Nemzeti Kalendárium, 1944
Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor
Csokonai Vitéz Mihály (1773— 1805). Nyugtalan, az élet merev korlátozásait nem tűrő költő. Debrecen, Pozsony, Komárom, majd ismét Debrecen törekvéseinek és vándorlásainak állomása. Komáromban lepi meg a legnagyobb élmény, Vajda Júlia iránt érzett szerelme. A híres Pilla-dalok erre a viszonyra vonatkoznak. A legjobb közülök „A reményhez” című. Közvetlenségben, bájosságban és zeneiségben Petőfihez hasonlítható. Elbeszélő költeményeiből a népszerű, humoros tárgyú Dorottyát kell kiemelnünk. Irt drámákat és filozófiai tárgyú verseket is. Szegény Zsuzsi a táborozáskor írta: Csokonai Vitéz Mihály Estve jött a parancsolat Violaszín pecsét alatt. Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában, Mikor bús trombitaszóra ülni kellett mindjárt lóra, Elindulván a törökre, Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem kvártélyáig, S onnan a kertek all-yg. Indult nyelvem bús nótára, Árva gerlice módjára. Csákóját könnyel öntöztem, Gyászpántlikám rákötöztem; Tíz rózsát hinték lovára, Százannyi csókot magára. A lelkem is sirt belőlem, Mikor búcsút véve tőlem: .,Isten hozzád!“ — többet nem szólt, Nyakamba borult, s megcsókolt. FF£Y4 I 68