Nemzeti Jövőnk, 1933 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

A Népszava után Falus Ferenc ismert újságíró szer­kesztésében megjelenő kevésbé ismert „Heti Újság" december 25-iki, ün­nepi számában foglalkozott a „Nem­­zeti Jövőnk"-kel jobban mondva ezzel kapcsolatban szerénységemmel. A kérdéses cikket terjedelménél fogva nem tudjuk közzétenni, tájé­koztatásul csak annyit említünk meg, hogy a cikk eleje lapos és unalmas, közepe maliciózusan személyeskedő, a végét szellemesnek is lehetne mi­nősíteni, ha a befejezés nem egy furcsa, méla akkordban hangzana el. Tartalma az ellenforradalmi meg­ a Heti Újság is, mozdulások idején nem a leghazafi­asabb réteg között tervszerűen ter­jesztett, valótlan hírek burkolt és a való hírek kiszínezett feltálalása oly módon azonban, hogy a sajtótörvény paragrafusaiba ne ütközzék. Megál­lapítható, hogy verzátus író tollára vall. A hangnem ellenben negédes és jogtalanul bizalmaskodó. Mivel pedig lapunknál nem óhaj­tunk egy ajtót sem nyitva hagyni hívatlan vendégek számára, szüksé­gesnek látjuk a kérdéses cikkre aláb­biakban válaszolni: Nyilt levél Fal Hát nem csak a „Népszavának” fáj, hanem Magának is kedves kol­legám Falus Ferenc főszerkesztő úr, hogy én is beleharaptam az újságírás fekete kenyerébe ? Megnyugtatom : jó fiú leszek ! Látta már is elértettem célzásait és teljesítem kívánságát. A mai nap­pal az Ön címére is megindítottam a „Nemzeti Jövőnk“ tiszteletpéldá­nyát. Szánom és bánom, hogy eddig is nem küldtem, de annyira kezdő és tájékozatlan vagyok az újságírás nagy útvesztőjében, hogy biz Isten nem tudtam, hogy létezik egy „Heti Újság“ is, amelyet ön szerkeszt. Eltekintek a sorok között olvasható, érthető okokból nagyon is burkolt formában feltálalt gyanúsításaitól, amelyek magukon viselik a kritika jellegét és így nem érdemlik, hogy figyelemre méltassam. De hajlandó vagyok azokra is kitérni, mihelyt azokat konkrét váddakként hozza fel ellenem. Figyelmeztetem azonban, hogy az igazság útjáról ne térjen le, nehogy úgy járjon mint Fényes László és Ferenchez. kollégánk, aki saját bőrén tapasztalta, hogy nem mindig jó a kisebbet bán­tani ! A csípésekre pedig kérdésekkel felelek. Nem gondolja, hogy az ön által utcán dühöngő antiszemitizmusnak minősített tevékenység más is lehe­tett? Mondjuk például prevenció az 1918 és 19-es évek dühöngő veszett­sége megismétlődése ellen? És nem gondolja, hogy azokból a pofonokból nem csak zsidó gyerekek­nek jutott, hanem más vallásúaknak is ? És hogy azok a forradalom alatt elszenvedettekért megfizető revanche pofonok is lehettek? És azt gondolja, hogy a születési bizonyítvány előzetes megtekintése után osztatták ki a kérdéses pofonok­? Nem kedves kollégám! A találko­zás és a pofon elcsattanása közötti idő rendszerint oly rövid volt, hogy erre nem futotta. Egyébként ebbeli álláspontomat nem revideáltam. A kiszolgáltatott pofonokat le nem tagadom, de min­ telen megzördült az ablak, Botond kapkodva söpörte a pénzt és nyom­kodta vissza a mackó hasába. — Nézd meg ki az, — suttogta. Két csendőr lépett be. Komoran jöttek a szobába. Kakastolluk a ge­rendákat simogatta. Köszöntek és a fal mellé állították a puskájukat. A tiszthelyettes leült az asztalhoz. Az őrmester a kemencének támaszkod­va pipára gyújtott. — Erre jártunk —­­mondta a tiszthelyettes — keresünk valakit. A tiszthelyettes az asztalon heverő mackót nézte. — Szép dög — mondta és fele­melte. Nézegette figurás fejét. — Szép — hagyta rá Botond és érezte, hogy a hátán végigcsurog az izzadság. A tiszthelyettes cigarettát sodort. — Ma nagy eset történt. Az ura­sági tiszttartó kiejtette pénzét valahol az országúton. Nem hallották? — kérdezte csendesen. — Nem — nyögte ki Botond. A tiszthelyettes a mackóval játszott. — Rengeteg pénz volt. Szerencsés, aki megtalálta. No de gyerünk to­vább, maguk is feküdjenek le. Felvették puskáikat. A tiszthelyet­tes az ajtóból visszafordult. — Hallja Botond, adja el nekem azt a játékot — szólt a mackóra mutatva. — Maga holnap vehet másikat. Botond azt hitte rögtön elájul. Nem tudott szólni, csak bámulta a tiszthelyettest, aki a mackót felvette az asztalról. — Itt a pénz — mondta a tiszt­­helyettes és egy csomó aprópénzt szórt ki az asztalra. Botond kikisérte őket az udvarra. A tiszthelyettes az ajtóban kezet nyújtott. — Magát sajnálnám Botond. Min­dig becsületes ember volt — mondta és eltűnt a sötétben. Botond betámolygott a szobába. Az asszony a padkán ülve a kötő­jével törülgette a szemeit. Botond nézte a síró asszonyt, meg a pénzt amely az asztalon hevert szétszórva. Leroskadt a székre, aztán a pénzt számolta. — Egy pengővel kevesebb, mint ahogy én vettem — nyöszörögte és zokogva borult az asztalra. den cselekedetemért vállaltam és vál­lalom ma is a felelősséget. És ezen nem változtat az sem, hogy a meg­­pofozottak között esetleg újságíró is szerepelt. Részben mert az nem von le a pofon értékéből, részben pedig, mert biztosan megérdemelte. Elvégre akad szemtelen újságíró is! De nagy megtiszteltetés számomra, hogy ön kollegám Gyurinak és nem Gyurikának szólít. Miheztartás végett mégis felhívom a. b. figyelmét arra, hogy jobban szeretem, ha az Önhöz hasonló tehetséggel, maró gúnnyal és rágódással megáldott jó tollú új­ságírók is, röviden csak Györgynek szólítanak. Ugyanekkor hálás köszönetemet nyilvánítom azért, hogy bár a „hátul­ról mellbe“ jelszóval, de kegyes volt barátilag nyújtott kezemet elfogadni kollegiális tisztelettel: vitéz Scheftsik György dr. főszerkesztő. Súlyos vádak a városi közgyűlésen. M­egkezdik a Zagyva-védőgát építését az inségakció keretében. Pénteken délután tartotta Szolnok megyei város képviselőtestülete ren­des havi közgyűlését a városháza közgyűlési termében dr. Tóth Ta­más polgármester elnöklésével. Napirend előtt Trexler Albert szó­lalt fel és reflektált dr. Kiss Ernő­nek, a múlt havi közgyűlésen az „Est“-ben megjelent nyilatkozatára tett kijelentéseire. Dr. Kiss Ernő vá­laszában visszautasította Trexlernek a közéleti tisztaságra vonatkozó ál­lításait, mert amikor Trexler nyilat­kozott, a városi képviselőtestületi választások még ki sem voltak tűzve. Trexler viszon­válaszában vádjait kimagyarázta és kijelentette, hogy azoknak személyi éle nem volt! Ezután Csépe Jenő olvasta fel Molnár István Rákóczi-úti lakos le­velét, amelyben súlyos vádakat állít Kromcsik János iparvállalati főgépész ellen. Többek között azt állítja Krom­­csikról, hogy több jeget adott ki, mint amennyiről cédulát vittek hozzá, az iparvállalatok anyagraktárából pe­dig saját céljaira használt fel anya­gokat. Elmondja a levél azt is, hogy Kromcsik visszaéléseit és szabályta­lanságait az iparvállalatok egyik igazgatójának, Kádár Gyula cukor­gyári igazgatónak már bejelentette, levélben, de tudomása szerint semmi intézkedés nem történt Kromcsik ellen. Kádár Gyula kijelentette, hogy a levél kézhezvétele után házivizsgála­­tot indított annak megállapítására, hogy igazak-e a levélíró súlyos vád­jai. A vizsgálat során tanúkihallga­tásokat is foganatosíttatott és a gya­núsításokat alaptalanoknak találta, ezért nem látta szükségesnek, hogy a rendőrséget is bevonja. A közgyűlésen erre viharos lárma tört ki s egyesek hangosan köve­telték, hogy a Kromcsik ellen felho­zott uj vádak iratait haladéktalanul tegyék át a rendőrségre. Dr. Tóth Tamás polgármester azt javasolta, hogy előbb vizsgálják ki házilag a Csépe által átadott levél tartalmát és csak azután vonják bele a rendőrséget ebbe az ügybe. Dr. Szendrey Henrik felszólalása után a polgármester javaslatát fogadta el a közgyűlés. Ezután a napirend letárgyalása következett. Dr. Kerekes Sándor főjegyző in­dítványára a közgyűlés magáévá tette a szolnoki ügyvédi kamara ké­relmét, amelyben a szolnoki kir. törvényszéknek a debreceni ítélő­táblához tervezett átcsatolása ellen való állásfoglalásra kéri fel a város közönségét. Elhatározta a közgyűlés, hogy memorandumot intéz ebben az ügyben az illetékes fórumhoz. Dr. Klebinder Jenő előterjesztésére, a polgármester másodsorban való helyettesítésével 1933-ra dr. Sárközy Györgyöt bízta meg a közgyűlés. Elhatároztatott, hogy a közgyűlése­ket a következő évben minden hó­nap utolsó hétköznapjának délután­ján tartják meg. Hubay Ferenc vá­rosi mérnök előterjesztésére elhatá­rozta a közgyűlés, hogy a Zagyva balpartján, a Scheftsik-telep védel­mére megkezdett védgát építési mun­kálatait tovább folytatja és befejez­teti a város. Az eredeti tervtől elté­rően a védőgátakat nem a Bolond Miska mellett, hanem a Bástya-utcán keresztül a Művésztelep kertjéig ve­zetik. A munkálatokat, amelyek 34.000 pengőbe kerülnek, az inségakció ke­retében bonyolítják le és a költsé­geket az inségjárulékokból fedezi a város. Ez idő alatt két-háromszáz munkás, több mint két hónapig lesz foglalkoztatva. A munkálatok veze­tésével Ádámffi János főmérnököt bízzák meg, aki 12 pengő napidíjat kap. A munka körülbelül január 20- án már kezdetét is veszi. Több kisjelentőségű ügy letárgya­­lása után dr. Sághy Sándor vári plé­bános boldog újévet kívánt dr. Tóth Tamás polgármesternek és a képvi­selőtestületnek, ami után a közgyűlés véget ért. Boldog új esztendőt kíván igen tisztelt vevőinek, jó ismerőseinek és barátainak BALÁZS IMRE órás és ékszerész.

Next