Nemzeti Nőnevelés, 1891 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1891-01-01 / 1. szám

NEMZETI NŐNEVELÉS. XII. ÉVFOLYAM. JANUÁR 1891. I. FÜZET. MÉG EGY SZÓ «A LEÁNYOK HIVATÁSSZERŰ KÉPZÉSÉHEZ». E folyóiratnak na. é. nov. füzetében fent idézett czím alatt egy lelkes czikk jelent meg, mely ellenállhatatlanul ösztönzött arra, hogy a tárgyhoz hozzászóljak. A szó a szóval, eszme az eszmével társulván, e czikknek köszönöm, hogy sok minden eszembe jutott a múltak tapasztalatából, a­mivel azon út egyengetéséhez, mely leá­nyaink hivatásszerű képzéséhez vezet, talán hozzá­járulhatok. Súlyosabb vádat alig lehet egy intézmény ellen emelni, mint azt, hogy czéljának nem felel meg! És ennél alig enyhébb azon szemrehányás, mel­lyel leányiskoláinkat mind sűrűbben illetik, — hogy az általuk nyújtott nevelés a nőt nemhogy közelebb vinné hivatásához, hanem attól eltereli. E vád súlyosabb, mint a­hogy azt futó olvasás után gondoljuk. Ha a nő elidegenedik a családi tűzhelytől, ha előtte visszatetszők és ellenszenvesek lesznek azon foglalkozások, melyekre a természet és a társadalmi felfogás első­sorban a nőt utalják, akkor a nő elveszti erkölcsi értékét, a társa­dalom rendjébe be nem illeszthető lén­nyé lesz, ki a véletlen és a vak sors kezére hízva, egy mérhetetlen útvesztőbe jut. Ez az értelme és végeredménye a könnyen kiejtett vádnak. Ily súlyos váddal talán még­sem lehet leányiskoláinkat illetni! De igenis lehet azzal, hogy a túlságig menő intellektuális törekvések mellett máris nagy bennök a hajlandóság a praktikus irány elhanyagolására. Nem csoda, szokva vagyunk a külföld utánzásához. Majd né­met, majd franczia vagy angol eszmék mellett lelkesülünk a neve­lés terén, a­mely országok női középiskolákkal és részben legalább női tanszabadsággal dicsekesznek; itt-ott női orvosok, tanárok sike- Nemzeti Nőnevelés XVIII. 1

Next