Nemzeti Nőnevelés, 1880 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1880-03-01 / 3. szám
Lássuk most már részletenként, felvett költeményünk taglalását. 1—2. versszak. Bevezetés. A költő megjeleníti a múltat. Képzeletében ott van a Duna mellett a hunok és rómaiak által vívandó nagy csata előestéjén ; látja a ragadozó madarak gyülöngését, melyek csoportosulása a néphit szerint öldöklő csatákat jósol, turul. Krónikáink szerint magyar szó, madárfajt jelent; a mai nyelvben nincs meg s a régi nyelvben sem akadhatni nyomára. Kézai egy helyet így említi : «Etele király czímerén koronás fejű madár volt ábrázolva, melyet magyarul turulnak hívnak.» Hihetőleg sasfajta madár neve, s maga a szó valószínűleg egy a mai karvalylyal. A turul a han-magyar nemzet szent madara volt. Zászlóikra is ez volt hímezve czímerűl. Ha a szél hívására oly mozgásba jött a zászló, hogy a turul mintegy repdesni látszott, ez a csatára jó előjel volt (31. verssz.) ; ha ellenben a zászlón mozdulatlanul, lecsüngve állott a turul (17. v. sz.), abból rosszat, vereséget jövendöitek. Ezért nevezi a költő a turult hadintéző madárnak, míg a baljós jelző a saskeselyűre s ölyvre is vonatkozik, mint a melyek csoportosulása harczot, vészt, csapást jósol. — A baljós kifejezést v. ö. ezzel: balszerencse, napnyugot, napkelet. Gyűjtőneveknek véve jelölik a napnyugoti s napkeleti népeket, t. i. a rómaiakat a germánokkal, s a hunokat. A—5. A római hadak leírása. Az itt elbeszélt történet a népvándorlás kezdetére, a IV. század utolsó negyedére esik. Ekkor a hajdanra hatalmas római birodalom már roskadozni kezd ; a rómaiak vitézsége hanyatlik, s idegen zsoldosok mentik meg még egy ideig a birodalmat a bukástól. Ezek nagyobb részt a germán népekből kerültek ki. Ilyenek az itt említett alánok, herulok, góthok, longobárdok s a szászok, kik közül való volt Detre vezér. A czelták Franczia- és Spanyolország őslakói, kik ez időben a ny. római birodalom alattvalói voltak. A szirr nép (másként: scirr vagy scyrr) a Niemen és Divna környékéről vándorolt a római birodalomba. Százhalom a mai Batta falu Fehér megyében, a Duna mellett fekvő Érdhez közel. Battát egész a múlt század végéig Százhalomnak nevezték, a határában levő számos halomtól. Potenczián a római város krónikáink leírása szerint Százhalom táján feküdt. Detre stírja kétfelé, azaz járja a tánczot két lábával. 6—10. A hun sereg leírása s a Dunán átkelése. Kelenföldnek nevezik ma is Buda határában a Gellért hegy alatt elterülő vidéket. Itt kelt át a hun sereg. A költő három képben szemlélteti a hunok roppant számát. Közeledtekre nagy porjelleget vernek fel; amennyi porszem van e porfellegben, annyi a harczos a hunok táborában. — A menésben levő hun tábor egy mozgó mezőhöz hasonlít, melynek minden fűszálat egy kelevéz ( hegyes szúrófegyver) képezi. —■ Az éj hűvös, mégis meleg szellő lengedez : a hun sereg lehellete melegítette azt fel. — „Kelen körül setet a föld“ — itt a költő a Geléittel szemközt levő pesti partot érti, mert a sereg még csak akkor «ér a parthoz». — Alig, tájszólás szerint annyi mint alig. 11 — 23. Potenczyina lerombolása s a tárnokvölgyi eldöntetlen ütközet. Tárnokvölgye. Érdtől éjsz. nyugoti irányban terül el, közepén Tárnok faluval. Potencziána lerombolása után itt kezdődik a völgyi harcz. Keve elesik, de nem ellenség kezétől, hanem az éji harczban egy hun nyila találta. A költő mily szorongó érzelmek közt adja tudtunkra a szomorú tényt, hogy Keve elesett! A hunok csapatai bomladoznak vezérük halála hírére. Detre ezt észrevévén, megállítja a szintén futó római hadakat, s megújítja az ütközetet. Sokan elhulltak mindkét félen , de a hiány meg se látszik. Béla és Kadosa veszik át a hunok vezérletét. A költő megjelenítve ismét a múltat, sajnálkozva szólítja meg a hunokat, hogy még most haszontalan lesz minden erőlködésük, mert a jósjelek nem kedvezők. Majd