleg közbevetőleg lesz tárgyalandó, de a tisztviselők fizetésjavítása és más efféle is. Mikor ezt javasolják, elfeledik, hogy eddig mindig az indemniták alkotmányellenes voltát és az országnak ebből származó nagy sérelmét magyarázták. Adunk mi ennél az ellenzéknek egy sokkal alkotmányosabb és az országra nézve is üdvösebb tanácsot. Nem kell az országban senkinek a hosszas költségvetési tárgyalás, nem, még magának a képviselőháznak sem. Minden kérdés, melynek fejtegetésével azt hosszabbítják, jobban és czélirányosabban vitatható meg azon kívül, tárgyalja le tehát az ellenzék gyorsan a költségvetést, szorítsa jó példával a kormányt a munkára és minden kérdésben színvallásra, tegye lehetővé, hogy május végére kész legyen az 1892. évi költségvetés;abszurdum-e azt kívánni, hogy 2 és fél hó alatt elkészüljön egy kifogástalan költségvetés ? holott Angliában 2 és fél nap alatt meg van az ?) és akkor nemcsak az indemnitások anomáliái szűnnek meg, nemcsak az új indemnitás lesz feleslegessé, de a valutarendezés s a tisztviselők és néptanítók fizetés-javítása is azonnal lehetővé válik. Szólaljanak fel a tisztviselők, néptanítók, az összes választók az ellen az eljárás ellen, hogy tisztán szószaporítás kedvéért az ő érdekeiket így tapossa lábbal nem az ellenzék, (mert annak vezérei nem igen szerepelnek) de annak néhány tagja. Ezek ellen leéll — ha taktikájukat még folytatják — országos közvéleményt csinálni, ezek ellen kell a közönség ítéletét felhívni! A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 21. Fráter György: Történelmi regény. — Négy kötetben.— Irta: Jókai Mór. III. kötet. (Folytatás.) 61 .Noha megszökött, akkor ezzel »revera« elismerte, hogy áruló. A birtokait rögtön konfiskálta az országgyűlés s fel is osztotta brevi mann az érdemes nemesek között. Egy domíniuma Dobó Ferencznek jutott, Zápolya hadnagyának, aki a budai lázadó csőcseléket szétverte. Azután következett a sor a »náderspán« elcsapására (ahogy az egykori krónikás a palatínus czímét összehúzta.) Ez is egyhangúlag lett elhatározva. Azonnal vitte a küldöttség a királyhoz Hatvanba az országgyűlés határozatát. A király azt szente vissza, hogy ehhez nincs joga az országgyűlésnek : ez a korona prerogativája. Erre kitört a zivatar. A nemesség hadrendje felbomlott, minden oldalról odarugtattak a királyi sátor és szószék felé. Tizennégy ezer torok kiabált összevissza. Egy-egy szónok, aki a szószékre felkaphatott, ordított torkaszakadtából, de azt a sokaság nem értette meg, csak azt látták, hogy a szája jár s a karjai kalimpáznak a levegőben; a kocsikon lévő asszonynép visítása is belevegyült a zűrzavaros lármába, amiből utoljára csak annyi kerekedett ki, hogy, no hát, ha nincs joga a nemességnek a nádort letenni, hát van joga darabokra felkonczolni, akkor aztán rakja össze ő felsége, ha van hozzá prerogativája! Azzal nagy tömegekben megindult a nemesség Hatvan felé, kivont karddal. A tumultus hírére az udvaron ezek azt a tanácsot adták a királynak, hogy meneküljön vissza Budára, ami végzetes veszedelem lett volna Szerencsére ott volt Zápolya János, aki a zűrzavar kezdetén a vértes lovasságával előre sietett az országgyűlés színhelyéről s elfoglalta a király kastélyához vezető utczák bejáratait, s biztositá a királyt, hogy felséges személyét semmi veszély nem fenyegetheti. — Hanem Báthory Istvánnak tanácsos volt hintóra kapni s elvágtatni, a mig a nemesség meg nem érkezik. A lovas csapatok aztán egész éjjel nyargalásztak alá s fel az utczákon s keresték házról-házra az árulókat. Ha egyet-egyet felismertek a hozzátartozandók közül, azt kegyetlenül elpáholták. Másnap aztán folytatták ugyanebben a rendben az országgyűlést. A mise idejét be kellett várni, melyet a szabad ég alatti sátorban Várday Pál egri püspök tartott meg egész czeremóniával, addig a laczikonyháknak sem volt szabad megnyitni a sátorponyváikat. A ki ez alatt zajongott, azt elzsákolták azon a jogczimen, hogy Thurzó hive, a ki titkos lutheránus s nem hallgatja a szent misét. Következett volna, hogy a király üzenetét kihirdessék, melyben az volt, hogy a nádor állittassék rendes törvényszék elé s ha bűnös, bírái által ítéltessék el. Valami háromszáz nemes, aki a középen volt s hallotta a felolvasott izenetet, azt mondta rá, hogy nagyon helyes, de a többi tizenhárom ezer lekiabálta őket s nem hagyott senkit szóhoz jutni. A kipéczezett főurak neveit hangoztatta mindenki, csúf czimekkel megrakva. Végre a királytól jött küldöttségnek sikerült szóhoz jutni. Várday János, Kanizsay László, Drághfy János egyszerre jelentek meg a szószéken s kihirdették, hogy a király beleegyezett a főtanácsurak letételébe. Arra a nemesség, minden tanakodás nélkül kikiáltotta azt a három urat az elcsapottak helyébe kanczellárnak, kincstárnoknak, országbírónak! Hát nádor ki legyen ? »Zápolya János ! Zápolya János !« kiálta a nemesség. A vajda ott állt az üres trón mellett, könyökét annak támlányára nyugtatva. A trón mellett állt egy másik, alacsonyabb bíboros szék : az volt a nádor széke. A délereg vitéz gúnyos mosolylyal fogadta a megtisztelő lármát, mely nevét hangoztatá. Igen három év előtt még az lett volna a nagyravágyása, hogy ebbe a székbe üljön. De most az neki nagyon alacsony volt. Félretaszita maga elől a nádori széket, s a királyi ballusztrád szélére lépett. A nemesség, látva, hogy a vajda szólni akar, elcsendesült az egész kastélyban, úgy hogy Zápolya érethangu mondását messze meg lehetett hallani. — Nincs közöttünk méltóbb a nádori méltóságra, mint az, a ki esze és ereje által a nemesség sorából a király személyének képviseletéig emelkedett, Verbőczy István .... E név kimondására egyszerre az egész tizennégyezernyi had felrivallt: »Vivat Verbőczy palatínus !« Az égrengető kiáltás elhatott a királyig Hatvanba. Verbőczy megrettent. Ezt ő nem igy tervezte. Zápolya Jánosnak szánta a nádorispánságot. Ő egyenes lelkű, helyes eszü ember volt. Az egész mozgalomban, melyet megindított és vezetett eddig, nem volt más szándéka, mint hogy az országnak erős kormányt adjon, mely azt végveszedelméből ki tudja ragadni; de saját emelkedésére nem gondolt e mellett. Neki elég volt az a dicsőség, amit addig szerzett, hogy első — tán egyetlen — törvénytudósa lett az országnak, hogy a törvényeket összegyűjte, az igazságszolgáltatást rendbehozta. De az ilyen hivatalhoz nem érzett magában semmi erőt. Ez olyan teher volt, mely őt leroskaszta. De már hasztalan volt minden szabadkozás. A nép szava Isten szava: — hát még ha az a nép csupa nemes emberbül áll! Midőn végre a király ismét megérkezett a trónsátor alá s a nemesség szónoka Ártándy szájából megérté, hogy Werbőczy lett kikiáltva uj nádorispánnak, nem tehetett egyebet, mint hogy a választást helyben hagyja. Werbőczy zokogva borult a király lábaihoz, úgy könyörgött: — Ne tedd a vállamra azt a nehéz terhet, fölséges királyom. Ne add a kezembe ezt a súlyos kardot, a melylyel nem bírok. Én egyszerű litterátus vagyok, könyvek között őszültem meg, hogy viseljem én az ország főkapitányságát? Hogy üljem meg a csatamént, mint a hadak fővezére ? Szegény sorsa vagyok, hogy feleljek meg a fényes méltóságnak, melyhez se lelkem, se vagyonom ? Szabadíts meg tőle. Háromszor ismételte e rimánkodását, mindannyiszor a nemesség éljen rivallása nyomta el a szavát. A király szomorú mosolylyal mutatott a tomboló tömegre. — Te ébresztetted fel ezt az óriást, te hoztad össze az ős országgyűlést. Ha te nem bírsz vele, a nagy népvezér, hát én szegény kicsi király hogy tegyek ellene ? Csak viseld te a magad terhét, én is viselem a magamét. Azzal inte a király a mögötte álló kanczellár püspöknek, hogy olvassa fel az esküformát az uj nádor előtt. Az egész tábor levette a süveget fejéről, a legmélyebb csend lett, amíg Verbőczy elmondá az eskü szavait az egri püspök után. Akkor aztán újra kezdődött az üdvrivallás. Ez örömzaj közepett aztán felolvasá Werbőczy az országgyűlés megállapodásait, melyeket a besnyői értekezlet elfogadott. A király szentesíte őket. Az óriás tömeg helyeslést kiálta minden czikkre. Valami háromszázan tudták talán, hogy mi volt az, amit megéljeneztek, de tizenhárom ezernek bizony még álma sem volt arról, hogy minő sorát a nehéz törvényeknek fogadta el a hatvani ősgyűlés. S mindez nem tartott három napnál tovább. (Folyt. köv.) A képviselőház f. hó 22-én d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az egyetemes postaszerződésről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása; a belügyi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalása. * Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. Belföld, Budapest,ápr. 21. (Minisztereink útja.) Szapáry Gyula gróf miniszterelnök és Josipovich Imre horvát miniszter szombat este Bécsbe utaznak, hogy Szögyény miniszterrel együtt részt vegyenek a Radetzky-szobor ünnepélyes leleplezésén. Ez ünnepély alkalmából az országgyűlés mindkét házának tagjai is nagyobb számmal lesznek Bécsben. — Szilágyi igazságügyi miniszter ma délután hosszabb ideig értekezett Bécsben Kálnoky gr. külügyminiszterrel. — Szilágyi miniszter még egy-két napig Bécsben marad. — A jövő év közös költségvetési előirányzatának megállapítását tárgyazó közös miniszteri tanácskozások értesülésünk szerint május hó első napjaira vannak kilátásba véve. Budapest, ápr. 21. (A valuta rendezése.) A »Bud. Corr«, jelenti: Wekerle pénzügyminiszter, aki Bauerrel, a bankegyesület igazgatójával, folytatott értekezése után Bautz bankkormányzóval is találkozott, esti 5 órától 10 óráig Steinbach pénzügyminiszterrel tanácskozott. Holnap délelőtt ismét folytatni fogják a tanácskozásokat. Csak ismételhetjük, hogy a valutaszabályozás foganatosítására vonatkozólag a két pénzügyminiszter által megállapított javaslatok május elején fognak egyidejűleg a magyar és az osztrák képviselőház elé terjesztetni, s az éremtörvényjavaslat előterjesztésének elhalasztásáról — amit több oldalról hireszteltek irányzatos módon — egyátalán szó sem lehet. Hiszen éremtörvény nélkül — amely különben, miként már többször kiemeltük, »a koronaérték behozataláról« fog szólani — nem is képzelhető egyezmény az érmek veretése tekintetében. Az éremverési egyezmény szövegét a szerkesztési bizottságnak több órán át tartott mai tanácskozásában szintén végleg megállapították , mindez azonban magától érthetőleg feltételezi azt, hogy a két kormány változhatatlan határozatban állapodott meg a relácziót illetőleg, mert a reláczió fogható kifejezését leli a vezetendő aranyérmek súlyában. Illetékes oldalról eredő értesülések szerint határozottan állíthatjuk is, hogy a két pénzügyminiszter végleg megegyezett a reláczió tekintetében s ennek híján még a jegybankkal sem volnának határozó tárgyalások folytathatók, mivel a bank alapszabályainak az aranyra szóló jegyek kiadhatására vonatkozólag szintén kilátásba vett módosítása magában involválja a reláció számszerű megállapítását, kimondatván, hány forint, illetve hány korona bocsátható ki egy kilogramm arany fejében. Azt véljük továbbá, hogy joggal mondhatjuk helyesnek azt a számot, melyet különböző számítások alapján hoztunk ki s mely szerint egy osztrák értékű forint 2 frank és 10 centimesnek fog megfelelni. Annyi azonban bizonyos, hogy a parlamenteknek a kormányok a már megállapított relácziót fogják elfogadásra ajánlani, s e tekintetben minden módosítás kizártnak tekinthető még abban az esetben is, ha az arany agróját az üzérkedés a reláció partján fölül emelné. Az a minduntalan újból felmerülő megjegyzés, hogy a valutaszabályozás, kivált az átmeneti időben, esetleg megszűkítené a pénzforgalmat, teljesen alaptalan. Hiszen a bevont államjegyek helyébe mindig vert arany fog forgalomba hozatni , és azonkívül legalább 100 millió korona, tehát 50 millió forint ezüstben is forgalomba kerül és a többi, mintegy 150 milliót kitevő ezüstforintos is mindaddig, míg átvezetik kétkoronásokká, megtartja eddigi törvényes fizetési erejét. A jegybank érczkészlete ezeknek az ezüstforintosoknak a helyén, amint forgalomba jutnak, fel fogja mutatni a megfelelő mennyiségű aranyat. Az államjegyek a tényleges bevonásig s a készpénzfizetések felvételéig, amelynek időpontjáig fel van mentve a bank az alól a kötelezettsége alól, hogy jegyeit aranyra beváltsa — szintén teljes értékükben forgalomban maradnak, nem lévén egyébiránt lehetetlen, hogy ezeknek az államjegyeknek egy részét — mintegy 50—60 milliót — állami pénztári jegyekkel cserélik be. Az osztrák-magyar bank főtanácsa, amely mai ülésében elfogadta azokat az módosításokat, melyeket a kormányok a bank alapszabályain tervbe vettek, de formulázta e tekintetben javaslatait, s azokat e formulázásban közölte is a két pénzügyminiszterrel, egyszersmind bizottságot küldött ki, amely — valószínűleg holnap délután — be fog vonatni a két pénzügyminiszter tanácskozásaiba. A »M. E.« ugyanez ügyben a következőket jelenti: Wekerle Sándor pénzügyminiszter ma délelőtt Bauer igazgatót fogadta s azután több órán át egyedül dolgozott. — Minekutána Láng államtitkár Enyedy miniszteri tanácsos és Gruber dr. titkár a magyar minisztérium épületében délelőtt több órán át a szövegezési munkálatokat elvégezték, a két pénzügyminiszter délutáni 6 óráig folytatta az értekezéseket, melyekben a törvényhozás elé terjesztendő javaslatokat illetőleg megtörtént a végleges megállapodás. Az osztrák-magyar bank előkészítő bizottsága tegnap, főtanácsa pedig ma foglalkozott a két kormány ajánlataival és hozzájárultak az alapszabályoknak, különösen a 87. §-nak módosításához és elfogadták azt a javaslatot is, hogy az aranyágiéból eredő nyereség ne kizárólag a jegybank javára essék. Minthogy ezek szerint a két kormány kívánságának eleget tettek, a bank képviselőit már holnapra meghívták a két pénzügyminiszterrel folytatandó tárgyalásokra, amelyek ezúttal már hivatalos jellegűek lesznek. E tárgyalások befejezése után következnek a tárgyalások a pénzcsoporttal. A tárgyalások befejezése után szombaton Wekerle miniszter visszatér Budapestre. Budapest, ápr. 21. (A pénzügyi közigazgatási bizottság elnöke.) Az osztrák-magyar bank magyar alkormányzójává kinevezett Madarassy Pál helyébe a pénzügyi közigazgatási bíróság elnökévé értesülésünk szerint a pénzügyminiszter Ludvigh János miniszteri tanácsosnak kinevezését hozta javaslatba. Kogler Jánosnak, a legfőbb pénzügyi közigazgatási bíróság bírájának, kinevezése ez állásra egyátalán nem volt kombináczióba véve. Budapest, ápr. 21. (A házassági jog kodifikálása.) A »Bud. Corr.« jelenti. A házassági jog kodifikálása tárgyában összehívott enquétema Teleszky államtitkár elnöklete alatt folytatta tanácskozásait. Budapest, ápr. 21. (Pártérteke z let.) Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt mai értekezletén Helfy Ignácz elnöklete alatt tárgyalás alá vétetett az indemnitási törvényjavaslat, melyre nézve a párt elhatározta, hogy azt nem fogadja el és nézetének előterjesztésére Helfy Ignácz és Eötvös Károly képviselőket bízza meg. Ezután szőnyegre került a párt egyik alelnöki állásának betöltése, amelyre nézve a jövő keddi értekezleten fog a párt határozni. Elnök előterjeszti Irányi Dánielnek, a párt elnökének az értekezlethez intézett levelét, amelyben részletesen előterjesztett indokok alapján a pártelnökségről való lemondását jelenti be. Lemondásának főokául egyeseknek azt a nézetnyilvánítását hangsúlyozza, hogy a párt a parlamenti vitákban s a vidéki pártszervezésben nem tanúsítana elég élénkséget. A levél felolvasása után Polónyi Géza élénk sajnálatának ad kifejezést a minden párttag által tisztelt és szeretett elnök lemondási szándéka felett; kötelességének tartja kijelenteni, hogy azok, kik a levélben érintett nézetet nyilvánították, minden óhajtásukat Irányi Dániel egyetértésével és támogatásával kívánják érvényesíteni s ha félreértésre adna okot, óhajtásuktól is elállnának; indítványozza tehát, hogy az értekezlet három tagú küldöttséget válasszon, mely a párt elnökét erről fölvilágosítsa s őt lemondásának visszavételére kérje. Eötvös Károly hozzájárul ez indítványhoz és köszönetének ad kifejezést, hogy ez indítványt Polónyi terjesztette elő. A pártelnökség kérdését e pillanatban a legfontosabbnak tartja, indítványozza, hogy a párt Irányi Dániel iránti törhetlen bizalmát s teljes ragaszkodását jegyzőkönyvbe iktassa s a küldöttségbe öt tagot válaszszon. Barabás Béla az uj képviselők részéről ad kifejezést Irányi személye és elnöksége iránti rendületlen ragaszkodásának. Ezután az értekezlet egyhangúlag s lelkesedéssel jegyzőkönyvbe iktatja, hogy »az értekezlet mély sajnálattal értesül a párt tisztelt elnökének lemondási szándékáról, melyet a párt el nem fogadhat s egyhangúlag kijelenti, hogy a párt törbetlen ragaszkodást s teljes bizalmat érez tisztelt elnöke iránt s forrón óhajtja, hogy a pártnak s függetlenségi elveinek győzelme érdekében a pártot s ügyeit ezentúl is szokott bölcsességével s buzgóságával vezesse.« Ezután a küldöttség tagjaiul megválasztottak Eötvös Károly, Polónyi Géza, Pázmándy Dénes, Barabás Béla és Okolicsányi László, kik Irányi Dánielhez nyomban elmentek. Irányi még bágyadtan az elmúlt súlyos betegség után, ágyban fogadta a küldöttséget, melynek részéről Eötvös Károly és sorban a többiek megható bensőséggel adták elő a pártnak Irányi iránt táplált rendületlen tiszteletét és bizalmát s kérték a lemondás visszavételét. Irányi Dániel eleintén ragaszkodott lemondási szándékához, végre azonban reményt nyújtott arra, hogy ezentúl is megmarad állásában. Budapest, ápr. 21. (Leczke az oláhoknak.) A kolozsvárott megjelenő »Ungaria« folyóiratban Moldován Gergely egyetemi tanár, »A románok egysége« czimű czikkben a történeti adatok halmazával és kérlelhetetlen logikával agyondolgozza a román ligabelieket, akik annak daczára, hogy zászlójukra a románok kulturális egységének hangzatos jeligéjét felírták, két évi működésük után sem voltak képesek egyetlen egy művelődési mozzanatot felmutatni, de egy őrületes politikai akcziót fejtettek ki, mely a magyarok elleni hajszában kulminál, 13,000 példányban kinyomatott emlékiratukkal bebarangolták egész Európát, a diplomaták előszobáiba betolakodtak, azoktól ügyüknek kedvező — körülbelül 40 — levelet kicsikartak és ezeket a liga évi jelentésében a nyilvánosságnak átadták. Ez volna tehát a liga két évi működésének eredménye, mely már eddig is 100,000 írtba került, mely összegből azonban egy fillért nem költöttek el közművelődési czélokra. Czikkiró azután reáolvassa a ligabelieknek fejére a szentencziát, hogy idegenek zsoldosai, hogy teljes működésükkel bebizonyították, hogy még a történelmet sem ismerik, pedig tudniok kellene azt, hogy a magyar Bonfin volt az első tudós, aki a románok római származását proklamálta, a román nyelv legelőször nálunk lett bevezetve az egyházban (1643), az első román könyv (1482—85) nálunk jelent meg, a román irodalom is legelőször nálunk talált művelőre, akkor, midőn a fejedelemségekben szláv és görög világ uralkodott. A románizmus bölcsője Erdély volt és nem Románia, mely állam legelső tanítóját is (Lázárt) tőlünk kölcsönözte ki és most azzal hálálják meg ezt a bukarestiek, hogy ellenünk egy őrületes hadjáratot indítottak román