Nemzeti Közoktatás, 1940-1941 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1940-09-01 / 1. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IX., MESTER UTCA 5. TELEFONSZÁM: 141—766. FELELŐS SZERKESZTŐ: ELEKES BOLDIZSÁR IMRE FŐMUNKATÁRS: PÁRKÁNYI NORBERT ERDÉLYEK TI A Főméltóságú Asszony felhívása : A Mindenható kegyelméből a magyar igazság utján ismét jelentős lépéssel jutottunk előbbre: Erdély és Kelet-Magyarország egy része visszatért Szent István birodalmához. A keserűség könnyeit az öröm könnyei váltják fel. A lelkesedésen és örömkönnyeken túl gondoljunk azokra is, akik a felszabadult területeken támogatásra szorulnak. Nyújtsuk feléjük segítő kezünket, hogy elfeledjék a megpróbáltatásokkal teli keserves két évtized minden szomorúságát és nélkülözését, érezzék, hogy valóban hazajöttek. Ezt kívánja a hagyományos magyar becsület! Ettől az érzéstől indíttatva fordulok Magyarország nemzeti társadalmához, amely a szükség óráiban soha sem tagadja meg lelkes áldozatkészségét az arra rászorulóktól. Magyar szívünk egész melegével siessünk tehát azok megsegítésére, akiknek önhibájukon kívül mostoha a sorsa. Támogatásukra az ország egész területén adománygyűjtést indítottunk és ennek folytatására az „Erdélyért“ Országos Gyűjtőbizottságot kértem fel. Kérem, hogy mindenki ehhez a Bizottsághoz juttassa el adományát, ezzel is kifejezve visszatért testvéreinkkel való együttérzését. Minden adományon a magyarok Istenének áldása lesz! MEGJELENIK HAVONKINT ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGÉSZ ÉVRE 6 PENGŐ TAGOKNAK 2 P. Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk... — zúgja a szél Kelet felé falvak és városok fölött, lankás hegyoldalakon és zord bércek, havasok között. Az áldott örök magyar sáv suhan a szorongattatásból kiszabadított milliók felé s ölelést, szeretetet, melegséget, gyógyítást és segítást visz. Két évtized vágya, kívánsága és minden álma valósult meg. Az első bécsi döntés utáni estén a legelső magyar ember azt mondotta:...álmodjatok még szebbeket!... A szép álom beteljesedett s a Magyarok Nagyasszonya kiterjesztette védő palástját a Kárpátok legkeletibb csúcsáig. Felejthetetlen volt a bevonulás s mindenütt szinte az egekig csapott a kitörő öröm lángja. Kimondhatatlan boldogság és hála ragyogott honvédőink láttára a szemekben erdélyszerte. A városok népe, a falvak magyarjai imádságos lélekkel fogadták az anyaország honvédeit, akik védelmükbe vették ősi jussunk magyar területeit. Káprázatos pompával, ünnepléssel és történetéhez méltó bensőséggel fogadta Kincses Kolozsvár a kormányzót s ezt a hódolati ünnepély az egész magyarság szent ünnepe volt. A kormányzó szózata egy lapot fordított a történelem könyvében s a következő oldalra most már a munka és az építés, az egyesülés és az ország erősbödésének ódáját fogja írni aranybetűkkel a sors. Mert a nagy ünnep